Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-27 / 253. szám

• • Fiataloknak - ffiafta lökről • •• -. -'V 'V * .••Ti'V I ' '$ 'V • V Milyen is • S&Sttg&j nemzedék? Csupán ennyit szántam vitaindítónak minap délután a Móra Ferenc művelődési otthon kistermében, ahol az éppen próbára készülő ze­nekarhoz még néhány fia­talt hívtunk meg, akik ez ügyben maguk is „érdekel­tek". Aztán hogy szertefu­tottak a vélemények, mégis­csak azonos szempontokat igyekeztünk gyűjteni, így az alábbiakat: X. Milyen jelenleg a beat helyzete kül­földön és itthon, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, milyen a szomszédság — egyáltalán meddig marad életképes a beat, s hogyan tovább? 2. összefügg-e a fiatalok szélsőséges, torzuló magatartása (hippikultusz, öltözék és hajviselet, huli­gánkodás stb.) és a beatze­ne. Mennyiben módosította a fiatalok hangszertanulá­sát a beat: felváltotta-e a gitár a hagyományos hang­szerek iránti érdeklődést? 3. A beatzene kiszorította-e a dzsesszt, vagy a komoly zenét? Mennyiben Igazodik a beat kifejezetten a fiata­lok szórakozási kedvéhez, és mennyiben több annál? Akik vitatkoztak: Molnár Gyula, a Kristály-együttes vezetője, Dósa Gábor, a Móra-zenekar szólógitárosa, Sebe János, a megyei KISZ­bizottság munkatársa, Szá­vay István, az Ifjúsági Ház vezetője, Szeles András és Somogyi László, a Móra-ze­nekar tagjai, valamint a házigazda. Gausz Antal, a művelődési otthon igazgató­ja, az újjáalakuló szegedi dzsesszklub vezetője. * Molnár Gy.: A kifejezet­ten csak beatet kedvelő fia­talok zenei Ízlésének formá­lását hosszú évek óta kisa­játítják az angol együttesek. Amit máshol, a világban csinálnak, csak utánérzésből fakad, általában epigon pró­bálkozások. Talán néhány kivételt lehetne tenni, mint a Beach-Boys, Mon-Kees együttesek. Mindez vélemé­nyem szerint addig tart, míg a beat haladó, újszerű formái angol zenekaroktól indulnak el. Ma néhány dzsessz felé orientálódó együttes viszi a pálmát — ezek hazájukban, Angliá­ban, igen népszerűek, más­hol a fiatal közönség ke­véssé érti még. Az emberek ízlése konzervatív, így volt ez mindig: mire a big beat-et megszerették, már a vezető együttesek ritman­blues stílust játszottak, s mostanában, hogy ezt is be­fogadta a közvélemény, már a soul-music az újabb irány­zat. Ha nálunk egy zene­kar csak soul-musicot ját­szana. néhány szám után kifütyülnék. Láttam, hal­lottam legutóbb Budapes­ten a Traffic fogadtatását. Angliában nagy sikerük van. itt fagyosabban hall­gatták. Mert amit ők csi­nálnak, az angol közönség már érti, a mienk még nem. Szávay l.: Angliában tud­niillik komolyabb fóruma van a beatnek, nagyobb a presztízse. Nálunk mór a szónak is. hogy beat, vala­mi lekicsinylő, kissé útszéli, a zenészek „frontján" is pe­rifériára száműzött hangu­lati tartalma van. alacsony az ázsiója. Kivétel persze akad: Illésék kvalitásait pél­dául alig vonják kétségbe, mert zeneileg is igényesen produkálnak, ráadásul új­szerűt, sajátosat — Innen a sikerük. Az ő útjukat jár­va szerintem a hazai beat­izlés is sokat fog fejlődni. Szeles A.: Talán azért ér­téktelenebb műfaj nálunk a beat. mert rajnogót zömmel teenagerek. olvan teenagerek, akik legfeljebb külsődleges eszközeiért, a hangerőért, az ütemes zúgásért és más, a beat-tel kétségtelenül