Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

A város és lakói Éppen arról folyt a szó,. hogy a lakosság körében gyakran értetlenül fogadnak egy-egy városrendezési el­képzelést, amikor megütötte fülemet az urbanizációs kér­désekben elismerten járatos szakember megjegyzése. Azt mondta, hogy a szegediek jelentős része nem is tipikus városlakó. Ez volna tehát az ok? S valóban így igaz ez? Tulajdonképpen mi különbség a városi, teszem azt a szegedi, és a falusi, tanyai ember között? Én azt hi­szem, lényegében semmi. Mindkettő egyaránt lehet tisz­tességes gondolkozású, jó modorú, művelt, széles látó­körű és így tovább. Nem az emberben, tulajdonságaiban, hanem azokban a körülményekben van ma még a kü­lönbség, melyeket a különböző településformák nyújtani tudnak. Várossá az tesz egy települést, hogy képes városi funkciókat ellátni: egyformán' színvonalas politikai, kul­turális, művelődési, szociális és kommunális szolgáltatá­sokat biztosít polgárainak. Hogy nem elsősorban a lé­lekszám dönt, arra jó példa Kőszeg, melynél sokkal na­gyobb helységek is léteznek, s azok mégis csak közsé­gek. A mostanában várossá nyilvánított Siófok és Sár­vár sem azért kapta meg az új státuszt, mert lakossá­guk száma túllépett valamilyen határt, hanem mert olyan életkörményéket tudtak már teremteni, melyek a városokra jellemzőek, A lakóhely, a környezet természetesen visszahat az emberre, könnyebbé teszi számára a modern életmódot, a korszerű műveltség megszerzését, hiszen helyben van minden hozzá. Mégis: ahogy igaz, hogy faluhelyen is lak­hatnak — és laknak is nagy számban! — széleslátókörű, kulturáltan élő emberek, éppúgy igaz lehet, hogy város­ban is lakhatnak nem tipikusan városiak. Tudjuk jól, hogy bár Szeged az ország egyik legnépesebb és legkul­turáltabb városa, sok szempontból nem képes még a legmagasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtani lakói­nak. Sőt, Szeged jelenleg igen kritikus helyzetben van: kisvárosnak már nem mondható, de igazi nagyváros­nak még nem. Hirtelen fejlődése hasonlatossá tesz a ka­maszokhoz, akik egyik évről a másikra kinövik ruhá­jukat. Csak úgy kapásból néhány példát: nincs elég la­kás. zsúfoltak az óvodák, iskolák, elfogytak a játszóterek, kevés a három mozi, a forgalomhoz képest szűkek az utcák, soknak rossz, vagy nincs is szilárd burkolata, el­avultak a tömegközlekedési eszközök, keskeny lett a hid, kiöregedett a csatornarendszer. Alig néhány éve mindez még nem volt ennyire észrevehető. A 80—90 ezres Szegednek sem felelt meg minden tekintetben a „ruhája", • hiába építkezünk azóta lázas ütemben, az igények még gyorsabban fejlődnek. Az újonnan települt ipar és a nagyarányú bevándorlás olyan új követelményeket tá­masztott a várossal szemben, melyeknek hirtelenjében nem tud tökéletesen megfelelni. Az urbanizáció világjelenség, Magyarországon is egy­re nagyobb tömegek tömörülnek a meglevő városokba. A számítások szerint 1960-ban az ország lakosságának 40 százaléka, 1980-ban pedig már 55 százaléka lakik város­ban. Csak örülhetünk annak, hogy Szeged a hazai urba­nizációs folyamatban az élen halad, mert ez azt jelenti, hogy az említett nehézségek ellenére is vonzó az emberek számára. Éppen Szeged városi funkcióinak erősségét jelzi, hogy nagy hatással van környékére. A hatás persze köl­csönös, az egymásrautaltságot jól érzékelteti például a piaci ellátás kérdése. Nyilvánvaló, hogy mivel az utóbbi évtized mintegy 80 ezernyi beköltözőjének nagy része nem városokból ér­kezett, ilyen rövid idő alatt nem is válhatott mind vá­rólakóvá. Annál is inkább, mert sokan magukkal hozták régi szokásaikat, s gyakran nem is élnek azokkal a lehe­tőségekkel, melyeket Szeged adhatna számukra. Találkoz­tam már olyan „bennszülött" pestivel is, aki még soha­sem járt a Margitszigeten, egész életét a Józsefvárosban tfeltötte, oda kötötte lakása és munkahelye, s igényei nem terjedtek túl a napi kisfröccsön és a vasárnapi mozin. Dehát ez erős kivétel, egyáltalán nem jellemző. Az em­berek tömegében él a többre és szebbre való törekvés, hiszen az urbanizációnak is ez az egyik motorja. De a másik ók, amely késleltetheti az új városi polgárok beil­leszkedését az, hogy nem is kaptak meg minden lehető­séget