Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-22 / 248. szám

Harmincan tanácskoztak A pártvezetőséget választó taggyűlésnek Sövényháza éle­tében szinte sorsdöntő lépé­seket jelentő előzményei vol­tak. A falu két nagy pa­raszti közösségének, az Ár­pádvezér és a Zöldhalom tsz­eknek a gazdái nemrég titko­san egy akarattal közgyűlé­seiken szavaztak: egyesíteni kell a két gazdaságot. A sö­vényházi nép legszemélye­sebb érdekei fűződnek eh­hez. Ezt követte a napok­ban a két termelőszövetkezet pártszervezetének egyesülő taggyűlése, melyen az új ve­zetőséget is megválasztották. Harmincan ültek együtt, s tanácskoztak a hajdani ura­sági kertészlakból lett párt­székházban. S a tanácskozás ünnepélyes légköréből érezni lehetett: ezek az emberek el­sősorban nem önmaguk miatt jöttek el ide; elhozták ma­gukkal az egyesülésre ké­szülő két termelőszövetkezet 600 családjának összes gond­ját, problémáját. S a mai bajok, nehézségek jobbrafor­dulásáért sok áldozatos mun­kát kell vállalnia a pártszer­vezetnek is. Zsótér Gábor, a Zöldhalom Tsz alapszervezetének titká­ra beszámolójában összefog­lalta a termelőszövetkezeti mozgalom sövényházi sok ne­héz buktatóval tarkított múltját. 1960-ban három ter­melőszövetkezet alakult a községben, de hosszú éveken át egyik sem tudta kivívni a parasztság őszinte megbecsü­lését, elismerését. Egyik, má­sik szövetkezetben a vezetők igen sűrűn, olykor havon­ként váltogatták egymást. Három éven át mindhárom paraszti közösségben egy­aránt alacsony színvonalon mozgott a termelés. Pedig az adottsagok — a föld minősé­ge — egyaránt jók voltak, a sövényházi nép sem kevésbé munkaszerető, mint más fal­vak népe. A változtatni akaráshoz az első komoly lépést három év­vel ezelőtt tették meg a fa­luban. amikor az Árpádvezér Tsz gazdái egyesítették kö­zösségüket a már-már a tönk szélére jutott Piros Rózsa Tsz-szel. Az - első év újabb sikertelenséget szült, sok volt a mérleghiány. További há­rom esztendő kitartó mun­kája kellett ahhoz, hogy az utóbbi zárszámadás már fi­gyelemre méltó nyereséget is mutathatott. Ez idő alatt az Árpád vezér Tsz-ben a búza átlaghozama már a 11 má­zsa fölé emelkedett, rozsból pedig elérték a 7 mázsát. Ja­vult az állattenyésztés is, olyannyira, hogy az 1965-ös egyesüléstől számítva éppen 10 millió forinttal lett na­gyobb a gazdaság termelési értéke annál, amit az ezt megelőző három évben kü­lön-külön értek el. Eközben a szomszédos Zöldhalom Tsz-ben kifogyha­tatlanul folytak az egyes ve­zetők közötti cívódások, ál­landósultak a nagyobbnál nagyobb gazdasági vesztesé­gek. Ezt Zsótér Gábor is őszinte önkritikával ismerte be. Nem lehet mindent a gyenge vezetés hibájául fel­róni. Hiányos volt a pártszer­vezet politikai nevelő mun­kája is. Mindezek oda vezet­tek, hogy a Zöldhalom Tsz­ben mostanáig oly alacso­nyak voltak a termésátlagok, hogy ha ezeken nem lehetne változtatni, a jövőben tán értelmetlenné válna itt maga a szövetkezeti gondolat is. Nehéz örökséget kapott az új pártszervezet. A keserves múlt azonban sokféle tanul­sága az eredendően jó köz­gazdasági adottságok, s a kommunisták tisztánlátása garanciát jelent arra, hogy Sövényháza szorgalmas pa­rasztnépe — most már vala­mennyien egyetlert nagy gaz­dasági közösségben — mi­előbb felzárkózzék a megye és a járás legjobbjainak so­rába. A vita során, arról esett szó, hogy a jók közül a leg­jobbak kerüljenek fel a sza­vazólapokra. Papp Ferenc arra kérte a megválasztan­dó vezetőséget: nem szabad megfeledkeznünk azokról a szövetkezeti gazdákról, akik a legnehezebb időkben is ki­tartottak a termelőszövetke­zet mellett. Elévülhetetlen érdemeik vannak ezeknek az elvtársaknak abban, hogy most már remélhetjük: tűi­jutottunk nehézségeink nagy­ján. Volford Jánosné egy kö­zépkorú parasztasszony azt tanácsolta az egyesülő tsz leendő vezetőinek: számítsa­nak többet a pártszervezet segítségére. Egy-egy fontos kérdés eldöntése előtt hall­gassák meg a párttagságot is. A szókimondó, itt-ott pat­togós felszólalásokból érteni lehetett: a sövényházi kom­munisták nemcsak vállalják a felelősséget falujuk jövőjé­ért, hanem érzik a súlvat is annak. Jól látják a veszélye­ket is. Lázár Lajos fömező­gazdász szólott arról; nem szabad megengednünk sen­kinek sem, hogy különbséget tegyen az emberek között, aszerint: ki volt zöldhalmi és ki jött az Arpádvezér Tsz­ből. Az emberek mércéje csak a munka lehet. Azután titkos szavazással választották meg a pártalap­szervezet vezetőségét. A tit­kár személyét illetően min­denki egy véleményen volt. Zsótér Gáborra ruházták ezt a tisztséget. Beválasztották a vezetőségbe Lázár Lajos fő­agronómust, Szép Lászlóné, Kecskeméti Szilveszter és La­jos István tsz-tagokat. Ez a választás egy kicsit azt is je­lentette, ezek az elvtársak állnak most Sövényházán a legnagyobb köztiszteletben, s ennek a bizalomnak sok ki­tartó, kemény munka az ára. Csépi József Kályha nélkül hideg a lakás Utat kérnek A mindössze száz méter hosszú Szappanos utca lakói azt kérik, hogy járdát és utat építtessen neki a tanács. „Most talán lenne rá mód, hiszen a Lechner tér velünk szomszédos felén utat készí­tenek, ezt a rövid szakaszt most szintén járhatóvá lehet­ne tenni" — írják levelükben s a közlekedési nehézségeket még azzal is indokolják, hogy utcájukban nincs közvilágí­tás. Se napfény, se levegő Fekete István (Lenin kör­út 12.) olvasónk az udvari lakásban élő hat család ne­vében arról ír, hogy az oda építendő négyszintes társas­ház az ó lakásaiktól teljesen elveszi majd a napfényt és a levegőt, Nem kifogásolják azt, hogy társasházat építe­nek, akiknek van pénze hoz­zá, de méltánytalannak tart­ják, hogy őket meg sem kér­dezték a tervezés előtt. Azt kérik, hogy a Kazinczy utca felőli részt ne építsék be, azt hagyják meg az ő lakásaik későbbi kiegészítésére, addig is udvar céljára. Hűvösödik az idő, októb tési szezon is megkezdődött, szok. Azok az olvasóink for vételekkel, segítségünket kér bájából, mulasztásából nem kasukban. S a kifogások ne nosokat, hanem az állami la ingatlankezelő vállalatot is Kószó András a Londoni körút 3. szám alatt magán­házban lakik, szeretné beve­zettetni a gázt ugyanúgy, mint ahogy a szintén ott lakó tulajdonos már bevezettette. Érthetetlennek tartja, hogy a tulajdonos miért nem járul hozzá a falbontáshoz, amire szükség lenne a vezeték el­helyezésénél. Megjegyzi, hogy sokszor még a vizet is elzárják előlük, ebből mi ar­ra következtetünk, hogy a gázbeszerelést is a köztük levő meg nem értés akadá­lyozza. Véleményünk szerint meg kellene egyezniük, hi­szen a gáz bevezetése az in­gatlan értékét is növeli. özvegy dr. Sztavrovszky Fálné a Bécsi körút 6. szám alatt állami házban lakik idős apósával, anyósával és két kisgyermekével. Évek óta rossz cserépkályháját a III. kerületi házkezelőség engedélyével lebonttatta. Ak­kor azt ígérték neki, hogy bár használt, de teljesen jó állapotban levő kályhát kap helyette. A felajánlott kály­ha azonban még az előzőnél is rosszabb, csak alapos ja­víttatás után lehetne hasz­nálni, ezért nem vette át. Most a lakásban egyáltalán nincs kályha s nem tudnak er 15-én már a hivatalos fú­szaporodnak a fűtési pana­dulnak hozzánk ilyen észre­ve, akik a háztulajdonos hi­tudnak meleget teremteni la­rncsak a magánház tulajdo­kások gondozására hivatott érintik. fűteni. Reklamációjára azt a választ kapta, hogy miért nem előbb jelentkezett igé­nyével, holott ő, augusztus közepén kért engedélyt a bontasra, amit csak szeptem­ber 26-án kapott meg. Bánfi Jenőné a Bokor ut­ca 4/c szám alatti állami la­kásban egy 30 négyzetméter alapterületű szobában négy kisgyermekével lakik. Eddig használt fúrészpros kályhá­ját tavásszal eladta, mert a III. kerületi házkezelőségnél márciusban ígéretet kapott cserépkályha építésére. A házkezelőség meg is rendel­te azt a ktsz-től, ahol először június, majd augusztus, vé­gül szeptember végére ígér­ték a cserépkályha felépíté­sét. A kályha azóta sem ké­szült el, levélírónk a szenet is beszerezte, de nem tudja miben eltüzelni, s lassan már a hideget sem bírja elvisel-; ni> gyermekeivel. Megjegyzésünk: Az In­gatlankezelő vállalat nyil­vántartásában levő lakás­fűtési hiányosságokat sür­gősen ellenőrizniük kelle­ne, s most már haladék nélkül gondoskodnlok ar­ról, hogy minden lakás fűthető legyen. l\9yugdííasok munkabére S. A. szegedi olvasónk 1968. július 1-től nyugdíj­ba ment. Vállalata, ahol dolgozott, visszahívta volt munkakörébe dolgozni. Az eredeti munkakörében — mielőtt nyugdíjba ment volna — az órabére 8.50 forint volt. Most pedig mint nyugdíjas, napi négy órai munkáért havi 500 forintot kap. Azt szeretné tudni, hogy ha volt mun­kakörében dolgozik, jár-e neki a régi munkabér, vagy — mivel nyugdíjas dolgozó — csak 5 forintot kaphat? Az érvényes rendelkezések szerint a munkaviszonyban álló nyugdíjas jogosult ugyanazokra a járandósá­gokra — szabadság, díjazás stb. — amelyek az egyéb vele együtt munkaviszony­ban levő, azonos körülmé­nyek között dolgozókat meg­illetik. Ha nyugdíjas dolgo­zóval létesítenek munkavi­szonyt, meg kell határozni munkakörét, munkabérét