együtt­járójáró rekvizitumokért lel­kesednék. Soha nagyobb si­kerünk, mint mikor teljes hangerőre kapcsolunk. Né­hány mutatós dobszóló hoz­zá, s máris oda varrnak a gyönyörű ségtőL Molnár Gy.: Persze ko­rántsem állítjuk, hogy csupán zeneileg képzett fia­talok érthetik meg a beat-et, inkább úgy fogal­maznék, zeneileg intelligens közönség kellene. Akik, ha kottát soha nem is láttak, mégis érzik-értik, miről szól, mit mond egy-egy szám. Akik magnóra veszik, több­ször figyelmesen visszahall­gatják, elemzik — és belő­le általánosabb érvényű kö­vetkeztetésre képesek. Mert találni Ilyeneket is. Ezeket a fiatalokat kellene klub­szerűén összefogni, mint Pesten az Illés-klub, vagy az Omega-klub. Szeles A.: Sőt az ugyan­csak fővárosi „magnósok klubjába", ahol havi SO forintos tagdijat szednek, sem lehet már bejutni, olyan telített, olyan nép­szerű. Szegeden semmifele fórum sincs, az ötórai teák, táncos rendezvények erre alkalmatlanok. Klub kelle­ne, ahol pusztán a zenét és a zenekarokat hallgatják, a számokat vitatják meg, egy­másnak előjátszanak, tanul­nak egymástól. Somogyi L.: Nem érezzük a hallgató-értő közönség je­lenlétét, ami befolyásolna minket a pódiumon. A múltkor például bemutat­tunk egy új számot, külföldi rádióállomásról hallgattuk le, s a közönség idegenked­ve fogadta. Néhány napra rá Komjáthy ls bemutatta a magyar rádióban, s legkö­zelebb már szinte követel­ték. Szeles A.r Gyakran elő­fordul, hogy olyan helyre hívnak játszani, ahol nem beatet, „csak tánczenét" kérnek. Ilyenkar levetetik velünk a hangerőt, s már­is kész a vita, hogy ők nem ricsajt szeretnének, ha­nem valami finomabb tánc­muzsikát. Dehát mi beat­zenekarok vagyunk, amihez bizonyos hangerő szükséges. Ez az úgynevezett „fino­mabb tánczene" nincs Sze­geden, hiánycikk. Csak ci­gányzene, vagy beatzene „kapható" a szórakozóhe­lyeken. Inkább az előbbi. Gausz A.: Amit általá­ban a beat-zenekarok mű­velnek hangerő tekintetében, egyenesen ártalmas az egész­ségre, rontja a hallószerve­ket. Lehet, hogy a zené­szekre ez kevésbé vonatko­zik, hiszen az erősítók mö­gé állhatnak — ám a hang­falaktól bizonyos hallótá­volságra ez zaj, orvosilag bebizonyítottan, káros. Dósa G.: És vajon a gi­tárnak van jövője? Érzé­sem szerint, amíg beat-zene van, gitár is lesz benne — csupán kérdés, milyen mér­tékben őrzi majd vezető­szerepét. A fúvósoktól pél­dául sokat lehet várni. Molnár Gy.: Mindenesetre ehhez is igényes közönség kell. Amikor egy-egy szám közben elővettem a szaxo­Munkában a kerekasztal... font, néhányan rosszallóan tekintgettek felém. Ha szó­lógitárosunk, Kovács Feri, valami dzsesszes betétet ját­szik, újra csak nem tetszik. Aztán elsorolhatnám a sa­ját számokat. Általában megértéssel fogadják, a he­lyi közönség tapsol, de a falakon túlra alig jutunk velük. Ahhoz, hogy országos fórumon is eljátsszuk — nem beszélve arról, hogy táncdal-fesztiválokra nevez­hessünk —, egy bizonyos láthatatlan burkot kellene áttörnünk. Itt csak „magas protekció'" segít. Pedig több jó számot hallani, akadnak tehetséges szerzők — csak a nagyközönség felé nehéz ad­minisztrálni. Oda „csator­nák" vezetnek. Szávay I.: Fórumot, újsá­got, klubokat, lehetőségeket keli teremteni a beatzené­nek, a dzsessznek is — ahol irányítani, nevelni, for­málni lehet a