Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-08 / 236. szám

A közterületek rendje , WemCSOk Q CfOfOZSITICl/ClüC Villanysorompót Hegedűs Géza olvasónk, az Uilés és Vidéke általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatóságának elnöke, jármüvei közlekedik munkahelyére, s a kiskun­dorozsmai vasúti átjáró kor­szerűtlenségéről ír levelében. Sokak nevében azt javasolja, hogy az említett helyen vil­lanysorompót helyezzenek üzembe, mert a jelenlegi sorompó alkalmazásával, „igen sok esetben 15—20 per­cet kell néha száznál is több gépkocsinak, motorkerékpár­nak, kerékpárnak várakoz­nia". Véleménye szerint a nap 24 órájának legalább egynegyed részében zárva van a sorompó. ígérettel nem lehet fűteni Koczka Ferenc (Újszeged, Gyapjas Pál utca 38.) olva­sónk 20 mázsa pécsi iszap­szenet ég 20 mázsa kányási darabos szenet vásárolt az Attila utcai TÜZÉP irodán. Másnap nem volt otthon, mikor a tüzelőt lakására szállították, s csak lerakva látta, hogy a darabos szén­nek majdnem fele por. A megrendelő irodán panaszt tett, mire kimentek és iga­zat adtak neki. Megígérték, hegy kárpótlásul három má­zsa kifogástalan darabos szenet küldenek, amiért nem kell fizetnie. Mindez még júliusban történt. Levélírónk ezóta többször reklamált, mindannyiszor ígérettel bo­csátották el, de szenet még mindig nem kapott. Sötétség a Marx téren A Marx téri lakók nevében dr. Komjdti aláírással érke­zett levél hozzánk arról, hogy a tér fodrászat felöli oldalán nincs megfelelő közvilágítás. „Pedig csak 1—1 lámpa kel­lene. ami nem sok pénzbe kerülne, viszont elejét lehet­ne venni hogy az ittjáró au­tóbuszok balesetet okozza­nak" — írja olvasónk. Sok olyan levél érkezik szerkesztőségünkbe, amelyek témája Szeged utcáinak, te­reinek. általában a közterü­leteknek a rendje. A város lakói észrevételeikkel, bírá­lataikkal, javaslataikkal kör­nyezetük tisztaságáért, csino­sításáért fordulnak a nyilvá­nosságon keresztül az illeté­kesekhez. A legtöbb esetben van is foganatja a lapban közölt leveleknek. Ezért adunk helyet nekik most is. Kovács Lajos (Alsótisza­part 10.) olvasónk elismerés­sel ír arról, hogy a III. kerü­leti tanács járhatóvá tette utcájuk járdáját. Egyúttal bírálja azokat a szerveket — levelében a vámhivatalt és a MÁV-ot említi —, amelyek nem törődnek a hozzájuk tartozó járdarész szélének gyomtalanításával. A magas­ra nőtt gaz-erdő behajlik a járdára, s esős, sáros időben akadályozza a gyalogos köz­lekedést. Jó példának említi levélírónk a Paprikafeldol­gozó Vállalatot, amely rend­szeresen kiirtatja a gyomokat a járda szélérőL Szabó Zsigmond (Jósika utca 14.) olvasónk azt teszi szóvá levelében, hogy az ut­cában évekkel ezelőtt ültetett rózsabokrokat még nem met­szették meg, olyan nagyra nőttek, hogy a kezelés elha­nyagolása miatt tönkreme­nésüktől kell tartani. Ugyan­csak kifogásolja levélírónk, hogy a városban minden rendszer nélkül rakják ki a plakátokat, az elavultak el­távolításáról pedig senki nem gondoskodik. „öröksége a Két pillanatkép Családi fényképezés a szép napsütésben a Széchenyi téren Somogyi Károlyné felvételei Szomjas kislány a téren