Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-23 / 249. szám

Hz egyetemi oktatás fejlesztése Kedden az ÉDOSZ székházában tartotta ülését a Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetősége. Dr. Csűrös Zoltán, a szakszervezetek elnöke beszámolt a legutóbbi központi vezetőségi ülés óta végzett munkáról, majd dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes adott tájékoztatót az egyetemi oktatás időszerű kérdéseiről, ezen belül az egyetemek önállóságának és belső demokratizmusának fejlesztéséről. Bevezetőben rámutatott, hogy megfelelő szakemberképzés nem képzelhető el az egyetemek oktató-nevelőtudományos tevékenységének korszerűsítése nélkül. A fő feladat a színvonal emelése, az egyetemek önállóságának és demokratizmusának kiszélesítése. A jelenlegi, intenzív fejlődés szakaszában előtérbe kerül a különféle egyetemek, főiskolák, karok sajátosságainak megfelelő differenciált, hatékony képzési formák, módszerek kialakítása és alkalmazása. Mindez elképzelhetetlen az intézmények és karok nagyobb önállósága és felelőssége, nagyfokú aktív kezdeményezoképessége nélkül, Somogyi Károlyné felvétele KORSZERŰSÖDIK AZ E—5-ÖS. Tavaly kezdték meg az E—5-ös nemzetközi útvonal Csongrád megyei szakaszának a korszerűsítését. A röszkei határátkelő helytől Szeged felé haladva, mintegy 8 kilométeres szakasz már elkészült, az eddigi 6 méter helyett 7 és fel méter szélességben új, korszerű burkolattal. Képünk a Szegedtől 9 kilométerre levő útszakaszon készült, ahol a Hódmezővásárhelyi Közúti Vállalat útépítői dolgoznak Kubikosok panasza A szerkesztőségbe érkezett levél nyomán a napokban végig kísértük az algyői olajmezőn különböző helyeken csoportokban dolgozó kubikosok déli ételkihordását. Társaim voltak: az Ütés Vasútépítő Vállalat helyi építésvezetője, a párttitkár és az építésvezetőség irodavezetője. Nem tudtunk ugyan szót váltani mind a hatvan Szabadkai kiállítás 1968 Újdonságok bemutatkozása A szabadkai ipari kiállításon szereplő termékek közül jónehány először jelent meg a közönség előtt. Jugoszláviában igen korszerű háztartási gépeket készítenek. A szabadkai kiállításon mégis feltűnést keltettek a legújabb, teljesen automatizált háztartási mosógépek. Ezek a forgódobos berendezések előre programozhatók, melléjük nem kell centrifuga, ezt a műveletet is elvégzik. A híradástechnikai tárlókban a világ legkorszerűbb rádióit, miniatűr magnetofonjait, asztali és hordozható televíziós készülékeit láthatja a közönség, örömmel állapítható meg, hogy a magyar Videoton készülékek jól álják ezt a versenyt mind formában, mind minőségben. Valamennyi háztartási készülék mellett a legnagyobb figyelmet egy teljesen újszerűen működő gázkonvektor érdemelte ki. Az AIDA CATALITIC-nek nevezett konvektorhoz nem szükséges füstelvezető cső, s nem fogyasztja a szoba oxigénjét sem. Tervezői úgynevezett katalizátort alkalmaztak, amely propán-bután gáz segítségével fejleszti a hőt. Jó lenne, ha a magyar szakemberek hasonló magyar gyártmánynyal próbálkoznának, hiszen, az ilyenfajta gázkályhával nincs szerelési gond, tulajdonosa maga is beállíthatja. A magyar ipar — amelyet főként a szegedi vállalatok, szövetkezetek képviselnek —, kitűnően helytáll Szabadkán. A fémfeldolgozó vállalat például a BIA—6 mosogatógépével szerepel. Sikert aratnak a Szegedi Vas- és Fémipari Ktsz gépei: a turmixdaráló, valamint a nemrég elkészült automata síkkötőgép is. A kéziszerszámgyár mindentudó garázs-szekrénye az autósok körében aratott elismerést. Jugoszláviában az utóbbi esztendőkben nagyot fejlődött a műanyagipar, amely jó minőségű szöveteket gyárt. Á szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat által kiállított szintétikus anyagok, ponyvák, mégis újdonságként hatottak a szakembereknek. M. I. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat pavilonja dolgozóval, akik kétszázad maguk nevében aláírták a levelet, de a látottak és a 20—25 emberrel való beszélgetéseink meggyőztek levélbeli kifogásaik jogosságáról. Az „algyői prérin" már eddig is viszonylag kulturált munkaterületet teremtő földmunkásokat, út- és vasútépítők az erőt alaposan igénybe vevő munkát végeznek reggel hattól délután ötig. Meggyőződtünk arról is, hogy az elkészült és készülő utak az ott dolgozók hozzáértését, szorgalmát bizonyítják. Azt már a beszélgetéskor mondották el, hogy az ország legtávolabbi részeiből — sokan 200—300 kilométerről — hetenként ideutazó kubikosok eddig akárhol dolgoztak, az ittenihez hasonló rossz étkeztetésben még nem részesültek. — Higgye el, ha otthon vasárnaponként nem pakolná t>e az asszony a hétre való szalonnát, krumplit és tarhonyát, az itteni koszttól már felfordultunk volna. — Így mondották az árok partján lapátjukra támaszkodva. — De rá vagyunk utalva a vendéglátó vállalatra, mert napközben, délben kellene a meleg étel. — Így, a feltételes igény hangján fogalmazták meg egyik legtöbbször hangoztatott panaszukat. Mert az ebéd nem meleg. — A leves is elhűl, hót még a tészta vagy főzelékféle, mire kiérnek hozzánk az ebédhordó kocsival. — Meg aztán ki bírja a hajnali ötkor elfogyasztott reggeli után néha délután két, sőt gyakran három óráig is éhen? Igaz, sokszor 6—8 munkahelyet is bejár az ebédet vivő gépkocsi, de ezek azért nem esnek oly távol egymástól, hogy egy óra leforgása alatt mindenütt ki ne adhatnák az ebédet. — Ha jobban szerveznék a munkát. Nem kéne megvárni a tányérokat, evőeszközöket, azokat visszafelé is összeszedhetnék. — Azt sem lehet elfogadni, hogy 10 forint 20 fillérért. mert a vállalati hozzájárulással együtt ennyit fizetünk. ilyen silány ebédet adjanak. Éppen paradicsomleves és birkapaprikásos tarhonyái osztottak. Bizony egy-egy adagban 2—3 dekánál több húst jóakarattal sem lehetett felfedezni. Meggyőződtünk tehát arról. hogy a megyei vendéglátó vállalat hódmezővásárhelyi Béke Étterméből szállított ebéd kevés, kalóriaszegény, elhűlt s későn jut el a munkahelyen dolgozókhoz. Az ételt osztók szerint is gyakran előfordul, hogy az utoljára sorra kerülő 6— 10 embernek már nem jut ebéd. ők vagy várnak vacsoráig, vagy előveszik a tarisznyát. Az építésvezetőségen kifüggesztett étlap előírásait sem tartja be a Béke Étterem. A jelzett napon például birsalma levest és töltött káposztát kellett volna szállítania. Az étlapon egyáltalán nincs feltüntetve az anyagnorma, vagyis, hogy például a kiírt sertéssült milyen súlyú nyershúsból készül adagonként. — Többször tárgyaltunk a vállalattal. Azt is felajánlották, mert a dolgozók is beleegyezirének, hogy többet fizetünk, de tápdúsabb és nagyobb mennyiségű ebédet szállítsanak. De mindezideáig hiába, ezzel a végső következtetéssel s a tapasztalatok birtokában kerestem fel a megyei vendéglátó vállalat központját. — Az észrevételek jogosak, a panaszokról tudunk és több olyan intézkedést tettünk a közelmúlt