beatnemze­déket. Arra a kérdésre pe­dig, hogy hatott-e a beat a hosszú hajra, a vagánykodá­sokra, csak annyit: lehet, de köztük nincs feltétlenül ok-okozati összefüggés. Hip­pik a beat-zene nélkül is „kivirágzottak" volna. Ma egyébként minden divatos, a miniszoknya éppúgy, mint a maxi. Molnár Gy.: Ha a beat­nemzedék valamelyik tagja egyéniség akar lenni, rend­szerint viselkedésével, öltöz­ködésével kíván feltűnést kelteni. Szeles A.: Vagy kedvenc zenekara nyomába szegődik. Persze a hosszú haj nem kizárólagos ismertetőjegye a beatszeretetnek. Főleg akik kívülről, faluról jöttek a városba, s valamely beat­kedvelő társaságba kerülték, vélik ezáltal egyenrangúnak, társnak magukat, ha hajat növesztenek. Sebe J.: A fiatalok zenei érdeklődésébe széles hullá­mokkal vonult be a beat A gitár háttérbe szorította a hagyományos hangszere­ket, a zongorát a hegedűt stb. Ez a kor, a generáció ízlése — különösen kisebb községekben, falvakban kap szerepet a gitárismeret, ahol iskolai bálákon, zenés klub­délutánokon hiánycikk a beatzenekar. A baj ott kez­dődik, hogy zeneileg kép­zetleneket is előszeretettel foglalkoztatnak, mert a ke­reslet nagyobb a kínálatnál. Intézményesen pedig a zene­pedagógia idegenkedik a gi­tártól, kevés helyen oktat­ják. Molnár Gy.: így el bur­jánzik az értelmetlen, di­lettáns zenetanulás, mert csak a gitárhoz kötődik, a fiatalok egymástól tanulják, lesik el a pengetés titkait, ahelyett, hogy szakember foglalkozna velük. Szávay 1.: Mégis inkább azt mondanám: a gitárta­nulás nem váltotta fel a hagyományos hangszerek iránti érdeklődést, hanem kiegészítette. Miként a beat sem száműzte sem a dzsesszt, sem a komoly zenét. Hi­szek abban, hogy a beat­től is el lehet jutni Bachig! Dósa G.: A beat és a dzsessz erőteljesen elkülö­nül a fiatalok érdeklődésé­ben. Sajnos, a dzsessz nép­Somogyi Károlyné felvétele szerűségéneik ártott a beat. Sajnos, mert a dzsessz vi­tathatatlanul értékesebb. Sőt a beat jövőjének egyik ga­ranciája is: közeledés a dzsesszhez. A fiatalok pe­dig általában szórakozást, táncolási lehetőséget keres­nek a beat-zenében, az idő­sebbek inkább csak hallgat­nák. És egyre többen pár­tolnak hozzá! Molnár Gy.: A beat kára ott jelentkezik, hogy keve­sebbet olvasnak, járnak színházba, moziba a fiata­lok, s ha ezt teszik, akkor is az igénytelenebb. faj­súlytalanabb műfajokat ke­resik. A beat sajnos fel­színességre ösztönöz. Sebe J.: Azt szeretnénk, ha a beat-nek és a dzsessz­nek Igényesebb formában tudnánk fórumot biztosítani. Ezért alakítottuk újra a szegedi dzsesszklubbot. Szer­vezése folyik, havonkénti koncertjeit — neves hazai együttesek, kitűnő szólisták közreműködésével — az új­ságíróklubban tervezzük. Hasonló előkészületek kez­dődtek a szegedi beat-zene­karok koncertszerű fellépé­seire, s a népszerű fővárosi együttesek vendégszereplé­seire. Ezeket közvetlen ta­lálkozók, viták követik. Ntkolényi István Oszi forgalom a határállomáson A röszkei határátkelőben a nagy nyári idegenforgalom idején nem volt ritka az olyan nap, amikor 45—50 ezer ki- és belépőt számlál­tak. Nincs persze panasz az ősz eleji idegenforgalomra sem. A szokásos turistaforga­lom mellett sok látogatót vonz e napokban Szegedről a szabadkai kézműipari kiállí­tás és vásár is. A legforgal­masabb általában