Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

Á véd­jegyek oltalma Huszonöt év után először idén augusztusban hangzott el ítélet nagy jelentőségű védjegybitorlási ügyben. Az ítélet értelmében egyik kül­kereskedelmi vállalatunknak 100 ezer forint kártérítést kellett fizetnie az Egyesült Izzó javára. Ez a per azonban csak pél­daszerű bizonyítéka volt an­nak, hogy az új mechaniz­mus bevezetése előtti idő­szakban a verseny hiánya miatt egyes vállalatok veze­tői egyszerűen megfeledkez­tek az immár csaknem 80 éves védjegytörvényről. Most, a megnövekedett öntevé­kenység, önállóság korszaká­ban a vállalatok egyre félté­kenyebben őrködnek védje­gyük kizárólagosságán. Ugyancsak most merül fel mind határozottabban a verseny tisztességének igé­nye is. Így rövidesen idősze­rűvé válik, hogy a régi véd­jegytörvényen kívül a tisz­tességtelen versenyről szóló 45 esztendős törvényt is kor­szerű, a mai követelmények­nek megfelelő jogszabály váltsa feL Részint azért, hogy e jog­szabályok előkészítéséhez újabb adalékokat szolgáltas­sanak, részint, hogy az érde­kelt gazdasági szakemberek figyelmét ráirányítsák véd­jegyoltalom és a tisztességte­len verseny problémáira. Az MTESZ ipargazdasági bi­zottsága, a Magyar Kereske­delmi Kamara CS 21 Magyar Iparjogvédelmi Egyesület an­kétot hívott össze. A tanács­kozáson, amelyet csütörtökön tartottak a MÁV Utasellátó kultúrotthonában a védjegy és a tisztességtelen verseny fogalmáról, jelentőségéről, valamint a védjegybitorlás miatt indított jogviták né­hány elméleti kérdéséről szó­ló előadások alapján tárgyal­ták meg az időszerű problé­mákat. (MTI) Tudománypolitikai Jgg küZdSDlénVGZéS szimpozion Szagodon A Magyar Tudományos Akadémia szegedi bizottsága tegnap, csütörtökön délután a bizottság székházában szimpoziont rendezett tudo­mánypolitikai kérdésekről. A kötetlen megbeszélésen részt vettek az MSZMP Csongrád megyei és Szeged városi bi­zottságának első titkárai és titkárai, a Csongrád megyei tanács és a Szeged m. j. vá­rosi tanács elnökei, a szege­di egyetemek rektorai és dékánjai, továbbá más tudo­mányos intézmények vezetői. Bevezetőként dr. Budó Ágoston akadémikus, a Kí­sérleti Fizikai Intézet igazga­tója, a SZAB elnöke adott rövid tájékoztatót a bizott­ság munkájáról és terveiről. Szólt a kitűzött tudományos célokról, s az eddig elért eredményekről. Ismertette, hogy a bizottság milyen komplex témákat kíván fel­dolgozni a jövőben. A be­szélgetés folyamán részlete­sebben esett szó geológiai, kibernetikai, biológiai, gyógy­szerészeti és szociológiai tu­dományos problémákról, s je­lentős részben arról, hogy a szegedi tudományos kuta­tás milyen módon segíthetné a gyakorlati feladatok meg­valósítását. A vitában sorrendben a kö­vetkezők vettek részt: Török László, a Csongrád megyei tanács vb elnöke, dr. Megyeri János kandidátus, a Tanár­képző Főiskola tanára, dr. Grasselly Gyula egyetemi ta­nár, a Természettudományi Kar dékánja, dr. . Kalmár László akadémikus, a tudo­mányegyetem matematikai tanszékének vezetője, Siklós János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, dr. Ko­mócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, dr. Antalfíy György egyete­mi tanár, a Jogtudományi Kar dékánja, dr. Halász Előd egyetemi tanár, a Bölcsészet­tudományi Kar dékánja, dr. Biczó György, a Szeged m. j. városi tanács vb elnöke, dr. Petri Gábor egyetemi tanár, az I. sz. Sebészeti Klinika igazgatója, dr. Ivanovics György akadémikus, a Mik­robiológiai Intézet igazgatója, dr. Tóth Károly egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem rektora, dr. Perjési László, a Szeged vá­rosi pártbizottság első titká­ra, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Csongrád