Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-24 / 224. szám

Megkétszereződnek a Széchenyi tér tényei Egymilliós átalakítás előtt — Reflektoros kandeláberek készülnek Szeged legszebb terének, a Belváros közepén levö Szé­chenyi térnek a közvilágítá­sa nem volt már kielégítő. Az évekkel ezelőtti első re­konstrukciónál még felhasz­nálták a régi gázlámpák ön­töttvas tartó oszlopait is. Ezeknek az oszlopoknak az anyaga már „elfáradt", de stílusukkal sem illenek a tér hangulatához. Az I. kerületi tanács épí­tési és közlekedési csoport­jánál arról tájékozódtunk, hogy a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalattal készített közös terv alapján építik át az idén és jövőre a Széchenyi tér közvilágítá­sát, amelyre akkor majd rá­illik a korszerű jelző. Mint­egy egymillió forintot fordí­tanak a berendezésekkel együtt a munkálatokra. Az idén a Széchenyi tér déli részén, a híd felé tartó útsza­kasz, a keleti oldal, az An­na-kút és a Vörösmarty utcai rész, valamint a sétány kö­zépső részén végzik el a munkálatokat. A meglevő gomba típusú kandelábere­ket is felhasználva, a lám­pák számát megduplázzák. A tervek szerint a városi tanács és az I. kerületi ta­nács székháza előtti részen 12 darab 14 méter magas, úgynevezett reflektoros kan­delábert állítanak fel, s ez részben az épületek díszki­világítását is szolgálja. Va­lamennyi lámpát törpefe­szültségű berendezés üze­meltel. A már megkezdett és jövő­re befejeződő munkálatok hosszú időre megoldják a vá­ros főterének köz- és dísz­kivilágítását. A korszerűsí­téssel egy időben a mai köz­lekedésnek megfelelően par­kolósávot alakítanak ki a két tanácsháza előtt a park fe­lőli részen. A széles gyalog­járdát keskenyebbre veszik anélkül, hogy a gyepesített részhez hozzányúlnának. A korszerű forgalmi nyomok figyelembevételével húzódik majd járdaszélességben a ko­csiparkoló. A & F" w Mu bőr­gyártásra 800 millió A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár az ország egyet­len olyan vállalata, amely textil alapú műbőrt állít elő, s mivel a műbőrök felhaszná­lási területe nagymértékben kiszélesedett, a kormány Gazdasági Bizottsága elfo­gadta a Könnyűipari Minisz­tériumnak a győri gyár re­konstrukciójára, bővítésére vonatkozó előterjesztését. A Gazdaság Bizottság dön­tése alapján több mint 800 millió forintos beruházást hajtanak végre a győri válla­latnál, s a régi berendezések felújítása, illetve újabb gé­pek üzembehelyezése, az egész gyár korszerűsítése ré­vén évente 12,3 millió négy­zetméterrel növelik a terme­lést. Jelenleg a gyár éves kapacitása 10,9 millió négy­zetméter. A beruházáshoz szükséges összeg egy részét költségvetési hozzájárulásból fedezik, míg a pénzügyi for­rás túlnyomó része állami kölcsön lesz, amelyet nyolc évre kap a vállalat. A re­konstrukció a jövő év elején kezdődik és befejezésének időpontja 1972. rr II k i f • |n liiaa rr Meg mindig „docogos a villamos Újfajta csuklós kocsik gyártására készülnek Szegeden Magyar katonák Csehszlovákiában Mint Ismeretes, a baráti hadseregekkel együtt, ma­gyar alakulatok is tartózkodnak Csehszlovákiában. Ott­tartózkodásuk baráti jellegű, városokon és falvakon kí­vül elhelyezett körletekben idejüket a szokásos tábori élettel töltik. Élelmet, ruházatot és minden egyéb ellá­tást Magyarországról kapnak. A fiúk vidámak, jókedvű­ek és amit parancsnokaik egyöntetűen megállapítanak, nagyfokú