Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

Urbanizáció hazánkban Megkezdte munkájút a i Hazafias Népfront Országos Tanácsának város- és köz- j ségpolitikai bizottsága. A nagy tekintélyű szakembe­rekből megalakított testület, amely dr. Trautmann Rezső vezetésével tevékenykedik, a népfront IV. kongresszusá­nak útmutatásai nyomán ki­alakította és programba fog­lalta a következő három és fél esztendő tennivalóit, I meghatározta legfontosabb I céljait és munkaterületeit. Első lépésként — a tervek szerint — még az ősszel 15 város állami és társadalmi vezetőinek részvételével ta­nácskozást rendeznek Győ­rött. Az új gazdasági mecha­nizmus tapasztalatainak tük­rében megvizsgálják a vá­rosi és községi tanácsok, va­lamint a népfront kapcsola­tainak helyzetét. Számba ve­szik azokat a lehetőségeket, amelyek kiaknázásával a hársadalom erői nagyobb részt vállalhatnak a váro­sok és környékük rendezési terveinek megvalósításából. Ezzel egyidejűleg azt várják * véleménycserétől, hogy hasznos tanácsokat ad majd a következő napokban sorra kerülő országos felméréshez A továbbiakban napirend­ve tűzik az urbanizáció ha­sai sajátosságait is. Elemez­ni és tanulmányozni kíván­ják a legfejlettebb, immár a városok jellegzetességeivel rendelkező községek helyze­tét, gondjait és eredményeit, A közeljövőben helyet kapnak majd a népfront fó­rumán a városi lakosság kommunális ellátásának idő­szerű kérdései is. Tíz város küldötteinek bevonásával megvizsgálják a kommuná­lis ellátás javításának lehe­tőségeit, s a tanácsok ezzel kapcsolatos feladatait az új mechanizmusban. lUIunkásgwüHés PEDAGÓGUSI ci ©ipögycsrfeisiri Dr. Perjési László elvtárs tartott tájékoztatót Tegnap délután a Minősé­gi Cipőgyár szegedi üzemé­nek dolgozói gyűlést tartot­tak, amelyen dr. Perjési László elvtárs, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára adott tájékozta­tást a nemzetközi élet idő­szerű kérdéseiről. Az egybe­gyűlteket Liptai Veronika elvtársnö, az üzem csúcs­pártvezetőségének titkára üdvözölte. Perjési elvtárs a dél-viet­nami és a közel-keleti hely­zet jellemzése után részlete­sen ismertette az európai biz­tonságot veszélyeztető, az utóbbi időben tapasztalt im­perialista lépéseket. Ennek kapcsán szólt a csehszlová­kiai eseményekről. Beszá­molt a Csehszlovákiában végbemenő legújabb, pozitív irányú változásokról, majd megállapította, hogy né­pünk, köztük a szegedi dol­gozók is, kezdettől fogva öntudatosan, a párt politiká­ja iránti bizalommal reagál­tak a nemzetközi esemé­nyekre. Ennek legfőbb bizo­nyítéka, hogy a népgazdasági tervek a célkitűzéseknek megfelelően teljesülnek az iparban és a mezőgazdaság­ban. Tájékoztatója után a váro­si pártbizottság első titkára válaszolt a cipőgyári dolgo­zók által feltett külpolitikai és a várospolitikával kap­csolatos kérdéseire. Tanácsi vb-ülésekröl Gazdagítják a Szegedi ünnepi Heteket A tízéves Szegedi Szabad­téri Játékok eddigi eredmé­nyeit, helyét a hazai és kül­földi produkciók sorában a Dél-Magyarország is érté­kelte már. Tegnapi ülésén a városi tanács végrehajtó bi­zottsága is mérlegre tette az idei Ünnepi Heteket, s szó esett természetesen a játé­kok egy évtizedes múltjáról. A bőséges és számos rész­letre is kiterjedő, tartalmas összefoglalót Papp Gyula vb­elnökhelyettes terjesztette elő. A problémákkal és ja­vaslatokkal foglalkozó feje­zetben hangsúlyt kapott, hogy az Ünnepi Hetek cél­jait, arculatát tekintve vál­tozatlanul