Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-19 / 246. szám

Befejeződött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) nagy, alapvető változásról, az egész vasúttechnológia át­alakításáról van szó, mind­járt kezdettől zökkenőmen­tes legyen a gépezet műkö­dése. Meggyőződésünk azon­ban, hogy helyes úton já­runk, amit az eddigi ered­mények is bizonyítanak. A jövőben egyébként uzt a gya­korlatot követjük majd. hogy egy-egy vasútvonal felújítá­sa előtt döntjük cl a kör­zeti pályaudvarok sorsát — mondta a miniszter, s közöl­te, hogy ezek között az első lesz a hldasnémet—szerencsi vonal, ahol a jövő évben körzeti pályaudvart rendez­nek be. s ugyanezt tervezik a továbbiakban a Hegyesha­lom—Csorna—Porpác, vala­mint a Murakeregztúr—Sió­fok vonalon is. A miniszter foglalkozott azokkal az aggályokkal is, hogy vajon egy-egy vasút­vonal. vagy állomás meg­szüntetésével összefüggésben kellő időben biztosítják-e a helyi közlekedés lebonyolí­tásához szükséges előfelté­teleket. A miniszter a kép­viselők segítségét kérte két vonatkozásban is. Egyrészt, hogy lépjenek fel a meg­szüntetés ellen, ha az elő­feltételek valóban nem biz­tosítottak, másrészt, hogy ne legyenek szószólói túlzott, teljesíthetetlen Igényeknek. Közölte: az Illetékesek számolnak azzal, hogy hosszabb táv­latban a személyszállítás több mint kétharmadát az autúbuszközlckcdés bonyo­lítja majd le, ezért mindent elkövetnek e fontos közlekedési ágazat fej­lesztésére, korszerűsítésére. A ma még jogos aggályok tehát minden bizonnyal fo­kozatosan megszűnnek majd. A közúthálózat jelenlegi túlterheltségével kapcsolatos észrevételekre válaszolva a miniszter elmondta: e prob­léma megoldására, a szüksé­ges anyagi eszközök előte­remtésére többféle lehetőség kínálkozik. Ezek egyike ép­pen az a közlekedési alap. amelyet a mintegy 2000 ki­lométernyi vasútvonal, illet­ve az állomások megszünte­téséből eredő megtakarítások képeznek. Ebből természete­sen nem lehet fedezni az egész úthálózat korszerűsíté­si költségeit, kizárólag olyan területek közlekedési prob­lémáinak megoldására hasz­nálják majd fel. ahol vasút­vonalat, vagy állomást szün­tetnek meg. Ezzel kapcsolatban a mi­niszter említést tett a gépkocsik számának rohamos növe­kedéséről ls. Az úthálózat telítettségét a városokban és a közuta­kon is főleg a személygép­kocsipark rendkívül gyors növekedése okozza. A mai ember életéhez mindinkább hozzátartozik a gépkocsi, s az Ilyen irányú igények ki­elégítésére mindent el kell követnünk. De hogy ez mi­lyen mértékben lehetséges, ez az életszínvonal kérdése. Fontos, hogy amikor arról döntünk, mennyi gépkocsit hozzunk be. mindjárt szá­moljunk azzal is, hogy ez mennyi többletköltséget je­lent az útépítésben, vagy milyen járulékos beruházá­sokat tesz szükségessé. A továbbiakban a minisz­ter a darabáru-szállítással kapcsolatos észrevételekre válaszolt, majd a vonalmeg­szüntetéssel kapcsolatban fel­szabaduló vasutasok foglal­koztatósáról szólt. Hangoz­tatta. hogy az illetékesek gondoskodnak a felszabaduló munkaerő ' elhelyezéséről, messzemenően igyekeznek megoldani az érintett vas­utas dolgozók problémáit. Végezetül a miniszter be­jelentette, hogy a vita során elhangzott észrevételeket a további munkában hasznosítják. azokat a kérdéseket pedig, amelyek meghaladják a mi­nisztérium hatáskörét, a kor­mány elé terjesztik. Ismétel­ten kérte az országgyűlést, hogy a kormány által be­nyújtott közlekedési koncep­ciót jóváhagyólag vegye tu­domásul. a vasutakról szóló törvényjavaslatot fogadja el. jében bekövetkezett változás hatalmazás részleges módosí­tette indokolttá az anyagi tását is; korábban ugyanis a eszközök zárolására vonatko- zárolás hatálya nem terjedt zó korábbi jogszabályi fel- ki az egyedi beruházásokra. Különféle vizsgálatok Dr. Dabrónaki Gyula expozéja a