Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-07 / 184. szám

Na este ismét Dános vitéz Szívleltár Országos érdeklődésre 1 arthat számot a pécsi váro­| si rendelőintézet felnőtt kar­diológiai osztályának készülő „szívleltára": a szívvlzsgá­S latokkal kapcsolatos eddigi I orvostudományi eredménye­ket a város lakóinak haszná­ra akarják fordítani. A szervi szívbetegség kez­deti állapotának nincsenek mindig tünetei, emiatt sokan nem is fordulnak orvoshoz. Továbbá Pécsett a fiatalabb korosztályokban is nőtt a szív- és érrendszerben meg­betegedések száma. Ezért a rendelőintézet felnőtt kardio­lógiai osztálya dr. Hartmann Gyula főorvos irányításával nyilvántartásba veszi a ti­zennégy éven felüli szívbe­i ! teggyanús pécsi lakosokat. A házi ápolónők megmé­rik körzetük felnőtt lakói­nak vérnyomását, s a figye­lemre méltó eseteket átadják a kardiológiai osztálynak. Pécsett ugyanis a szervi szív­betegségek egyharmada hi­pertóniából eredt. A helyi tüdőgondozó intézettől elké­rik a normálisnál nagyobb szívű emberek név- és cím­jegyzékét. Figyelemmel kí­sérik a gépjárművezetői és szakmunkástanulói alkal­massági vizsgák eredményeit is; ugyanis már eddig több száz olyan embert ítéltek a fenti munkakörbe alkalmat­lannak, aki nem tudott kez­dődő szervi szívbajáról. A gondos vizsgálatokkal a vá­ros szervi szívbetegei a „szív­leltárba" kerülnek, és meg­felelő kardiológiai gondo­zást kapnak. Ujabb földrengés Tegnap reggel pánik tört ki Manilában, a Fülöp-szi­getek fővárosában, amikor ismét megmozdult a föld. Pénteken a Fülöp-szigeti fő­városban mintegy 400 áldo­zatot követelt a földrengés (216 holttestet számoltak össze, de sokan a romok alatt maradtak). Tegnap a manilaiak azonnal az utcára rohantak, amikor az épüle­tek ismét inogni kezdtek. A második földrengés ak­kor következett be, ami­kor még folytak a romel­takarítási munkálatok annál a hatemeletes épület­nél, amely kártyavárként omlott össze pénteken. Az újabb földmozgás okoz­ta károkról egyelőre nem érkezett jelentés. Rendőrségi ügyeleten Somogyi Károlyné felvétele A szombati bemutató és a vasárnap! előadás után ma este kerül idén harmadszor a Dóm előtti színpad közönsége elé Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátéka. Képünkön Iluska (Andor Éva) és a strázsamester (Katona Lajos) jelenete az első felvonásból Esték a téren Próba — oroszlánok között A férj és feleség fél órá­val előbb hallani sem akart egymásról, annyira össze­vesztek valamin. Igazságte­vésre mentek be a Szeged városi és járási kapitányság­ra. Félórába telt, amíg mind­ketten kipanaszkodták magu­kat. Az ügyeletvezető rend­őrtiszt türelmesen végighall­gatta őket, s utána addig be­szélt a szívükre, hogy kölcsö­nös makacsságuk felengedett. S ha nem is csókolódzva, kart karba öltve, de kibé­külve mentek haza. Lépcsők, kapuk, oroszlá­nok. Mindez deszkából, léc­ből, festékfottos zsákvászon­ból, s mindez természetesen odakint, a Dóm téren, ahol néhány napja már Verdi mu­zsikájára igazítják lépteiket az egyelőre még farmernad­rágos fiatalabb, és tisztes pantallójú idősebb statisz­ták. Próbálják az Aidát. Igaz, ez még csak amolyan „elő­főpróba", — kellékekkel, de fejdíszek