az eddigi helyes törekvéseken kell nyomon haladni. Erősíteni kell to­vábbra is a fesztivál kultu­rális jellegét, a kísérő jelle­gű rendezvényeknél pedig az ismeretterjesztésre, a tudat­és ízlésformálá#ra töreked­jünk. Nem szabad megfe­ledkezni az Ünnepi Hetek nemzetközi jellegének erősí­téséről sem. Sokszor és sok helyen elhangzott már a sza­badtéri játékok megítélése­kor, hogy annak a külföldi művészek találkozóhelyévé kell válnia. Adottságainkat, anyagi le­hetőségeinket figyelembe vé­ve pedig tudomásul kell vennünk, hogy közönségünk zömét továbbra is a hazai vendégek alkotják. A fesz­tivál feladata a nemzeti kul­túra múltbeli és mai érté­keit közvetíteni. A szabad­téri játékok idei program­ját a repertoárjellegű műsor miatt elég sok bírálat érte. Anélkül természetesen, hogy tagadnánk a felújítások jo­gosságát, szükséges, hogy az eddigi szerkezeten belül vál­tozatosabb összeállítás érvé­nyesüljön. Jogos igény, hogy a szabadtéri játékok színpa­dán az eddiginél jelentősebb teret kapjon a XX. század drámairodalma. Ennek a kí­vánságnak a kielégítését fi­gyelembe kell venni a kö­vetkező évek műsorainak tervezésekor. Az előterjesztésben is sze­repelt, de többen szóvá tet­ték, hogy a következő évben is nagy gondot kell fordíta­ni a játékokat kísérő ki­egészitő rendezvények ará­nyos elosztására. Hangsúlyt kapott az is, hogy az Ünnepi Heteket, s a fesztivált is­mertető propagandánk még mindig nem elégséges, ete­kintetben a lehetőségeket még távolról sem használ­tuk ki. Sajnos, három év óta nincs összefoglaló jellegű, je­lentősebb városismertető ki­adványunk. Időszerű szor­galmazni a Szeged kataló­gus második kiadását. Tár­gyalni kell több nyelvű Sze­ged képeskönyv megjelente­téséről. Az Ünnepi Hetekre való felkészüléssel összefügg bi­zonyos várospolitikai feladat megoldása, átalakítások, épü­letfelújítások, útkorszerűsí­tések. A jövőben mindeze­ket úgy kell programba ven­ni. hogy időben befejeződje­nek. Tsz-ek együttműködése Liebmann Béla felvétele A nemzetközi fotókiállítással egy időben pénztörténeti kiállítás is nyilt Szegeden. A Móra Ferenc Múzeum köz­ponti épületében — a múzeumi hónap alkalmából — meg­endezett bemutató vendégei az I. István korabeli érmék­től a napjainkban használatos pénzfajtákig valamennyi hazai eredetű pénzzel megismerkedhetnek. A pénztörté­neti kiállítás iránt városszerte igen nagy érdeklődés mu­tatkozik. Képünk az egyik tallérokkal, dukátokkal leli tár­lót — és nézőit — mutatja. A Csongrád megyében ta­valj' megalakult három ter­melőszövetkezeti szövetség működésének egy esztendei tapasztalatai azt mutatják, hogy a szövetségek létreho­zásával javult a közös gaz­daságok együttműködése, jobban érvényre jutottak a termelőszövetkezetek érde­kei. Az előbbi megállapítás­ra példa néhány olyan kö­zös vállalkozás, mint a fá­biánsebestyéni, szentesi és nagymágocsi három tsz ösz­szefogásából létrejött, évi mintegy 26 ezer sertést ki­bocsátó kombinát. Az utób­bira, hogy a szegedi városi és járási tsz-ek és tszcs-k érdekeik összehangolásával szervezettebben tudták ér­tékesíteni termékeiket a fel­dolgozó iparnak, illetve a viszonteladó nagykereskede­lemnek. A szövetségek működésé­ben az eltelt egy év lénye­gében a felkészülés idősza­ka volt részint a területi szövetségek helyi adottságai­nak hasznosabb érvényesíté­sére, részint az általános gaz­dálkodási követelmények megvalósítására. Többek kö­zött sok segítséget kaptak a tagszövetkezetek