az új trókútnál Amikor tíz évvel ezelőtt születőben volt Kiskundo­rozsmán a cigányiskola, ak­kor és azóta is több cikk­ben méltattam a nagyszerű kezdeményezést. Igaz, a két tanteremből álló iskola most is ott működik a községi ta­nácsháza épületében, hátul egy udvari részben, amely annak előtte a tűzoltóság szertára volt. A cigányiskola létrejötte és mai működése mindenképpen eredményes: akikkel azelőtt senki sern törődött, most megtanulnak írni-olvasni, számolni és csak rajtuk múlik, hogy ugyanúgy tovább tanulhas­sanak, mint más iskolások. Egyetlen nyolcadikos Vajon a cigányiskola ta­nulói változtattak-e vala­micskét környezetükön ? Igennel vagy nemmel felel­ni erre nehéz lenne. Szüleik tudatában annyi a változás, hogy megelégedéssel fogad­ják: a gyerekek az iskolá­ban jót tanulnak. Tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak. Élvezik a napközi előnyelt. Ingyen kapnak tankönyvet, tanszert. Rendszerint minden évben ingyenesen felöltözte­tik őket tetőtől talpig. Mind­ezek ellenére a 10 év alatt csak egyetlen fiú végezte cl saját akaratából az általá­nos iskola nyolcadik osztá­lyát Vele egykorú társai vi­szont lemorzsolódtak mellő­le. Rendszerint a túlkoros­ság miatt kérték a szülők a tanulók felmentését az isko­lából. Olyan esetek is adód­tak, amikor a hatodikos, he­tedikes kislány egyik hétről a másikra „férjhez ment". Láthatatlan falak • Az a terv, hogy a cigány­gyerekek valamennyien a község iskolájában kezdjék és fejezzék be a felsőtago­zatot, ma sem valósulhatott meg A közéleti szándék lát­hatatlan falakba ütközött, s ennek egyrészt a cigány­családok életmódja is oka: az alapvető higiéniai köve­telményeket sem tartják be saját érdekükben. E cikk megírására most az készte­tett. hogy a cigánybíró. Ko­lompár László levelet írt szerkesztőségünknek. Szóvá teszi, hogy a cigánytelep kö­rülményei mostohák, sok a rossz ház, beáznak a tetők. Környékükön esős időben akkora a víz, hogy csak me­zítláb lehet eljutni a házak­hoz. Nincs gyalogjárdájuk, nagy a sár. Szóvá tették már ezt a községi tanács­nál, kértek segítséget. A levél kapcsán beszélget­tem Tóth Józseffel, a köz­ségi tanács vb elnökével, Czikora Sándor vb-elnök­helyettessel és Balogh Pál­néval, aki kilenc éve tanít a cigányiskolában. A köz­ségi tanács végrehajtó bi­zottsága csak nemrégiben tanácskozott a cigány lakos­ság helyzetéről és vizsgá­lódtak a helyszínen is. A cigánytelep a valamikori ló­vásártéren helyezkedik el. A községnek ez a legalacso­nyabban fekvő területe, amit feltölteni hallatlan ösz­szegbe kerülne. Tíz-húsz ko­csi salak nem ér semmit. Itt építeni a cigányságnak elfogadható lakóházat nem lehet, nem is érdemes. A ci­gány lakosság helyzetéről szóló tanácsi beszámolóban olvasom most: „Többször voltak olyan tervek, hogy a telepet fel kell számolni. Sajnos, ezek csak jószándé­kú irrealitások voltak, mert a mai napig sem történt semmi. Hiába jelentek meg a jogszabályok, alkalmazá­suk elmaradt, részben a te­lepi lakosság életkörülmé­nyei, másrészt különböző szervek meg nem értése miatt. Javasoltuk, hogy a szegedi járási tanács épüle­tének bontásakor a