Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

JUHÁSZ GYULA PRÓZAI ÍRÁSAI Ebben az évben Jelentette meg az Akadémiai Kiadó Péter László szerkesztésében Juhász Gyula 1898—1917. között irt prózai írásait Ezt a jelentős, az író tanulmányalt, különböző műfajú publicisztikai írásalt tartalmazó kötetet Grezsa Ferenc és llia Mihály rendezte sajtó alá A tudomány munkásai, a pedagógusok, a tanárjelöltek es a Juhász Gyula-Írásokért lelkesülő olvasók egyaránt tisztelettel gondolnak mindvasárnapi könyvszemle munkásokat 1908-ban em- tért síkra szálló írásokat! bertársainak, felebarátjainak, Tisztultabb szemléletével ektestvéreinek, az öröm és a hatalom kitagadottjainak, kihasználtjainak nevezte. 1909. május elsején hangosan követelte, hogy a proletárgyerekeket meg kell menteni „a testi és lelki nyomorúságtól egyaránt." Ekkor emelte fel azokra, akiknek sok akadályt tiltakozó szavát az érteimisé legyűrő munkája eredménye- gi proletárok: a tanárok. ként kezünkbe vehetjük Juhász Gyula eddig nagyrészt kötetben nem publikált írásait. Ezeknek a prózai írásoknak a tükrében tisztábban a napidíjas tisztviselők helyzete, elesettsége, tragikus életsorsa ellen is. A haladás érdekében széles frontú harcot vívott: síkra szállt a természettudomálátjuk a pályakezdő Juhász nyos gondolkodás elterjedé f Nít il n 1 .írv, 1 trl 1 rf.íé •«4* , # . . . Gyula szellemi világát, útkereső határozottságát, a ma Ryar társadalmi, művészeti, kulturális élet reális problémáihoz való közelítését Egy ellentmondásos kor kaotikus, kuszált magyar világában indult Juhász Gyula o modemség és az emberibb magyarság eszményei felé. Útkeresése buktatókkal volt teli. A szürke és alantas század eleji magyar világban a hősi tartásnak, a nagyságnak, a gazdag és mámoros séért, a klerikalizmus pozícióinak visszaszorításáért, azért az ingyenes népoktatásért, amelyik lehetővé tenné, hogy az új tudomány, az új művészet milliók ^HIBB vé váljék. Meg-megújuló erővel különösképpen egyért küzdött: a modern irodalom, a modern kultúra diadaláért Magyarországon. A modernség lényegét ekkor már nem a formákban, a külsőségekben. életnek a jelképét ekkor még í3™-.™ a humanizmus a NietMehéhen telíita a haladás, az emberi szolidaNietzschében találta meg. A kultűrálatlansággal szem ben egy olyan kulturáltságot szegezett szembe, amelyben megfért egymás melett Nietzsche heroikus individualizmusa Schopenhauer pesszimizmusával és Tolsztoj szeretetvallásával. A polgári kozmopolitizmus hatását úgy akarta közömbösíteni, hogy nemkor külföldi orientációja során is új értékeket fedezett fel: már többször említi, méltatja a szocializmus írómesterét, Gorkijt is. Juhász Gyulát nemcsak sokirányú érdeklődése, hanem progresszív szemlélete és emberi, írói erkölcse is arra késztette, hogy belelásson az első világháború poklába, hogy a nemzeti jelszavak leple alatt észrevegye a szenvedő magyarság és emberiség sebeit. Így válik a háború megértőjéből a háború egyértelmű elítélőjévé, igazi humanistává Juhász Gyula publicisztikai írásaiban is. A szűkre szabott keretek közkincsé- között is talán sikerült érzékeltetnem, hogy ezek a prózai írások Juhász Gyulában a sokoldalú érdeklődésű, mozgékony szellemi frisseségú, problémalátó írót mutatják be. Azt a