a szombat, ötezer körüli be-, illetve ki­lépővel. Hasonlóan erősek a szerdai napok is, közepes a csütörtök és a péntek, s leg­kevesebb a ki- és belépők száma kedden. Kinőtték az épületeket Sokat fejlődött a röszkei határátkelő, nemrégiben ad­ták át rendeltetésének azt a csarnokszerű építményt, amely alatt esőben és hóban is zavartalanul dolgozhatnak a vám- és pénzügyőrök, út­levélvizsgálók. Az átkelősza­kasz jelenlegi fő- és mellék­épületei viszont már kicsik. Nagyon kívánkozik a helyük­re egy emeletes, minden te­kintetben korszerű épület. Szúk a gebines rendszerű bü­fé is, ahol ugyan a kávétól az igényesebb ajándékokig, a rövid italtól a sörig, márkás borokig minden kapható. Konyhája azonban sajnos nincsen. Szezonban a büfé forgalma havi 90—95 ezer forint, de ez az őszi hónapok­ban a felére csökken. A kül­földiek körében igen kapós a kecskeméti barackpálinka és a szovjet pezsgő. Szalámiból annyit adtak itt el, hogyha hosszába fektetnék, bejut­nánk rajta Röszkéig. Az IBUSZ pénzváltóinak most ls sok munkájuk van. A kötelező és szabad be­váltásból szépen forgalmaz­nak, a csúcsidőszakhoz ké­pest persze jóval kevesebbet. Dollárt, schillinget, svéd ko­ronát, lírát, fontos és nyugat­német márkát most is válta­nak mindennap. A napi pénz­beváltás az őszi „pangásban" is eléri a 30—35 ezer forin­tot A kishatárforgalmi enge­déllyel belépő jugoszláv ven­Forráskúti gyorsmérleg: Hétmillió tartalék­alapra Végét járja már az idei termelési évad a mezőgaz­daságban. Milyen volt? Leg­inkább háromféle választ kaphatunk most erre a kér­désre: 1. Rossz! Mindenből jóval kevesebb lett annál, amennyit terveztünk. 2. Kö­zepes, amit nem hozott meg az egyik, pótolta a másik. 3. Nem panaszkodunk. Jókor észrevettük, hogy baj lesz, rávertünk egy kicsit, s most már azt is mondhatjuk, ami a hasznot illeti, ne legyen rosszabb soha. A harmadik kategóriába tartoznak most a forráskúti Haladás Tsz gazdái is. A termelőszövetkezet közösen a háztájiakkal mintegy 37 millió forint értékű árufor­galmat bonyolít le zárszám­adásig. Csupán a szövetke­zet felvásárló és értékesítő telepe mintegy 10 millió forint értékű árut bocsátott át a szezonban az ipar és a kereskedelem felé. Sándor Tibor elnök mond­ta el: a közös jövedelemből nem kevesebbet, mint 7 millió forintot szándékoznak biztonsági alapba helyezni az idén. Figyelemre méltó kö­rülmény, hogy tavaly a lé­nyegesen jobb időjárás mel­lett 3,4 millió forint került itt biztonsági tartalékok képzésére. A gazdák tisztes jövedelmük kiegészítéseként az idei év végén — mint megtudtuk — komoly nyere­ségrészesedésre is számíthat­nak, melyet a közösben vég­zett munkáért kapott jöve­delmek arányában fizetnek ki. Különösen jó hasznot ho­zott a kertészkedés, a tarló­ba vetett zöldségfélék. Cso­dálni valóan szépek voltak például az étkezési vörös­cékla táblák. Ezzel a növény­nyel az idén kísérletertek nagyobb, szikesedésre hajló homokos területeken, igen nagy sikerrel. Az idén nagy összegeket fordítottak .beruházásokra is. Az új tehenészeti te­nyésztelep mellett már csák­nem teljesen készen áll a gázolaj fűtésű palántahajtató üzemház is. Ebben az üveg­házban állítják majd elő a palántát a téli koratavaszi primőrökhöz. Eddig a hol­land árgyakat szervestrágyá­ból nyert biogázzal fűtötték. Ez