Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

„De strigis, vero que non sunt, nulla questio fiat." „A boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, többé sző se essék". Kálmán király dekrétumainak első könyve, 57. fejezet Vár Illést „Számomra mindegy most már..." Ezzel a gyufával..; A „fftmégus": „Es aa utat sohasem nézem... V

ér Illés jóarcú, ápolt külsejű munkás ül előttem a tanyai házban. A Szegedi Kazánkovács Ktsz kö szöriise, ért a robbanó motorokhoz, a szerszámgépekhez. s az elektromos sághoz is. — Ugyebár tudja, hogy hamarosan a biróság elé áll és lehet, hogy meg is büntetik? — Tudom, de számomra mindegy most már, hogy mennyire találnak vétkesnek. Az a fontos, hogy kimentettünk egy fiatalembert a boszorkány markából. Majdnem későn, mert egészen le volt már soványodva. Örömmel hallom, hogy szépen hizik. Siflis József felvételei •Azonnal fölrepül a vörös kakas..." Csupityné ..lelke" Ezután Vér Illés készséggel reprodukálta hanyatt fektetett úti kalauzomon, miként szabadította ki Halász Janit az „égetni való gonosz boszorkány", Csupity Antalné hatalmából. Amit láttam, abból megértettem: ennek a parasztból lett munkásnak a legcsekélyebb fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen mit tettek. Azután édesanyjával, özv. Vér Illésnével beszélgettem. Elképesztő kegyetlenséggel hangsúlyozta a jó asszony: „Az ilyent élve meg kell égetni." Megkérdeztem tőle: „Kedves Vér mama, alá merné gyújtani Csupity Antalné máglyáját?" A válasz határozott volt: „Istenemre, alá!" A kőröséri iskola fiatal tanára mondta eL „Futballoztunk a minap, s közöttünk játszott egy idevaló határőr katona is. Valahonnan a pályára tévedt egy ártatlan sikló. A határőr katona, aki elsőként látta meg, a géppisztolyáért rohant, s azzal esett neki a szerencsétlen csúszómászónak. 0 is Csupityné lelkét vélte a siklóban. Szerény, barátságos, munkaszerető nép él itt Kőröséren, tszcs-tagok, üzembe járó munkások. Rendesek az adófizetésben is. A tanácselnök szerint messzemenően tiszteletben tartják Népköztársaságunk törvényeit. Mégis egy meleg, holdvilágos éjszakán majdnem „boszorkányt" égettek itt Kovács Mártonná mondta: — Mert ho® boszorkányok eddig is éltek közöttünk, azt tudtuk. (A mellettünk kedélyeskedő Vér mama mondott is mindjárt kettőt, a Rutainét meg a Kispéter örzsét.) De azok nem mertek eddig szemet vetni a fiataljainkra. Csak néha itt-ott „megnyomták" az embereket. De Csupityné két éve jött Kunbajáról és a fiatalokhoz nyúlt. Amit tett, az megtörtént, hihet nekem, mert van egy néma fiam, ő is ott volt, neki nem lehet a dolgokat bemagyarázni. Mi torién*? Halász János fiatal, szolid természetű parasztlegény minden szombaton feljárt a hat kilométerre levő faluba, a bálba. Udvarolt e® lánynak, Vér Erzsinek, aki történetesen a „boszorkány" mostoha unokája. Csupity Antal pedig az édes na®apja Erzsinek. Halász Jani már korábban megtudta, hogy Csupityné boszorkány hírébe keveredett és tágítani kezdett az unokája mellől. Egyszer aztán, amikor éjjel e®edül jött haza a mulatságból, e® fehér macskát látott maga előtt az úton. E pillanatban eszméletlenül esett össze. A következő hét minden napján jól érezte magát, de az újabb bál után ugyanott, ugyanabban az időben ismét találkozott a macskával. Ekkor már elmondta a testvérének, sógoroknak, barátoknak a történetét. Azt is, ho® a macskában csakis Csupityné lelke lehet, bizonyosan az unokája miatt. A tragikus éjszakán nyolcan álltak lesben, fák mögé, bozótba, kukoricásba bújva. Vér Géza e® óriás nyárfa mögé húzódva elsőként vette észre a legénynél néhány perccel előbb érkező fehér macskát Fogadalom tartotta, hogy bárki látja meg elsőként a macskát, nem szól, csak köhint halkan. Vér Géza, a Szegedi Konzervgyár munkása köhintett először. Utána egy sikoltás rázta meg a kőröséri csendet. A macska állítólag megközelítette Hebők Istvánné.t a legény nővérét A ..főniágus~ receptje E®esek szerint azután hajsza következett a macska után, de a meghallgatott szereplők másként mondják. Nem is hajszolhatták a macskát, mert eközben oda érkezett kerékpárján a legény, s mint azelőtt most is leroskadt, s eszméletlenségbe zuhant. Itt lépett elő Vér Illés a gatyamadzaggaL A torkára szorította, miközben mások lehúzták a cipőjét, s mozgatni kezdték a lába na®ujját, a mórahalmi „főmágus" receptje szerint A recept jó volt mert a legény 2—3 percen belül magához tért. Vásárhelyi Imre barátja kísérte be a közeli tanyájukba. A felzaklatott vérű, elméjű emberek éjféL körül érkezhettek Csupity Antalék tanyájára. Az ablak elé álltak, szidalmak közepette követelték