Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
NEM KELL A PÉNZ? Kommunista felelősséggel Különféle szervek, különfele módon foglalkoznak azokkal, akiknek koruknál, vagy betegségüknél fogva megkopott az egészségük, s már nem képesek teljes értékű munkát kifejteni. A nemrégiben megjelent rendelkezés oly humánusan intézkedett, hogy azok a csökkent munkaképességű emberek, akik sem elhelyezkedni, sem dolgozni nem tudnak, rendszeres, vagy átmeneti járadékot kaphatnak. Szegeden egymillió forint áll rendelkezésre, hogy járadékot, vagy segélyt fizessenek a rászorulóknak. De az elmúlt félév során csak 6 ezer 834 forintot vettek igénybe. Az első és a harmadik kerületnél jelentkeztek járadékra, illetve segélyre jogosultak. Csak ennyi ember lenne jogosult ebben a nagyvárosban? Nem enynyien vannak, sokkal többen. A hiba valószínűleg máshol keresendő. A szakszervezetek megyei vezető szervének egyik értekezletén valaki széttárta a kezét és így nyilatkozott: „Van egymillió forint, de nem igényük. Talán nem foglalkoznak evvel az ügygyei érdemben..." Az új rendelkezés igen humánus, szocialista társadalmi rendünk újabb gondoskodása az emberről, azokról, akiknek egyébként nehéz lenne a megélhetésük. Aki dolgozni képes, annak nem lehet megélhetési gondja. Akinek megvan a nyűgA rehabilitációs gondokról díjképessége, annak sincs problémája, akár rokkantsági, akár öregségi nyugdijat igényel, biztosítva van a tisztességes kenyere. De vannak olyanok is, akik nem rendelkeznek az előbbi feltételekkel. Az új rendelet éppen őrájuk vonatkozik. Két fő útja van a lehetőségnek; az átmeneti, vagy a rendszeres szociális járadék. Átmeneti szociális járadékot az kaphat, aki munkaképességét 50 százalékban elvesztette, de ez a csökkenés nem haladja meg a 67 százalékos károsodást, s életkorban legalább elérte azt az időt, amely beleesik a normális nyugdíjkorhatár előtti öt évbe. Ebben az esetben a következő az eljárás: kiszámítják, hogy mennyi nyugdíjat kapna, ha azon a napon kerülne nyugdíjba, s annak az összegnek a 75 százalékát folyósíthatják részére átmeneti szociális járadék címén, addig, amíg el nem éri a rendes nyugdíjazás idejét. Ez a lehetőség abban tér el a rokkantsági nyugdíjtól, hogy arra csak az jogosult, akinek a munkaképessége 67 százalék feletti károsodást szenvedett, erre pedig a 67 százalék alatti is igényt tarthat Építőtanulók A rendszeres szociális járadékra az tarthat igényt, akinek a munkaképessége 50 és 67 százalék közötti csökkenést mutat és rendelkezik a rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges munkaidőnek legalább a felével, az az minimum öt esztendővel. Az ilyen ember 300—500 forint segélyt igényelhet, illetve kaphat. Itt volna a legtöbb gond. Miért nem igényült, illetve miért nem kapnak többen ebbői a pénzalapból? A legvalószínűbb az, hogy nem igen ismerik ezt a rendelkezést. Az újszegedi szövőgyárban beszélgettem az üzemi orvossal, dr. Soproni Lajossal, aki elmondta, hogy vállalatuktól mindössze egy ember élvezi államunk e nemes gondoskodását. A diszszonancia az, hogy sokkal több embert megilletne. Csak... szövevényes az ügyintézés, nehézkes az egész ügymenete ennek a dolognak. Általában határesetekről van szó. Egyszerűbben és gyorsabban kellene intézni a rászorulók ügyét Példákat mondok: az újszegedi szövőgyárból Sebők Sándor május 6-a óta intézi problémáját, de még nem tettek pontot kérelmének végére. Keczeli Sándorné június 28án indította útjára kérelmét, most valahol, az SZTK nyugdíjosztályán „fekszik" a papírja. A szövevényt kellene valamelyest tiszti tani. Aki például 500 forintnál úgysem kapna több nyugdíjat annak az ügyében egy fórumot akár ki is kapcsolhatnának, hiszen a járadék összege sem lehet több ötszáz