az új gaz­dasági mechanizmus, a vál­lalatszerű gazdálkodás be­vezetésében. A szövetségek szakmai tanácsot nyújtottak a tervek készítéséhez, a kö­zös vállalkozások megszer­vezéséhez, az értékesítéshez, vetőmagok, takarmányok, vegyszerek beszerzéséhez. Támogatásuk sokféleképpen megnyilvánult. Például a szegedi szövetséghez tartozó 35 termelőhelyileg gyenge tsz gazdálkodásának segíté­sét, értékelését állandó na­pirenden tartják, azzal a cél­lal, hogy ezek közül a gaz­daságok közül minél előbb minél több megszilárduljon gazdaságilag. A témával tegnapi ülésén behatóan foglalkozott a Csongrád megyei tanács vb. Elismerését fejezte ki a há­rom szövetség eddigi mun­kájáért, s további támoga­tásáról biztosította a szövet­ségeket. TEKINTELY A gondolatfuttatás ezúttal is példával kezdődik. Ter­mészetesen egy életből ellesett, a maga jelképes mi­voltában nagyon is sok embernek szóló példával, amely — ahogy szokott — minden előmeditáció nélkül, a szorgalmasan működő ösztönök parancsára fogalmazódott meg „szülőatyja" ajkain. Történt pedig a következő. Zsüriztünk. Valami diák­szavalók számára rendezett vetélkedő elődöntőjén zsüriz­tünk, ahol természetesen nemcsak szavalók. de azok egy műsorba beosztott kompániái, az irodalmi színpadok is pó­diumra léptek. Az elődöntő véget ért, következett az ered­ményhirdetés, amelyre — hiszen érdekeltek voltak benne — a diákszavalók is felsorakoztak, várva, kiről, s kikről mit mond majd a zsűri elnöke. A zsűri elnöke azonban nem mondott semmit. Leg­alábbis addig nem, míg az elődöntő első számú részeseit ki nem tessékelték a teremből, amelynek végrehajtására nem egyéb okból adott utasítást, hogy igen nagy vétek — pe­dagógiai hiba — lenne, ha a lálottakról-hallottakról szóló ítéletet a diákok is végighallgatnák. A bírálat ugyanis — mondta a zsűri elnöke — nemcsak nekik, de tanáraiknak is szól, s aligha volna szerencsés éppen tanítványaik előtt megkritizálni a pedagógusokat. Sem az idő, sem a hely nem volt alkalmas arra, hogy a valóban jóhiszeműnek tűnő, de a gyakorlati diáknevelést illetően aligha hasznos intézkedés bírálatába azonnal bele­fogjak, így jobb híján, most mondom el véleményemet a — talán kicsit túlságosan is hosszan ismertetett — tekin­télyóvó módszerről. Mert bárhogy is nézzük, egyébnek, mint hatástalan manővernek aligha minősíthető a zsürielnök intézkedé­se. Az ugyanis, hogy csak a diákok távollétében mer vál­lalkozni tanáraik — mégcsak nem is szorosabban vett is­kolai munkáját illető — bírálatra, azt mutatja: milyen kor­szerűtlen, vaskalaposan értelmezi ö a pedagógusi tekintély­óvást. Mert — kérdezhetjük — milyen meg nem nevezett ve­szélyekkel jár az, ha négy-öt szívesen szavalgató diákja előtt mondják meg egy tanárnak, hogy Irodalmi összeál­lításában túl sok a nehezen mondható vers, vagy hogy kis­sé hosszadalmas, s megfogalmazásában sem elég gördülé­keny a bevezető szöveg? Veszit-e hosszú évek alatt meg­teremtett nevelői hiteléből az a pedagógus, akire — iro­dalmi színpadvezetői minőségében — néhány jószándékkal bíráló szót mondanak? Folytathatnánk a könnyen mondatba igazodó kérdések sorát, de a címzett nélküli faggatózás helyett beszéljünk inkább arról a — sok iskola sok tanárában — meggyöke­rezett szemléletről, amelyből szóban forgó példánk is fa­kadt. A pedagógusi tekintély művi óvásáról a nem min­den esetben jogos tisztelet mesterséges kiváltásáról. Erről van ugyanis szó! Arról, hogy azok a