politikai érettségről, fegyelemről tesznek tanú­ságot. átszervezése az elmúlt években a város térségében „demográfiai rob­banást" eredményezett: mig a ter­mészetes szaporodás mutatója éve­ken át a nullához volt közel, a be­vándorlás évi átlaga megközelítette a 3 ezer főt, s hét év alatt több mint 20 ezerrel növelte a város la­kásszámát. Demográfiai vonatkozás­ban Szeged máris a nagyvárosok jellemzőit mutatja. A nők száma lényegesen nagyobb a férfiak szá­mánál (ami az egyedülállók kate­góriájának túlnyomó részét eredmé­nyezi) s egy lassú elöregedési fo­lyamat is megfigyelhető, amit azon­ban a nagy létszámú bevándorló családok kedvezően ellensúlyoznak. A város fejlődésének különösen nagy lendületet adott a feltárás alatt levő szegedi medence szén­hidrogén kincse. Az ebből adódó lehetőségek felülmúlják a korábbi elképzeléseket s az egyéb potenciá­lis adottságokkal együtt egy több­százezres város kialakításának reá­lis alapját teremtik meg. Ez azért is nagyjelentőségű, mert egy, a fő­városnál csaknem hússzorta kisebb „ellenpólus" csak korlátozottan tölt­heti be rendeltetését, ehhez jelen­tősebb nagyság és legalább két-há­romszázezer lakosú város lehetősé­gei szükségesek, ahogy az például Lengyelországban is megfigyelhető. Kétségtelen, hogy Szegedet és kör­nyékét nyersanyag és energiabázi­sa,, a Tiszának a régión keresztül folyó, ipari vizet és recipienset biz­tosító szakasza ipartelepítésre első­rendűen alkalmassá teszi. A város általános rendezési terve 1968 elején készült el, a múlt év­ben jóváhagyott tervezési program alapján. A program a város fej­lesztését és a tervezés feladatait há­rom fejlesztési időszakban (ütem­ben) vizsgálta. Az első nagyjából a következő 15 évre tehető, ebben az időszakban ugyanis a fejlődést nagyrészt befolyásoló gazdasági és társadalmi tényezőket még kielégí­tő pontossággal meg lehet állapíta­ni. A második fejlesztési ütem kö­rülbelül az ezredfordulóig vehető számításba, ez a távlat a tendenciák ismeretében még a becsülhetőség határán van. A harmadik fejleszté­si időszak már nyilvánvalóan a XXI. század első felére esik. E táv­lat figyelembevételére a városszer­kezet előrelátó méretezése, nyitva­tartása, a városi létesítmények élet­tartamának. a gépjárműforgalom telítődésének számbavétele keny­Igaz, évente 50 millió kö­rül jár azoknak az utasok­nak a száma, akik Szegeden villamoson járnak, mégis nap mint nap hangzik el kifogás a közlekedés ellen. Reggeli munka- és iskola­kezdés előtt túl lassú már a villamosközlekedés, zsúfol­tak a sárga kocsik, s majd­nem hasonló a helyzet a kora délutáni órákban. Aránylag még az l-es vonal járataira legkeve­sebb a panasz, ] ez a vonal tudvalevőleg a nagyállomást és a rókusl ál­lomást köti össze, közben átszeli a várost. Az utóbbi időben azonban ez a járat is sokat veszített megszokott gyorsaságából a hídra vezető fő közlekedési útvonal előtt rendszeresített kényszerpihe­nők miatt. Nem beszélve a többi villamosvonalról, amelyek szerelvényei — a 3-as vonalét kivéve — vas­úti átjárókon, illetve a hí­don haladnak át, s emiatt szinte minden esetben per­ceket töltenek el várakozás­sal. A Somogyi Béla utca— textilművek között járó 3-as villamosnak pedig az Üttö­rő téri csatlakozások miatt vontatott a közlekedése. Az utóbbi években űj vagy felújított nagy befoga­dóképességű villamoskocsik üzembe állításával próbált javítani a helyzeten a Sze­gedi