népi ellenőrzésről A népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslatot dr. Dabró­naki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke terjesztette az országgyűlés elé. — Tizenegy évvel ezelőtt az 1957. évi 7. törvénnyel hívta életre az országgyűlés a népi ellenőrzést. — Az országgyűlés a népi ellenőrzés intézményével sa­játos szervet hozott létre. A feladatok Jellegét, az állam­szervezetben betöltött helyét, felépítésének rendjét és ha­táskörét tekintve e szervet az állami szervek vonásai jel­lemzik, ugyanakkor — a tár­sadalmi erők szervezett rész­vétele folytán —, egyre erő. teljesebben kidomborodik társadalmi, népi jellege. Az eltelt csaknem 11 év alatt a népi ellenőrzésnek e kettős, állami és társadalmi jellege tovább erősödött Ezt a vo­nását erősítették azok a mó­dosító jogszabályok ls. ame­lyek nyomán hatásköre és tömegkapcsolatai egyaránt erősödtek. Az új törvényja­vaslat mindezeket az állami és társadalmi jelleg erősíté­sére vonatkozó Intézkedése­ket átveszi, sőt egyes vonat­kozásokban tovább is fej­leszti. rendjéből adódó követelmé­nyeknek megfelelően módo­sítja, a korábban rögzített hatásköri szabályok fő elveit érintetlenül hagyja. A koráb­bi jogszabályi rendelkezések a minisztériumi felügyelet alatt álló vállalatok és egyéb szervek ellenőrzésének hatás­körét a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottsághoz koncent­rálták. Ez a jogszabályi ren­delkezés a gazdaságirányítás mai követelményeinek nem felel meg. Ezért a törvényja­vaslat olyan rendelkezést tar­talmaz, hogy a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság egy új hatásköri jegyzékben szab­ja meg a területi népi ellen­őrzési bizottságok hatáskö­rét. A gazdaságirányítás rend­— A népi ellenőrzés meg­alakulása óta eltelt 11 év alatt vizsgálataink a népgazdaság szinte valamennyi ágazatát érintették. Arra törekedtünk, hogy tevékenységünk a kor­mány útmutatásának megfe­lelően a társadalom előtt ál­ló legfontosabb feladatok megoldását szolgálja, a" fon­tosabb gazdasági kérdésekre koncentrálódjon. Folyamato­san vizsgáltuk az építőipar fejlesztésébe hozott határoza­tok végrehajtását. — A rohamosan növekvő ipari termelés fokozott igénye­ket támasztott a közlekedés­sel szemben. Vizsgálataink során azokat a tartalékokat kerestük, amelyek kiaknázá­sával minimális anyagi rá­fordítással is jelentősen segí­teni leltet a szállítási gondo­kon. Vizsgáltuk a termelőszö­vetkezetek anyagi, műszaki ellátottságát és rámutattunk a géppark strukturális arány­talanságaiból, a járulékos és .kapcsolódó beruházások meg­valósításának elmaradásából származó problémákra. Fel­hívtuk a figyelmet a mellék­üzemági tevékenységben rej­lő tartalékokra. Vizsgáltuk a mezőgazdaság szakember-el­látását, s ellenőrzéseinkkel elősegítettük azt a törekvést, hogy az önálló gazdálkodást akadályozó adminisztratív korlátokat megszüntessék, a szövetkezetek belső integrá­ciója megerősödjék, s ezzel a közös gazdaságokban ki­egyenlítettebb, magasabb szintű legyen a foglalkozta­tás. megszilárduljanak a Jö­vedelmi források. — A szervezet társadalmi jellegéből fakad az a törek­vésünk, hogy minden eddigi ellenőrző szervnél többet foglalkozzunk a lakosság életkörülményeit közvetlenül befolyásoló gazdasági, szo­ciális, kulturális célok meg­valósításával. Így például a 15 éves lakásfejlesztési terv végrehajtásának ellenőrzése­kor megállapítottuk, hogy a lakásépítkezések zömmel a községekben történnek, ezért a városok rendkívül kedve­zőtlen lakásellátottsága las­súbb ütemben javul a táv­lati tervben előirányzottnál. Sok helyütt kihasználatlan még a házgyárak kapacitása, s nem javult lényegesen az építkezéssel kapcsolatos ha­tósági engedélyezési eljárás és az anyagellátás sem. — Vizsgáljuk a javító­szolgáltató hálózat helyzetét, mert a hozzánk érkezett