megyei párt­bizottság első titkára és Sípos Géza, a Szeged városi párt­bizottság titkára. A rendkívül érdekes és gyümölcsöző eszmecserét dr. Budó Ágoston akadémikus zárta le azzal, hogy legkö­zelebbi alkalommal tovább folytatják, ahol már konkré­tabban megfogalmazzák a tu­dományos kutatómunka ten­nivalóit, lehetőleg a negyedik ötéves terv igényeinek meg­felelően. A házasságok a gyárban köttetnek Nem véletlenül mondogat­ják: ez a gyár a fiataloké. Aki látja műszakváltáskor kifelé özönleni, befelé árad­ni az emberfolyamot, elnéz­heti: mennyi friss, fiatal, de­rűs arc ring ennek a fo­lyamnak a felszínén. S köztük is: mennyi lány­arc. Csoda-e, hogy azt tartja a fáma: ebben a nagy textil­üzemben hamar „bekötik" a fiatalemberek fejét. A lá­nyok közül, mivel ők van­nak többen, sokan máshol akadnak a párjukra, de a fiúk leginkább innen válasz­tanak feleséget. * Fiatalasszonyok. A szövős narancsszín munkaruhában. A fekete hajú adminisztrá­tor kék köpenyben. A fonó­nő fehér szálakkal bíbelődik; telebolyhozzák a munkakö­penyét. NAPI 20 EZER PALACK... A Magyar Állami Pince­gazdaság Badacsonyi Palackozó Üzemében naponta mint­egy 30 ezer palackot töltenek meg ízletes borfajtákkal. Az fizem évenként 14 ezer hektoliter bort továbbít hazai és külföldi fogyasztásra. Képünkön: munkában a palackozó automata Férjek; derűs, jókedvű fia­talemberek. Kék atlétatrikó, kajakos kar- és vállizmok. Egyikük szerelőruhában, a másik már civilben, elegán­san. Letelt a műszakja. Eleinte vontatott a beszél­getés, Aztán megélénkül. De: férj és feleség mintha át­mosolyogna egymásra a kér­dések és válaszok fölött. Má­sok előtt más az emléke­zés is. * — Műszakváltáskor talál­koztunk a gépnél. Minden műszak végén ő írta fel a kilométereket. — Segédművezető voltam a C-műszakban. — Fonónő voltam. Az A-ban. Köszönés reggel hatkor, köszönés délután kettőkor, este tízkor. Így kezdődött. Beszélgetések, néhány ked­ves vagy tréfás szó. Aztán randevúk a gyár előtt. — Leginkább akkor talál­koztunk, amikor ő éjszakás volt, én meg délelőttös. — Délutánra kialudtam magam, siettem elébe. És a happy end: — Sió­fokon voltunk nászúton. — Általában azt tartják, nem jó, ha a férj-feleség egy helyen dolgozik. Hogy még olyankor is egymás közelé­ben legyenek. Persze, ez nem igaz. — Bérelszámoló vagyok és így mindig tudom, mennyi fizetést kap, sőt ha prémium van, azt is én súgom meg" neki. — Egyszer munka után ki­kísért, itt a porta előtt kérte meg a kezemet. De hozzá­tette, ne válaszoljak azonnal. — Gondoltam, pár napig ráér gondolkodni. Addig is felsoroltam neki a hibáimat, hogy a hasamat rémesen szeretem, készüljön rá, hogy minden falhatót fölfalok, s hogy nem bírom a mosoga­tást, takarítást, s legfeljebb néha-néha — ha — hajlan­dó leszek effélére. — Persze később abba is belejön az ember, na, és, nem is esik olyan nehezére. * A KISZ-titkár asztalán aranyos kisbaba képe. Egyéb­ként ő is itt a gyárban ta­lálta meg az igazit. De nem erről akar beszélni, inkább az szb-titkárral együtt arról, hogy a családi ünnepségek milyen kedves, emlékezetes események lettek itt a bri­gádok, üzemrészek életében. A szocialista brigádok nap­lóiban esküvői képek. No meg a legifjabbak képei is. Az előbb említett fiatal pár egy szép paplant kapott ajándékba a szakszervezet­től, a KISZ-alapszervezettől meg egy pohárkészletet. — A mi alapszervezetünk­> ben ez már bevett szokás. A tavaly férjhez adott négy kislánynál pedig már az is aktuális volt, hogy tipegőt ajándékozzunk — mind a négyüknél megszületett a kis harmadik. * — Még az iskolapadban kezdődött, a textiltechni­kumban. Diákszerelemmel. Mindketten ide kerültünk dolgozni, tavaly megesküd­tünk. A