Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

VASÁRNAPI KÖNYVSZEMLEs uGARÜT 55 Papp Lajos új verseskötete Elóre megmondom: kezdettől elfogult vagyok Papp Lajos költészetével. Barátom is, kollégám is, s nagyon-nagyon hiszek tehetségében az első versei óta. Járatos vagyok költői múhelyeben. ismerem gondolatainak járását, szenvedélyét, még a percet is tetten tudtam érni közös szerkesztőségi éveinkben, amint a vers forrt, majd kibuggyant belőle. Sok versét elsőnek olvashattam, s én küldtem frissen a nyomdába. Lángoló hitű költő, lángoló versek... Mert most, ho© a könyvespolc neki szánt kis sarkába oda teszem negyedik könyvét, a Sugárút 55-öt, majd leveszem c©ütt mind a né©et és lapozgatni kezdem újra, ezt a költőtípust találom mindegyikben. Akárhol ütöm föl, s akármelyiket, a mélyen érző, mélyen gondolkodó költővel randevúzok a sorokban. Azzal, akinek sikerült prózában is megfogalmazott, tömör ars poétikáját me©alósítani: „Olyan költő akarok lenni, akinek mindenkihez szólnak versei közös gondolatok, közös érzések: hitek, indulatok és szenvedélyek nyelvén". Amikor ezt írta — már így irt. Kezdettől igy irt. Csak a Kikiálfó-ban (1960) még egy na© kamasz dobolta a ritmust, a Sugárút 55-ben (1968) pedig férfi vezényli költői zenekarát. S ha már ez a zenei hasonlat kerekedett, hadd toldjam meg: akkor még több volt a költői zenekarban a fúvós — most pedig a zenekart teljesnek érzi-hallja az ember. Akkor szavalható na© verseket akart és írt elsősorban, most pedig mindenről e©formón tud beszélni. Felvesz kis és nagy gondolatokat, villanásnyi és tartós érzelmeket — és forgatja, őrli, aho© magában találta, s ú© adja vissza, aho© mi is magunkban leljük. Nehéz volna ennek a nyomát végigjárni, hiszen már években is messze a kezdet, de most már igazán e©értelmúen lehet és kell megfogalmazni: Papp Lajos költészetében az a legvonzóbb és legrokonszenvesebb, hogy akárhol nyitjuk ki, valamit mindig ad az embernek és nz emberhez. Olyan dolgokat fedez fel önmagában, amelyeket — éppen a költészetéből sugárzó indíttatásokra — olvasó-magunkban is föltalálunk. Kezében költészetté válik a mindennapos élmény. Az újdonság varázsa éppú©, mint a megszokásé. Lám, hogy lehet költészetet teremteni a Sugárút 55-ből, a legközönségesebb, legmindennapibb életből! Lesznek majd, akik megméricskélik ezeket a verseket e©ütt és külön-külön, s az új kötetet ls pontosan helyére teszik a mai ma©ar líra polcán. Nekem semmi kedvem ehhez, mert nekem legtöbbet mégis az mond, ho© motoszkálnak, dolgoznak bennem a versek, meghökkentenek, elgondolkoztatnak, érzésekre hangolnak, fejbe kólintanak. És ezt a fajta költészetet sokkal többre becsülöm, mint a puszta esztétikumot, a bravúrt, a nyelvi bukfenceket — különösképpen akkor, ha ezek a kétségtelenül gazdagon jelenlevő költői eszközök nem hivalkodnak, hanem szerény-alázatosan szolgálnak, mint a Sugárút 55-ben. Akárhol nyitom ki ezt a verseskönyvet, bármelyik oldalán találok még egy recenzióban is idézésre tolakodó sorokat. Es kérdés marad minden, |arai volt A bogár, á Hl, az ég (és a hegyek ... Homlokunkra fésült (hajunkkal cinikusnak szánt / Ivlgvorunkkal, didergő, kis lélek(magunkkal nekünk kell mindent (Jóvátenni 1 Székek, asztalok, katonák lépése kong. A békességet elnapolták. My God! Az ég és (a vizek ... Uram! A fűid és a fák; a tehetetlen füvek, Uram! Uram! A védtelen állatok nem ismernek (bocsánatot... Mélyebb, tisztultabb költészet ez már, akár saját előzményeihez hasonlítgatjuk, akár az együtt indult pályatársakéhoz. Mennyit dorgáltuk Papp Lajost első kötetei után bőbeszédűségéért, raodorosságdért, s mennyit dicsértük közéleti lírájáért Ne írjuk éppen a kritika hasznára, de mindenképpen írjuk jóvá: időszerűtlen már szóba hozni elha©ott ©öngeséget va© u©anazzal a mértékkel mérni erényeket A bőbeszédűség a nyelvi ökonomtzmushoz nevelődött, s a közéleti ség is másként van jelen. Nem harsány, s nem külön, önálló úton jár, hanem belesimul, beletartozik a kóltói munka szövetébe. Több is ez, meg kevesebb is, mint régebben — de Papp Lajos költészete így oldódik eggyé. És a Sugárút 55-nek ez a legfőbb summája. Együtt és egyszerre, egymással ölelkezve halad a legprivátabb és a leginkább közösségi gondolat, érzés, mint egységes mondanivaló. S mindez első számú bizonyítéka annak, hogy Papp Lajos költészete ma is szüntelen mozgásban van; íve nem farad. A formai gazdagság, ami kezdettől fogva jellemzi költészetét, a Sugárút 55-ben újra bizonyosság. Megújít és teremt Papp Lajos formában is. Persze, mint minden verseskönyvben, ebben is e©ütt vannak csúcsok, dombok, hajlatok. A költészet szép magasságait példázza számos Igazán nagyszerű élményt jelentő vers (Sirató, Évvégi leltár, Reneszánsz szonettek, December csillaga. Átváltozásaink, Gyertyaszentelőn, Képeim, Sugárút 55); de van a költészet egészéhez mért középszer és Papp Lajostól már épp csak elfogadható is. Ugyanazon a virágtüvön sem egyformák mind a szirmok... Most, ho© Papp Lajosnak ez az új verseskönyve megjelent, a műhelyhez közelálló baráti körben hallottam ilyen véleményt: „Ez u©an a ne©edik könyve, mégis az első, a Kikiáltó a legértékesebb!" Én úgy fogalmaznám: a legemlékezetesebb. Azzal robbant be Papp Lajos a költészetbe, elegánsan és feltűnően, sok kamaszos pózzal, nagy ígérkezéssel. Ma sokkal szolidabb már ez a költészet, de mélyebb, tisztább, kristályosabb. Aho© már • korábban is mondtam: az indulás harsányabb volt — a folytatás művészileg érettebb s e©re értékesebb. A né© kötetet ezért nem szabad egymás fölé rakni, hiszen úgy Illeszkednek egymáshoz, mint ©űrük a fán. Előreküldtem a vallomást: elfogult vagyok Papp Lajos költészetével kezdettől fogva. Szeretem ezt a fajta lírát Korszerűnek, igaznak, kifejezőnek találom. Ha nem recenziót írtam volna a Sugárút 55-ről, hanem tanárosszigorú kritikát több ©engéjét összeszedegethettem volna. Pozitív meggyőződésem egészét azonban akkor sem tudnám megváltoztatni. Ez a költészet teljes mértékben rászolgál a figyelemre, a megbecsülésre. (Magvető, Budapest, 1968.) Sz. Simon István SELMECZI TÓTH JÁNOS FOTÓJA | • | • hm ••••••••••••••••él IFJÚSÁG Majdnem harminc /".„Le n '» le insven szórako- ÖOITÍDO rOl évig Ingyen szórakozott a barcelonai Jobe Rigol. A munkaügyi minisztérium hamis Igazolvánnyal Ingyen látogatta a filmszínházakat, sportrendezvényeket és színházakat. (Hír a világsajtóban.) A bíró intésére elővezették a vádlottat — Neve? Foglalkozása? — Temérdek BélaTargoncavezető. — Megértette és elismeri a vádat? — Meg. EL — Adja elő, mikor és ho©an kezdődött a bűncselekménysorozat. — Pontosan tudom kérem a dátumot. 1948. február 29-én láttam kérem a Vörös Pimpernel cimü angol filmet. Aznap volt a születésnapom. Na©on tetszett. Ezért elhatároztam, hogy igazolványt hamisítok, amivel minden filmet megnézhetek. Már másnap megnéztem a Veréb a hajnalban című neorealista filmet. Na©on sok volt benne a meztelen veréb és prostituált, de nem csináltak semmit, csak megdicsőültek. Nem na©on tetszett. de hát tetszik tudni, in©en volt... — Azóta hányszor követte el a bűncselekményt? — Nem tudom kiszámítani, de minKÜLÖNÖS TÁRGYALÁS dennap. kérem. Minden áldott nap, hiszen ingyen volt. Illetve e© napot kiha©tam. — Miért — Aznap volt az eljegyzésem. De azután szakítottunk, mert másnap moziba akartam menni, mondtam Gizikének, hogy neki is hamisítok e© igazolványt, de 6 nem akart moziba jönni, mert azt mondta, ho© nem érdekli a Mezei Dandár. — Mezei Dandár? — Igen, egy régi új magyar film volt. A traktorosokról szólt, akik sokat isznak, de