tanítók-tanárok, akik egyéniségüknél, felkészültségüknél fogva semmiképp sem képesek a kötelező — s szükséges — tekintély megterem­tésére, különböző fogásokhoz, manőverekhez folyamodnak. Elöljárói mivoltukat lépten-nyomon hangoztatják, többféle — mondjuk így? — „szertartást" gyökereztetnek meg sze­mélyük tiszteletére. _ Márpedig — sok-sok példa igazolja ezt — tekintélyt művi úton előállítani csak ideig-óráig lehet, s igen múlandó az a tisztelet is, amely csak utasításra teremtődött. Ha va­lahol, hát éppen a tantermekben nem tartós a parancs sze­rinti „feltekintés". P ersze, amilyen könnyű megfogalmazni, olyan nehéz megteremteni azt a pedagógusi magatartást, amely a jelen napok igényeihez jobban igazodik, amely egy korszerűbb nevelói-oktatói szemlélet jegyében fogant. Hogy ismét bevezető példánkra hivatkozzunk: azt, amelv sen­kit nem késztet arra. hogy bizonyos tekintélyóvási célok­ból diákokat eltávolíttasson, termet üríttessen. s hogy — egyáltalán — falat húzzon tanár és diák közé; félelemből, áltiszteletből. Emberségesebb, őszintébb kapcsolatokra van szükség az iskolákban is! Arra, hogy ne kitervelt szankciók miatt érezze magát biztonságban — képzeletbeli katedráján — a tanár, hogy valóban kiérdemelt és természetes legyen az a diáki „feltekintés". Akácz László Munkaerő-áramlás a könnyűiparban A Könnyűipari Miniszté­rium közgazdasági főosztá­lya felmérte, hogyan éltek a vállalatok és dolgozóik az új mechanizmus bevezetésével életbe léptetett munkaügyi, munkaerő-gazdálkodási, il­letve munkahely-változtatási lehetőségekkel. Általános ta­pasztalat, hogy élénkült a munkaerő-ván­dorlás. Ez év második negyedében 21 ezer új dolgozót vettek fel, míg a múlt év utolsó negyedében 15 ezret. A fel­vételek az összlétszámhoz vi­szonyítva hét százalékról tíz százalékra emelkedtek. Ugyanakkor kilépés két százalékkal volt több — hat száralék helyett az össz­muhkáslétszám nyolc száza­léka változtatott munkahe­lyet. Bar valamelyest emclke- SZERDA, dett a munkáslétszám sok l96g- OKTÓBER 9. könnyűipari üzemben nagy gond a munkaerőhiány. A kilépések zömét nem a vállalatok, hanem a dolgo­zók kezdeményezik. Ugyan­akkor egyes iparágakban, egyes munkakörökben és a legtöbb vállalatnál stabil a munkűsgárda, népes a törzs­gárda. A munkaerő-forga­lom növeléséhez hozzájárult az is, hogy mind többen veszik igény­be az anyasági segélyt, s mivel a könnyűiparban a munkások többsége nő — például a textiliparban 67,7 százalék —, helyettesítésük­re is újabb munkaerőkről kellett gondoskodni. A könnyűiparban mintegy tízezer, ezen belül a textil­iparban ötezer kismama ma­radt otthon, hogy gyermekét gondozza. (MTI) Lengyel közlekedési napok Kedden delelőtt a Buda­pesti Műszaki Egyetem dísz termében dr. Csanádi Györg­közlekedés és postaügyi mi­niszter ünnepélyesen meg­nyitotta az október 12-ig tartó lengyel közlekedési na­pokat. Kifejtette megnyitó beszédében, hogy a Közleke­déstudományi Egyesület és a Lengyel Közlekedésügy i mérnökök és Technikuso! Egyesülete között már sol. éve kitűnő kapcsolat alakul; ki. s ezt a két egyesület a. idén igyekezett még szerve zettebbé tenni. Májusba; tartották meg Varsóban i magyar közlekedési napokat s ennek viszonzásaként kerül sor Budapesten a lengyel közlekedési napok megrende­zésére. Ezután Piotr Lewins­ki, a Lengyel Népköztársaság közlekedés és vasútügyi mi­nisztere köszönte meg a szí­vélyes fogadtatást. DEL-MAGYARORS/AG 3

Next

/
Thumbnails
Contents