feleség igazoltan távol; gyermekgondozási segélyes, a nyolchónapos Zsuzsika mel­lett kismamáskodik. A másik boldog apa is csak szólóban lehet itt; az ő asszonykája szülési sza­badságon van. „Három és fél hónapos a srác, de már hét és fél kilós". Motolla­mozgású, vidám, ébredező értelmű kicsi élet — sok az öröm vele, s nem kevés a gond. Ök már, ha nagy anyagi áldozatok árán is, úgy érez­hetik, közel a rév: a 24 la­kásos új társasház építése — amihez keservesen összeku­porgatták-kölcsönözgették a „beugrót" — már elkezdő­dött. * Mindez csak néhány villa­nás azokból a házasságok­ból, amelyek a gyárban köt­tetnek. De ezek a villanások szépek, emberiek, hozzátar­toznak a mindennapi élet poéziséhez, az ifjúsághoz. Simái Mihály B udapesten tavaly néhány egyetemi hallgató azzal állt elő, hogy szívesen részt vennének abban a munkában, amely a nehezebb életkörülményei: között élő, jó fejű gyerekek egyetemi tanulmányainak előkészítését segíti. A javaslatból gyakorlat lett, és a budapesti középiskolák közreműködésével kiválasztottak igen tehetséges munkásgyerekeket, akikkel egy-egy egye­temi hallgató foglalkozott és foglalkozik ma is. Ezzel azt akarják elérni, hogy a kitűnő fejű gyerekek ne kallód­janak el, alkalmasak legyenek egyetemi tanulmányokra. E tapasztalat alapján az elmúlt napokban Szegeden is felmerült ennek gyakorlati megvalósítása. Ide jöttek olyan fővárosi egyetemi hallgatók is, akik elmondták te­vékenységük tapasztalatait, módszereket és tanácsokat adtak. Azok a gimnáziumi igazgatók, akik részt vettek ezen a megbeszélésen, helyeslően és szívesen fogadták e kezdeményezést. Az egyetemek képviselői szintén úgy nyilatkoztak, hogy Szegeden is megvannak a segítésnek a feltételei, s most már a sok beszéd helyett gyakorlati tevékenységre kerülhet sor­Jellegzetes vonás, hogy az egyetemi hallgatók kizá­rólagosan társadalmi munkában vállalják a támogatást, közreműködésükért egy fillért sem fogadnak el. Szá­mukra a legnagyobb jutalom az lesz — mint mondják —, hogy ha a gyerek, akivel foglalkoznak, bekerül az egyetemre és ott nemcsak megállja helyét, hanem kitűnő eredménnyel vizsgázik. Az egyetemek és a középiskolák ilyen irányú kap­csolatainak kialakítása most van folyamatban és a kö­vetkező hetekben már eleven valósággá válik e mozga­lom Szegeden is. Kár azonban, hogy ezen jelentős kezde­ményezés a távolságok miatt nem terjedhet ki a me­gye többi városaira. De szükséges megvizsgálni, hogy hasonló módom hogyan tudnánk elősegíteni már e tan­évtől kezdve Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Makón stb. a jófejű munkás, paraszt gyerekek felkészítését. Pil­lanatnyilag itt a középskolai tanárok segítőkészségére tá­maszkodhatunk. Azokra,, akiknek „van szívük" és nem tudják elnézni, hogy tehetséges munkás és paraszt fiú, vagy lány elkallódjon. A Pedagógus Szakszervezet in­díthatna olyan mozgalmat, amely e kérdés megoldására irányulna, s ezt társadalmi munkában végeznék a közép­iskolai tanárok is. A társadalmi ingyenesség fogalmát külön aláhúz­zuk. Ugyanis a szülő legtöbbször nincs abban a hely­zetben, hogy óradíjat tudjon fizetni. Tehát lelkiismereti kérdés a pedagógus számára, hogy vállalja-e ezt a munkát, vagy elhúzódik mellőle. Ismerve a mi tanáraink politikai és morális beállítottságát, meggyőződésünk, hogy ez a mozgalom életképessé válik az egész megyében. Természetesen Szegeden sem arról van szó, hogy az egyetemisták közreműködése nélkülözhetné a középisko­lákban dolgozó szaktanárok sokoldalú támogatását. De itt mégis jobb a helyzet, mert az egyetemi hallgatók e társadalmi megbizatás és munkavállalás keretében igen jelentős szerepet játszanak. A hátrányosabb sorban levő, jőeszű középiskolás