a végén soronkívül learatják a lábon álló termést, mert vihar fenyeget. — A sportrendezvényeket is hamis igazolvánnyal látogatta? Mióta? — Először akkor, amikor a Népstadionban hét-egyre vertük meg az angolokat. Régen volt, kérem. — És azóta? — Azóta minden mérkőzésen ott voltam, illetve azokon nem, amelyek u©anakkor voltak, amikor a másik, amit megnézek, tetszik érteni, u©e, ho© gondolom? — Megnézte a Lenimpex—Híradó meccset is? — Igen, kérem. Eredmény 4:2. Góllövők: Tokány, Veres, Csepák, ismét Tokány, Futrugi... a hatodik nem jut eszembe. — Térjünk át a színházakra. — Ezerkilencszázötvenkettő, Velencei Kalmár. Azóta mindent. — Ma©ar szerzőket is? — Természetesen. Még a Sóhaj és ©ász címűt is, pedig abban végig versben van a sóhaj is, a ©ász is. — Miről szól a Hosszú út az éjszakában? — Ez u©e keresztkérdés? Megnéztem, bizisten, de nem tudtam kivenni, miről szól, csak arra emlékszem, ho© nagyon soká tartott és azután hosszú utat kellett tennem az éjszakában, amíg hazaérek. Amíg a vád és a védelem ismertették álláspontjaikat, a bíró maga elé meredt, majd visszavonulás nélkül szólásra emelkedett. — Kihirdetem az (téletet — mondotta. — A vádlott bűnösségét megállapítom, e©ben az enyhítő körülmények figyelembevételével felmentem. Indoklás: 1. Temérdek Béla bűncselekmény-sorozatával kulturális életünk szerves részévé vált. Olyannyira, ho© vannak hazai filmjeink, amelyeknek nézőszáma e©harmadát tette ki. 2. A tények ismeretéből következik, ho© ez tipikusan az a bűncselekmény, amelyre a Btk. 121/1024 számú, István király által alkotott paragrafusa kimondja, hogy a bűn magában hordja büntetését. A vádlott, a védő, sőt az ü©ész is belenyugodott az ítéletbe, amely ezzel jogerőre emelkedett De másnap Temérdek Bélát újra elfogták, amint éppen hamis igazolvánnyal be akart hatolni az Aki bírja, marja című u. m. sz. filmet bemutató Kisfaludy filmszínház nézőterére. A rendőrök ezúttal minden további nélkül elme©ó©intézetbe szállították. Siklós János ARANYMALOM Bátorságomat erőltettem, de éreztem a keményebb szívdobogást, ilyenkor meglassulnak a nyálképző mirigyek, enyhe légszomj keletkezik. Szuggeráltam magam: semmi idegesség. Magabiztosan lépkedtem a hosszú előszobában, innét e© ebédlőbe kerültünk, abból nyílt a hálószoba. — Itt beszélgethetünk. Senki nem zavar — szólt Király József, a malmos. Az ablakon keresztül újra megpillantottam a malomépületet. Soha nem hittem volna, hogy egy községben ilyen szép, villanyerővel működő malom lehet. Két emeletes, érdes, narancssárga habarccsal bevont, tágas ablakokkal ellátott épület, inkább irodákra emlékeztet, nyúlánk tetejével, betonból képzett széles följárójával. Halk zümmögése, a garat tompított hangja úgy hat, mintha sok számoló- és írógép kattogna. Az e©másra következő szekerek, s a finom szitáló lisztpor tanúskodik leginkább arról, hogy malom dolgozik az udvar elején, a főbejárat mellett. Mindez néhány másodpercig tartott, mert a malmos becsukta a spalettát. Anynyi időm már nem maradt, hogy az udvarból a gangra nyíló rostélyt megkeressem az ablakon keresztül. Kétujjnyi vastag drót közt bújtam be. A kapunál levő, ténfergő ember azt mondta, hogy Ide a lakásba Király úrhoz nincsen más bejárat. A malmos villanyt ©újtott, becsukta a spalettakat, hellyel sem kínált, máris elkezdte. — ürülök, ho© betartotta a szavát és eljött. — Csak azt mondja meg, hogyan jut ide be egy földi halandó? Elnevette magát a hosszú, szikár malmos, pofacsontjára soványodott bőre vastag ráncokat vetett kétoldalt, s arca hirtelen négy darabra vált. — Automata bejáróm van. Az előszobából irányítom. — Jól mondják, furfangos ember maga. Elkomorult. Mély redők választották el a homlokát. — Itt van kérem, a spalettán, és nézze csak, itt az ágy végében a két lövés