Juhász Gyulát, aki ezeket az írásokat vidéken alkotta, de horizontját csak eggyel nem lehet illetni: vtdékiességgel. Sipos Áron NAGYMAMA Mostanában megint ágyamhoz ül a nagymama, mint mikor kicsi voltam és beteg s hogy holnapra erős legyek golyványl szép percei közt keresgél. Fényes liftről mesél mindig, amit húsz évig kezelt s a csíkos falú manzárdról „az Oréknál" s most, hogy már felnőtt vagyok [elmondja anyám hogyan lett zabi-gyerek. Forgatja értem a szemeit mint antik papnők kék párlat felett s mint kokárdányi haslövéseit egy [tüntető sereg úgy rejti mélyre a napjait simogató alamuszi gondokat. Reggel, mikor vele egyszerre ébredek 6 megy az ablakhoz mert ó van közelebb, kiszellőztetni azt a négyszer négy [méternyi csende* ami éjjel mindig megpenészedik.. Tűzhelye előtt tollát hullajtva utolsókat rezdül a túrni tudás, a megevett kenyérrel egyre fogy, kicsorbítja szokás számadásait s hogy hinni tudjon nekem azt mondja ahhoz már túl öreg. H Palásti László ritás, a szociális tartalom érvényre juttatásában látta. Az eklektikus ÚJ lrodalom érdekében szívós harcot folytatott a „Múlt dalai" dadogókkal, a nép-nemzeti Iskola epigon képviselőivel. Szatírájának ereje és leleménye szinte kifogyhatatlannak bizonyult, amikor a konzervativizmus és provinicializmus íróinak megsemmisítő elítéHegedűs András tanszékvezető főiskolai tanár étfő este volt. a férfi már az ajtóban állt, az asszony még a tükör előtt igazgatta a kalapját — Már készen vagyok — nyugtatta meg a férjét. — A harminc forintot odaadtad a mamának? A pótmama részére? — Persze, hogy odaadtam! A lépcsőházban a férj megjegyezte: — Ez a pótmama jöhetne korábban is. Nem jó az vigyáz a mamára, édesanyádat egyedül hagyni, tan elmehetünk, — Annak az asszonynak előbb a férjét kell ellátni vacsorával, örülj, hogy szereztünk valakit aki minden hétfőn nyolctól PÓTMAMA Nyugodnem kell félnünk attól, hogy a mama nyitva hagyja a gázcsapot, esetleg elrontja a televíziót vagy beenged a lakásba egy tizenegyig betörőt csak a népi patriotizmus gon- " . ma dolatait. hanem a liberális lésére vállalkozott A mara diság epigon költői: „szalonmegszólaltatta. A kor provin- y*^ avaseláll* mflv.ieti«r,*5EL»i„ lelketlen. ízéstelen ódákban nacionalizmus jelszavait is ciális múveletlenségének, avatag konzervativizmusának úgy fordított hátat, hogy prostituálják a hazafiságot" „fokosos, bicskás kelmeiek", „akiknek magyar nadrágját egy olyan esztétizmus világa- líE"?™ "f^ ú u^ ba menekült, amely egyúttal ^L^ t1 a politikai problémáktól va- "^T ? Lök ló elzárkózást is eredménye- akik "az Ör°k széps^g mé" vett Máai. idqo a. zeskalácsos bábujának nyazett. Mégis, ekkor, 1898 és , ,,„ T»— • • , . 1904 között is több van Ju- ^X*1™* hász Gyulában a dekadenhatározottsággal kiállt a modern irodalom támadott ciára való hajlamosságnáL Alapvető jegye ekkor is az vezAé~: életigenlés, az útkeresés, a teljesebb és gazdagabb élet Amikor Juhász Gyula a művészet megújhodásáért tnini iirin,, c-iitó. fáradozott, szemhatára akkor utóm vágy. Sajátos, ellent- . .. mondásos tiltakozás a kor szűkössége, lapossága üressége ellen! is széles terűletet fogott át: nemcsak a magyar irodalom, hanem o magyar dráma, 1905-től, 1906-tól kezdve ^"Wz. /estészet zene Juhász Gyula prózai írásai Zfe.