és köntösök nél­kül ; teljes némaszereplő­gárdával, de még csak sze­lídebb ütésekkel összetákolt díszlet re ndszeren —, a han­gulat azonban már premieri. Főképp a címszereplő Aidá­nak az. Hogy miért? — Még soha nem énekel­tem operát szabadtéren — mondja a frissen Szegedre érkezett Maria Biesu, akinek első útja természetesen fel­lépésének színhelyére veze­tett. — Egyelőre még nem tudom elképzelni, hogyan is hangzanak majd itt az ári­ák... — Jól, nagyon jól! Nekem már vannak tapasztalataim! A hang egy vörös bajusz alól ered, amely bajusz — és szakáll — gazdája már tényleg joggal mond véle­ményt a hangok Dóm téri terjedéséről. Peter Glossop, a szabadtéri játékok Aida­előadásának Amonasrója nyugtatja így Kisinyovból ideröppent kolléganőjét; az a Peter Glassop, aki énekes­ként is, de kedves-bohém emberként is sok hívet szer­zett már magának a koráb­bi években. Aida-Biesu megnyugszik, majd Mikó András rendező kérésére felszalad a lépcső­sor tövébe, s odaáll az egyik félelmetes papíroroszlán elé, hogy most már tényleg Aida­ként nézzen farkasszemet a hatalmas tribünnel. Maria Biesu és Peter Glos­sop játszott, dalolgatott az oroszlánok intő mancsa alatt.,. A. L. Baleset "" Áz ünnep varázsa Félidőben jár a Szegedi Ünnepi Hetek. Nem mérleg­készítés ez, csak a jóleső érzés íratja e sorokat arról az erdekes, mozgalmas két hétről, amelyet látunk, alakítunk és élvezünk is. Nem a „vidéki dicsekvés" kisszerűsége ösztönzi a rendezvényeket, ünnepségsorozatokat, sokkal inkább a jól felfogott országos és lokális érdek és érzés. Az országos érdeklődést nemcsak a központi sajtó­orgánumok, hírközlő szervek figyelmén (néha figyelmet­lenségén) lehet mérni, leginkább ilyen értékű jele a figyelem­nek az a személyes jelenlét, ami az ideérkezők több tíz­ezres számában fejeződik ki. Egy évtized alatt a szegedi ünnepi játékok országosan elismert, vitathatatlan helyet vívott ki kulturális életünkben. Ha a különböző rendezvények, s a művészi produk­ciók oldaláról közelítjük meg a mögöttünk levő két hetet, akkor országos igényekkel mérve is sikeres az első félidő; minden egyenetlenségével együtt is az. Nem felel meg a valóságnak az a felfogás, hogy a lokális tájjelleg már eleve meghatározó kicsinyítő tényező. Éppen ellen­kezőleg: a táj jelleg kifejezése ls országos rangot tá­maszt es országos figyelmet ad. Ha valakinek egyszer eszébe jutna, hogy a táj iparának széleskörű bemutatása helyett valamilyen országosan összehozott nehézipari ki­állítást produkáljon — sikertelenségre kárhoztatná az ipari kiállítást. Vagy ha a táj őszibarackja és bora he­lyett a hegyvidéki gyümölcs- és szőlőkultúra produkcióit mutatná be a szatymazi és pusztaméngesi stb. termékek helyett. Az országos és nemzetközi méreteket megfelelő ke­retekkel es kombinál tan a tajjelleg erősíti es emeli. Nem sólZat érric'cgy olyan maratoni verseny, ahol nem a leg­jobb hazai és külföldi sportolók lépnének fel. Hasonlóan szegényesnek minősülne egy motorcsónakverseny, ahol csak a helyiek szerepelnének és elmaradnának a legis­mertebb európai versenyzők. _ Az ünnepi hetek félideje azt bizonyította, hogy a rendezvények kombinációja jól, kiegyensúlyozottan sike­rült. Persze