jel­zések szerint az árutermelés nagyobb jövedelmezősége a javitó-szolgaltató tevékeny­ség bővítését gátolja. Ez a lakosság ellátása szempont­jából megengedhetetlen. Nemrégen vizsgáltuk a la­kosság sütőipari áruval való ellátását, s vizsgálati témánk volt a cipők minősége. — A szociális, kulturális, egészségügy ágazatokat vizs­gálva például olyan tapasz­talatra jutottunk, hogy a tá­mogatást, a szociális juttatá­sokat sok esetben nem a legrászorultabbak kapják. Felmérésünk szerint az utóbbi tíz évben a dolgozó anyák 60 százaléka egyszer sem vette igénybe a kedvez­ményes üdülést. Az ezekben a témákban végzett vizs­gálataink tapasztalatai azt mutatják, hogy célszerű fe­lülvizsgálni a béren kívüli juttatások körét. — Minden vizsgálatunkban helyet kaptak a társadalmi tulajdon védelmét biztosító feladatok. E munkánkhoz sok és értékes segítséget kaptunk azoktól a dolgozók­tól, akik közérdekű bejelen­téseikkel gyakran hívták fel figyelmünket a beavatkozást igénylő esetekre. Közérdekű bejelentések — A lakosságtól a bizott­ságainkhoz évente csaknem tízezer bejelentés. panasz érkezik. Ezek a jelzések is információt nyújtanak, hogy a lakosság miként vélekedik egyes állami intézkedések­ről, a közélet tisztaságáról, az állami szervek és a la­kosság kapcsolatáról. A gaz­da felelősségérzetével irják meg észrevételeiket, javasla­taikat, amelyeknek túlnyo­mó része a közös ügy félté­séből fakad. A lakosságtól érkezett közérdekű bejelen­tése hívta fel a népi ellen­őrzés figyelmét például ar­ra, hogy az illetékes szervek közömbössége miatt jelentős összegű állami bevételtől esünk el. Ismeretes, hogy az utóbbi időben megnőtt az ingatla­nok iránti kereslet, amit egyesek úgy használnak ki, hogy földjeiket parcellázzák és magas áron értékesítik. Az így szerzett, nemegyszer milliós jövedelem után azon­ban adót nem fizetnek. Pe­dig a 3/1961. PM. számú rendelet szerint a mezőgaz­dasági ingatlanok parcellá­zása útján elért jövedelem­többlet progresszív jövede­lemadózás alá esik. Ez a renlelkezós azonban elsik­kadt a bürokrácia útvesztő­jében. — A bejelentések és pa­naszok vizsgálata — a konk­rét ügyeken túl — arra is választ ad, hogy az állami szervek hogyan intézik a dolgozók ügyeit. Évekkel ez­előtt még sok hibát talál­tunk, az utóbbi időben vég­zett vizsgálatok azonban már az államigazgatási munka erős javulásáról adnak szá­mot. Meggyorsult a beadvá­nyok intézése, színvonala­sabb. kulturáltabb lett az ügyintézés, Csökkent a tör­vénysértések és panaszok száma, az ügyek nagyobb százaléka már az alapeljá­rás során eredményesen meg­oldódik. — összegezve az eddig elmondottakat: úgy gondo­lom, hogy a népi ellenőrzés intézménye a 11 évvel ez­előtt meghatározott alapel­veknek megfelelően fejlő­dött és mőködött. A népi el­lenőrzés a szocialista de­mokratizmus terméke, kiszé­lesíti annak lehetőségét, hogy a dolgozó tömegek az államigazgatás, a gazdálko­dás fejlesztésében tevéke­nyen közreműködjenek, ta­pasztalatot szerezzenek. A szocializmus építésében nem nélkülözhető a dolgozó nép közvetlen részvételén alapuló állami ellenőrző szerv, így annak életrehívá­sa hazánkban szükségszerű volt. E gondolatok jegyében kérem a tisztelt országgyű­lést. hogy a népi ellenőrzés eddigi működéséről adott beszámolómat és a népi él­lenőrzésről szóló törvényja­vaslatot az előterjesztett mó­dosító javaslattal fogadjad. Négy évre — Az 1957. évi 7. törvény értelmében a népi ellenőrzé­si bizottságok tagjai az arra illetékes államhatalmi szer­vet meghatározatlan időtar­tamra választották. A jövő­ben — a törvényjavaslat sze­rint — a nepi ellenőrzési bi­zottságokat az országgyűlési képviselőkkel, illetve a ta­nácstagokkal azonos Időtar­tamra, tehát általában négy évre választják. Az új sza­bályozás a korábbinál jobban megfelel a szocialista demok­ratizmus követelményinek. jobban hangsúlyozza, hogy a népi ellenőrző bizottságok választott tagjai és tisztség­viselői közvetlenül felelősek az őket megválasztó taná­csoknak. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a Mi­nisztertanács, a területi népi ellenőrzési bizottságok pedig a központi népi ellenőrzési bizottság és az arra illetékes tanács irányítása alatt tevé­kenykednek. A törvényjavaslat tovább­fejleszti a választó államha­talmi szervek és a népi el­lenőrzési bizottságok kapcso­latát. Előírja, hogy a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke a népi ellen­őrzés munkájáról az ország­gyűlésnek, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Mi­nisztertanácsnak, a területi népi ellenőrzési bizottságok pedig a választó tanácsok­nak kötelesek beszámolni. A népi ellenőrzési bizottságok közvetlenül fordulhatnak a helyi tanácsokhoz előterjesz­téseikkel; a tanácsok végre­hajtó bizottságainak elnökei tanácskozási joggal részt ve­hetnek a népi ellenőrzési bi­zottság ülésein. Tóth Béla: 14 rikkancs Egy szegedi újságárus félszázados emlékei új­ságokról, szerkesztőkről, történelemről A társadalom bevonása — A törvényjavaslat a né­pi ellenőrzés rendszerének legfontosabb alapelveként tartja fenn azt a rendelke­zést, hogy a vizsgálatokat a dolgozók 6zéles társadalmi támogatásával, népi ellen­örökkel végzi. — Munkások, parasztok és értelmiségiek önként és szí­vesen vállaltak megbízatást a népi ellenőrzésben. Már „törzsgárda" is kialakult: csaknem hétezer azoknak a népi ellenöröknek a száma, akik kezdettől részt vesznek a munkánkban. A népi ellenőrök csaknem 30 százaléka munkás vagy tsz-tag, több mint 40 száza­lékuk rendelkezik egyetemi vagy főiskolai végzettséggel. Tizenöt százalékuk nö, s a népi ellenőrök között a leg­különbözőbb szakterületek magasan képzett elméleti és gyakorlati ismerői is meg­találhatók. Hatáskör — A törvényjavaslat a ko­rábbi hatásköri szabályokat Csak a gazdaságirányítás új 2 DEL-MAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1968. OKTOBER 19. De ezekben a napokban _ az új trónörökös nép­szerűsítése is kötelező anya­gul volt kiróva a lapoknak. A miniszterelnökség sajtó­irodája kívánta, hogy salá­tázzák be a gyászhírek és a részvéttáviratok gomolyagá­ba. Mert, ha meghalt a ki­rály, új királyt kell éltetni. A sajtóiroda közleménye így hangzott: „Az új trónörökös. Ferenc Fer­dinánd tragikus halála a monar­chia új történelmének és jöven­dőjének előterébe állítja Károly Ferenc József királyt herceg személyét, az. osztrák császári és magyar szentkorona új váromá­nyosát. Károly Ferenc József nem Ismeretlen a magyar nép előtt. Huszonhat éves fiatal em­ber. Felesége. Zita, pármai her­cegnő. Az új trónörökös töké­letesen beszél magyarul, elraga­dó. szeretetreméltó fiatalember, mint őrnagy magyar garnizon­ban szolgált és sok apró feljegy­zés és történet tanúskodik róla, hogy őszinte rokonszenvet és szívbeli megértést érez a magyar nép Iránt." (Szegedi Friss ÜJság) Móra számtalanszor leír­ta, keserű öngúnnyal, hogy javíthatatlan destruktív, s valóban nem volt képes szolgai módon a fentről jött intézkedésre mézeskalács szavakat dobálni az olvasók közé. A királyt akkor ő sem tagadhatta meg, de a ki­rálykedveitető témát így ad­ta elő: ..A kis trónörökös könyvei. A trónörökösök, hiszen méltóztat­nak tudni, már süvölvény ko­rukban ls csodálatos Jelelt szok­ták adni kiváló képességeiknek. Rendesen nagyon érzékeny szí­vűek és borzasztó szerelmesek, a nevelő katonatiszt bácsikkal szemben neveletlenek, ellenben leendő alattvalóikra mindig nyá­jasan mosolyognak, leginkább katonásdit szeretnek Játszani, és suhanc korukban rendkívül de­mokratikus nyilatkozatokat szok­tak tenni a nyilvánosság számá­ra. amikre később abszolút, de nem emlékeznek vissza." Július 2-án már jegyzék ment Belgrádba, hogy