^tJ^ tanúsága szerint — egy határozottabb és tisztultabb látni a századeleji magyar szemlélet birtokosaként - ™v.éfe} forrongó viláftóba^ a régi és az uj törekvések kavargásába, kiélezett harvált a modernség és a teljesebb magyarság gondolatának a hirdetőjévé és tábort fba' akkor ,el kel1 olvfn'a szervező képviselőjévé. Tár- Jub?,sz ^a nagyváradi sadalmi szubjektív élményei, Publicisztikáját, ezcket , 32 a polgári radikalizmussal va- ^l"/!,JL ,m?dem ló találkozása, világirodalmi szlnházért- ^ festésrekulturáltsága, Ady költészehézső ferenc KERÉKPÁROS Tíz perccel később a mama utcai ruhát öltött és elment hazulról. Fél tizenegyig volt távol, negyedórával előbb érkezett haza, mint a lánya és a veje. — Látom, megint dominóztatok — pillantott a férj az asztalra, ahol a dominókockák feküdtek. — Igen, és győztem. Apótmama kicsit gyengén játszik. Másnap két szállítómunkás frizsidert hozott a lakásba. A fiatalasszony csodálkozva kérdezte: — Nincs valami tévedés? — Erre a címre kellett elhoznunk — hangzott a válasz. — Én vettem nektek. Hozzá akartam járulni a háztartáshoz — mondta büszkén az öregasszony mosolyogva. — De miből? Hiszen a mamának nincs pénze... — Szereztem ... — Honnan, kedves mama? Az idős asszony kissé zavartan válaszolt: — Egy vallomással tartozom nektek, gyermekeim. Én egyetlen hétfő este se dominóztam itthon senkivel, mialatt ti távol voltatok. — Hát a pótmama, akinek mindig itt hagytuk a harminc forintot?!... — Azt én már az első esetben lebeszéltem arról, hogy hozzánk jöjjön. — És így összegyűjtötte a harminc forintokat! De így se értem — tűnődött a férj. — Ebből az összegből még nem vehetett a mama frizsidert! — Nem ls, de a duplájából már Igen. Én ugyanis minden hétfőn este elmentem a szomszéd házba egy pici gyerekhez — pótmamának. A szülőknek színházi bérletük van. ök is harminc forintot fizetnek egy estére ... tének felszabadító szuggesztív hatása olyan Iránytűt adtak a kezébe, amellyel biztosan igazodott el a kor szövevényében. Olykor-olykor felfelé ívelő útja is megtörik, vidéki tanárságának magányában kétségek is gyötrik, reményei is foszladoznak, de életének kedvezőtlen körülményei Juhász Gyulát igazi szándékától, jobb jövőt áhító törekvésétől eltéríteni már nem tudják. .4 polgári radikális eszmék fegyverzetében vívta harcát 1906-tól kezdve. Ekkor erősödött fel politikai érdeklődése, a társadalmi kérdések iránti érzékenysége is. Az Ady ellen indított támadások politikai, társadalmi indokaira ls ekkor mutatott rá. „Hozászoktunk ml már ahhoz — írta 1008-ban az Ady elleni hajszára gondolva —, hogy a progresszív embereket husángokkal dorongolják fejbe Magyarországon... A tény maga nem nagyon érdekes, de minden jelenségét megtaláljuk benne annak a szomorú nyavalyának, mely társadalmi és kulturális, főleg pedig politikai életünk testét rágja." Ekkor figyelt fel együttérzéssel a munkásosztály gondjaira, törekvéseire. 