napokban, amelyekkel javítunk az algyői határban dolgozók étkeztetésén — tájékoztatott az igazgató. Új vezetőt állítottak a hódmezővásárhelyi Béke Étterem élére, új a konyhavezető is. Felszólították őket. hogy fokozott gondot fordítsanak az ételek minőségének biztosítására, az ételszállítás munkájának megszervezésére. Vásároltak olyan szállító edényeket, amelyek dupla falúak s nem hűl meg bennük az étel. ígérték, hogy az étlapot nem változtatják, s azon feltüntetik az adogonkénti nyersanyag súlyát. Gondoskodnak arról. hogy mindig ugyanazok legyenek az ételkiosztók, és a dolgozók időben megkapják az ebédet. A vállalat igazgatója nem hallgatta el azt sem, hogy véglegesen megnyugtató megoldás csak akkor várható, ha mielőbb elkészül a telep központi étterme és konyhája. Erre még az idén számítanak. Remélhető, hogy addig is valóban javul a szabadban dolgozók étkeztetése. Kondorosi János Létszám és jövedelem G

yakran hivatkozunk a létszámra is, meg a jövedelemre is. A legtöbbször így: kevés a létszám. Vagy: az átlagbérrendszer megköti a kezünket, nehéz differenciálni a dolgozók fizetésében. Való igaz, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt mind a két dolgot erősen megkérdőjelezte a közvélemény. Féltek, hogy munkanélküliség lesz, hogy az árak majd emelkednek, de a bérek nem követik a várható mozgást. Lassan vége az esztendőnek, van már elegendő tényés számadat ahhoz, hogy megközelítő következtetéseket vonjunk le az új gazdaságirányitási rendszer hatásairól. Az országgyűlés legutóbbi ülésén a kormány elnöke elmondta, hogy nyugodtak és általában kiegyensúlyozottak a gazdasági viszonyok. A várt kedvező hatások kibontakozása megindult..." Továbbá azt is megállapította, hogy az elmúlt kilenc hónap alatt a lakosság pénzbevételei 9 százalékkal haladták meg a múlt évit, s emellett a fogyasztói árszínvonal lényegében változatlan maradt. Megnyugtató adatok ezek, bár a számok országos átlagokat takarnak, nem pedig egyes iparágakét, rétegekét. Különbség nyilvánvalóan akad még területenként is, hiszen Szegeden például a textil- és élelmiszeripar az uralkodó, de inkább jelentkezik különbség — sőt ezután egyre szembetűnőbben — egyes vállalatok között a létszám és a fizetések kérdésében egyaránt. Sok függ a munka- és üzemszervezéstől, a műszaki színvonal fejlettségétől és fejlesztéséről. Erről is szó esett a miniszterelnöki expozéban. „Magas a segédmunkások, többek között az anyagmozgatók arányszáma. Ha gépesítenék a rakodást, több tízezer ember szabadulhatna fel más munka végzésére." Tagadhatatlanul így igaz. S amikor erről a kérdésről beszélgetnek a gazdasági vezetők, mint egyetlen objektív okot, a kötött átlagbérrendszert hibáztatják. Azt mondják, hogy ha felvesznek egy mérnököt vagy egy jobban kvalifikált szakembert, akkor fel kell venni velük egyegy segédmunkást is, hogy stimmeljen az átlagbér. Ilyen példák tömegével lehet találkozni a szegedi üzemekben is. Az újszegedi szövőgyárban éppen arról beszélgettek nemrégiben, hogy az önkiszolgáló étteremben visszaállítják a kiszolgálást, státuszt biztosítva a „járulékos" dolgozóknak. Az átlagbérrendszer kötöttségére természetesen biztonsági okokból volt, illetve van szükség. Jelenlegi metodikájában persze nem valami szerencsés, mert indokolatlanul leköt plusz létszámot, de gátolja a műszaki fejlődést is. A bérrel foglalkozó vállalatok pedig valamiképpen megtalálják a „hajszálrepedéseket", ahol