Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

Itthon a munkaügyi delegációA magyar munkaügyi küldöttség, amely Veres József munkaügyi miniszter vezeté- : sével néhány napot Jugo- 1 szláviéban töltött, szombaton hazaérkezett. Szőnyeg faltól falig Szegedi vizet kap Szőreg lent és fent Ev végére vízműtársulás alakul a községben A Szegeddel szinte összeépülő közeli községek, Tápé, Kiskundorozsma és Szőreg magasnyomású vízellátásáról dott. A községi tanács végre- ki tudják majd egyenlíteni a hajtó bizottsága levélben for- szegedi fogyasztás ingadoault a Szegedi Víz- és Csatornaművekhez, amelyben az első érdemi tárgyalás két bejelentette, hogy az ivóvízévvel ezelőtt volt. Azóta a Szegedi Víz- cs Csatornaművel Kiskundorozsma egy részének már magasnyomású vizet ad, a további munkálatokkal fokozatosan, évrőlévre haladnak előre. Tápé zását, különösen a csúcsfogyasztási időszakban. A megegyezés község maga vállalkozott, hogy önállóan biztosítja lakosainak a három évvel ezelőtt épített hidroglóbusszal, két kúttal és egy kis gépházzal a magasnyomású vizet. Hogy ez a megoldás meddig jó. azt a község további fejlődése dönti majd el. ellátás megjavítására vízműtársulatot hoz létre. Nyilatkozzon viszont a vízmű: tud-e biztosítani Szövegnek ..fJL-, megfelelő mennyiségű ivóvi- UZOíl zet? A község igazgatási határáig a hálózatot mikorra A levelezést érdemi tanácstudják elvezetni, hogy ott kozás követte. Az érdekelt | V

alamit csendesedett az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos eszmecsere az emberek között. Ez egyébként így logikus. A bevezetés elótt többet emlegettük, pontosan, vagy pontatlanul sokat, illetve keveset remélve. Egy kicsit a kedélyek is felhangolódtak, ki pesszimista módon, ki meg túlzottan is optimistaként várta az új gazdasági mechanizmus bevezetését, attól remélve gondjai (elsősorban anyagi gondjai) gyors megoldását. Egy bizonyos: az emberek többsége reményteljes várakozással tekintett az új irányelvek bevezetésére, bízva pártunk józan és értünk való vonalvezetésében. Az emberek azt mondják, hogy nem csalódtak. Sok minden máris megváltozott, sok minden pedig alakulóban van. A vállalati gazdálkodás javuló hatékonyságát, célirányosságát, a piaci igényeknek megfelelő vezetését az el| múlt időszak tapasztalatai bizonyítják. A szegedi üzemek majdnem mindegyike hasznosan dolgozott, s biztos nyemajd csatlakozzon újonnan felek elfogadták a vízellátás rBség van kasszájukban, amelyből a dolgozók az új elvek! ió megépített vezetékükkel. biztosításában a Szegedhez Szilléry László, a Szegedi való csatlakozást. A megyei Víz- és Csatornaművek fő- tanács tervező vállalata még mérnöke elénk tárta az ezzel ebben az évben elkészíti kapcsolatos dokumentumo- Szőreg teljes vízhálózatának kat. Szöregnek egyelőre napi tervét. Év végéig vízműtár500 köbméter, tízéves táv- sulást hoznak létre a községNagy sikere van az Országos Gumiipari Vállalat új termékének, a faltól falig szőnyegnek. Többen érdeklődtek: mikor kapható? A gyárban elmondták: 1969 első negyedévében kerül nagyobb mennyiségben az üzletekbe. többféle élénk színben. A próbaüzem hamarosan megkezdi a termelését és a külföldi gépek 3 méter szélességben gyártják majd az OGV szőnyegét nek megfelelően részesednek. A kérdés inkább az lenne, hogy milyen léptekkel haladunk a maximumok felé? Mert az már ritkább eset, hogy valahol a részesedési alapban a legfelsőbb gráduszt is elérték volna. S tovább menve: mit lát, mit tehet az egyszerű munkásember az új gazdasági mechanizmus gyorsabb kiteljesedése érdekében? Eddig inkább azt hangsúlyoztuk, hogy Az összefogás latban napi 1000, a további ben, hiszen a költségek mint- üi közgazdasági ráhatásokkal váltjuk fel a merev mutafejlodes kapcsan pedig napi egy 7—8 millió forintot tesz- i„tnak nlv «n t.énvezők. mint a Diac. a hitel. 