ott is terjesszék ki a nyomozást az összeesküvés szálainak fel­kutatására. öt nap telt el Szarajevó óta. A lapok kez­denek visszamenni a régi kerékvágásba és városi híre­ket is közölnek, mert anél­kül a szegedi nem tud meg­lenni. A júliusi közgyűlésen megtárgyalják az új ipari és kereskedelmi ügyosztálv felállítását, s e kérdésben Cicatricis Lajos főispán ja­vaslatalt elfogadták. Napi­renden a belvárosi reális­kola renoválása. De a la­pokban úgy ötödikétől kezd­ve újra beszüremkednek a saját, hazai rémtörténetek is. ..A revolveres asszony. A családirtó gazda." Azért az újságok figyelmé­nek középpontjában mégis­csak a háborútól való féle­lem remeg. A legszabadszá­júbb újság se meri kimon­dani, ami a nyelvét égeti, hogy bosszúálló háborút kell indítani, hanem más lapo­kat idéz meg, főleg külföl­dleket, annak kimondására, amit magáról elhárít. Hábo­rút! Lázongások Boszniában. Az ország belsejéből egy­re jönnek a hírek, hogy a szerbek üzleteit kifosztják, lakásaikat feltörik. Zenice községben a tömeg lerom­bolta a szerb iskolát és szét­zúzta a szerb vendéglőt. Travnikból egy szerb or­szággyűlési képviselő ezt a táviratot kapta: „A kato­likusok megőrültek, meg­támadtak bennünket, félünk, hogy ebből vérfürdő lesz." Zágrábban hevesednek a szerb ellenes tüntetések. A Nációnál kávéház lerombo­lása után a szerb egyház­község és a Szokol Egyesü­let székháza ellen intéztek támadást. A magánházak ab­lakait beverik, a szerb üz­letek berendezéseit és áruit kidobálják, letépik a szerb nyelvű táblákat, feliratokat A Szeged és Vidéke egyik Bécsben tartózkodó újságíró­ja ilyen riportot küld haza lapjának: ..Kétszer huszonnégy óra kel­lett, míg Bécs felocsúdott az Idegbénító szenzáció hatása alól. amely vasárnap délután lecsapott a császárvárosra Hosszú fekete lobogók csapdossák a paloták és középületek ablakalt. Csak a Burgon és Schönbrunni kasté­lyon nem lenget gyászos zászlót a szél. Az utcákon, a hivatalok­ban, vendéglőkben, kaszinókban egy szó hallatszik: einmarschie­renl (bevonulni 1). Egy magas rangú tiszt így vá­zolja az eseményeket: — a hadsereg mindig héborúspártl, de soha nem követelték ilyen erősen a háborút, mint most. Elnmarsehleren I Ml nem poli­tizálunk, a hadseregben tilos a politika, de nézzük végig az ese­mények logikáját. Az annexló (ldj népek kényszerű egyesítése) után nem volt háború, erre be­következett a konflagráció (vég­romlás). A szandsákot kiürítet­tük, erre elvesztettük a Szalo­nikl utat. Most Szarajevó. Bal­kán nem nyugsíik, de ml a re­volverlövésre ágyúdörgéssel vála­szolunk. Ha valaki végigjárja garnizonjalnkat. egy szót hall csak: Elnmarsehleren!" Sokkal több szivart szívott Móra, mióta összegabalyo­dott a világ. És mint főszer­kesztő, legalábbis az én vilá­gomban, ő volt az egyetlen, aki a felborulásra kész vilá­got igyekezett legalább a lapja hasábjain egyensúlyban tartani. Az első pillanattól kezdve, hogy a háborús hisz­téria zsilipjei felnyíltak, és hogy ezen az áradmányon el­süllyedhet az a kis hajó. amelyben élünk, örök féle­lemmel töltötte el. Félt a saját szaktársaitól, és laptár­saitól is. Hogy majd a lapok lesznek a legfőbb uszítók és hangadók a maguk egyolda­lúságával. Hogy majd miie­szünk a fehér húsvéti bá­ránykák, s a másik oldalon pedig a csattogó fogú sötét farkasok. Nem tudok róla, hogy akármelyik szegedi lap megtette volna, amit ő azok­ban a napokban. Mindenki tüszkölt, köpködött Szerbiá­ra és kész tényként közölték, hogy Belgrád a felbujtó, ő szervezte a merényletet a nagy szerb gondolat megva­lósítására. Ebben a kurjon­gatásoktól hangos őrjöngés­ben Móra Tömörkényt kérte, hogy belgrádi lapokat olvas­va, adjon onnét való véle­ményeket is. Mit mondanak azok? Tömörkény fordított, Móra közölte ezeket az írá­sokat. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents