Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

• Fiataloknak - fíatalokrol - >M Í Vf Hol volt Senki földjén RnHBBBHBHDMBMHi A Széchenyi tér fái alatt, a Korzó padjain sokféle emberrel találkozni. A medencevei szemben nap mint nap tizenévesek foglalnak helyet — aliogy mondják — délelőtt 10-kor nyitják a „zsibongót" (ekkor találkoznak). Három lány, négy fiú — ezt azonban pontosan nem lehet eldönteni, a külsejükbőL Ismeretséget kötni velük legalább ilyen nagy feladat Nekem kétnapi kísérletezés után szerencsém volt hajlandók voltak beszélni sorsukról. Ám egy Ígéret fejében — hogy újságba nem kerül sem a vezetéknevük, sem az arcképük. Történeteik azt ls elmondják, miért 0 Bemutatom a társaságot A bal szélen sunyi nézésű, hosszú fekete hajú fiú ÜL Mellette tornacipőben, farmernadrágban, s szalmakalapban egy csinos lány, majd az „idősebb" generáció következik. Négy húsz év körüli fiatalember, • egy vastagon festett nő. A fekete hajú fiú elmélázva nézi az autókat a hétköznapi utcai járókelőket alig szól bele a többiek beszélgetésébe. Talán ezért kapta a „Csendes" nevet Vele sikerült először beszédbei !egyednl. — A nevemet, már mint említettem, nem mondom. Elégedjen meg azzal, hogy „Csendes" vagy Sanyi megszólításra odafigyelek. Tavaly maradtam ki a gimnáziumból, s ezért hatalmas ruhát kaptam apámtóL A társaságtól kaptam a nevem. De mire is kíváncsi maga? Ha nem csalódom, valami „lelkizést" akar. Hogy mit csinálok egész nap, mi a foglalkozásom s ehhez hasonlók. Mondom kérés nélkül is. Egy: senkinek semmi köze az egészhez. Kettő: magát jobban elviselem mint altalában a „hivatalos fejeket". Ezért adok néhány szöveget. — Ahogy lezártam a tanulóéveimet (kicsapták a gimnáziumból) munkát vállaltam az építőiparban. Hordtam téglát, állványozni segítettem egy hónap múlva már kezembe vehettem a malteros kanalat Kedvem ls lett volna a dologhoz. De a szüleim állandóan morogtak, hogy tróger lettem Jó, válaszoltam s egy másfajta melót kerestem Szövetkezetbe vettek fel, kifutónak. Hordtam a 10 deka parizert, kávét, a központból a telephelyekre a leveleket stb. De ez nem nekem való: egy hónapja csövezek. Persze ez nem igazi, hiszen otthon adnak zsebpénzt, meg kaját. Üjból be akarnak íratni az iskolába. „Csendes" hirtelen felugrik a padról, s a korzó közepére szalad, most veszem észre, hogy egy hároméves forma kisgyerek fölbukott Fölsegíti, még a port is leveri a gyerek nadrágjáról. — Miért tetted? — kérdem " * < — Kedvelem aa apróságot — Van testvéred? — Igen. Egy húgom — Mindig szoktál segíteni? Arca megmerevedik, látom, megelégelte az őszinteséget, így felel: „Nem vagyok én népjóléti intézet". — Te Sándor, mi dolgod van egész nap? — Semmi. — Nem unod magad? — Nem. A „havcsikkal" (barátokat jelent) mindig rendezünk valami jó műsort. ' — Például? — Délelőtt séta van. Körülnézünk a múzeum előtt, esetleg kifogunk néhány 'ányt. Bejárjuk a „citit", s megfordulunk a piacon is. — A piacon? — Igen, vigyorodik el — Itt szerzünk kaját Nem, Somogyi Károlyné felvételeDélelőtt 10 óra a Széchenyi téren. Nyit a Zsibongó nem azért mert nem volna — Mert műegyetemista revettem a fiatal ember rá pénz, inkább a hecc ked- voltam szemében a bizonytalansávéert És izgalmasabb. Van — Hogy került a magánál got . két botunk, 'amelyeknek vé- sokkal fiatalabbak közé? geire hegyes szögeket sze- — Mi lesz ebből, riport reltünk. Hárman alkudnak a vagy tanúkihallgatási jegyportékára, ketten a lábak zőkönyv? — válaszol kérdésközött, eloperálnak valamit a seL Mint, aki később mégis bottaL Paradicsompaprikát meggondolja magát, lassan körtét, almát, néha még kol- beszélni kezd: — „Kicsaptak bászt is. Aztán mindannyian az egyetemről, mert ellopmegesszük. tam egy szobatársam őszMint, aki tudatni akarja, töndíját. A gyerekekkel hogy nem kíván többet nyi- itt jöttem össze. Berúgtak és latkozni, föltápászkodik, rá- nem volt pénzük, hogy flgyújt egy cigarettára és el- zessenek. Volt velük két — Ml szeretett volna lenni? — Tornatanár.' — Másfajta hivatásban és szakmában is lehet rendes, becsületes elfoglaltságot találni — próbálom gondolatait megfogalmazni. A „Fater", azaz Károly most már nem is leplezi érzéseit Csöndben megkérdezi, mit kellene tenni, hogy valami „rendes do11 éra után?" Mindenkit érhet betegség, férjével ment el hazulról amely hosszabb-rövidebb gépkocsival. A betegellenőri időre ágyhoz köti az embert felhívást a szomszédasszony Aki kiesik a munkából, az nem akarta aláírni, sem áthiányzik annak a kollektí- venni, mivel nincsenek bevának, amelyhez hozzákötődött A betegnek jólesik a látogatás még akkor is, ha az egy kicsit hivatalos jelszédes viszonyban. Cs. Józsefné kis tacsikutyája kísért ki bennünket örült, hogy kiszabadulhatott az ellegű. Legkivált persze az kerített udvarból. A fémfelesik jól, ha a munkatársak nyitnak rá ajtót, kedveskednek pár szál virággal, édességgel, apró ajándékokkal. Az üzemi kifizető helyekről, hivatalból szakszervezeti társadalmi munkások látogatják otthonukban a munkából kiesőket, míg ahol nincs AAn\A r-rMIST üzemi kifizető, ott ezt asze- /"ICf/U Ö/LIUJU repet az SZTK ellenőrei, beteglátogatói veszik át. dologzó vállalatnál, Cs. Józsefné munkahelyén kell majd elszámolnia, hogy hol volt 11 óra után. Az üzemi társadalombiztosítási tanács 1—3 napra megvonhatja tőle a táppénzt Gondozatlan, helyesebben mesterkélten gondozatlan hajú lány, lehet vagy 18 éves. Szemeit kék és fekete ceruzával vastagon kihúzta, szemöldökén ezüstfesték nyoma. Neve „Dézi" vagy Mária. — Miért nem az Igazi keresztnevét használja? — kérdem. — Mert prosztó!. Zsenfroz, hogy mindenkinek Mária a neve. — Ml a foglalkozása? — Az, ami a P. Howardkönyvekben a titkárnak: magánzó vagyok, kérem. — Szokott könyveket ólvasi? — Igen. Legtöbbször P. 5. indul a Csemege-üzlet felé. lány is, s azt mondták, hogy log" "tan n,ézz!B'.vala™. ko" az egyiket feldobják, ha molyabb sikerüljön neki. rendezem a számlát — Melyik volt az a lány? Szemével int Mária felé. Rögtön magyarázattal is szolgál: — „Amióta találkoz- Lehetne idézni a másik tunk, együtt vagyunk Csak lánnyal, meg a többi fiatalvelem jár, a többieknek ő emberrel folytatott beszélge már tabu." — Tudja, hogy Mária még középiskolás? — Igen. Tudom. — Szereti? tést Nincs rá szükség, hiszen alig volt különbség mondókájuk, s az itt leírtak között De a mesterkélten magyaHatározatlan mosoly az ar- rázott életszemlélet az agyoncon. Megkérdem, hogy gon- koptatott ruhával, piros zokdol-e a nősülésre, elveszi-e nival, magasnyakú trikóval Máriát feleségül? A válasz fűszerezett kihívás mögött egyértelmű: „Ne nézzen os- kiábrándultságot, elszomorotobának". A „Mérnök" is be- dást véltem fölfedezni. Vazárta a témát B „Fater"-nek nevezett Howardot, meg^a zsibin kap- fiatalember határozott megt"'1 í-j-i-.-i—* jelenésű, szolidabban öltözött mint a többi gyerek. Foglalkozása alkalmi munkás, munkahelye, a szegedi Tiszapályaudvar. — Igen, a placcon szolgálok — ha elfogy a pénzem. Ezt a fajta foglalkozást szeretem, mert ott ismerem a körülményeket, tudom mit várhatok Akkor dolgozok, amikor akarok, nekem nem dirigálhatnak hónapról hóRendesen érettségiztem, 4,1 a végbizonyítványom átlaga. De nem vettek föl az egyetemre, öngyilkos akartam lenni. Kimosták a gyomrom, még művesekezelést is kaptam. Egy haverom vitt le az állomásra, meglepődtem, hogy aránylag milyen könnyen lehet egy éjszaka 100—150 forintot is keresni. Megszoktam a zsákokat. — Mit szólnak ehhez a ható sárga fedelúeket. — Tudja, ki