azonban számukra nem kifizetődő többé, mert a szer­vestrágya sokkal inkább ta­lajjavításra való. Melegvizes altalajfűtésre szerkesztik át a holland ágyakat. dégek 300 forint értékig hoz­hatnak vámmentesen külföldi ajándékokat. Ujabb 300 fo­rint erejéig pedig 40 száza­lékos vámkedvezményben ré­szesülnek. Visszafelé 200 fo­rint értékű magyar árut vi­hetnek magukkal. Sajnos akadnak, akik ezt a kedvez­ményt kijátszanék. — Magával sosincs szeren­csém — mondta ismételt le­leplezésekor a szabadkai For­gó Viktória a vám- és pénz­ügyőrnek. Aztán „dedikáltatták", alá­íratták vele a jegyzőkönyvet, amely szerint visszatartották tőle az olasz gyártmányú or­kánkabátokat. Az idén 58­szor járt már Szegeden. Aki a vámrendelkezések ellen vét, ezer forint értékig még megúszhatja a szabály­sértést bírsággal, azon felül cselekményét a vámbűntettek közé sorolják. Nincsenek so­kan azok a jugoszláv állarrv polgárok, akik Olaszország, Magyarország és Bécs között pendliznek. Már arcról isme­rik őket a határszakasz mind­két oldalán. Volt, aki a kerék­párvázban és a kormányban „csinált helyet" százas cím­letekben 8 ezer 500 forintnak, hogy észrevétlen kicsempész­sze. Más példa szerint egy illető Bécsben jól felpakolt, áruját azonban Hegyesha­lomnál nem jelentette be. Útközben azon túladott, gon­dolván, hogy a pénz kisebb helyen elfér. Az örökség Egy szegedi lakos 90 ezer forintot örökölt külföldön, amelyet kint élő rokonai el­vásároltak a számára. Az árukat részletekben akarta áthozni, kishatárátlépővel, rendes útlevéllel. Ez ugyan nem jellemző eset. Jobban jár viszont, ha örökségét be­jelenti Budapesten a pénzin­tézeti központban, majd a devizahatóság, illetve a két ország nemzeti bankja bo­nyolítja le az ügyletet,' amelynek alapján az illető teljes egészében megkaphatta volna örökségét A leleplezett vámbúntett után viszont nem biztos, megkapja-e örökségét: teljes egészében. Az egyenes út ez esetben is jobb lett vol­na. Udvariasság A röszkei határátkelő per­sze a turistáké, a külföldet járó ki- és belépőké, ök al­kotják a tényleges idegenfor­galmat A néhány tucat sef­telő nem hagyhat foltot a ha­tárátkelő jellegén, hacsak nem önmagukban. A menetrendszerinti bo-; szok, a teherszállító kamio­nok, személygépkocsik és mo-1 torkerékpárok sorra követik egymást a határátkelőben. A1 csehszlovák események kap­csán csak átmenetileg csök-; kent az utasforgalom. A nyu­gati utazó turisták most már éppúgy errefelé tartanak, mint azelőtt. A magyar vám­és pénzügyőrök, útlevéb'izs­gálók szolgálati precizitásuk mellett arról is ismertek Eu­rópa-szerte, hogy udvariasak; előzékenyek. A hazánkba ér­kező vendégeket kérésükre szíves szóval igazítják útba, hogy útjuk első állomásán, Szegeden hol tankolhatnak* melyik szállodában kaphat­nak legjobb ellátást, a város­ban milyen jellegzetességgel ismerkedjenek meg. Erről az előzékenységről tanúskodik a röszkti vámhivatalban a fa­lon függő díszes elismerő ok­levél, valamint a nagymérvű utasforgalom gyors és ered­menyes lebonyolításáról. A fészkei határállomástól az E—5-ös út szélesítésével, korszerűsítésével lassan Sze­gedig érnek az útépítők. Ki­tűnő az út, kellemes utazást minden kedves vendégünk­nek L F. VASÁRNAP, 1968. OKTOBER 27. 'M-Magyamrs/ag- 9

Next

/
Thumbnails
Contents