Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-10 / 212. szám

Kirobbanó sikerrel mutat­kozott be szombat este Sze­geden a szczecini városi ta­nács művelődésügyi osztály fennhatósága alatt működő „Csalogányok" fiúkórus a Tisza Szálló nagytermét megtöltő közönségnek. A Sze­gedi Tanárképző Főiskola X. sz. gyakorló általános isko­lája Bartók' gyermekkórusa-­nak tavalyi lengyelországi vendégszereplését viszonzó együttes Jan Szyrocki veze­tésével a reneszánsz és a mai kórusművészet alkotásaiból válogatta színes csokorba műsorát, melyben helyet kaptak a lengyel barokk ki­váló mestere G. G. Gor­czycki Ave Mariája melett Gastoldi, Vecchi, Morley re­neszánsz madrig'áljai, Pa­lestrina, a szlovén Gallus és KEDD, 1968. SZEPTEMBER 18. a cseh Vodnansky kompo­zíciói, Kodály Esti dala, va­lamint két ma élő szczecini zeneszerzőnek, R. Kwiat­kowskinak és R. Kraszews­fcinek az együttes számára írt kórusművei is. Képün­kön: A „Csalogányok" fiú­kórust Jan Szyrocki vezé­nyelte. MAGYARORSZÁG Virág és ócskavas a hetedik és nyolcadik helye­zett ugyancsak elismerő ok­Magasodnak az űj lakóházak Somogyi Károlyné felvétele Kemény és szorgalmas munkával napról napra teljesebbé, szebbé válik Szeged üj városnegyedének, Tarjántelepnek panorámája. Az egyik épülő ház tetejéről, ahol a perem zsaluzását végzik az ácsok, az épületek egész sora látható. Az új lakóházak közül néhány — képünk jól szemlélteti — már teljesen el is készült Döntő Kisteleken Vasárnap Kisteleken talál­koztak a pusztamérgesi, ba­lástyai területi verseny győz­tesei; ugyanis a polgári vé­delmi hetek alkalmából itt rendezték meg a járási dön­tőt. Reggel Selyben Antal a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára nyitotta meg a pártházban a polgári védelmi kiállítást, s a láto­gatók megszemlélhették ké­peken, grafikonokon a mo­dern rakétaelhárító berende­zéseket, ismerkedhettek a legszükségesebb tudnivalók­kal, a radioaktív fertőzés el­leni védekezés különböző módjaival. Délután a sportpályán a pusztamérgesi és a baláslyai egészségügyi szakasz vetélke­dőjéből a pusztamérgesiek bi­zonyultak jobbnak és jutottak a megyei döntőbe, amelyet október 6-án tartanak Makón. Este a művelődési otthon­ban népes közönség előtt kez­dődött a polgári védelem ve­télkedő, a Ki mit tud? Nyolc versenyző jutott a járási elöntőbe, s közülük Hangya János (Pusztamérges), és Kiss Istvánné (Balástya) vit­te el a pálmát, azaz az első és a második helyet, az elisme­rő oklevéllel és megyei dön­tőbe való jutással. Nagy Gy. László (Balástya) villanybo­rotvát, Virágh János (Ba­lástya) karórát, Veszelovszky •Imre (Zákányszék) karórát, Farkas András (Zákányszék) vilalnyvasalót nyert, Szeke­res Sándor és Marton János, Tanévnyitó az orvosegyetemen Ünnepélyes keretek között nyitották meg tegnap, hétfőn délben a Dugonics téri köz­ponti egyetemi épület aulájá­ban a Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem idei tanévét. Az orvosegyetem tanácsa előtt, az egyetem rektora és két dé­kánja társaságában helyet foglalt az elnöki asztalnál dr. Perjési László, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára és dr. Biczó György, a Szeged m. j. városi tanács vb elnöke is. Dr. Tóth Károly egyetemi tanár, az orvosegyetem rekto­ra mondott üdvözlő beszédet, tanévköszöntőt; az elsőévese­ket dr. Annus János orvos­egyetemi KISZ-titkár is kö­szöntötte. Az egyetem rekto­ra több fontos bejelentést tett. Elmondta, hogy az egészségügyi miniszter dr. Szontágh Ferenc egyetemi tanárt, eredményes munká­ja elismerése mellett, megbí­zatása lejártával felmentette az általános orvoskar dékáni tisztsége alól, s 1968. szeptem­ber elsejével, hároméves idő­tartamra, dr. Berencsi György egyetemi tanárt bíz­ta meg az általános orvos­kar dékáni teendőinek ellátá­sával. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány dr. Guba Ferencet a biokémiai intézet egyetemi tanárává nevezte ki, az egészségügyi miniszter pedig a tanszék ve­zetésével bízta meg. Hasonló­képpen az egészségügyi mi­niszter dr. Csillik Bertalant az anatómiai, szövet- és fej­lődéstani intézet egyetemi ta­nárává nevezte ki, s ezzel kapcsolatban öt évre meg­bízta a tanszék vezetésével. Ez alkalommal jelentette be dr. Tóth Károly, hogy a ta­valy októberben elhunyt dr. Gellért Albert egyetemi ta­nár — munkásságát megörö­kítendő — emléktábláját ok­tóber 7-én leplezik le az egyetemen. Az orvosegyetem rektora ismertette az elmúlt tanév­ben kitüntetett oktatók, egye­temi dolgozók nevét, szólt azokról a szegedi egyetemi tudósokról, akik nemzetkö­zi és belföldi tudományos el­ismeréseket kaptak. Beszélt az orvosegyetem külföldi kap­csolatairól, tavaly itt járt vendégeiről; az egyetemről lebonyolított tanulmányutak­ról, a hallgatók munkájáról, az ösztöndíjasokról, valamint az egyetemi épületekben, tan­székeken folyó építkezések­ről, felújításokról. Megnyitó beszédet követő­en dr. Tóth Károly rektor gyémántdiplomát adott át dr. Mogán Béla nyugalmazott városi főorvosnak, s kihirdet­te dr. Gernárd Jenő gyergyó­szentmiklósi városi körorvos aranydiplomáját. A jubileu­mi diplomáért dr. Mogán Bé­la meghatott szavakkal mon­dott köszönetet. Az elmúlt tanévben végzett kiemelkedő nevelőmunkáju­kért az egyetem oktatói kö­zül többen jutalmat, illetve dicsérő leveleket kaptak. A hagyományos „Jó tanuló — jó sportoló" emlékérmet ez alkalommal Szabó Irén ötöd­évet végzett orvostanhallga­tónak és dr. Sándor Tamás idén végzett orvosnak ítélték oda, többen rektori dicséret­ben részesültek. E gy gyár, műhely külcsine, a rend vagy a tisztaság nagyon sok mindenről árulkodik. Az egyik nemrég Szegedre települt üzemben jártam, éjszakai ellenőrzésen, munkavédelmi szakembere­ket kísértem el. Többedmagammal szinte az egész gyár zegét-zugát bejártuk, igyekeztünk teljes képet nyerni. Saj­nos, a végeredmény lesújtó volt: a műhelyek között ócs­kavas halmazok, szerteszét hagyott munkaeszközök hever­tek. A gépek mellett ugyanilyen látvány fogadott: a sa­rokban ételmaradékok, ottfelejtett félkészáru: a közleke­désre kijelölt utakat ládák torlaszolták el. Megkérdeztem a harmadik műszakban dolgozó munkásokat, mi a véle­ményük minderről? „Az ember örül, ha elmehet innen'' — hangzott a felelet. Sok minden befolyásolja a gyári közérzetet számta­lan körülmény közrejátszik abban, hogy a munkások ho­gyan kötődnek a kenyéradójukhoz. Az emlegetett üzem­ben van a rendetlenség. És tény az is, hogy itt állandóan munkaerőgonddal bajlódnak, nem találnak vállalkozókat; egy esztendő alatt a munkásállománynak több mint fele elkérte a munkakönyvét. Az elhanyagoltság, a lehangoló környezet a sok baleset és munkáshiány között nem ne­héz felfedezni az összefüggést Nagy ruhaipari üzemünkben esztétikus környezetben, fák között helyezték el az új ebédlőt, vigyáznak a tiszta­ságra, rendre. Az új műhelyeket úgy építik, hogy a gép­nél dolgozó asszonyok a lehetőségekhez képest minél kellemesebben érezzék magukat. Véletlen, hogy az ilyen gondoskodás után észrevehetően emelkedik a termelés? A város iparövezetében, kaszárnyából kialakított gyár­ban ma már szökőkút működik az udvaron s virágok pom­páznak. Az utakat betonnal, aszfalttal burkolták; a zajos gépcsarnokok ablaJcai előtt gyepszőnyeg húzódik. Rend uralkodik az ebédlőtől a legkisebb munkateremig; végig­látni a hosszú gépsorok között, az éppen elkészült termé­! kek csak rövid ideig várakoznak „születési helyükön". Az utóbbi években több özem, helyi iparág fejlődé. I sének lehettünk tanúi, de ezek közül a munkások iránti gondoskodás szempontjából talán a seprűgyár külön emlí­tést érdemel. Igen, mert építésekor, berendezésénél