volt Rejtő Jenő? — Persze. Aki magyarra fordította P. Howardot. — Mondja, Mária, maga kihez tartozik a társaságban? — Fontos ez? Néhány perc is eltelik, míg válaszol. — Tulajdonképpen mindenkihez, de most lehorgonyoztam. ^ — Hogy érti, hogy minden- napra, kihez? — Ahogy mondtam az előbb. Jártam Csadával, „Csendes"-sel, a „Kalapossal", a „Mérnökkel" és a „Faterral". Észreveszem, hogy a többlek minket figyelnek. Csak az egyik fiú marad komor, a többiek nevetnek. — Mit jelent ez magánál, hogy „járt" velük? A társaság közbeszól: „Na. Evi 80 millió forint A szí mu Ián sokról, a képzelt betegekről ezúttal nem szólunk. Annyi bizonyos, hogy akadnak notórius táppénzesek, akik gondolnak egyet és kiíratják magukat a munkából néhány napra. Az ilyenek azt hiszik, hogy az orvost be tudták csapni, holott önmaguknak hazudnak. Táppénzként tavaly 80 millió 171 ezer 461 forintot fizetett ki Csongrád megyében a Társadalombiztosítási Igazgatóság. Az összeg jelentősebb része, 55 millió 318 ezer 308 forint Szegedre esett Ebben nem szerepel a gyógyszer, az orvosi és kóraz SZTK-t K. Dezsőné a Galamb utcában a megadott címen nem volt található, mint beteg. Korábban ott lakott, a címváltozást azonban nem jelentette be. Ez sajnálatos, mert táppénzét a régi címére kézbesítik, s mivel a postás nem találja meg, a pénzt a budapesti leszámítolóba küldik megőrzésre, amíg a páciens nem jelentkezik érte. A „címzett ismeretlen" — küld majd értesítést a posta az SZTK-nak, K. Dezsőné pedig saját hibája miatt szidja az SZTK-t, csodálkozik, hogy a régen beadott táppénzes utalványra még mindig nem küldik a pénzt. Hetek telnek bele, amíg táppénzéhez jut, mert az SZTT3 nem nyomozóiroda, hogy azonnal nyomába szegődhessen a hibát vétő páciensnek. házi kezelés költsége. Ezek az adatok ls amellett szól- Opm/TCrtn nak, hogy nem szabad visz- "CIHIAWII szaélni a társadalmi gon- , r „ doskodással, élni viszont ve- Q DOtOgOgyHOl lahogy ok nélküli, megmagyarázhatatlan muszájból majmolják a furcsa és érthetetlen „divatot", amely arra törekszik, hogy viselőit, híveit mássá tegye a többi embertől. A „Csendes", a „Dézi", a „Mérnök", a „Fater" talán még nincs a körön kívül. Számukra más lehetőség is van. Állítom, hogy felszínességük mögött legtöbbször nincs komoly romlottság. Furcsa és zabolátlan energiájukat talán jó vitorlába is lehetne fogni. Receptet adni nagyon nehéz. De megoldást feltétlenül találni kelL Mert viszonylag sok fiút és lányt látok hasonlóéin céltalanul sétálni a múzeum előtt, a sétányokon. Sok fiút és lányt, akik jelenleg a senki földjén vannak, s akiket vissza lehetne hozni az igazán becsületes emberek közé. Matkó István le minden biztosítottnak joga van. A. türelmetlen Dr. Szentgyörgyi Károly SZTK-eUenőrrel a Petőfi Sándor sugárúton Cs. Ferencnéhez, az Április 4 Ktsz egyik szocialista brigádvezetőjéhez kopogtunk be. Nemrég műtötték. Fent járt, lábadozó beteg Állapotával azonban türelmetlen, mint általában olyanok, akik ritkán betegek. — Munkahelyemen 17 éve dolgozom — mondotta —, de A. Györgyöt a Szent Antal utcában nem a megadott házszám alatt találtuk, hanem egy másik házban. Valaki valahol elírta az adatot. Rajtunk kívül a két hónapja fekvő beteghez csak a hozzátartozók nyitottak ajtót. Üzeméből, a falemezgyárból, ahol kőművesként dolgozott, senki sem látogatta meg Fájó ez a mellőzés, az embert olyan érzés fogja d ennek tudatában, mintha át-: néznének rajta, mint egy üvegajtón. Az ellenőr természetesen azt is meglátta,' hogy a betegágynál ötliteres még soha egyetlen napig demizson teli borral „vidásem voltam beteg Ezért is vagyok türelmetlen, szeretnék már munkatársaimmal lenni. Brigádja tagjai közül vamítja" a kőművest, aki bevallotta, hogy jót tesz a poharazgatás a gyógyulásának. A tény egyszerű: közeli rokonai az utcán leütötték, laki^ mindig meglátogatja, kartörést és agyrázkódást Törődnek vele, iránta. figyelmesek Nem beszélnek egymással A Rákóczi utcában Cs. Józsefné az adatok szerint fekvőbeteg Délelőtt tizenegy óra után azonban nem találtuk odahaza, noha 9— 11-ig lehet csak távol, orvoshál, gyógyszertárban. Szomszédasszonya szerint szenvedett Túl azon, hogy emiatt indult-e eljárás, az SZTK az okozott sérülés miatt jogosan követeli majd a maga részét Sokba kerül valakinek A. György betegsége: az SZTK mindenféle költséget behajt majd a verekedőn. Ezúttal olyan fekvőbeteggel nem találkoztunk, aki visszaélt volna a társadalmi gondoskodással. Akiket meglátogattunk, valóban betegek voltak, nem szimulánsak. Lő dl Ferenc mondd Dézi neki, hadd csu- szülei? rogjon a nyála". Mindenki újból nevet Dézi, azaz Mária nem ütközik meg ezen, s kimérten válaszol: „A házibulikon mindenki egyforma. Sokszor csak a hangulat érdekel, mindenkivel voltam már úgy is ... Megtudom, hogy hol tartják az összejöveteleket Ott, ahol éppen „kulcs", azaz lehetőség és hely adódik. Valamelyik fiúnál vagy leánynál, leginkább délelőtt. Mária középiskolába jár még, s szülei nem is ismerik jelenlegi körülményeit. Tavaly tavasszal apja, anyja két hónapra külföldre utazott, s ő egyedül maradt. Egy ártatlan iskolatársa révén megismerkedett a srácokkal, akik két hónap alatt — Mária szavaival — felnőtt-4 avatták. De lássuk, ki is a „Mérnök"? 3, vey Miért kapta ezt a no— Semmit — Otthon él? — Ha úgy értette, hogy náhik-e, nem, nem lakom náluk. Elváltak. Anyám újból férjhez ment, s az új palija nem bír. Nagyanyámnál lakom. — A galeriba mikor vették be? — Ez nem galeri kérem, mi nem vagyunk sem hippik, sem tinédzserek. — És a csavargások, a beszerző körutak, a kétes házibulik ? — Bizonyítsa be. Utána majd tárgyalunk. — Az előbb beszélt egyikük róla! — Biztos részeg volt. Falba ütköztem, úgy látszik, ez az a határ, ameddig a beszélgetés terjedhet. Még egyszer megpróbálkoztam az újabb kérdéssel. — Mondja, mi a célja magának? Gondolja, hogy hosszú távra jó lesz ez a jelenlegi felfogas? ft ekkor é&zVasárnapi levélkézbesítés A közelmúltban arról olvastunk a napilapokban, hogy a posta Szabolcs, Hajdú és Szolnok megyében taigazgatóságon: vajon ez a kezdeményezés alkalmazható-e a Szegedi Postaigazgatóság gyakorlatában is? Dr. megoldotta a levélkézbesítést Hódi István, a Szegedi Posa hét utolsó napján, vasárnapon is. A péntek este, illetve szombat reggel feladott leveleket a postások eddig csak hétion tudták kikézbesíteni a címzetteknek, noha vasárnap is dolgoztak, vitték az újságokat az előfitaigazgatóság helyettes vezetője arról tájékoztatott, hogy e probléma megoldása, a vember l-től — a szegedi járás községeit is érintően — meghonosítják a Szabolcs, Hajdú és Szolnok megyei példák nyomán a vasárnapi kézbesítést A Szegedi Postaigazgatóság területén ennek bevezetése mintegy 200 vasarnapi levélkézbesítés községet érint Az új rendügye országos érvényesítésre szer bevezetése bizonyos vomost van érdemi döntés natkozású átszervezést is ieelőtt a posta vezérigazgató- lent a munkában es mód ságán. Az előzetes tájékoz- nyílik arra, hogy az addig zetőknek. A kis vidéki pos- tatás szerint az ügy úgy ren- vasárnap is dolgozó, napilatahivatalok vasárnap délelőtt is nyitva tartanak. Ebben az időben általában mar befutnak a szombati levelek, amelyet a kézbesítők vasárnap is széthordanak. A Szabolcs, Hajdú és Szolnok megyei példa nyomán érdeklődtünk a Szegedi Posdeződik, hogy belterületi kézbesítés vonatkozásában azokban a községekben, ahol 2—5 kézbesítő dolgozik, noVASÁRNAP. 196S. OKTÓBER 6. pokat kézbesítő postások megérdemelt szabadnapjukhoz jussanak. 4