kiegyenlítik, biztosítják a megfelelő átlagot. Például a nyáron a diákok alkalmazásával kerestek erre lehetőséget a szegedi üzemek is. Az átlagbérrendszer gátló szerepét a kormány vezetői is elismerik és foglalkoznak módosításának lehetőségeivel. A létszámhiány és az átlagbérrendszer összefüggésein túl van azonban más érdekes dolog is, amelyre ugyancsak kitért a kormány elnökének beszámolója. Az, hogy azok a vállalatok is felvesznek és kapnak munkaerőt, ahol ráfizetéssel állítanak elő termékeket, minthogy^ helyette inkább beszüntetnék a termelést. Ebben az esetben két dolog játszhat szerepet: irreális lehet az állami dotáció vagy az exportszubvenció nagysága. Az átlagbérrendszer merevségének vizsgálatával párhuzamosan érdemes ezzel az oldallal is érdemben foglalkozni. Féltek a munkanélküliségtől. A gazdasági törvények kérlelhetetlenek ugyan, de a szocialista államban nem hathatnak szabadjára engedve. Ha esetleg megszüntetnének egy vállalatot, a volt dolgozók nálunk sohasem lesznek „utcára tett" emberek. A „munkanélküliség" ellen alkalmazott „fékek" most nagyon is jól működnek, olyannyira, hogy hátrányosan hatnak az előrehaladásra, a termelékenység növelésére, de vannak lehetőségek, amelyek feloldhatják bizonyos mértékig ezt a szorítást. Milyenek ezek a lehetőségek? Elsősorban a hatékony gazdálkodás, a nyereséges vállalkozások. Nagy nyereséggel •el lehet érni a részesedési alapok maximális feltöltését. S ahol rendelkeznek a maximummal, ott „operálni" is tudnak a pénzösszegekkel. Másszóval, nem veszünk fel járulékos segédmunkást, hanem éppen a részesedési alapból dotáljuk azokat a kvalifikációban előbb járó embereket, akiknek meghatározó szerepük van a vállalat gazdálkodásában, a nyereség növelésében. Ez is megoldás lehet, sőt nem is olyan rossz megoldás. V

égezetül még egyet. Vitán felüli, hogy olyan intézkedésekre lesz szükség — amelyeket egyébként kilátásba helyeztek a legutóbbi országgyűlésen is —, hogy munkanélküliség ezután se legyen, de kialakuljon egy erőteljesebb, okosabb irányú munkaerőmozgás. Olyan, amelynek keretei között ne legyen érdemes gazdaságtalan gyártmányok előállítására munkásokat felvenni, de disztingválni lehessen a bérezésben. A bérek emelkedjenek és differenciálódjanak együtt a termelés hatékonyságával, mert csakis így lehet megoldani azt az egészséges ösztönzést, amely lehetővé teszi a munka- és üzemszervezés, valamint a műszaki fejlődés zavartalanságát is. Gazdagh István Szovjet újságírók látogatása hazánkban A Pravda, az Izvesztyija, a Moszkvai Rádió, illetve televízió vezető munkatársaiból álló négytagú szovjet publicista csoport, amely a Külügyminisztérium meghívására nyolc napot töltött Magyarországon, kedden elutazott hazánkból. Szovjet újságíró vendégeinket fogadta Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Péter János külügyminiszter, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, valamint a magyar politikai, gazdasági, kulturális élet és a sajtó más vezető képviselői. (MTI) SZERDA, 1968. OKTÓBER 23. ReumatoSégusnagyyyülés Kedden a Semmelweis-teremben — a szocialista országok reumatológusainak IV. koordinációs konferenciájával együtt — megkezdődött a Magyar Reumatológusok Egyesületének idei nagygyűlése. Az együttes tanácskozáson nagyszámú magyar szakemberen kívül bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NDK-beli és szovjet reumatológusok is részt vettek.