első­sorban az egészséges munkakörülményeket igyekeztek biz­tosítani. A tágas, kényelmes öltözőktől a porelszívókig sok­sok berendezés, új gép hivatott könnyebbé, kényelmesebb tenni a seprűgyáriak munkáját. Talán mondani sem kek. hogy ebben az üzemben nincs munkaerőprobléma, az em­berek szeretik az üzemet, mukaeszközeiket. A példák sokaságát lehetne idézni jó és rossz tanul­sággal. Arra, hogy mennyire nincs igaza annak a gazd; ­sági vezetőnek, aki „holt befektetésnek", felesleges költe­kezésnek tartja a gyári „virágosítást". Mert erre is akad precedens. Afféle szűklátókörű magatartás, vezetési stílus — szükséges és valóban fényűző beruházásokat egyaránt elvet: mondván, hogy az új gazdasági mechanizmus nem tűri az ilyen „ráfizetést". Így aztán nem kerül elég pénz és ember az üzem rendbentartására, de külön kedvezmé­nyekre sem. Lapunk is megírta, hogy az idei nyár forró heteiben sok üzemben az előírásokon felül részesítették a dolgozókat védőitalban, munkakönnyítésben. De elő­fordult ennek ellenkezője is, több helyen egyszerűen indo­kolatlannak tartották mindezt. A z emberek ragaszkodását, munkahelyük iránt érzett szeretetüket valóban nem lehet bankban kamatoz­tatni. Igaz, ez a fajta „tőke" nem duzzasztja a nye­reséget, a gyár pénztárcáját. Legalábbis ideig-óráig és közvetlenül nem. De lehet-e vitatni a törzsgárda előnyeit; a gépekkel húsz-harminc éves barátságban élő munkások, a kollektíva megbízhatóságát az állandóan változó garni­túrával szemben? Aligha. A rend. a munkásokról való fo­kozottabb gondoskodás, a kényelmes öltözők, az üzemi vi­rágok is kiérdemlik a munkások megbecsülését A rendre kifizetett összegek nemhogy fölöslegesek, Inkább nélkü­lözhetetlenek; MATKÓ ISTVÁN levelet és értékes ajándékot kapott. Dr. Bereczki János, a sze­Propagandisták gedi járási tanács vb titkára, a polgári védelem járási pa­rancsnoksága képviseletében 1 az alábbiakat mondta a vetél­kedőről. — Elsőnek a szegedi járás­ban rendeztük meg ezeket a vetélkedőket, s az első járási döntőre is itt került sor. Több mint 3 ezer embert érintett ez a versenysorozat, s a ta­pasztalatok azt bizonyítják, több községben is érdemes megrendezni majd idővel, mert egészében jól sikerül­tek, s a lakosság is érdek­lődik már e fontos tudnivalók iránt. A nagy munkák elle­nére is. népes közönség előtt igen szívonalas versenynek lehettünk tanúi. A polgári \ é­tíelmi bemutatók elérték cél­jukat. köszöntése Talán ötvenen voltak jelen, amikor a megye, Szeged ve­zető propagandistáit köszön­tötték tegnap délután a me­gyei pártbizottság szegedi székházában. A meleg ünnep­lés azonban, százaknak, ez­reknek szólt. Mindenkinek, aki a marxizmus—leninizmus terjesztésével, a leghaladóbb világnézet ismertetésével fog­lalkozik, bármilyen fokon. — Ha az utóbbi évek nem­zetközi politikai folyamatait szemügyre vesszük, olyan helyzet tárul elénk, amelyben sok elméleti kérdés vár tudo­mányos kimunkálásra — mondotta az esemény alkal­mával Siklós János, a megyei pártbizottság titkára. Beszélt arról is, hogy nemcsak politi­kai, hanem elméleti síkon is kétfrontos harcot kell vívni­uk a párt propagandistáinak. Minden megbecsülést megér­demelnek a párt propagan­distái, akik töretlen akarattal. és fáradhatatlanul munkál­kodnak a marxizmus—leni­nizmus igazságaiért, népsze­rűsítik ezt az ideológiát a munkások, parasztok, értel­miségiek, az egész dolgozó nép köreben. Népnevelés ez: népnevelés és népmüvelés magasabb fokon. Végül Siklós János a me­gyei pártbizottság nevében meleg szavakkal köszöntötte a párt propagandistáit, a je­lenlevőket és útjukon a tá­vol levőket, ötvenkét propa­gandistának. akik 10 éve vagy régebb óta állnak helyt ebben a nemes munkában, átnyújtotta a pártbizottság emlékplakett] ét Llebmann Béla felvétele t

Next

/
Thumbnails
Contents