az asszimilációhoz, Szegedre költöztek ugyan, de sem lakóhelyük, sem életkörülményeik nem nyújtanak az előzőhöz képest lényegesen újat. Az előbb arról volt szó, hogy Szeged kritikus hely­zetben van jelenleg, de ez tulajdonképpen mégis a város életének egyik legszebb korszaka. Arra hivatott, hogy emberek ezreit tanítsa meg egy magasabb szintű, tartal­masabb életformára, s ahogy a város maga kisvárosból nagyvárossá növekszik, úgy válnak lakói is mind nagyobb tzámban igazi szegediekké, városlakókká. FEHÉR KALMAN VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAP J A 58. évfolyam, 188. száiu Ára: 1 forint Vasárnap, 1968. augusztus 11. Szeged városi és járási pártaktívaiilés A Magyar Szocialista Mun­káspárt Szeged városi bizott­sága aktívaülést tartott teg­nap, szombaton délelőtt a megyei tanácsháza nagyter­mében. A résztvevők meg­hallgatták dr. Perjési Lász­ló elvtársnak, a Szeged vá­rosi pártbizottság első titká­rának tájékoztatóját az idő­szerű nemzetközi kérdések­ről, az MSZMP Központi Bi­zottságának augusztus 7-i ülése alapján. * Ugyanez a téma szerepelt napirenden tegnap délelőtt a nyugdíjasok szegedi műve­lődési házában az MSZMP szegedi járási bizottságának aktíváján. A napirend elő­adója Csizmás Sándor elv­társ, a szegedi járási pártbi­zottság titkára volt. Jubileumi köszöntő ló minőség, több termék A munka verseny minden­napjai csendesek. Nem a for­malitás, hanem a gazdálko­dás ésszerűsége határozza meg a felajánlásokat, a kö­zelgő fél évszázados jubile­umok köszöntését A Szegedi Ruhagyárban a KMP és a Magyar Tanács­köztársaság megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére hasznos versenyt kezdemé­nyeztek a dolgozók. A rövi­dített munkaidő bevezetése előtt kilenc munkaszalag kí­sérletképpen a szigorúbb normák szerint dolgozott A rendkívüli vizsga sikerrel járt, a munkások bizonyítot­ták, hogy a ruhagyárban le­hetőség van a rövidített munkaidő alkalmazására. Az üzemben azóta át is tértek a csökkentett műszakokra. A gyár féléves teljesítmé­nyeit a közgazdászok is ér­Elutazott hazánkból a vietnami küldöttség A Vietnami Szakszervezeti Szövetség küldöttsége Hoang Quoc Vietnek, a szövetség el­nökének vezetésével a SZOT elnöksége meghívására július 16—augusztus 10 között ba­ráti látogatást tett Magyar­országon. A küldöttség meg­tekintett üzemeket, termelő­szövekezeteket, kulturális és egészségügyi létesítményeket, találkozott különböző terü­letek dolgozóival, szakszer­vezeti aktivistákkal. Részt vett a genfi egyezmény év­fordulója alkalmából rende­zett több szolidaritási esemé­nyen. A küldöttség több meg­beszélést folytatott a SZOT titkárságával. Kifejezte a vi­etnami nép köszönetét a ma­gyar dolgozóknak, és a szak­szervezeteknek az erkölcsi, politikai és anyagi segítsé­gért. A magyar szakszerveze­tek vezetői biztosították a vietnami testvérszervezet képviselőit a magyar dolgo­zók, szakszervezetek további erkölcsi és anyagi támogatá­sáról az amerikai agresszió ellen vívott hősies, igazsá­gos harcukban. A küldöttség szombaton el­utazott hazánkból. tékelték. Kiderült, hogy több mint 5 millió forinttal több jó minőségű termék készült, mint amennyit előirányoz­tak. A sikerek alapján ter­vet állapítottak meg a kö­vetkező hónapokra is. Há­rom csoportba sorolták a munkaszalagokat A KMP és a Tanácsköztársaság megala­kulásának jubileuma tiszte­letére indult munkaverseny a második fél évben három csoportba sorolták a munka­szalagokat. Ezeknek szigorú feltételeket szabtak: a leg­jobbak — a három gyárt­mánycsoportban versenyző szalagok első helyezettjei — összesen 25 ezer forintot kapnak majd. A ruhagyár munkaver­seny-mozgalmának különö­sen értékes vonása, hogy minden üzemrész munkás­kollektívája számára ponto­san kidolgozták a követel­ményeket a versenyről jól informálják a dolgozókat s a legkiválóbbakat pénzjuta­lomban részesítik. Figye­lemre méltó, hogy a ruha­gyárban személyenként leg­alább 200 forinttal jutal­mazzák az élen járókat: a munkaverseny legjobbjainak jutalmazására 35 ezer 800 fo­rintot szántak. A Szegedi Textilművekben a munkaerőhiány következ­ményeit enyhíti a munka­verseny. A szocialista bri­gádok például azt vállalták, hogy a távolmaradók, a hi­ányzók, a betegek munká­ját