1500 köbméter vizet tudnak nek ki. tókát. Szóhoz jutnak olyan tényezők, mint a piac. a hitel, . ,. Ezt az összeget a a nyereség, az önálló döntés, a felelősséggel végzett realiadm. Tavlatban Szoreg vizel- szoregi tanacs három forrás- , zálás és így tovább. Az ilven szellemű gazdasági tevékenyből biztosítja: közsegfejlesz- ség végrehajtása, valóraváltása elsősorban a vállalati velátását szegedi szolgáltatásereje nak tekintik, esetleg a község igényeit meghaladó méretű víztornyot, is építenek a későbbiekben a biztonságosabb vízellátás érdekében. Ennek kettős szerepe lenne: o „ még több vizet adni Szőregeddig is csak a gond szaporo- nek, azaz a visszajátszó vízzel újonnan lefektetett vizhalozati rendszert a Kamaratöltéstől a községet átfoSzőreg élt a lehetőséggel, hogy Szegedről kaphat ivóvizet. A jelenleg működő alacsony nyomású vízhálózatra ugyanis nem építheti a község jövőjét. A toldozgatással tési alapból, a lakosság hozzájárulásából. valamint az Országos Vízügyi Hivatal segítségével, amely az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon közreműködésével az úgynevezett vízügyi alapjából biztosít jelentős összeget. A „Hol játszanak a gyerekek?" „Nem bírunk pihenni az állandó zsivaj miatt!" — folyton visszatérő téma. mindig aktuális panasz ez a szegedi szülők körében. Alig van játszásra alkalmas tér, terület a városban, a szűk bérházudvarokban vagy a forgalmas utcákon kénytelenek eltölteni a gyerekek szabad idejük jórészét Igaz, de mégsem Nagyon megértem azt a Bécgi körúton lakó asszonyt, aki már vagv harmadszor irt levelet a szerkesztőségbe, ho® segítsünk elhallgattatni az új hazuk udvarán randalírozó gyerekeket. Megértein azt a levélírónkat is, aki kifogásolta, ho® az Odesszalakóne®edben nemrég elhelyezett bronzszobrot „megszállják" a környék gyerekei, s félő, tönkre is teszik. Megértem őket, de nem értek egyet velük. így fordulhatott elő, hogy mindkettőjüket türelemre kértük csupán, s eszünkbe sem jutott segítségükre sietni igazságuk érvényre juttatásában. Mert ha azt mondanánk a Bécsi körúti, az Odessza-lakótelepi, meg a többi gyereknek, ho® menjen a játszótérre, a grundra játszani, akkor meg is tilthatnánk kerek-perec, ho® zavarják a felnőttek nyugalmát. Akkor ki lehetne adni a parkőröknek és a házfelü®előknek a parancsot, hogy minden füvön szaladgáló kölyköt zavarjanak el. minden önfeledten kiabáló srácot hallgattassanak el. S a gyerekek szüleit is dörgedelmes hangon hívhatnánk fel arra, hogy tartsák kordában csimotáikat. neveljék őket rendre, csendre. De igy milyen alapon, mi jogon? Legalább annyira kellemetlen egy gyereknek, hogy nem bírja kedvére kiuQrubugrálni magát, mint egy felnőttnek aki ezt kénytelenkelletlen elszenvedi. S azt is tudjuk, ho® a ®erekeknek — a pedagógia szaknyelvén — mozgásigényük van. amit elfojtani káros, sőt nem is lehet. Két választás? Két választás van: va® belenyugszunk a jelenlegi helyzetbe va® megpróbálunk változtatni rajta. A belenyugvásnak is lehetnek kitűnő érvei. Mondhatnánk, ho®" a nagyvárosokban mindenütt a világon beépültek a grundok, elfo®"tak a zöldterületek. ®erekek mégis vannak, sőt fel is nőnek annak rendje és módja szerint, örüljünk neki, hogy végre Szeged is olyan belgyár óvodájának udvarán fokára jutott a városiasodás- tengernyi érdekes és e®rszenak, ho®- alig maradt talp- rű játékszer található, rakéta, alatnyi helye a gyerekek számára. Van ebben a megállapításban igazság? Kétségtelenül. Csakhogy ez az igazság senki emberfiát meg nem vigasztalja. Nem is vígasztalhatja, hiszen a sápadt arcú, szobalevegőn felnövő gyerekek nem ideálunk, s az sem, ha az ezer — erkölcsi és fizikai — veszélyt rejtő na®-városi utcán kell „nevelkednie". A közlekedési balesetekről szóló hírek s más rendőri hirek is elegendő szomorú példát szolgáltatnak ahhoz, ho® tiltakozzunk a jelenlegi helyzetbe való mindenféle belenyugvás ellen. A másik lehetőség: azzal e®ütt, hogy minden eszközzel támogatjuk Szeged fejlődését, városiasodását, megteremtjük valamiképpen a gyermekek számára is a