Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

A nyámat nem ut- jz. Lukács Imre tam már napok . óta. Egyik este ment el. Szatyor­ba rakosgatta holmiját Fehér volt az arca. Csó­kolgatott Reszketett a hang­ja. elfordította tőlem a fejét — Meggyógyulok hamar. — Nem akarom, hogy el­menj! — Meglátogatsz, jó? — kérdezte. — Jó. ELSŐ KÍVÁNSÁG — Már nem sírok. — El se fogadtad. kerítésnél. Leguggolt a lyuk­— Az akkor is jobb volt hoz. Tenyeremmel gyorsan meg­Sírtam. Anyám hiába vi- — Gyere át, lehetsz me- töröltem a szememet Az gasztalt Később megvert gint orvos. ágynál maradtam. Őszintén sírtam. Alig kap- Göringyet vágtam hozzá. _ Mondanék valamit­tam levegőt, görcsök rángat- Elszaladt evere már haza_ Búsultam utána. Az udvar tak. Este elszomorodtam. Sült ^ ~~ sarkában fakult a rongylab- — Űgyts meghalok — fe- tésztát szedett ki nagyanyám Nemsokára mehetek, dám, rá se néztem. A Bodri nyegetőztem. a kemencéből. Almás le- — Most gyere, kutya megnyalta a kezem, Szegény anyám visszament pényt Mérgesen néztem rá. — Az orvosok nem enged­arcom, leheveredett elébem Kissékhez. Krumplis tésztát Anyám kedvelte ezt a tész- nek. a földre, nem örültem. Ját- kérni. Megették egy szemig, tát _ Beszéljünk az orvosok­szárú ls hívtak, hiába. Rosszul esett Almomban is — Holnap meglátogatom kal _ rángattam A gangon ültem, a kövön, fel-felsírtam. Néztem a Vadonék keríté- Másnap lett beteg. Nagy­sét, rogyadozó öreg kerítését, anyám azt mondta nekem, amelyet annyiszor átugrot- — A rosszaságod miatt tam. Lányok voltak a szom- Azzal ölöd szegényt — Köz­szédban.Zsuzsó a nagyobbik, ben apámra nézett Mindig betegest játszottunk, — Máskor jó leszek — nekem a doktori rang jutott mondtam a refrént. Szerettem, Este kórházba vitte a vo­Lyuk tátongott a keríté- nat. een. Ma is látom. A kicsi Elfelejtettem nevetni. Meg­udvar földjét fehérre tapos- öregedtem, ráncok szaladtak tuk. Kiszikkadt a nyárban. Akkor már nagyon hiány- megkérdeztem nagyanyámat, zott anyám. Ha eszmbe ju- — Igaz. h°Sy három kí­— szólt — A kórházban? — Ott — Elmegyek én is — Be se engednének. — Beengednek, tudom. — Hosszú az út is a nagy­anyám kezét — Maradj csendben, mert kivisznek. Több látogató érkezett Kibontották a csomagokat, beszélgettek. Nagyanyám a fehér kis szekrénybe csúsz­tott, sírtam. Rám-rám kia bál tak, elhallgattam. Aztán elbújtam a padlásfeljáróhoz, ... . a létra alá. Kedvemre bőg- tavánhatnak, hettem. Vasárnap este ment el. vonattal. Szombaton még jó volt. Nekem jó. — Elmegyünk a boltba ~ mondta. — Nem fáradok én eL — Sírsz, ha meglátod anyá- tattá az almáslepényt Elso­dat rolta az otthoni bajokat — Inkább nem sírok. Hallgattuk anyámmal __ Megágyalt A dunna alá — ügy ennék egy kis a Tzemem alá^"Lefekvéskor bújtam. Felszította a lámpát, uborkát kendőbe rakosgatta a sült Nyár volt, augusztus. Csép­tésztát Aztán számolgatni lőgépek dolgoztak otthon a kezdte a pénzét. Egymásra lógerban. Anyám imádta az tette a Pengőket. Belekötötte uborkát Ette szalonnával, ha volt, ette zsíroskenyérrel, vánságom teljesülhet? — Honnét veszed? — A mesébőL Ott hármat A mese más. Mindent elérhetsz. De csak ott — Igaziból akarok. — Talán, ha nagyon-na­gyon akarod, sikerül. Másnap se játszottam. Fe- padkára. Vártam türelme­küdtem a padláson. Elgon- sen. Később újra kérdeztem. Elmentünk. Bocskorszíjat doltam én az első, legfonto- — Elviszel? kaptam. Kaskát cipelt anyám, sabb kívánságomat; gyógyul- _ Nem alszol? — nézett sót, cukrot, petróleumot, kis jon meg anyám és jöjjön ha- rám. a zsebkendőbe. — Elviszel? — kérdeztem. _ , , , — Kevés a pénzünk. meg magaban is> tóvaI- pap — Azt mondtad, teljesül a "kávaL kívánságom. — Nem adnak. Hallgatott összekulcsolta — Hozok én — mondtam, kezét és leült a kemence- — Te? csodálkozott pénzért. Aranyos nyár, kedves. Hol vagy? Egy saroknál megálltunk. Eszter néném kerepelt Le­ültem az árokpartra. Befal­tam a bocskorszíjat te za gyorsan. Este szóltam; — Én már kitaláltam. Kinyitotta sifonajtót Asz­talra simította a zsinóros ru­— Mit? — nagyanyám. pot Elaludtam. — A kívánságot Az első Tr. „ kívánságot - Megnézzük a malacokat te~ Igazán? J61 megg0nd01" - szólt anyám. _ JÓL Gyógyuljon A konyhában ebédhez te- anyám. rítettek. Krumplis tésztát Először ültem szedtek a tányérokba. csodálkozott hámat> meg a zöld kis )t. Elaludtam. Hajnalban indultunk. Nagy­anyám, a batyu, meg én. Hűvös volt Mire az állomás­ra gyalogoltunk, lett Először — Én hát Elmosolyodott Nagyanyám meghúzta a fülemet Igy szólt: — Elveszik a kapunáL — Tőlem aligha. Hangos volt a város. Vil­lamosok csörögtek, autók trombitáltak. Kirakatok hi­valkodtak. Sarki boltban melegünk vettük az uborkát Hármat mértek a zacskóba. Siettünk vonaton, vissza. Közel a bejáróhoz — Adjak? — kérdezte az volt azzal babrált Hirtelen szóhoz se jutott szaladtak a fák, földek. Nem megálltunk. Talpig érő fehér haloreklije értek volna engem. A megamunk­a-wal rvarvr«alr % i « , .... asszony. kapuban kereksapkájú em­Tegyük el — mondta — Meggyógyul. A három ber mondta. " " nagyanyám. ~ Nem s®1 — mondtam, kívánság neked is jár. Majd _ várjanak. Nem kezdő- Kettőt a tejemre a zöld — Szívesen adok. meglátod. dlk még a látogatás. kalap alá dugtam, egyet meg — Akkor se keli Küldtem én leveleket a vártunk. A padokon már a zsebembe. Lassan lépked­Eszter néném vitte a pri- kórházba Rajzoltam sokfé- ültek. Távolabb egy fa alá tünk. A kapus ránk szólt met Sokallta a malacok lét. hatalmas betűkkel tele- húzódtunk. P érát Meg se mutatták még, irkáltam a füzetlapokat A _ Eszel? _ Ontotta ki különben is, anyám akart rendes levélbe tettük, nagy- nagyanyám a kendöt venni anyam megcímezte és a piros Jó, zsíros volt a krumplis P^taláda meg elnyelte, tészta. Mindig szerettem. Te- Nem iött válasz. leszájjal ették a gyerekek. Falták. Néztem — Igazán nem kiérsz? — kérdezte anyám. — Nem Satnya kis malackák vol­tak Várhattam Kívülről megtanultam történetükjet az asszony mást se tudott . megyarázni. Elmúlt dél, mire hazaértünk Ezt mondtam anyámnak — Főzzél nekem krumplis tésztát — Azt akarom hogy haza­jöjjön — mondtam nagy­anyámnak — Hazajön. — Mikor? ~ — Ha meggyógyítják — Most jöjjön haza, — Nem engedik az orvo­— Anyámnak hoztuk — Vegyél De nem vettem. Az ablakokon kihajoltak — Maguk? — Cukrot vettünk a gye­reknek — Nehogy felvigyenek va­lamit — Ugyan, nincs minekünk néha. Anyám nem jött Ül- arra pénzünk tünk a fűben. Melegségek Szegény anyám megörült jöttek rám, ha anyámragon- M uborkának Párnája alá doltam. Mint mindig. .. ,, , ^ ... . rejtette. Mosolygott — Nem engedik az ab­lakhoz? — kérdeztem — Ettől meggyógyulok - Fekszik ~ Hányat alsZUnk addig? Megindultak az emberek ~ Hármat-négyet Nagyon szeretett engem az Orvosságok szaga csapódott ~~ Hamarabb gyere. Nem anyám. Fehér ruhás asszony vezetett bírom odáig. Sohasem mondta, ritkán bennünket Kinyitotta az aj- — Talán, ha jó leszel. mutatta. Mégis. Mozdulatai- tót Fehér ágyak sorakoztak leszek • mondtam Főzött Mindent megcsl- ^ffMIS!^ - Kisfiam - hallottam. Indulnunk kellett Az a ágyak ismét egyedül marad­nált 6 nekem Nem ízlett. bői állt az élete. A húst nem szerette, tányéromba rakta. Nem láttam én már szerette, lauyeruniua raittcu í," mjt » „,xP ^/XJ"«uau­-JL® is olyan. mint a Két nagy kabátot nyűtt el dXmazágyelé!zokogtam Anyámnak megremegett Kisséké. — Te akartad. — Ez nincs is olyan jó — dacoskod tam. — Honnan tudod? — Tudom összesen, s nekem azon a nyáron zsinóros ruhát vet keservesen. Anyám meleg . , , . .. .... kezét éreztem a tarkómon, sztoűmkalaeSot P° ' könnyeit. — Ha sírsz, kivezetnek — Haragudtam az orvosokra, mondta erőltetve Délután Zsuzsó kiabált a anyám. túllépné határait ha, mondjuk egy hetven­éves nénit aki nemmel válaszolt, rá pró­bálna birni, hogy mégiscsak akarjon gyere­ket Hasonló a helyzet a közvéleménykutatás tudományával. Mély megilletődéssel és töprengő arckifejezéssel vesszük tudomá­sul, hogy egy körkérdésre a házasság in­tézményéről hányan válaszolták, hogy jó, hányan, hogy rossz, és hányan, hogy a csoda tudja. Ám kísérelné meg egyszer egy közvéleménykutató, hogy felkeressen két különnemű egyént és rábírjon a házasság­ra, ha nem akarják, avagy ellenkezőleg le­beszéljen róla, ha akarják — bizony meg­tépáznák. Tudományos tekintélyét. Vagy itt van a statisztika. Felméri, hogy hazánkban egy főre, beleértve a csecsemők fejét hány liter napi borfogyasztás jut. He­lyes, ez a dolga. Am próbálja felkeresni Tóth Zuárdot a Nefelejts utcai talponálló­ban és lebeszélni a maga két és fél literé­ről — Zuárd kifejtené, hogy a modern tu­domány ebben illetéktelen, s fejtegetéséhez az Értelmező Szótár válogatott kifejezéseit alkalmazná. Talán a legmodernebb tudomány a pszichológia. Ha mélylélektanilag kielem­zi, hogy Tóth Zuárdné mitől ideges, cso­dálattal tekintünk rá. Am ha meg akarná szüntetni idegességél csak annyit lenne képes mondani, mint egy jóságos nagynéni: „Drágám, ne vegye annyira a szívére!" Nemcsak a szellemtudományok, hanem az ipari tudományok is lehetnek moder­nek. Ilyen a zajmérés. Lelkes ifjú tudósok szuperelektronikus mérőeszközökkel meg­állapítják, hogy mekkora az utcán a zaj, majd megírják szakdolgozatukat és jóleső érzéssel közlik, hogy a zaj megszüntetése már parlagi, nem tudományos probléma. Avagy vegyük a fűtéstechnikát Ki ne tudná, milyen értékes elemzései vannak arról, hogyan kell helyesen, ésszerűen úgy fűteni, hogy meleg is legyen. Ám amikor a gyakorlatba avatkozik bele, tüstént bot­rány tör ki, amint ez a távfűtés kapcsán állandóan észlelhető. Ügy vélem, tételemet, miszerint a modern tudomány feladata a mérés, nem pedig a beavatkozás a dolgok kialakult rendjébe, bebizonyítottam. Nyugtalan természetem arra késztet, hogy a közeljövőben meg­vizsgáljam a modern irodalom és művészet jellemzőit is. A mérés alapvető szerepét illetően máris sejtek valamit. Ahogyan a modern regényeket olvasom, az az érzé­sem, hogy nem a minőség, hanem a benne foglalt betűk száma szerint fizetik, amint­hogy a modern festmények értékét is az a falfelület határozza meg, amelyet befed­nek. a hangja. — Ne sírj, kisfiam, hi­szen meggyógyulok. A vonatom elaludtam. El­nagy­feküdtem a padon, nagy­anyám ölébe hajtottam a fe­SB^B jem. A zöld kalapot álmom­ban is szorítottam. A csillagokkal értünk ha­za. Apám még későbben. — Jól van? — kérdezte. — Javul — mondta nagy­anyám. <— Hazaengedik — szól­tam —, meggyógyul az ubor­kától. Valóban. Pár nap múlva megjött anyám. Szomorúan, fehéren. Magával hozta a kórház színét Odahúzódtam az ágyához. — Megetted? Szemével intett. Fáradtnak láttam, messziről, nagyon messziről érkezőnek. — Jó volt? — makacs­kodtam. Űjra intett — Meggyógyított? — Az volt az orvosság — suttogta. Akkoriban boldog voltam én nagyon. Aranyos nyár, te kedves. Merre vagy? SZEGEDI NYÁRI TÁRLAT PINTÉR J. KRUMPLIHÁMOZÓ ZOMBORI LÁSZLÓ HALÁSZ SZURCSIK JÁNOS OLVASÓ \ 4 L

Next

/
Thumbnails
Contents