forintnál. Úgymond, teljesen mindegy. Egyszerűbben, kevesebb kézen kellene átfuttatni a papírokat, Talán az sem ártana, ha az illetékes szervek — MUCSÖ, SZTK nyugdíjosztály, tanács munkaügyi osztály, tanács egészségügyi csoport, a vállalatok megfelelő szervei — jobban összehangolnák tennivalóikat ebben a kérdésben. Emberek sorsáról, életük hátralevő napjairól van szó. Ha gyorsabban cselekszünk, megnyújthatjuk, szebbé tehetjük sok embertársunk hátralevő napjait. Hoztunk egy humánus és hasznos rendelkezést, van pénz arra, hogy teljesedésbe menjen az elképzelés. Próbáljuík meg rendezni a dolgokat, hogy élni is tudjunk a lehetőségekkel! Gazdagh István Tart az alapszervezeti vezetőségek újjáválasztása Szegeden az elmúlt héten megkezdődtek és mintegy ötven alapszervezetben befejeződtek a vezetőségválasztó párttaggyűlések. Korai lenne még arról beszélni általában, hogy ez a felelősségteljes aktus miként befolyásolja az alapszervezetek további tevékenységét, annyi azonban máris bizonyos: megélénkült a pártélet, sok új ötlettel, javaslattal gazdagodott máris a pártmunka, s ez a jövőben még nagyobb kamatokat ígér.. Elemző beszámolók Leginkább az tűnik fel, hogy valamennyi alapszervezetben nagyon komolyan készültek erre a taggyűlésre. A vezetőségek elemző beszámolókat készítettek, melyekből nem hiányzott az önkritika és a kritika sem. Jellemző erre, hogy a textilművek l-es alapszervezetében a tagság javaslatára jegyzőkönyvi dicséretben részesítették a vezetőség alapos beszámolóját. A Téglagyári Egyesülésben pedig előre sokszorosították a beszámolót, s már a taggyűlés előtt megkapta minden párttag, hogy mondanivalójának megfogalmazására előre készülhessen. A Közlekedési Vállalat és a Kéziszerszámgyár kommunistáinak megelégedettségét is elnyerte a vezetőség a beszámolóval, s ezzel máris kitűnő hangulatot teremtett az őszinte, konstruktív vitához. Valójában ugyanis a beszámolón múlik, hogy a taggyűlés csupán „formalitás"-e, vagyis egyszerűen az új vezetőség megválasztása — vagy a két év alatt végzett munka tényleges felbecsülése és a pártmunka feladatainak és stílusának jövőbe mutató meghatározása. Gondos jelölések A jelenlegi taggyűlések másik alapvető tanulsága az, hogy a jelölések igen-igen gondosak, megfontoltak. A jelölő bizottságok tagjai nem „saját kútfőből" állítják öszsze a jelölést, hanem az alapszervezet minden tagjával eszmecserét folytatnak a jelölést megelőzően. Ennek legkézenfoghatóbb bizonyítéka az, hogy a taggyűlések az esetek nyolcvan százalékában helybenhagyták az előterjesztést. S a húsz százalék miatt sem kell bánkódnunk, hiszen az, hogy a kollektív bölcsesség elvégzi a korrigálást, a pártdemokrácia elevenségét igazolja. Példaként megemlíthetjük, hogy a Közlekedési Vállalatnál két olyan elvtársat választottak a vezetőségbe, akik az eredeti jelöltlistán nem szerepeltek, a Kéziszerszámgyárban viszont ismét a régi vezetőséget választották meg, jóllehet a jelöltlista két új nevet is tartalmazott. A taggyűlések komolyságára és megfontoltságára az is jellemző, hogy aki csak „él" és „mozog" — ott van a fontos eseményen. A kommunisták részvétele 95—96 százalékos a mostani taggyűléseken. A pártcsoportok bírálata Kijut ezeken a taggyűléseken bőven a bírálatból is. Szinte mindenütt elemzik most a pártcsoportok szerepét — és általában elégedetlenségüket fejezik ki működésükkel kapcsolatban a kommunisták. Valamilyen ok miatt nem töltik be szerepüket. Egyik helyen a vezetőség nem fordít kellő gondot informálásukra és véleményükre, másutt éppen a pártcsoport-vezetőkön akad el az információ. Ott is előfordul ilyesmi, ahol egyébként a pártélet és a pártmunka eléggé élénk, ahol a taggyűléseken nyílt elvtársi vita folyik. Vagyis: megkezdődött a pártcsoportok