helye. Megnéztem, de csak udvariasságból. — A gyilkos meg szabadlábon van. — Ez rendőrségi ügy, mondtam már az éjjel. — Ha két centit téved, a koponyámat lyukasztja át — Nem féltem magát. — En öntől védelmet kérek; életvédelmet és a becsületem védelmét a párttitkárral szemben. Hiszen megállapították, hogy ő tette. — Elolvastam a helyszínelési je©zőkönyvet. — Na látja, ez a maga párttitkára. — Miért az enyém? Két hete vagyok csak itt a járásban. Ki választotta meg titkárnak! — A nyavalya tudja. — Magát is a nyavalya választotta be ugyanabba a vezetőségbe? Király József malomtulajdonos, a kommunista párt nagygerezsdi vezetőségének tagja hamarjában nem tudta, mit válaszoljon. A jegyzőkönyv megállapításait feiböl tudtam ... „A párttitkár fáskamrájában megtaláltatott e© köteg kézigránát, három darab német karabély és egy frissen kilőtt magyar katonai puska. Továbbá nagy mennyiségű töltény. Megállapíttatott, hogy feljelentő lakásán 1946. szeptember 29-ére virradóra eddig ismeretlen tettes két lövést adott le a hálószoba ablakán keresztül, feltehetően az á©ában fekvő Király Józsefre irányozva a lövéseket; a golyók a spalettát és az ágyfőt átlyukasztották és a falba fúródtak. A behasonlításnál megállapíttatott, ho© Lánczi Dezső postamesternek, a kommunista párt nagygerezsdi titkárának fáskamrájában lefoglalt magyar katonai lőfegyver azonos a merénylő által használt lőfegyver típusával... Lánczi Dezső postamester őrizetbe vétele a nyomozás érdekében feltétlenül szükséges " — Megkínálhatom egy kis uzsonnával? — törte meg a hallgatást a malmos. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy nagy uzsonnával kínáljon, mert ebben a kevés új pénzű világban jobban koplalok, mint gyerekkoromban. Mégis elnárítottam az invitálást, mert ez az ember most ügyfelem és szentül hittem, hogy megmérgez, ha nem segítek rajta. Arzént kever az ételbe. — Majd később. A jegyzőkönyv nem felel meg a valóságnak: ezt állítja a járási rendőrkapitány, Tudatosan készült ilyen beállítású helyszínelés! — Tudja ön, hogy ez a párttitkár volksbundista volt Peresztegen? — Nem nyomoztam utána. — Fasiszta kérem, levente főoktató. Miért nem nyomoztat utána? — Maid arra is sor kerüL — Adja írásba. — Először' írja le maga, hogy mit nyomoztassunk. — Bocsásson meg, mégis csak együnk valamit. Választ sem várt, kiment az ebédlőbe és kiabálta Eszterke nevét Körülnéztem. Fekete lakkos hálószoba, e© kis kerek asztalkával, két székkel. Egyetlen kép a falon, az ágy fölött életnagyságban e© különös pónzban lefestett meztelen nő. — Eszterke, a házvezetőnőm. — örvendek — dadogtam ügyetlenül és önkénytelenül a festményre néztem. A malmos észrevette zavartságom okát A festmény modellje; Eszterke. — Köszönöm az uzsonnát, majd később. — Nem akarom éheztetni. Mindjárt este lesz. — Ha befejeztük. — Jó, ahogyan óhajtja. A modell becsukta az ajtót. Le©'ürtem gyámoltalanságomat és kezdtem megfaggatni a malmost — Tud arról, hogy bigámiával vádolja magát a község? Járóizmai megfeszültek, de néhány pillanattal később kedélyesen válaszolt — önt két hét alatt megfertőzték. — Bocsásson meg, én ezt hallottam. — özvegy vagyok. Két gyerekkel itt maradtam. Egy lány a gyerekeimet gondozza, egy pedig, Eszterke, a háztartásomat vezeti, a másik a malom adminisztrációját. Az igazság ez. — Szép, húsz esztendős lányok. — Ez bún? — Nem, dehogy bűn. — Végtelen aljasak, kicsinyesek és irigyek az emberek errefelé. — Másfelé is akad belőlük. Üjra megállt a tudomány. Azon tűnődtem, hogyan adjam föl a kérdéseimet. A malmos most megelőzött. — Szívesen megmutatnám a malmot. — Ha marad idő. megnézem. Ez az egyetlen villanymalom a környéken? — Ez. a többit a Répce hajtja. Hosszú történetbe fogott Király Józset Apja nehéz életét ecsetelte, aki kilónkánt t