az országos tekintélyt a művészi élet szfé­rájában lehet keresni elsősorban. A játékok eddigi pro­dukciói is újat hoztak. A Bánk bán-ban Simándy József fellépése mindig esemény, és Szinetár Miklós rendezői felfogásában a mértéktartó látványosság most is osztatlan sikert aratott. A rigai balett kitűnő produkcióit azok is élvezték és élményt jelentett számukra, akik nemrégen ismerkedtek meg a balett művészetével. A János vitéz iránti érdeklődésen semmit sem változtatott a rendező­nek — a szokásoktól eltérő és itt-ott vitatható koncep­ciója. A IX. Nyári Tárlat fényét fokozta a szegedi mű­vészek népies jelenléte, és művészi munkájuk érdekes, nagy igényességet és felelősséget tükröző vonása. A tár­latnak nagy szerepe van abban, hogy Szegeden egy je­lessé váló piktúra nőtt fel. Mindez azért támaszt ünnepélyességet és valami sa­játos szegedi varázst, mert kiegyensúlyozott gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok között élünk. Nemcsak az ellátásban, szinte árubőségben megújuló napjaink mu­tatják ezt, hanem az a nyugalom és rend ls, amely most már szinte elengedhetetlenül természetes vonása az élet­nek. Ezen a talajon kivirul az ünnepélyesség és érdekes­sé válik minden használható okos, jó rendezvény. Hi­szen csak az az ember élvezi a látnivalókat, akj nyu­godt, biztonságos körülmények között él és dolgozik. Va­lahogyan ez az egész ünnepi hangulat elsősorban ebből a légkörből nyeri a maga szépségét, báját. S ez nem „mel­lékesebb", mint maga az, hogy egy hóinapig ünneplünk Szegeden. A „második félidő" sem ígérkezik gyengébbnek. Az öröm, ami most itt van, egészen termeszetes. Sokan, na­gyon sok százan ós ezren alították és hozták létre mind­azt, amit Szeged produkál. Szellemi foglalkozásúak és fizikai munkások, művészek és vezetők. Ez a nagy kö­zösségi munka is érdekeltté teszi a szegedieket mind­abban, ami itt történik. Az elismerés és az őszinte dicséret hangján lehet szólni arról a sok száz és ezer emberről, akik ilyen szép, érdekes és hasznos dolgokat hoz létre belső meggyőző­désből eredő gondolattal és lélekkel. SOMBOR JÁNOS addig eseménytelen, szürke feltehetően ók „rándultak ki" hétköznap az este a rendőr- a kocsival. A Wartburg tu­— Pedig a rendőrtisztek nem pszichológusok — je­gyeztem meg az elmenők után. — Nem árt, ha az ember ahhoz is ért valamit — tért ki a magyarázkodás elől az ügyeletvezető, mert hirtelen bejelentkezett a rövidhullá­mú adón a soros baleset­vizsgáló: — Ütőn vagyok Makóra, ahonnét jelentették, hogy egy jugoszláv rendszámú sze­mélygépkocsival fának sza­ladtak. Két sérült szorul or­vosra. Perceken belül a mentők is rohantak a balesetvizsgá­lók nyomában. Tíz óra múlt, ségi ügyeleten. Segítségkérés — Verekszenek a Jófalat csárdánál, jöjjenek azonnal! — rezgett a telefon memb­ránja egy nő hangjától. — Köszönöm a bejelentést, két perc múlva ott vagyunk. Az adó gombja azonnal kattant, s a készülék már sugározta is: — Csaba, Csaba, jelentkez­zen Kormányosnak! Hol tar­tózkodnak? — Szeged alatt, az E—5-ös úton — szóltak vissza az egyik cirkáló járőrkocsi rá­dióján. — Menjen a Gedóba, a Jó­falat csárdához, ahol verek­szenek. Intézkedjék! Elhagyott autó Közben