munkás, paraszt gyerekek továbbtanulásához szükséges egyéb feltételeik megteremtésére is lényegesen nagyobb gondot kell fordítani. Mindenekelőtt a középiskolai és szakközépiskolai kollégiumokban kell számukra helyet biztosítani, ahol a felügyelő tanár is segítheti boldogu­lásukat. Továbbá azért is helyük van itt, mert a legtöbb esetben igen szerény anyagi körülmények között élnek a szülők, s nem tudnak albérletet fizetni, ami Szegeden havonként számmottevő összeget tesz ki. Szükség van ar­ra is, hogy ott, ahol lehet, a korrepetálás rendszerét al­kalmazzák, tenni kész tanárok igénybevételével. Nagy jelentőségű, ha a matematika, a kémia és a fizika tárgy­körében ezekkel a fiatalokkal valamivel többet foglal­koznak, mint azokkal, akik eleve előnyösebb szellemi és anyagi helyzetből érkeztek a középiskolákba. L egyen gazdája megyeszerte a Pedagógus Szakszer­vezet e kibontakozó mozgalomnak. Az egyetemek és középiskolák között pedig Szegeden a KISZ vállalja a szervező, segítő és ellenőrző szerepet. Igen fontos ügyet szolgálunk, ha ilymődon is támogatjuk a munkások és parasztok okos, továbbtanulásra nagyon is érdemes gyerekeit Ezáltal a megoldás egyik fontos lé­pését tesszük meg. Fordítsanak erre figyelmet pedagógus pártszervezetek, pártvezetőségek. Tartsák politikai fel­adatuk egyik fontos vonásának, hogy e mozgalom élet­képes, erős legyen, s érlelje meg a társadalom számára hasznos gyümölcseit. F. A, A 10. sz. Autóközlekedési Vállalat tegnap délelőtt Sze­geden, a vállalat új telep­helyén kereskedelmi és fu­varozási ankétot rendezett. Folytatódott ezzel az a ha­gyomány, hogy időről időre a vállalat vezetői tanácskozás­ra jönnek össze megbízóik­kal, így munkálják ki a leg­célravezetőbb megoldásokat. Ezúttal is szép számmal jelentek meg a szállíttatok képviselői; de jelen voltak a tanácskozáson a megyei és városi pártbizottság ipari osztályának munkatársai is, Berta István és Kovács At­tila. Juhász J. Béla, a 10. sz. AKÖV főmérnöke köszöntöt­te az ankét résztvevőit, majd Benedek Tibor, a teherforgal­mi és kereskedelmi osztály vezetője adott részletes tájé­koztatást a vállalat munká­járól, törekvéseiről. Az új gazdasági mechaniz­mus új és nagy feladatok elé állította az autóközlekedést is. A 10. sz. AKÖV rendkí­vül szerteágazó munkája is még jobb tervezést, még ösz­szetettebb szolgáltatási rend­szert igényel. A szükségle­teknek megfelelően az új közlekedési koncepció szelle­mében tevékenykedtek a re­form eddigi időszakában. Eredményeik közé tartozik a fokozódó rakodásgépesítés, 60 ilyen korszerű eszközzel ren­delkezik már a vállalat; szük­ség is van erre, sőt, mind több kellene, mert kevés a rakodómunkás. A megbízók kívánságára speciális teher­gépkocsikat, csomagolási mó­dokat is alkalmaz a vállalat, ez különösen fontos az elő­vigyázatosságot igénylő bú­torok, porcelántermékek ese­tében. Mind több nagy kapa­citású járművet állítanak munkába. Több vállalattal — így a Bútorértékesítővel — PÉNTEK, 1968. NOVEMBER 1. évekre szóló szállítási szer­ződést kötöttek, az együtt­dolgozásnak ez a tendenciá­ja is ígéretes. Mind számo­sabb szolgáltatást nyújt a Szegeden működő Volán-ki­rendeltség. Beváltotta a hoz­zá fűzött reményeket a MÁV —AKÖV háztól-házig darab­áru fuvarozási szolgálat is, amelynek révén megyénk falvaiba is gyorsan juthatnak el a darabáruk. Szó volt azokról a nehéz­ségekről is, amiket a szom­bat-vasárnapi árufogadásban a rövidített munkaidő beve­zetése jelent az AKÖV-nek, Éltek az alkalommal a szállí­tók képviselői, hogy igényei­ket, javaslataikat elmondják az ankéton. Végezetül a né­pes vendégsereg megtekin­tette a 10. sz. AKÖV új, komplex telepét. [G 3

Next

/
Thumbnails
Contents