megfelelő körülményeket Hiszen ők is a város lakói, sőt, itt Szegeden — különösképpen az iskolaév idején — szinte többségben vannak. Kötelességünk megadni, ami jár nekik. Kísérletek — máshol Mit s hogyan? Sajnos, ilyen egyszerűen kell feltenni a kérdést, mert itt Szegeden még csak kísérleteknek sem igen lehettünk eddig tanúi. Alig van a városban játszótér. s ami van. annak felszereltsége sem éri el a követelményeket. Néhány hinta, csúzda. mászórúd és kész. Ez is csak a 6—14 éves gyerekek számára, a náluk kisebbek szinte semmit sem kapnak, nagyobbaknak pedig helyük is alig van a mi parkjainkban. köztereinken. A napokban a tévé esti híradójában láthattunk e® képsort az e®ik budapesti kísérleti játszótérről. A bemon- mány me®alósult hatarozadó szerint bemutatták több tai és rendeletei bizonyítják vidéki város képviselőjének ^t, itt helyben is számtalan fe Ntem „tudorfe ®feegedrvfi példa mondatja ki a határa odautazott-e valaki, de ha ^ , igen, sok jó ötlet került bizo- zott igent De ezzel a tatszónvára a tarsolyába, mert még térug®el még e® kissé adó a tévé képernyőién is sok ^ vagyunk. Hirtelenjeben ügyes, okos játekszer, meg- d tanácsnak, a oldás volt latható. Magam is , , beszámoltam néhány hónap- KISZ-nek, a népfrontnak, a pal ezelőtt a Dél-Magyaror- nőtanácsnak ava® mindszágban arról, hogy Debre- egyiknek együtt kellene-e cenben betonból, aszfaltból kezébe venni> megszervezni epitettek allando kézilabdapályákat, ping-pongasztalo- azt a mozgalmat, melynek kat. sakktáblákat a nagyobb eredményeképpen szép és jól gyerekek számára. Ilyesmit felszerelt játszóterek épülnek teherautó, miegymás, amit a gyár munkásai hulladékfából, deszkából maguk készítettek. A gyerekeknek öröm egy-egy ilyen „járműbe" beszállni: felgyújtja fantáziájukat, felfokozza játékkedvüket, öszszevetésül: tessék megnézni Újszegeden, a vidámpark sarkán, milyen állapotban van e® hasonló célt szolgáló villamos ! Ez még adósság Hely még most is volna elég játszótereknek. Nemcsak az Odessza-lakóne®-edben — ahol a kockaházaknál egész e®szerűen megfeledkeztek a játszótérről, azért is „nyúzzák" a srácok a szobrot —. hanem bent a városban is. Csak keresni kellene „műgrundnak "való tereket, telkeket! Ott van például a Bartók Béla tér, évek óta hányódik sorsa, pedig akár aszfaltos játszótér kiépítésére is alkalmas lenne. Akad a városban olyan „foghíj" is, amelyek beépítésére még évekig várni kell. Nem lehetne addig berendezni a ®erekek számára? Ha már hely van, persze kell egy kis pénz is. Korántsem annyi azonban, mint amennyit e® hevenyészett költsé®etés kimutatna. Ha valamiben, akkor ebben igazán nem nehéz társadalmi munkát szervezni. Nemcsak az Szemek, intézmények műhelyei vállalnának ilyen szép célért egy kis „fusi munkát", nemcsak a felnőtt dolgozók, hanem maguk a gyerekek is. Ahogy ezt például én magam is tapasztaltam Odesszában. ] Ho®' szeretjük-e a ®erekeket, s törődünk-e velük, ahhoz kétség nem férhet Nemcsak a párt és a korgóan három év alatt készül el. A munkálatokat szakaszokra bontják. E®-egy szakasz elkészültével viszont nyomban bekötik a már Szegedről kapott vizet. Szegedről a Kamaratöltésig A Szegedi Víz- és Csatornaművek vállalkozása, hó® Szőreget is megfelelően ellássa vízzel, nem kis gond. Ho®' a Kamaratöltésig eljuttassák a vizet, bővíteni kell az újszegedi gépházat, felépiteni a kétszintes, 2300 köbméter vizet befogadó víztornyot, lefektetni a fővezeték-rendszert, amely e® ben Dél-Üjszeged vízellátását is biztosítja. Mindez több éves programot képez, költségekben pedig — kivéve a víztorony felépítését — mintegy 13 millió forintot tesz ki. Ebből 10 millió a városi tanácsé, 3 millió pedig a vízműé. A kétszintes víztorony megépítése külön tételként ugancsak 10 millió forint Szeged tehát mélyen a zsebébe nyúl, amikor Szöregnek magas nyomású vizet ad. Szilléri László főmérnök elmondotta, ho® a tervek elkészülte után a tavasszal hozzákezdenek az átfogó program megvalósításához, ősszel pedig már a zetők, vezető beosztású munkatársak vállain nyugszik. Régebben nem sok különbség volt a gép mellett dolgozó munkásember és akár az üzem vezetője között abban a tekintetben, hogy mennyire célszerűen gazdálkodnak. Csupán teljesítésről volt szó, kevésbé az igényekhez szabott gazdálkodásról. Lent is. meg fent is csak mutatókban, legfeljebb „lebontott" százalékokban gondolkodtak, éltek és cselekedtek. Fent kézzelfoghatóan változott a helyzet. Ezen a vállalati, üzemi vezetést értem. A lent-en pedig az üzemrészeket. a műhelyeket, amelyek valamilyen vonatkozásban egységesek, s akár önállóak is lehetnének sajátos mechanizmusukban. A vállalati vezetés már bátran nyilatkozik: ilyen és ilyen eredményeket értek el az új gazdaságirányítási rendben, szabadabban gazdálkodnak, figyelik a piac igényeit, erőteljesen hangsúlyozzák, ho® érzik az új gazdasági mechanizmust. De vajon lent mennyire érzik és miben tudnak nyilatkozni? Az újszegedi szövőgyár cérnázó üzeme is pontosan körülhatárolt tevékenységet végez: kender, pamut és műselyem fonalat cérnáznak. Gépparkjukat az elmúlt években kicserélték újakra, modernekre, nagyobb teljesítőképességűekre. Ebben az üzemben már csak egyetlen olyan gép van, amely a „Tiszát is látta" 1944-ben, amikor elsüllyesztették az újszegedi gyár egész gépparkját. A cérnázó üzem vezetői tapasztalt emberek, szakmájukat kiválóan értik, ismerik. A gépek mellett dolgozó nők többsége is nagy gyakorlattal rendelkezik, többségük tíz-húsz éve dolgozik a gyárban. Itt találhatók a legjobb szocialista brigádok, sőt most versenyre keltek a „szocialista üzem' címért. Ebben az üzemben beszélgettem arról, hogy mennyire érzik és értik az új gazdasági mechanizmust? Egyszerű szavakkal mondták, hogy a kezdet „zűrös" volt, éppen a mechanizmus alatt. Miért? Nem voltak fix rendelések, gyakoribbá vált az átállás a gépeknél, s ebben már érdekelt volt a gépnél dolgozó munkásnő is. mert változott a fizetése. Valaki így mondta: — Nem azt gyártjuk, ami nekünk tetszik és jól fizet, hanem azt, amit a vevő rendel a ®ártól. Lehet, ho® emiatt valóban nehézségek, „zűrök" keletkeztek, de mégiscsak ez a jó, s éppen ezért volt szükség az új gazdasági mechanizmus bevezetésére is. Végtére is csak akkor gazdálkodhat jól e® termelő vállalat, ha pontosan azt ®-ártja, amit a vásárló kér és elvár tőle. L

.ent aztán akadnak olyan momentumok is, amelyeket érdemes meghallgatni fent, a fentieknek- Ebben az üzemben nagyobb önállósággal lehetne intézni például a létszámgazdálkodást és az egész bérgazdálkodást. Ebben még vannak kötöttségek, talán merevségek is. Azt mondják, hogy a statisztikai osztály határozza meg, hány segédmunkásra van szükségük. Állítják, ho® ők pontosabban és jobban tudják. Adtak le létszámot is, de a dolgozók már nem tudják, hogy az nekik előnyt va® hátrányt jelent-e. Ami viszont fent is „szorítja a cipőt", — az átlagbérek kötöttsége —, éppen úgy érződik lent, abban a kicsi üzemrészben. Jól látják ott, ho® lehetne okosabban is termeiKamaratöltésénél lesznek a ! ni, emelni a termelékenységet, de ebben nincs olyan öszhálózattal, amelyre Szőreg' tönzés, hogy tett kövesse elképzeléseiket. E®" tanulság rákapcsolhatja saját hálózatai mégis van: érdemes sokszor és sokat konzultálni a lentielső szakaszát i ekkel a siker érdekében. L. F. GAZDAGH ISTVÁN Betoncsövek is láthattunk egyébként most a tévében. A nemrég Odeszszában járt szegedi pártmunkás küldöttség e® tk tagja meselte, ho® az odesszai kámajd fel Szegeden. De hogy minél hamarabb neki kell a dolognak kezdeni, abban bizonyos va®'ok. teher Kálmán A KISZ védnökséggel épülő Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárában hat hónappal a tervezett határidő előtt megkezdődött a betoncsőgyártás. Jól halad a mozaiklap gyártó üzem cpílcse is, amelyben előreláthatóan — a tervezetinél kél hónappal korabban — még ez év végen megindnl a próbagyártás.