a halára rémült idős, tüdőbeteg Csupity Antaltól a feleségét, mondván, hogy leszámolni jöttek. A mindmáig rémületben élő öregember mondta el: — Valaki gyufát ®újtott az ablakban, majd a nádtető alá tartva azt mondta: ha nem adom elő az asszonyt, azonnal felrepül a vörös kakas. A hisztériában senki sem vette észre, hogy a megvádolt asszony a keskeny udvaron át a disznóólba menekült A támadókon is valami misztikus félelem vett erőt és az út felé tágítottak. Csupityné halálra rémült kis unokájával a kezében hason kúszott egy irdatlan csatakos réten keresztül a menedéket jelentő kukoricás felé, s később a határőrségen kért menedéket. Vér Géza pedig motorra pattant és Vér Andrásék tanyájára hajtatott Erzsiékhez: megvan a „tettes" — mondta — a gonosz boszorkány, aki megrontotta a Halász Janit, s jöjjenek, keressék meg valahol az eltűnt kisunokát. Elmenekült az öregember is, mezítelen testtel, egy távol eső rőzsakaza! aljában érte meg a reggelt. A kehes ló A döbbenetes vallomások szálain estefelére a mórahalmi ' tanyákra érkeztem Mező Lajoshoz, a „főmágushoz", akiről mostanában több tisztelettel beszélnek az emberek Kőröséren, mint az istenről. Ez a vajákos öregember csinált boszorkányt Csupity Antalnéból, aki most emberével a legteljesebb életveszélyben van. Méghozzá egy beteg ló kapcsán. Bencsik Lajos e® hajnalon habzó, tajtékozó állapotban találta a lovát az istállóban, mintha á®onhajszolták volna. A babonáslelkű Bencsik azonnal arra gondolt, csakis „boszorkány bevetésen" lehetett az éjjel a lova, s a „mágushoz" fordult. (Megnéztem a lovat, véleményem szerint öröklött kehességben szenved.) A „mágus" azt javasolta: fokhagymával kell bekenni a ló sörényét, s a szagra eljön az, aki „megnyergelte". S másnap — szerencsétlenségére — Csupity Antalné köszönt rá elsőnek Bencsikre. Csupityné azelőtt e®szer már fuvarba hívta Bencsiket, de nem tudtak mege®ezni, mert na®on sokat kért a fuvarért. Emiatt gondolta, ho® csakis az öregasszony lehet a „tettes", í® állt bosszút, amiért nem vitte haza Bencsik a tüzelőjét. Ez persze még az év elején történt, s híre ment a dolognak, csakhamar megjöttek Halász Jani rémlátomásai is, aki jelenleg Szegeden idegorvosi kezelés alatt van. A „sámántól" megkérdeztem, mikor járt utoljára Ásotthalmon:. — Azt én nem tudhatom kérem — volt a válasz. — Naponta jönnek értem motorral, autóval, s visznek ..®ógyítani". Én az utat soha meg nem nézem, ho® merre visznek, így aztán sosem tudhatom, hogy hol járok. Lehet, hogy voltam én Ásotthalmon is. Még e® kérdés:, — Igaz-e, hogy seprűnyélen szokott külföldre járni és hogy akkorára is össze tud zsugorodni, mint e® ®ufaszál? U®anis erre esküdött meg nekem egy ásotthalmi asszony. — U®an kérem — húzta el a száját az öreg. — Mondja, komoly ember maga, hogy elhisz ilyen hótt marhaságot? Csupityékat azonban földönfutóvá tette. Már csak egyetlen reménységük van, hogy szociális otthonba fogadják őket, mert Kőröséren nem lehet maradásuk. Csépi József Áz új téren Az újjáalakított tér, az Árácfi vértanuk • tere a szegediek kedvelt sétálóhelyévé vált. A hangulatos tér építészeti e®üttesével és virágaival a belváros e®ik legszebb helye, öszi napozók a Rákóczi-szobornál A tér hangulatos virágai Somogyi Károlyné felvételei Egyetemisták előadás utáni sétára indulnak Vizet az olaj helyébe A szegedi szénhidrogén-medencében rejtőző gazdag olajkincs kiaknázására a legkedvezőbb lehetőségeket keresik a szakemberek. Köztudomású, ho® a Szeged környéki kutakból az olajat nem szivatytyúkkal hozzák a felszínre, a na® föld alatti nyomás következtében maga tör a felszínre. Az e®re na®obb termeléssel azonban csökken a tároló rétegek ú®nevczett réteg-energiája, amelyet a gazdaságos kitermelés érdekében pótolni kell. Az Országos Olaj- és Gázipari Tervező Laboratórium előzetes vizsgálatok után Szegeden eddig még nem alkalmazott módszert dolgozott ki. A tervek szerint na® nyomással vizet sajtolnak a tároló rétegekbe, amellyel pótolják a csökkent rétegenergiát. A gondos előkészítés után az előre meghatározott többmillió forintos beruházási program keretében három vállalat, az Alföldi Köolajfúrási Üzem, a Na®alföldi Kőolajtermelő Vállalat, valamint az Országos Vízü®i Főigazgatóság Vízkutató és Furó Vállalata e®üttműködve minte® két hónappal ezelőtt kezdte meg a munkát. Az OVF dolgozói azóta e® termálvíz kutat fúrtak, a második kutat hamarosan átadják. A későbbiek során lehetséges, ho® nemcsak termálkútból, hanem a Tisza vizéből is felhasználnak majd e célra. Előreláhatólag. napi többeztr köbméter, vizet sajtolnak az olajtároló rétegekbe. / 1 i