beszaladt egy táv­jelentés arról, hogy Fülöp­szálláson az országút mellett találtak egy elhagyott Wart­burgot, amelynek rendszá­ma: CL 09—69. Benne egy útlevél Görög András, Sze­ged, Oskola utca 21. szám alatti lakos nevére kiállítva és egy papírlapon szegedi telefonszám, öt p>erc múlva már megtudták, hogy a Wart­burg az útlevél tulajdonosáé, a lezárt kocsit pedig néhány órával előtte valakik elvit­ték. A távmondatban az is szerepelt, hogy a kecskeméti MÁV sorompónál igazoltat­tak négy nagyhajú fiatal­embert, akik Szeged felé tal­paltak az éjszakában. A gyanú igazolódni látszott: lajdonosa viszont nyugodtan aludhatott, mert kocsiját be­vitték a fülöpszállási tanács udvarába. Viszik a csövet Egy lakó a Hajnóczy utca 13. szám alól telefonált, hogy a lakása elé, a fal mellé ki­tett több szál félcolos csövet, amelyet vízvezetékszereléshez akart felhasználni, elvitték. A legközelebbi járőrkocsi „ráállt" az állítólagos útvo­nalra, amelyen a csővivők­nek haladniuk kellett Sem­mi eredmény. Később a pa­naszos kiskabát alatt pizsa­mában szaladt át az ügyelet­re, hogy károsodásáról fel­jelentést tegyen. Közben be­szaladt a járőr a Jófalat csárda „hőseivel". A rendőr­járőr jelentette: — Paronai Sándor Lajos 18 éves, Hunyadi János sugárút 4. szám alatti lakos ittasan megállj-t parancsolt a zenekarnak, miközben szeméremsértő magatartást tanúsított. Egy ott szórakozó idősebb ember tisztességre intette a fiatalembert, aki a figyelmeztetőt leütötte. A vendégek az idősebb ember segítségére siettek, s ebből parázs verekedés keletkezett. Paronait alaposan helyben­hagyták a Jófalat csárda­beliek'. A fiatalembert ké­sőbb elengedték haza, hogy vizes ruhával .borogassa az arcát, a verekedésért majd a szabálysértési előadó vonja felelősségre. Éjfél után már nem tör­tént semmi említésre méltó a városban, amely lassan aludni, pihenni tért, míg a áárőrkofcsik folytatták útju­kat; át- meg átszaladtak az utakon, körtöltéstől körtöl­tésig. L. F, Devizahüntettek Devizagazdálkodást sértő bűntett és üzérkedés miatt indított eljárást a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság Cseh Jánosné 53 éves, Ka­posfüred, Május 1. utca 41., és Szántó József 64 éves, Szeged, Bem tábornok utca 16. szám alatti lakosok ellen. Csehné Szántónak rokona. Megbeszélte vele, hogy Sze­geden majd vásárol külföl­diektől különféle árut, s azt elküldi neki értékesítésre. Rábizonyult, hogy egy év le­forgása alatt 15 szivacskosz­tümöt, 11 orkán kabátot, sok nylon inget ós kendőt vásá­rolt és értékesített Szántó rokona útján. 12 ezer forintot SZERDA, 1968. AUGUSZTUS 7. adott át külföldieknek. Ügyüket vádemelésre átad­ták a Fővárosi Főügyészség­nek. Ugyancsak devizagazdálko­dást sértő bűntett miatt in­dított eljárást a rendőrség Szilágyi Mihályné 42 éves, Kalósemiyén-Üj falurét 2., és Rózsavölgyi Sándor 15 éves, szakolyi lakosai; ellen. Rózsavölgyi átmenetileg Sze­geden dolgozott, mint gépko­csivezető. Egy alkalommal Szilágyiné meglátogatta és közvetítésével szivacskosztü­möket és orkánkabátokat vá­sárolt külföldiektói a Marx téri piacon 4 ezer forint ér­tékben. Ügyüket vádemelésre átadták az ügyészségnek. GYARORS.

Next

/
Thumbnails
Contents