éppúgy, mint a többi dolgo­zónak. Ha a fizetendő mun­kabért órabérben határoz­zák meg akkor a munka­körnek — vagy a végzett munkának — megfelelő, ha pedig havibért állapítottak meg, akkor a munkakör szerint megállapított bérnek a munkában töltendő idő I. KERÜLET Házasság: Nagy Imre és Vass Eva Ibolya. Odiy Károly és Ká­dar-Eémeí Aranka, dr. Szélin­ger Tibor és Szilágyi Magdolna Mária, Pintér Ferenc és Mézer Katalin Eva. Sötét Ferenc és Szeli Mária Rozália, Bujdosó Mihály es Frányó Katalin, Ba­• rath György és llerczeg Mária Viktória l'apdi Sándor Pál és Vass Gizella Rozália, Kormos János László és Kiss Margit, Bodó Zoltán és Juhász Sarolta, Torkos János Mihály és Papdl Zsuzsanna Erzsébet, Bánhidy Gyula és Bárd Erzsébet. Cser­mák László és Vígh Terézia. Újházi Béla és Jancsika Márta Julianna, Hegedűs Antal és Száraz Jozefa Klára, Szabó An­tal és Tóth Erzsébet. Kürtös Xavér Ferenc és Gyöngyösi Má­ria. Németh József és Ördög Mária, Hangal György és Török Mária. Hidegkúti Tibor Ferenc és Gila Ilona Eszter, Szabadt György Jenő és Vajda Zsuzsan­na Mária házasságot kötöttek. Születés: Szűcs Sándornak és Hegedűs-Tóth Irénnek Róbert. Gojdár Sándornak és Albert Klárának Erika. Masa Antalnak és Farkas Rozáliának Klára Gi­zella. Szélpál Józsefnek és Farkas Olgának Gabriella. Schtt'éger Gábornak és Tóth Gabriellának Mónika Gabriella. Opuszki Györgynek és Szenoh­radszkl Máriának István. Ju­hász Ferencnek és Cseh Rozá­liának István Ernő, Baranvi Benjáminnak és Ferenczi Iloná­nak Tímea Terézia. Pátkai Ár­pádnak és Madarász Margitnak Zsuzsanna. Szombathelyi Ist­vánnak és Tóth Margitnak Ist­ván. Farkas Józsefnek és Lónyi Juliannának Judit. Török János­nak és Gécs Ilonának Péter János. Nagy Jánosnak és Mol­nár Juliannának Gabriella, Fa­ragó Bélának és Balogh Mária Évának Péter Dezső. Rónai Gé­zának és Szabó Gabriella Má­riának Szabolcs, Paragi József­Anyakönyvi hírek nek és Balasi Gizellának Zsu­zsanna Mária, Takó Istvánnak és Lukács Emmának István József, Gonda Józsefnek és Nyú­lási Veronikának Attila József, Pálinkó Jánosnak és Sánta Ju­liannának Roland, Kun László­nak és Marjanusic Marijának András, Bartucz Lajosnak és Piti Erzsébetnek Lajos, Kiss Sándornak és Bakos Margitnak Zsuzsanna, Lázár Imrének és Tilinkó Rozáliának Gyöngyi, Bárányi Tibornak és Patkós Zsuzsannának Judit, Hasznos Lajosnak és Blidár Piroskának Ágnes, Génárt Istvánnak és Be­lenta Zsuzsannának Zoltán, Sárkány Istvánnak és Bodó Má­riának József. Makó Imrének és Vecsernyés Piroskának Tünde, Papdi Józsefnek és Kőműves Júliának Julianna, Sütő István­nak és Balog Borbálának Zsu­zsanna. Matyasovszky Ernőnek és Lajkó Évának Éva Mónika, Boldizsár Józsefnek és Széli An­nának Anikó, Nagypál Antal­nak és Börcsök Erzsébetnek Csaba. Nagy Jánosnak és Du­dás Máriának Csaba. Tiszai Ká­n.