szerepének és tevékenységének önkéntes felülvizsgálata, aminek tapasztalatait a taggyűlések után érdemes lesz majd széles körben elterjeszteni. Legtöbb alapszervezetben még ezután kerül sor a felelősségteljes taggyűlésre; korai lenne hát általános érvényű tapasztalatok megfogalmazása. Annyi azonban máris bizonyos: a kommunistákban erőteljesen él az a törekvés, hogy alapszervezetük szerepét, tekintélyét növeljék; az elmúlt két esztendő tapasztalatait kamatoztassák a pártmunka következő éveiben. Sz. S. L Hetven öten aláírták... A „kérelmet* a szegedi i III. kerületi tanács építési ! és közlekedési csoportjának címezték. Tartalmát kivo! natosan legutóbbi Olvasóink i írják rovatunkban mi is kö! zöltük. Lényege, hogy a főgyűjtő csatorna Veresács utcai építése és a Kolozsvári téri víztorony építési munkái miatt a környékbeli utKözgazdasági hét A szegedi Építőipari Technikum tanulói már nem az iskola műhelyeiben sajátítják el szakmájuk tudnivalóit, hanem a város különböző építkezésein. Az idei tanévben először — a Csongrád megyei Építőipari Vállalattal kötött megállapodás értelmében — az elsősök kivételével valamennyi diák részt vesz a nagyobb építkezéseken. A megfelelően téliesített munkahelyen télen is folytatják a gyakorlatokat A szorgalmas fiatalok munkája nyomán gyorsan magasodnak a falak — a Nagy Jenő utcai négyemeletes ház teljes falazását és belső kialakítását ők végezték. Képünkön: a II/C osztály tanulóit láthatjuk. Cigaretta — 2,8 milliárd Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) most nyilvánosságra hozott jelentése szerint a dohányzás káros következményeire utaló orvosi figyelmeztetések ellenére a világon állandóan növekszik a dohány termesztése. kereskedelme és fogyasztása. s a jelek szerint ez a növekedés a jövőben is folytatódni fog. Két évvel ezelőtt a világ dohánygyárai 2,8 milliárd cigarettát állítottak elő, s ez a mennyiség azóta is állandóan növekszik. Az utóbbi években a gazdaságilag fejlett államokban a dohányzás 50 százalékkal, a fejlődő országokban pedig 40 százalékkal növekedett. A világ legnagyobb dohánytermesztő és feldolgozó állama, az Egyesült Államok, évenként 900 ezer tonna dohányt termeszt és 113 országgal áll kereskedélmi forgalomban. Ma már közismert, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformja széles körben felkeltette az érdeklődést a közgazdasági kérdések iránt. A vállalatok vezetése és irányítása elképzelhetetlen jól képzett, közgazdasági ismeretekkel rendelkező és azokat alkalmazni tudó vezetők nélkül. De nemcsak a vezetőknek, hanem a különböző szakterületen dolgozóknak is szükségük van ilyen ismeretekre, hisz mindennapi munkájuk során rendszeresen szembetalálják magukat különféle, közgazdasági tudást igénylő problémákkal. Az új gazdasági mechanizmus körülményei között folyamatosan változik, fejlődik gazdaságunk, s fejlődik a közgazdaság-tudomány is. Éppen ezért a különböző területeken dolgozók közgazdasági ismereteit nem lehet lezártnak tekinteni. Üj ismeretek megszerzésére, a meglevők továbbfejlesztésére van szükség. Ezt a célt szolgálja a gazdasági továbbképzés, amit a Kormány 20551967. sz. határozata szerint a tárj sadalmi ismeretterjesztő \ szervek segítségével kell a vállalatoknak megoldani. A reform eredményes kibontakozásának feltétele az 1 is, hogy a vezetők és szakemberek elsajátítsák a közgazdasági gondolkodást és ugyanakkor konkrét gazdasági ismeretekre tegyenek szert, hiszen az állami vezetés ma már a tervlebontás helyett a gazdasági környezet kialakításával hat a vállalati tevékenységre. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat keretében 10. éve folyik közgazdasági ismeretterjesztés. Ebből az alkalomból kerül megrendezésre az országos Közgazdasági Hét, október 6-tól 12-ig. A TIT megyei szervezete Csongrád megyében is megrendezi a Közgazdasági Hetet, amelynek alapvető célja a közgazdasági ismeretek iránti érdeklődés felkeltése, a közgazdasági gondoskodás elterjesztésének segítése. A Közgazdasági Hét keretében megtartásra kerülő rendezvények és előadások hivatottak egyrészt elősegíteni a fenti követelményeket, de ugyanakkor ezzel megkezdődik az 1968—69. évi gazdasági továbbképzés, amit a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közgazdasági szakosztálya a Kormány idevonatkozó határozata szellemében igyekszik elősegíteni. Horváth János cák utainak állapota megromlott. A hetvenöt aláíró azt kéri, hogy kövezéssel, vagy salakozással tegyék járhatóvá az utakat. A hetvenöt aláíró tizenkét utcából való, többen megjegyezték nevük után, hogy „a család nevében is", s az aláírások sűrűjében öt üzemi és üzleti bélyegző is szerepel. Nem kis ügy, amely ennyi embert véleménye nyilvánítására késztet. Á Szegednek oly nagy fontosságú rókus— móravárosi főgyűjtő csatorna építése a szorosan lakott területeken a munka természeténél fogva megbolygatta a rendet. Az ezzel járó átmeneti kényelmetlenséget — a jobb kilátások reményében — a közvetlenül érintettek is vállalják, elviselik. A beadványban sincs egyetlen ellenző szó az építkezések miatt A „kérelem" megszövegezésére, az aláírások összegyűjtését napokig kitevő munkára az ösztönözte a Kolozsvári tér környékén lakókat hogy látják, tudják, az építkezést kisebb fölfordulással, az ott lakókra nagyobb figyelemmel is lehetne végezni. A napokban jártam ezekben az utcákban, láttam a boltok előtt az út gödreiben tengelyig süppedt tejes és kenyeres gépkocsikat sorakozni. Láttam, s magam is tapasztaltam, hogy az építkezés gépeivel, járműveivel felszántott úttesten a legtöbb helyen csak féllábszárig érő sárban lehet átkelni. A kerületi tanács vezetői, szakemberei is szemlét tartottak, s megállapították, hogy a tér északi oldalán levő út — szerintük felesleges — elfoglalásával lehetelenné vált a tér körüh forgalom. A kerületi tanács építési, közlekedési csoportja és a beruházó Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat között VASÁRNAP, 1968. OKTÓBER 6. többszöri hivatalos levélváL tás volt az utóbbi hetekben arról, hogy a vállalat a Kolozsvári tér és a Farkas utca torkolatához készítsen teherforgalom lebonyoütására alkalmas átjárót. A válasz szerint erre sem terv, sem pénz nem áll a beruházó rendelkezésére. Az építkezés miatt tönkrement útszakasz javítását, illetve költségeit a tanács pedig szintén nem tervezhette, annak ellenére, hogy a lakosság a tanácshoz fordul sérelmével. Tény, hogy a munkálatokat irányítóknak, végzőknek kellene az ilyen „mellékes", az építkezéssel legtöbbször együttjáró hibák, hiányok korrigálásáról, s az ehhez tartozó anyagi fedezetről gondoskodniok. S minden körülmények között szem előtt kellene tartani bárminemű építkezésnél, hogy a százhúszezer városlakó egyetemes érdeke ne sértse a kisebb közösségek érdekét sem. Különben is a „kérelem". a hetvenöt aláíró kívánsága, igénye a munka kivitelezésének módja miatt született. Az észrevételek és a melle rakott javaslatok jogosságát el kell ismerni. A kerületi tanács el is Ismerte. Elhatározták a végrehajtó bizottságban, hogy a legjobban tönkretett útszakaszokat lesalakoztatják. Ehhez is társadalmi összefogásra van szükség: a szükséges kohósalakot az öntödei vállalattól kérik, a munkához pedig a lakosság segítségére számítanak. Ugyanakkor remélik — az ottlakókkal, s velünk együtt —, hogy az építők nagyobb körültekintéssel, a lakossággal egyetértésben folytatják az egész város érdekében megkezdett munkájukat. s megszüntetik azokat a hibákat, amelyeket eddig okoztak. K. J.