Közlekedési Vállalat Dicséretre méltó törekvés, hogy a kocsipark korszerűsítési és bővítési munkáiban a vállalat öntevékenyen is részt vesz, nem vár arra, hogy csak más vállalat által gyártott, átalakított szerelvényeket közlekedtessen. Az időmeg­takarításon kívül gazdasági szempontok is közrejátsza­nak ebben a tevékenység­ben, hiszen egy-egy olyan csuklós villamos, amilyen az l-es vonalon fut, kétmillió forintba kerül, ha máshon­nan szerzik be. A sáegediék hamarosan áttérnek a 700­as jelzésű kiscsuklósok gyár­tására, amelyek biztonságo­sabbak lesznek, mint az ed­digiek. A villamoskocsik szaporí­tása azonban nem egyedüli és kizárólagos módja a közlekedés gyorsításának. Sőt, bizonyos határon túl hiába van elég szerelvény, ha nem fér el a pályán. Az l-es vonal kivételével Sze­geden egysínparú villamos­szerit. Természetesen egyik ütem sem tekinthető mereven elhatárol­ható, évszámhoz köthető szakasz­nak a bizonytalansági tényezők, a gazdasági fejlődés üteme, a társa­dalmi, valamint a tudományos és technikai haladás eredményei a mai hipotéziseket jelentősen módo­síthatják. Az általános rendezési tervmű­velet az előkészítő vizsgalatok, a tervezési program és a tervek szin­tézise. Alapvető városrendezésú do­kumentum, mely tízmilliárdos költ­ségrendű városfejlesztés alapjait rakja le s a településgazdálkodás, településfejlesztés, továbbá vala­mennyi, a tervezési területet érintő részletes rendezési és tervezési fel­adat kidolgozásának keretét és prog­ramját képezi. Átfogó ismertetése természetesen nem képzelhető el e korlátozott terjedelmű írás keretei között. Meg kell elégednünk né­hány, a tárosra jellemző sajátos vo­nás, adat, tervezési alapgondolat kiemelésével, a fontosabb területfel­használási és szerkezeti elemek váz­latos bemutatásával, abban a re­ményben, hogy az olvasók számá­ra ennyi is tanulságos és gondolat­ébresztő lehet. vágányok vannak. S ez a legnagyobb akadály a kor­szerűsítésben. A város álta­lános rendezési tervében szerepel az az elképzelés, hogy a 2-es (most Ságvári­telep—Sárga között közleke­dő) és a 4-es (most a Vö­rösmarty utca—Fodortelep között közlekedő) járatot a Lenin körút—József Attila sugárút találkozásánál össze­kapcsolják és a sugárúton még egy sínpárt fektetnek le a meglevőn kívül. Ez a megoldás látszik a közleke­dés gyorsítására, de a beru­házási összegek magas volta és az átépítéssel járó sok munka miatt rövid időn be­lül nem valósítható meg. Valószínű, hogy az 5-ös, az újszegedi villamosvonal vég­legesen megszűnik a híd re­konstrukciójának megkezdé­sekor. A tömegközlekedés lebonyolítására a. villamos helyett újabb és sűrűbb autóbuszjárato­kat állítanak majd be. Még így is megmarad min­den meglevő problémájával együtt a 3-as és a Kiskun­dorozsmára járó, jelenleg leglassúbb 7-es villamosjá­rat. Ez utóbbi közlekedésé­nek gyorsítását csak vasúti aluljáró építésével lehetne elérni, ennek a gondolatá­val ugyan már régóta fog­lalkoznak, de megvalósítása ugyancsak nagy összegeket és sok időt venne igénybe. A kocsipark növelése és a sínhálózat bővítése mellett gyorsítani lehet a villa­mosközlekedést jobb mun­kaszervezéssel, pontosabb menetidő betartással, a csatlakozások precízebb összehangolásával. A közle­kedési vállalat törekszik is erre, ezért erősíti intézkedé­seivel a munkafegyelmet, biztosítja a rendszeres kar­bantartásokkal a forgalom­ban levő szerelvények üzem­képességét. De ebben az igyekvésben az utazóközön­ség is sokat segíthet azáltal, hogy a fel- és leszállásoknál takarékoskodik az idővel, siet, hogy a villamos is si­ethessen tovább. K. J. fl kukoricakutatás élvonalában Tudományos tanácsülés a Dél­alföldi Kísérleti Intézetben Dr. Szániel Imre igazgató elnökletével tegnap délelőtt ülést tartott a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet Tudományos Tanácsa. Napirenden szerepelt többek között a tudományos képzés gyorsabb ütemű fejlesztése. A tudományos tanács az in­tézet egész működési terüle­tére kiterjedően megvitatta a mezőgazdasági mérnök és szakember továbbképzés szükséges teendőit. A vitában csaknem húsz értékes észrevételeket, javas­latokat tartalmazó felszóla­lás hangzott eL Felszólalt többek között dr. Budó Ágos­ton akadémikus, egyetemi tanár, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke is, aki ma­ga és a József Attila Tudo­mányegyetem részéről mesz­szemenő segítséget ígért az intézet tudományos célkitű­zéseinek megvalósításához. Elmondta: mindent megtesz­nek azért, hogy a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet és a József Attila Tu­dományegyetem jelenleg is jó kapcsolatai tovább mé­lyüljenek. A tudományos tanács meg­vitatta továbbá az 1970-re Szegedre tervezett nemzet­közi búzagenetikai, nemesí­tési és agrotechnikai tudo­mányos tanácskozás prog­ramját, s összesen 44 világ­viszonylatban is elismert külföldi tudós meghívására tettek javaslatot. Ezután két fiatal szegedi mezőgazdasági kutató, tudo­mányos mukatárs Mécs Jó­zsef és Szopkó Mihály szá­moltak be a tanácsnak több éves kutató munkájuk ered­ményeiről. Mécs József a fű­szerpaprika táplálkozástudo­mányi és élettani problémái­nak vizsgálatában ért el a tanács által is elismert sike­reket. Vizsgálataiból megál­lapítható például, hogy a kü­lönböző fűszerpaprika fajták tápanyag-igényekben is jól elkülönülnek egymástól, s ez igen sokat mond a gya­korlati gazdák számára, ugyanis a különböző fajták speciális tápanyag-ellátott­sággal az eddigieknél jóval nagyobb átlagtermések biz­tosítására képesek. Szopkó Mihály a kukoricanemesítés területéről ismertetett nagy jelentőségű vizsgálati ered­ményeket. Több éven keresz­tül sokszoros összehasonlító kísérletekben foglalkozott azzal, hogy az egy-, vagy a kétcsövű kukoricahibridek kerüljenek-e a jövőben a nemesítés homlokterébe. Fi­gyelemre méltó bizonyítéko­kat mutatott be arról, hogy például aszályos időben a kétcsövű fajták vízigénye ki­sebb, mint az egycsövúeké, holott ennek az ellenkezője látszik logikusnak. Ugyan­akkor a szemtermés abszo­lút mennyisége is a kétcsövű típusok mellett szól. A jövő­ben tehát e fajták és fajta­jelöltek irányába kell fordí­tani a kutatás figyelmét; azaz változtatni szükséges az eddig elfogadott általános tudományos szemléleten. Dr. Nagy Miklós tudomá­nyos munkatárs, az intézet párttitkára összefoglalta azt a nagy munkát, melyet in­tézetük a kukoricanemesí­tésben ért el az utóbbi négy évben. Ezzel a szegedi inté­zet a magyar kukoricakuta­tás élvonalába küzdötte fel magát. Üj fajtái és jelöltjei méltó vetélytársai a nemzet­közi rangú martonvásári ku­koricának. Az ismert jugo­szláv egyes és kettes keresz­tezésú kukoricáknál pedig — mint mondotta — jobbak a szegediek. Cs. J. KEDD, 1968. szeptember '24. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 < »

Next

/
Thumbnails
Contents