is igyekeznek elvégezni. Az év elején összesen 127 kollektíva vívta kl a szocia­lista cím elnyerését Az el­ső féléves eredmények érté­kelésénél kiderült hogy a munkások áldozatosan dol­goztak, ha kellett társadal­mi munkával is segítették a termelést A legjobbaknak — a fonóüzem Rákóczi, Petőfi, Május 1, Április 4, valamint a szövődé Alkotmány, Vörös Csillag és Béke brigádjának — mintegy 25 ezer forint pénzjutalmat adományoznak. A Szegedi Ecset- és Sep­rűgyár az idén kettős célt tűzött maga elé. Eredményes munkával kívánja ünnepelni a KMP megalakulásának 50. évfordulóját s imét el sze­retné nyerni a szocialista munkavállalat címet Ennek érdekében a munkáskollek­tíva nemrég elhatározta, hogy az eredeti vállaláson túl terven felül 37 ezer kézi­seprűt készítenek. megnyílt virágkiállítás Traktoristák versenye Következik az országos döntő A megye legjobb traktoris­tái mérték össze tegnap tu­dásukat a kiskundorozsmai határban, a József Attila Termelőszövetkezet terüle­tén. Az üzemi, járási verse­nyeken győztesként szereplők jöhettek el erre a vetélkedő­re, amelyen eldöntötték, hogy ki a megye legjobb szántó-traktorosa, valamint azt is, kik utazhatnak az or­szágos szántóversenyre. Ki­mért pályán, meghatározott területet szántottak, s a 14 szövetkezeti agronómusból álló bíráló bizottság dr. Antal Józsefnek, a Dél-alföldi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatóhelyettesének irányí­tásával többször is ellenőriz­te a szántás minőségét, mély­ségét. Egy-egy traktoristával el­jöttek a szövetkezetek ve­zetői, nemcsak azért, hogy izguljanak, és jó eredmé­nyekre biztassák versenyző­jüket, hanem azért is, mert gazdag tapasztalatokkal szol­gál egy-egy ilyen vetélkedő. Tegnap összesen 34-en je­lentkeztek rajtra, közülük 17-en fiatalabbak, akik egy­ben a megye legjobb ifjúsá­gi szántó-traktorosa címért versenyeztek. Sorsolás után kijelölt pályán szántottak, végül is a szerencse és a tu­dás a következőknek hozta meg a várt sikert: első Varga József, Királyhegyes, Árpád Tsz, második és egyben a megye legjobb ifjúsági szán­tó-traktorosa Tóth Sándor, vásárhelyi Dózsa Tsz, har­madik Veres János, Bordány, Munkásőr Tsz. A szántóverseny győztese Három és félnapig virá­gokkal is üzen Szeged az országnak: rózsák, szegfűk, vágott virágok, cserepes dísznövények, kertészeti pro­duktumok, növény-egészség­ügyi és dekorációs képek színpompája, gazdagsága fo­gadja a látogatókat a Hor­váth Mihály utcai kiállítási pavilonban. Hatodszorra ren­dezték meg ezt a színpom­pás vetélkedőt, amelyre már hagyományosan az or­szág minden tájékából el­küldik virágaikat a terme­lőszövetkezetek, a virágter­mesztő közösségek. Tegnap délelőtt Papp Gyu­la. a Szeged m. j. városi ta­nács vb elnökhelyettese kö­szöntötte a kiállításon meg­jelent vendégeket, érdeklő­dőket. A látogatók között volt dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság tit­kára is. Katona Sándor országgyű­lési képviselő, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának titkára nyi­totta meg az ünnepséget, hangsúlyozva, hogy virág­kultúránk, virágtermeszté­sünk lépést tart a külföldi igényekkel. Évekkel előbb még csak néhány me­gyénkben munkálkodó ker­tészeti vállalat hívta fel ki­állítási anyagával magára a figyelmet, ma viszont már a szövetkezetek is megfelelő versenytársaknak bizonyul­nak. Külön rangot ad az idei rendezvénynek, hogy nem­zetközi összetételű bíráló­bizottság, titkosan, pont­rendszerben díjazta a beér­kezett anyagókat. Ennek alapján a 22 hazai és 9 Somogyi Károlyné Részlet a kiállításról külföldi versengő közül az alábbiak nagydíjat nyertek: a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat cserepes levélzöld­jeivel, a budapesti Sasad Tsz kötészeti remekeivel, a Hódmezővásárhelyi Városi Kertészet vágott szegfűivel, a budapesti Rozmaring Tsz kaktuszkollekciójával és san­sa vériájával, valamint a szentesi Termálgazdaság Tsz vágott szegfűivel. Négy kü­löndíjat is kiadtak, köztük a Szegedi Tanárképző Főis­kolának cserepes dísznövé­nyeiért. Tíz első díj, 12 má­sodik díj és több harmadik díj bizonyítja, hogy az idei rendezvény színvonalas, tar­talmas, méltóképpen illesz­kedik az ünnepi hetek prog­ramjába. 4

Next

/
Thumbnails
Contents