1908. május l-én „szép ünnepet, boldog ünnepet" kívánt a proletároknak. A tragédia sújtotta, a munkanélküliség rémétől fenyegetett Sz. Lukács Imre LÁMPÁS ERZSI SZIGORÚ Porcsiny utca, kis utca. Itt laktak nagyanyáméit. Egyik sarkon a Tamási pék háza, másikon a mézes Koczóéké. Harminc ház. Akkoriban itt élt a legtöbb gyerek. Más utcákból is ide jártak. Nyáron nagyra nőtt a porcsínyfű és a mályva. Hevertünk a fűben, rágtuk a papsajtot. Trenkáék előtt letapostuk az utat, kergettük a rongylabdát, be-betörtük az ablakot. Nevekkel ajándékoztuk meg egymást, Kakas, Stuka, Kézpiku, Micu. Főhadiszállásunkat a Stukáék udvarán rendeztük be. Két hatalmas eperfa nőtt a parányi ház mellett. Eszegettük az epret, olvastuk a ponyvaregényeket. Néha Összeverekedtünk. Nyáron kocsik álltak meg a házak ,előtl. Hozták a részt. Vasárnaponként talicskával tolták el a gépesek. Mérték a búzát. Szigorú arccal figyeltek a mázsára, aztán elindultak. Nyikorogtak a talicskák kerekei. A kocsmánál többen megálltak. Olcsó, megsavanyodott bort ittak. ösz lett Esők jöttek. S a front. Bújtak a kicsi házak, esténként nem gyújtották meg a petróleum lámpákat. Három háznak ablaka se nézett az utcára. Még ma sem. Pisztolyokat szereztünk. Hatlövetű forgópisztolyt Hazavittem. Dermedten álltak, amikor megpillantották. — Szép, ugye? — Tüntesd el! Azonnal tüntesd el! — kiabálták. Az udvar hátuljába vittem. A budiba. Később rohamsisakot szedtünk össze. Felraktuk a fejünkre, kezdődhetett a háború. A Stukáék kertjében gödröt ástunk, földet raktunk eléje, az lett a bunker. Az ellenség a szalma möge került. Cseréppel, téglával dobáltuk egymást. Micunak beszakadt a feje. Ordított. A háborúban megtanultunk sírni. Stukáéknál jó volt. El nem maradhattam. Olcsó regényeket hoztunk kölcsönbe, tele sok halottal, lövöldözéssel. Néha náluk aludtam. Pedig két ágy nehezen fért el a szobában. Csavarogni nagyon szerettünk. Ismertek bennünket, még a Hatházon is. A Hatház a katolikus temető meg az állomás közé jutott. Előtte hatalmas dombot emeltek a leventéknek. Oda jártak lövöldözni. A Slstakra. Mély víz volt a fák között. Nem engedték ott a fürdést. — Akarsz úszni? — kérdezte Kakas. — Aksi'ok Belökött a vízbe. Nveldekeltem. Csapkodtam kegyetlenül. Ittam is eleget, amíg a partra kivergődtem. Kicsavartam az inget meg a gatyámat. — Tegyél jót anyáddal — kiáltottam. A többiek meztelen ugráltak a vízbe. Rám se figyeltek. Felkaptam a Kakas gatyáját és elszaladtam. Nem Jöhetett utánam. 0 volt köztünk a legidősebb. A malom közelében felvontam egy ágra a fekete klott gatyát. Stukát zavarta érte. Akkoriban aztán elkerültem a két eperíát Pár hétig. Aztán Kakas cseléd lett, a Fontos-tanyán. Üjra jártam hozzájuk. — Eljössz a moziba? — kérdezte Stuka. — El. Ha beviszel. — Nincs pénzed? — Nincs. — Nagyanyádnak? — Neki sincs. — Kár. Harcos filmet adnak. A ház faléhoz ültünk. Melegen sütött a nap. Pányvára kötve malac lustálkodott az udvaron. Behunytuk a szemünket, kinyitottuk. Fehéren izott a levegő, a kitaposott gyalogút szürkén sütött. — Gyere — szólt —, lesz pénzünk. A rozzant, hazudozott faajtót becsukta. A tenyérnyi ablak párkányára tette kulcsát. Mentünk. Tartott a piac. A községháza előtt elhanyagolt kert volt. Nyilvános árnyékszékkel. A kert egyik oldalán árulták a baromfit, a másikon a gyümölcsöt, tejet. Ide rakodtak a bazárosok és az ócskások is. — Lesz itt pénz hamar. A kert sarkánál álltunk. Sokan nyüzsögtek. Vártuk a szerencsét. Nagy kosárral jött egy asszony. Lehúzta karját egészen. Paradicsomot vitt. — Segítünk néni — ugrottunk hozzá. A D6> L