kikerülő anyagokat adják át a kis­kundorozsmai cigányok há­zainak építéséhez. Erre ha­tározat is született, újság­cikk is foglalkozott vele. Sajnos, a felsőbb szervek az építési anyagot nem ide ad­ták". Kevés a községi erő Akikkel a tanácsházán be­szélgettem, valamennyien hangoztatták, hogy a clgány­• • • ság helyzetének alapvető ja­vítására a községi tanács­nak nem telik erejéből. Eleg megbirkóznia az újabb köz­ségfejlesztési problémákkal, így is nagyon meg kell néz­niük, hogy mire fordítják a községfejiesztés forintjait. A cigány lakosság vonatkozá­sában az emberibb életmód megteremtésére fokozottabb segítségre van szükség. A cigányok között egyre több az olyan, aki kulturális szempontból magasabb szin­ten áll társainál. Ez a je­lenség mindenképpen a ci­gányiskola hatásának kö­szönhető. A telepen mintegy 400 felnőtt és gyermek la­kik. Vannak közöttük olya­nok, akiknek a nevelés, a Jó szó hiábavaló. Vannak, akii: nem szeretnek dolgozni. A kérdés azonban kétoldalú: csak ők tehetnek arról, hogy ma ls olyanok, amilyenek. A szociális segélyek, az In­gyenes étkeztetés sokakat arra ösztönöz, hogy teljes mérték az állam segítségére támaszkodjon. Egy cigányt sem ítélt még el a bíróság azért, mert munkakerülő, holott a törvényesség rájuk is vonatkozik, mint minden más állampolgárra. Nagy problémája rendezésére a községi tanács már annyi tanácsot kapott, hogy tele van vele a padlás. A cigány­iskolát leszámítva, ebben az ügyben esztendők óta nem mennek előbbre egy tapod­tat sem. A lendítő erő csak a szélesebb társadalmi, ha­tósági összefogással éreztet­né hatását Anélkül marad minden a régiben. Lődi Ferenc Anyakönyvi hírek L KERÜLET Házasság: Nagy falusi Antal ér, Vezekenyi Edit. Kosa János es Fejes Zsuzsanna. Zadorl Gyula cs Adók Gizella Erzsebet, Ta­kács Jozspf és Balogh Anna. Gyenge Balázs es Kasztner Lenke, Paplogó István es Ovarl Mária Magdolna. Proksza János es Paplogo Zsuzsanna Mária, Fekete Iván és dr. Abonyt Már­ia Ilona, Tóth János és Czutor Magdolna. Búza István és Tii­ser Erzsébét. Gera Mihály es Szilágyi Mária, Lajko Mátyás József és Mészáros Klára Juli­ar.'na. Farkas Elemér es Tóth Maria Magdolna. Dékány Sán­dor es Verzár Katalin Zsuzsan­na. Takács János es Balogh Er­zsebet. Manga Mihály es Andó Ilona. Kovács Lajos Imre és Ja­nó Magdolna, Gyémánt Mihály es Kis Mária. Mácz Istváh es F.rdOs Zsuzsanna Anna házassá­got kötöttek. Születés: Szűcs Lajosnak es Zagvva Hozállanak Tibor. Dob­ra Lászlónak és Gigaez Máriá­nak Erika, szeri Imrének és Gémes Rozáliának Szilvia. He­gedűs Lászlónak és Török Zsu­zsannának Zsuzsanna. Török Józsefnek es Király Marianak Tünde, Csák Istvánnak és Tra­ger Annának Attila, dr. Veszp­rémi Györgynek és Vigh Róza­nak Klára, Batki Sándortiak és Hollóey Gizellának Gabriella Gi­zella. Told) Ferencnek és Ma­gvari Zsófiának .Ferene Zoltán, s'omogvl Istvánnak és Csonka Annának Viktória, Czc'ne Sán­dornak és Végh Valériának Ani­kó Erzsébet. Nagy Mihálynak és Csurgó Annának Zsolt, Hegyi Józsefnek és l.ele Terézianak Edit Katalin. Szirovicza László­nak és Vas Honának Eva. Kato­na Józsefnek és Császár Emíliá­nak Andrea, Táborosl Istvánnak es Budai Ilonának László. Kiss Antalnak és Erdei Ágnesnek Antal Nándor, Berta Józsefnek és Kakuk Gizellának József Ti­bor. Veres Istvánnak és Náczl Máriának Gyöngyi. Kiss Ferenc­nek és Bárkányi Juliannának Zsuzsanna. Suta GyörgyViek és Kovács Katalinnak Gyöngyi. Zá­dori Jánosnak és Varga Juli­annának Tünde. Szekeres Tibor­nak es Szűcs Irénnek TThor. Nagy Arpád'nak és Zsembevl Juditnak Anita. Révész Dénes­nek és Rab Máriának Gábor, Nagv Antalnak és Katona Ilo­nának Judit. Kiss Lászlónak és Dtnip Annának Aritkó. Tutu Sándornak és Tóth-Szelés Kata­linnak Sándor. Veszelka Sán­dornak és Fekete Annának M.a­riar'ia. Tóth Mártonnak és Csó­kási Gizellának Csaba. Szabó Zsigmondnak és Dudás Ovönrri­nek Róbert. Zoltán. Dóezl Sztl­veszternek és Fischer Zsuzsan­nának Márta. Torzak Károiv­nek és Riiohmann Maedolné'iak Tibor, Varjú Ferencnek és Ve­réb Ilonának Ferene. Szűcs Im­rének és Nagy Irénnek Erika Irén. Juhász Lászlónak és Nyi­lasi Margitmak László János. Lá­zár Istvannak és Takó Etelká­nak Béla, Borbély Károly­nak és Bus Etelkának Zsuzsan­na Etelka, Kárász Andrásnak és Dömötör Kingának András. Mihály Istvánnak és Kovács Irénnek Irén. Vincze Károlynak és Móra Irénnek Eva. Barna I,ászlónak és Fodor Ilonának Zsolt nevű gyermekük született. Halálozás: Révész Mihály. Bű­dé Szilveszter, Kertész István, Kovács Aáilalné Juhász Rozália, Király Ferencné Körösi Gizella. Lakos Béláné Pintér Erzsébet, Mészáros Ferencné Kós/.ó Rozá­lia. Rozenczveig Béláné Bergl Jolán. Pap István. Szekeres András, Grasel Rudolf. Ernőd Róbert, Bálint László, Német Béláné Rácz Jozefa, Vastag Jó­zsef. Molnár Istvá'n, Ilin Imre, Kurunczai József Mihály. Sípos Jánosné Kormányos Ilona. Po­vázsay Györgyné Gyebnár Zsu­zsanna. Ormos János, Komlódl I,észióné Gál Viktória. Forgács PétPr. Buella Gyöngyi, Vlasirs Károly József, Rziha László meghalt. II. KERÜLET Házasság: Vér István és Szi­kura Erzsébei. MoAiár Antal és Sallai Eszier Máris. Kántor Sán­dor és Gera Ilona házasságot kötötték. Halálozás: Csanádi János. Ba­ta Szilveszter. Gavallér Sándor, Tompái Pál. Sánta József Ger­gely meghalt. Hl. KERÜLET Házasság: Guglava László Sándor cs Hodi Piroska Zsu­zsanna, Kozenkay László Imre es Barath Ilona Eva házassagot kötöttek. Születés: Kószó Ferencnek és Császár Ilonának Gábor. Rácz András Tibornak és Bakos Mag­dolna Máriának Andrea Angéla. Alscher Árpád Tibornak és Szabó Irennek Andrea Edit, Bu­sa Istvánnak és Bánhtdl Iloná­nak Ilona Julianna, Dudás Ist­vánnak és Dudás Etelkának Ist­ván, Kun Józsefnek és Buza Margitnak Attila, Vlaslcs Imré­nek és Horvát, Margit Etelká­nak Margit, Biló Mihálynak és Toth-Pözsi Máriának Gábor Já­nos. Gregus János"nak és Sztan­kovtes Máriának János, Hajdú Ferencnek es Munkácsi Katalin­nak Katalin Gabriella. Lakatos Károlynak és Pálya Ilona Juli­annának Gyöngyike Ilona, Vass Sándornak és Czékus Olga Jusz­tinának Csaba Sándor, Farkas István Jánosnak és Seller Aran­ka Erzsébetnek István, Ferenci Gábor Andrásnak és Csiszár Maria Juliannának Gabriella Mária. Izsó Bélának és Bodrogi Zsuzsannának C'saba nevű gyer­mekük született. Halálozás: Csonka Fándorné Dömösi Rozália. Brrnáth János. Vas Nándor. Marót.t Ferencné ördög Rozáiia. Szél Györgyné Mart.onosl Julianna. Kiss József. Bokor Ella, Varga Lajosné Teiszl Katalin, Masa Antal, Ru­tai Antalné Boz.óki Etelka, Ju­hász János meghalt. Hazataláltak A mezőgazdaság szocialista átszarvwaese után úgy tűnt — a gépesítés felé haladó gazdálkodás fö­löslegessé teszi a szekeret, lovat Beadhatja te­hát iparát a bognár, a kovács. E tipikus falusi iparosok nélkül eddig elképzelhetet­len volt a földmüvelés. Szekér, eke és igavonó jószág nélkül nem lehetett megművelni a főidet vetni és be­takarítani a termést Szekeret pedig az iparosok csinál­tak, lovat csak a kovács tudott patkolni. Az átszervezéskor az iparosok egy része belépett a szövetkezetbe, mások kívülmaradtak. Akik beléptek, megpróbáltak beilleszkedni az új helyzetbe. Sok­helyütt — ahol előrelátó vezetők voltak —, átvették a szerszámaikat, műhelyt adtak nekik, vagy a sajatjukban dolgozhattak — anyagot, gépet szereztek munkájukhoz. Javították a közös szekereket, ellátták patkóval a le­csökkent lóállományt, fölös idejűi:ben pedig segítettek a tsz-nek az építkezesben. A gyengébb tsz-ek alig bírtak eltartani egy-egy bognárt, kovácsot. Jártak a szekerekkel, míg szét nem hullottak, kettöből-háromból tákoltak egyet. Ilyen helyeken az iparosok más munka után nézttk. Közülük egyik-másik bejutott a tsz vezetőségébe, iskolá­ra ment, vagy rájuk bízták e gépjavító műhely vezeté­sét. Szivattyút kezeltek, vagy bealltak a gépállomásra. Később a tsz-ek javulása, gyarapodása, a higgadtabb gazdálkodási politika következtében megváltozott a hely­zetük. Egyes helyeken megszűnt velük szemben a meg­különböztető magatartás. Az átszervezéskor künnmaradtak egy Idő múlva be­adták az iparukat és elhelyezkedtek a gyárakban, váro­si üzentekben. Szorgalmuk, szerszámérzékük — átsegí­tette őket a szokatlan nagyüzemi nehézségeken. Beillesz­kedtek. Az évek során vérbeli munkásokká váltak. Meg­tetszett nekik a fejlett munkaszervezés, az óriási mére­tek, a tömeggyártási lehetőség. A szociális ellátottság még csak tetézte elégedettségüket. Közben a tsz-ekben maradottak munkafeltételei is javultak. Gépeket, tiszta, világos műhelyt kaptak. Anyag­ellátásuk javult. Több helyen pedig már az utánpótlás­ról is gondoskodhatnak. Szavukra, véleményükre oda­figyel a tsz vezetősége. Igénylik pontos, megbízható munkájukat, szaktudásukat. Kiszabadultak elszigeteltségükből. Nem egyedül küszködnek, megszabadultak a létbizonytalanságtól és attól a megkülönböztetéstől, mely régen a kizsákmányoló osztály tagjai szájából így hangzott: „ez csak iparos". A cselédek, magánparasztok pedig a fejükhöz vágták „könnyű nekik, ők az iparosok". Megszűntek két ellen­tétes osztály között ingadozni, őrlődni — az egykori sze­gényosztályba „lesüllyedni"' és nagyritkán bekerülni a falusi kizsákmányolók közé. Befogadta őket a termelő­szövetkezeti parasztság és a munkásosztály. Anyagi, társadalmi helyzetük, közérzetük alapján ur.y látszik — hazataláltak. ALEXA FERENC KEDD. | 1968. OKTÓBER 8. DEL*MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents