Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-27 / 227. szám

A rendőrség szilárd támasza szocialista gpitimankáÉnak 'usztaszer Tegnap, csütörtökön délután a Belügyminisztérium Csongrád megyei Főkapitányságán az állomány részére Siklós János elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának titkára előadást tartott a kül- és belpolitika időszerű kérdéseiről. Dr. Kelemen Miklós ezredesnek, a megyei főkapitányság vezetőjének megnyitója után Siklós János elvtárs időszerű nemzetközi kérdésekkel foglalkozott, részletesen elemezte a csehszlovák események belső és külső okait, majd hazánk néhány társadalmi, gazdasági kérdéséről nyújtott tájékoztatót. Kifejezte a Csongrád megyei Pártbizottság elismerését azért a fontos, felelős munkáért, amelyet rendőrségünk a dolgozó nép nyugodt, biztonságos életének fenntartása érdekében végez. A mi rendőrségünk szilárd támasza a szocialista építő munkának. Három gazdaság boldogul I a faluban. Az eddig elteit ! időben a legjobb eredményeket a Petőfi Tsz érte el. Az i Árpád és a Kossuth sokat ; gyengélkedett, de a tanulói pénzt megfizette s ezekben a napokban lezárhat egy szakaszt. Hiszen évek óta beszélik. rebesgetik az emberek: nem járna rosszul senki sem, ha a hárem szövetkezet egyesülne Korszerűtlen beruházások Olajbányász—paraszt találkozó Alpyííii Rendszeres együttműködés, kölcsönös segítség A Szegedet környező községekben talált szénhidrogén, az olajipar felvonulása megváltoztatta a parasztemberek életét is: a kutatási eredmények sokszor a jó termőföldek közepébe, a zöldellő vetésbe jelölték egyegy több tonnás acéltorony helyét, amelyhez csakhamar út kanyarodott. A termelőszövetkezeteknek, a gazdálkodó embernek egyre jobban számolnia kell az ilyen, „véletlennel" — s ezért, a Rákóczi Termelőszövetkezet tagsága közgyűlésen határozta ei, hogy munkáját, terveit a lehetőségek szerint Összeegyezteti az olajipar erdekeivel. Az elhatározást csakhamar tett követte: tegnap az algyői Rákóczi Termelőszövetkezet régi gazdasági épületéből alakított művelődési otthona körül soha ennyi gépkocsi nem gyülekezett. Szűknek bizonyult a parkolóhely, s kicsit a tágas tanácskozóterem is, ahol az első olajbányász-paraszt találkozót rendezték meg az alföldi olajbányászat életében. Délelőtt 1 i órára megérkeztek a találkozó részvevői. a vendégek körében megjelent Niesner Ferenc országgyűlési képviselő, Kovács Imre, a Csongrád megyei tanács vb elnökhelyettese, valamint Oláh Sándor, az algyői tanács vb elnöke is. Az összegyűlt olajmunkások. és parasztok előtt Kutvrán Rezső, a Csongrád megyei tanács tagja, a Beruházási Bank Csongrád megyei fiókjának igazgatója nyitotta meg a tanácskozást, majd Varga Béla, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat igazgatója, Győri Gyula. az. Alföldi Kőolajfúrási Vállalat igazgatóhelyettese és. Punyi István, a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat igazgatóhelyettese beszélt az alföldi olajbányászat eddigi eredményeiről, a tervekről, elképzelésekről. Válaszul Paronai István, a Rákóczi Tsz elnöke mutatta be a szövetkezetet. Napirendre kerültek a gondok, amelyekre azonmód megoldására új megoldásokat kerestek. A közös szándék végül célt ért: sok évre rendezték a szövetkezet és az olajipar közös ügyeit. A találkozón megállapodás született, hogy a termelőszövetkezet és az olajbányászok közösen készítenek utat a Rákóczi Tsz művelődési házához, hiszen itt egyre több olajmunkás is megfordul. Az olajipar képviselői és a termelőszövetkezet szakemberei félévenként egyeztetik terveiket, arra törekszenek, a mezőgazdaságnak se okozzanak a szükségesnél nagyobb károkat, elkerüljék a nagyobb összegű kártérítéseket. Az olajipar figyelembe veszi a termelőszövetkezet érdekeit, ideiglenes berendezései telepítéseinél; azaz úgy helyezi el ideiglenes épületeit. hogy később esetleg a termelőszövetkezet hasznosíthassa. A Rákóczi Tsz tagsága végül megvendégelte az olajipar vezetőit s a tsztagok baráttá fogadták az olajmunkásokat. M. I. A további fejlődés Pusz| faszeren ma már elképzel' hetetlen az összefogás nélkül. ! A közgazdasági adottságok j és az eddigi eredmények is j szükségessé teszik az egyesülést. Sorolni lehetne azokat a beruházásokat, amelyek lassan lassan elavulnak, mint például a szériás épületek, eljárt felettük az idő, a gépek kopnak, és így elaprózva kevés anyagi erő áll rendelkezésre, hogy mindezt újrateremtsék, és korszerű beruházásokkal lássál* el a nagyüzemet. Vitathatatlan, ma még a termelőszövetkezetek zömében, nagy többségiben csupán csak egyszerű újratermelésről beszélhetünk, ; kiváltképpen áll ez a pusz; taszeri gazdaságokra. LényeI gében a mai napig sem tud: ták megvalósítani a belteri jes gazdálkodást, az Árpéd, valamint a Kossuth gyakran szorult „állam-apánk"' segítségére. Egy falu — s három nóta stzólt ezen a tájon. Elő-előfordult, hogy szeptember elején szedték a cukorrépát a Petőfiben s mondták ám a tagok; kiveszik a zsebünkből a pénzt a vezetők, mez t szedetik a répát, bezzeg, ha későbben szednék, mennyivel többet fizetne a föld. Aztán a másik szövetkezetben, ahol későbben szedtél! a tagok a répát, ők is mondták: kivették a pénzt a zsebünkből a vezetők, mert későn szedtük a répát, többe lrerült a leves, mint a hús. Bezzeg jól jártak a Petőfiben, mert korábban felszedték a répát, nem csaplatnak a sárban. Visszásságokat saüit sokszor egy-egy rendelkezés, egy-egy munkafolyamat, nem beszélve arról, hogy drágán, termeltek, és egyöntetűen nem alkalmazták a vegyvétíelmet sem, lényegében ntínd a három gazdaságban üzemegységszinten alakult ki a termelés. Pedig a táj. a pusztaszeri homek és a falubeli gazdák szorgalma, igyekezete többet ígér, többre alkalmas. A korszerű termesztési eljárások; az összefogás eredményeként gyorsabb ütemben fejlődhetne a közösség, az egész falu. Egységes alap A három gazdaság egyesülésével egységes gazdasági alapot hoznának létre, amire senki sem fizetné rá, sem a szövetkezet tagjai, sem pedig a népgazdaság. Ma már nagy luxus a nagyüzemi formák között —, hogy csak egy példát említsünk — 18 forintos önköltségi áron előállítani egy kilogramm sertéshúst, mint Pusztaszeren, vagy megtűrni kétliteres istállóátlagot és öt-hat literes fejési átlagot Bűn. A kiút csak az egyesüléssel képzelhető el. A tagság évekkel ezelőtt is beszélt már erről, de altkoriban nem született megegyezés, aminek oka a veze- i tők felfogásában keresendő. Meglehet, egyesek attól féltek, nem találják meg számításukat, személyi jövedelmüket, ha „összeházasodnak' a termelőszövetkezetek. Pedig munka bőven akad. Minden dolgos kézre szükség lett volna, és szükség lesz ezután is. Az egységes gazdasági alap megteremtése biztonságosabbá teszi a termelést, de segíti az emberek hitét is, hiszen nem közömbös, arniItorr majd kiöregednek a munkából és nyugdíjat kapnak. mennyire számíthatnak a közösségre Szép távlatok Reális, elfogadható tervet készítettek a szakemberek, amely tartalmazza, hogy a három közös gazdaság egyesülésével milyen fejlődés vár a pusztaszeriekre. Belterjesség; gépesítés, korszerű gyepgazdálkoúás, a közgazdasági adottságokhoz való rugalmasabb alkalmazkodás, telepítések, megfelelő állattenyésztési telepek, majorok kialakítása, mind-mind megvalósítható. A számítások és az adottságok az egyesítéssel nagyon szép távlatokat mutat. A jövedelmezőbb gazdálkodással és megfelelő áruértékesítéssel rövid időn belül elérhető az a színvonal, ami más községeikben napjainkban megvalósult. Nincs mit veszíteniük a pusztaszerieknek. Eddig is megéltek a szövetkezetekben, de a továbbvezető út, a fejlődés az egyesülést követeli. Valódi nagyüzemben, nagyüzemi módszerekkel termelni, s magasabb jövedelmet elérni, ez ezekben a napokban dől el. A pusztaszeri igazság; nem lehet korszerűtlen eszközökkel, különkülön kis területen korszerűtlen termelési eljárásokkal már ma sem eredményesen gazdálkodni, nemhogy az elkövetkezendő esztendőkben. Aki ezt nem ismeri fel, az vét a szövetkezetek ellen, a falu ellen, s a társadalom ellen is. Közös erővel, egységes gazdasági alappal boldogulhat a falu. Sz. Lukács Imre Új áiíamás Több éves munka eredményeként befejeződött a délnyugati országrész legfontosabb vasútja., a Nagykanizsa—Szombathely közötti 100 kilométeres vonal felújítása. Az új pálya alkalmas arra, hogy akár 100 kilométeres sebességgel közlekedjenek rajta a vonatok. A nagyszabású munka utolsó fázisaként 135,7 millió forintos költséggel csütörtökön elkészült a zalaszer.tiváni új állomás. rosepités kivételes értekel kepezi napjainkban is. Sajnos, ez as egységes, tömör városszerkezet a továbbiak során fellazult, s a telekspekuláció következtében a mezőgazdasági célokra alkalmatlan városszéli területek parcellázásával 31 elővárosi telep jött létre a legelemibb közművek, bekötőutak nélkül, jellegzetes példáját szolgáltatva a tőkésrendszer okozta településföldrajzi kinövéseknek. A városközpont: Szeged „genius loci"-ját leginkább a Tisza és a folyóra támaszkodó városközpont fejezi ki. Ennek a városnak van érzékelhető, lényegét, hangulatát kifejező, múltatjelent egységbe ötvöző, funkcióját apoltságával. kulturáltságával is bizonyító belvárosa. Itt vendégnek és öslakónak egyaránt sajátos városélmónye van, s a belváros Tisza-parti, forgalomtól mentes szakaszán a partfürdőt. s a kanyarodó folyó hullámtéri nyárfásait, füzeseit látva ráadásul még tájélménye is. Szeged ma még egyeden, osztatlan központú varos. A körgyűrűs-sugaras útrendszer a Lenin körúttal és csomópontjaival veszi körül legszorosabban a belvárosi magot. Ez a terület tekinthető a városi élet fókuszának. A város körútjai mintha csak a Tisza félkörivét utánoznák: a víz folyásának útját, irányát fejezik ki. A belső körút egyben a történeti központot öleli át, amit az is bizonyít, hogy e félkörön túl műemlék és műemlékjellegű épület már kevés van A belvárosi mag értékeinél fogva megérdemli, hogy mielőbb egészében védett együttessé váljék, ahol minden további építkezés során különleges gonddal kell mérlegelni az együttes jellegébe, hangulatába való beilleszkedést. A város központjának tehermentesítése és a központi szerepkörű intézmények decentralizálása azonban már időszerűvé vált. A város fejlődése hamarosan nagyságbeli változást, eredményez. A kinőtt történelmi központ újabb intézmények befogadáséra már alig alkalmas, legfőbb a sugárutakat kisérő s a Nagykörúton is túlnyúló intézménysávok egyes tömbjeiben várható még további intézmény koncentráció. Figyelembe véve a jelenlegi városközponton kívüli intézmény együttesekből, alközpontcsírák képződéséből máris megállapítható tendenciákat, Újszegeden a liget környékét városközpont céljára jelöltük ki. A lakónegyedek részére középfokú központokat terveztünk. Valamennyi adottságokra épül, kialakult va®7 nyomaiban fellelhető központosodás szerves kifejlesztése, a város zöldterület hálózat uralkodó elemeivel áll kapcsolatban. A központi területi és magassági vonatkozású (átlagszinlszám) méretezésére még sem a gyakorlat, sem a településtudomány nem alakított ki megbízható módszert. A méretezés során biztonságra törekedtünk, tudatosát kerülve a ssúkös lehatárolásból adódó későbbi veszélyeket. A városközpont racionális területfelhasználása és kiépítése érdekében övezeti jellemzőket állapítottunk meg, melyeknek a Lenin körúton i>elüli területre nézve szigorú, a többi központi területre nézve értelemszerű alkalmazását javasoltuk. A központi övezet fofunkciója: közép - és felsőfokú intézmények elhelyezése, elsősorban igazgatási, politikai, társadalmi, kulturális és kereskedelmi rendeltetéssel. Mellékfunkciói: lakóépületek és a hozzájuk szükséges alapfokú intézmények elhelyezése, továbbá a magán kiskereskedelem és kisipar rangosabb üzleteinek befogadása. A központ övezetében építendő lakóházak földszintjén lakások nem helyezhetők el, azt közösségi célokat szolgáló létesítmények (üzletek, irodák, műhelyeit) céljára kell fenntartani. A központ területén három szintnél alacsonyabb középületet vagy lakóépületet építeni nem lehet, kivételt képeznek a részletes rendezési tervben meghatározandó különleges rendeltetésű épületek. A városközpontnak a Lenin körúton belüli övezetében csak garzon-jellegű üzemeltetett lakóház építhető. Az általános rendezési terv ügy foglalt állást, hogy a Nagykörút és a Tisza által határolt belváros részletes rendezési tervét sürgősen el kell készíteni. Nehezen érthető magatartás mryugati szpíkerek, kommentátorok egész regimentje ilj még mindig fortisszimó harsogja azt a kánont, hogy „az öt szocialista ország gátat vetett Csehszlová kiában a szabadságnak". A prímet természetesen azok viszik, akik már hosszú évek óta bombával és gépfegyverrel próbálják térdre kényszeríteni Vietnam hós népét, s gaztetteikről szeretnék most elterelni a világ figyelmét. Hanem nehezen tudunk megérteni egyes jugoszláv vezetőket, akik a mi számunkra eléggé furcsán nvíiatkozgatnak. Az „el nem kötelezettség" politikájának oly gyakori hangoztatása, a Varsói Szerződés „rendőri funkciójának" ismételgetése a magyar közvéleményben elég nagy visszatetszést kelt Vegyes érzelmeket váltott ki nálunk Márko Tripalónak, a HKS2 KB végrehajtó bizottsága titkárának szeptember 22-én Vukova Goricán mondott beszéde is, amelyben a többi között hangsúlyozta: „Szembe kell szállnunk dolgozó népünk jogait és függetlenségét fenyegető veszéllyel". A Szerb Szocialista Szövetség köztársasági elnökségének tagja, Zsika Radoljevics korábban ugyanezt hangsúlyozta, mondván, hogy „Jugoszlávia népei a végsőkig fogják védeni szabadságukat és függetlenségüket". De miért keli ezt hangsúlyozni? Ki bántja, ki fenj-egetí, ki veszélyezteti ma Jugoszlávia függetlenségét és szabadságát? Az imperializmus nem mer ilyesmire vetemedni, mert tudja, hogy a szocializmus határaihoz nyúlni veszélyes vállalkozás lenne. Hát akkor? Kiderül Kelemen Mátyásnak, a szocialista szövetség vajdasági elnökének nemrég Temerinben mondott beszédéből, amikor a többi között azt mondotta: „Látjuk, hogy a Szovjetunió nagyhatalmi erejét a kis népek leigázására használja fel". Helyben vagyunk. Kelemen Mátyás nem hagy kétséget az iránt, hogy a Szovjetuniótól félti Jugoszlávia függetlenségét. Azt a szocialista országot nevezi „a kis népek leigázójának", amely lényegénél fogva a népek szabadságának oitalmazója, amely oly sok véráldozatot hozott Jugoszlávia elnyomott népeinek felszabadításáért is. Ügy látszik, egyes jugoszláv politikusok képesek messze elrugaszkodni a valóságtól, s azután elvárják, hogv- a többi szocialista ország közvéleménye szó nélkül hagyja mindezt, sőt értse meg, hogy a jugoszláv politika az „egyedül üdvözítő" a világon. Csakhogy — engedtessék meg — mi másképpen ítéljük meg a dolgokat. Szerintünk a szocialista országok közös erőfeszítése Európa — benne Jugoszlávia — békéié és biztonsága megvédésére irányul. Magyarországon mindenfelé találkozhatunk azzal a véleménnyel: az „el nem kötelezett" Jugoszlávia biztonságához is elengedhetetlen, hogy a Varsói Szerződés tagállamai teljes mértékben elkötelezetten erősítsék politikai és védelmi közösségüket. Vajon elképzelhető-e, hogy a Szovjetunió és a többbi szocialista ország léte és fejlődése nélkül a nemzetközi imperializmus eltűrné a jelenlegi jugoszláv társadalmi berendezkedést? Vajon a szocialista országok szilárd összefogása nélkül útját állbatnú-e valaki például Kiesinger igényel kielégítésének, aki szerint „a status quo megváltoztatására kellene törekedni?". Aligha. Mi jól tudjuk, hogy az osztályszempontokat elködösíteni igyekvő, a „14 millió csehszlovák teljes nemzeti egységét" hangoztató jelszó mögött félreérthetetlenül nacionalista célok húzódnak meg, s ez az imperializmus úgynevezett fellazítási taktikájának eszköze. Ezért voltunk joggal nyugtalanok, amikor a csehszlovák ellenforradalmi erők oly nagy intenzitással követelték a nemzetköziség gondolatától mentes, nacionalista alapon nyugvó nemzeti függetlenség eszméjét és gyakorlati megvalósítását. Mi már a saját bőrünkön is tapasztaltuk, mire irányul az eíajta szovjetellenes függetlenség, s nem tesszük kockára a szocializmus sorsát, akár nálunk, akár barátainknál forogna veszedelemben. Jugoszláv kollégáink minduntalan bizonygatják, hogy Csehszlovákiában nem fenyegetett ellenforradalmi veszély, s egyesek a maguk részéről — akarva-akaratlanul — biztatták a csehszlovák jobboldali erőket. Ezt persze nem tekintették beavatkozásnak, ellenben az öt szocialista ország sorozatos jóindulatú figyelmeztetését annak ítélték. De hat miért? Mi nagyon jól tudjuk, hogy a jugoszláv elvtársak habozás nélkül erélyesen cselekednének, ha valaki. vagy valakik részéről támadás érné az államhatalmat. És ebben teljesen Igazuk is van. A csehszlovák kérdésben tanúsított jugoszláv magatartás éppen ezért enyhén szólva nehezen érthető. Ez a tértől és időtől elvonatkoztatott, a világ politikai valóságát figyelmen kívül hagyó sajátos koncepció ugyan kinek használ? A szocializmus közös ügyének — amelyért anynyiszor kifejtették aggodalmukat a jugoszláv elvtársak is — bizonyosan nem. Hát akkor mi szükség van rá? F. NAGY ISTVÁN FENTEK, 1968. SZEPTEMBER 27. i