Ívnak és Baki M'-tán-v Ká­roly nevű gyermekük született. Halálozás: Szekeres József né Károly Anna, Gáspár Antalné I-ajos Mária, Miklósy István. Annabring Antalné Leszi Anna, Sótl Mihály. Wolgard Rezsőné Spitzstein Anna, Bakalty Jó­zsefné Sánta Mária. Makk And­rásné Törköly Rozália, Szilágyi Jánosné Bálint Regina, Kelemen Tstvánné Oláh Eszter. Martonosi József. Márai Rózsa. Komáromi Mátyásné Kovács Zsófia, Gu­lácsv Zoltán. Priska Géza. Lnezi Miklós meghalt. n. KERÜLET Házasság: Tanács Ernő Béla és Varga Rozália, Dámján De­zső és Csonka Erzsébet, Marto­nosi Károly Ferenc és Vígh Ilona, Szász Ferenc József és Benkő Katalin, Kónya Imre Antal és Angyal-Tóth Mária, Vörös László és Rigó Margit Erzsébet házasságot kötöttek. Halálozás: Szél János, Szabó Antal meghalt. III. KERÜLET Házasság: Kasuba András és Bozóki Rozália Magdolna házas­ságot kötöttek. Születés: Ábrahám Lászlónak és Pálfi Gizellának Erika, Bóka Sándor Józsefnek és Kovács­Tanács Irénnek Irén Terézia, Tisza Józsefnek és Ferenci Irén­nek Zsolt, Budai Ferencnek és Matus Erzsébetnek Attila, Deák Istvánnak és Pap Mária Erzsé­betnek Erika Mária, Harkai Szilveszternek és Kasza Máriá­nak Tibor, Kiss Imrénele és Veprik Edit Teréznek Dóra Ágota, Talpas Emil Istvánnak és Tóth Ilonának Krisztina Móni­ka. Vecsernyés Szilveszternek és Daka Juliannának Zsuzsanna Katalin, Kovács Jánosnak és Tácsi Orsolyának Orsolya Er­zsébet. Marschall Péter János­nak és Dobóczky Klárának Pé­ter Károly. Borbás Istvánnak és Tandari Rozáliának Gyöngyi­ke. Dékány Balázsnak és Zádori Erzsébetnek Balázs Csaba, Gion Jánosnak és Kecskeméti Mária Ilonának János Tamás. Hege­dűs Mihály Andrásnak és Tur­csányl Rozáliának Gabriella ne­vű gyermekük született. Halálozás: Kiri Istvánné Lo­vászi Julianna, Rácz Ferencné Kószó Etel, Miklós József, Papp Józsefné Király Anna, ördög Mihály, Mándokl Sándor, Wink­ler Mór. Regdon Józsefné Milla Erzsébet, Movtk Antalné Kará­csonyi Mária, Homai Mihály, Balázsfi István meghalt. arányában meghatározott ré­szét kell munkabérként fi­zetni. A nyugdíjfolyósítás korlá­tozására való tekintettel a havi 500 forintos munkabér­rel alkalmazottak munka­idejét a bérrel kell arányo­san megállapítani. A nyug­díjas munkaideje tehát sem kevesebb, sem több nem le­het annál, mint ami a kifi­zetett bérnek megfelel. így például, ha az 500 forintért dolgozó nyugdíjast olyan munkakörben foglalkoztat­ják, ahol az órabér 5 forint, munkaideje havi 100 óránál sem hosszabb, sem rövidebb nem lehet. Ha pedig az for­dul elő, hogy 500 forintért dolgozik, olyan munkakör­ben, amelynek bére havi 1900—2400 forint, akkor munkaidejét a bértől füg­gően 55 vagy 43 órában kell hogy megállapítsák. Olvasónk esetében a vál­lalat helytelenül járt el ami­kor 8.50 forintos órabérú munkakörben foglalkoztatja és csak 5 forintos órabért fizet ki. Dr. V. M. Buktató a járdán Rátkai Sándorné (Dóm tér 2.) olvasónk azt írja, hogy házuk előtt több mint egy hónapja felbontották a jár­dát, mert javítani kellett a vízvezetéket. A széttört asz­faltlapokat azonban gondat­lanul rakták rá a beteme­tett gödörre s a mintegy négyzetméternyi területen a törmelék magasabb a járda szintjénél. Naponta sokan buknak fel itt, s félő, hogy előbb-utóbb komolyabb bal­esetet is okozhat a mulasz­tásból keletkezett buktató. Gyakori az áramszünet Kiss Sándor (Petőfitelep, IX. utca) a környékbeliek nevében azt teszi szóvá le­velében, hogy Petőfi telepen gyakran van áramszünet. Legutóbb október 15-én dél­után két órahosszáig voltak áram nélkül. Sok bosszúsá­got okoz ez, hiszen a leg­több lakásban villanytűzhely van, nem beszélve a világí­tási, a rádió és — különösen most az olim­pia idején — a televízió zava­rokról S ezek a jelenségek több mint egy éve megismét­lődnek. Varga János, a DAV sze­gedi kirendeltségének veze­tője arról tájékoztatott ben­nünket, hogy a petőfitelepi IX—X-es utca környékének árarriellátási zavaralt meg­szüntetik: az ottani transz­formátorállomást a napok­ban cserélték' ki 100 kilovolt­amperosról 160-asra. Ezzel a transzformátorral bizonyára biztosítani tudják az áram­szolgáltatás za­vartalanságát s míg erről tel­jes mértékben meg nem bi­zonyosodnak, állandóan el­lenőrzik a ve­zetékek mű­ködését. Válaszol az Illetékes Magyar gyártmány Szeptember 5-én Krüger úr helyett címmel glosszát közöltünk lapunkban arról, hogy exportra szánt, de át nem vett édesipari termé­keket az eredeti megrendelő „Krüger & Co. Köln" cég­Közel 130 országból A világ 128 országából 25 000 hallgató fog tanulni az idén a Szovjetunióban. A külföldi diákok legnépesebb csoportja — mintegy 2000 fiatal — Vietnamból érke­zett. Mongólia, India, az ázsiai, afrikai és latin-ame­rikai országok fiatalságát is sok diák képviseli a Szov­jetunióban. Sok ország diákjai köré­ben különösen népszerű az orvosi hivatás. De nagy az érdeklődés a humanitárius tudományok Iránt is. Sok külföldi hallgató tanul „Gor­kij" irodalmi főiskolán, a moszkvai konzervatórium­ban és a filmművészeti fő­iskolán is. A szocialista országokban nehéz lenne olyan iparágat vagy nagyobb üzemet talál­ni, ahol ne dolgoznának Szovjetunióban tanult szak­emberek. Számos országgal megállapodás jött létre, amelynek értelmében ezek­ben az országokban a szov­jet egyetemet vagy főiskolát végzett hallgató diplomája azonos értékű lesz a nyugati oktatási rendszerben szerzett magiszteri diplomával. jelzésével hozzák forgalom­ba hazai boltjainkban. Ezzel megtévesztik a fogyasztó­kat. akik azt hiszik, hogy nyugati gyártmányú cukor­kákat, csokoládét, drazsét vásárolnak. A Magyar Édesipar keres­kedelmi igazgatója, dr. Hu­szár János cikkünkre vála­szolva közölte szerkesztősé­günkkel. hogy a külföldi megrendelő cégjelzésével el­látott csomagolást eddig nem változtatták meg akkor se„u ha az árut belföldön hozták forgalomba, mert gz ezzel járó többletköltséget akarták elkerülni De jogosnak tart­va a cikkben közölt észrevé­telt. így fejezi be levelei: .Mivel a fogyasztóközönség megtévesztése soha nem volt célunk, még kevésbé szándékozunk külföldi ve­vőknek propagandát csi­nálni intézkedünk, hogy az egyedi csomagoláson belföl­di értékesítés esetén is meg­jelöljék. hogy az áru ma­gyar gyártmány". KEDD. 1968. OKTÓBER 22. 6 DÉL-MAGYARORSZÁG

Next

/
Thumbnails
Contents