Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-06 / 183. szám

Szegedi |t Ünnepi Hetek Bemutató szabadtérin Nyári tárlat amit a János vitéz képvisel. A legszerencsésebben talán szás eszközeivel is operáló Dene József (Bagó) és KatoAzt hiszem, a szegedi szabadtéri tíz esztendős történetében előadást nagyobb erdeklódés még nem előzött meg, mint az idei János vitézét Nemcsak abból gondolom ezt mert jegyeket hónapok óta nem lehet rá kapni, hanem azért is, mert a főpróbát legalább háromezren nézték végig. Saját tapasztalataimból tudom, hogy a tíz év alatt ennyien még egyetlen próbán sem ültek. Mindezzel együtt, miután a közönség ilymódon megismerte a rendező, Kertész Gyula elképzeléseit és megoldásait, bizonyosfajta elégedetlenség is jelentkezett. Ugyanis, mint kiderült, a rendező elvetette a színrevitel konvencionális megoldásainak egy részét. Nem vonultatott fel például lovakat, nem szerepeltetett birkanyájat, vagyis elhagyta azokat a megoldásokat, amelyek sokak szerint a Dóm előtti színpad látvány-lehetőségeinek lényegéhez tartoznak. Szürkébbé vált-e ezzel az előadás? Bizonyos értelemben feltétlenül. Csakhogy ez művészileg valójában nem szegényedés, hanem gazdagodás: szakítás az olcsó hatáskeresés legigénytelenebb eszközeivel. Mint a bemutató tapasztalatai bizonyítják, a közönség enélkül is megkapta, amit látványban, színben, pompában várt az előadástól. A második és harmadik felvonás szép nyitóképét például nyíltszíni taps fogadta; ez is elég dokumentum lehet arra, hogy a rendező erre vonatkozó elgondolásai nem hibásak. A szabadtéri hagyományai azonban ezzel nem merülnek kL A Dóm előtti színpad tradíciói a monumentálitás és a látványosság alapelvévé a dinamikus tömegmozgást tették. Ha Kertész Gyula rendezését ezzel az alapelvvel szembeállítjuk, rögtön dokumentélódlk az idei János vitéz előadásának egyik gyengesége, az előadás szervezettségének statikusságát A szabadtéri hagyományos stílusa és törvényei szerint nem egyszerűen a tömegek puszta jelenléte a fontos, hanem mozgásuk dinamikája. Kertész Gyula viszont jelenlétük mozdulatlanságával. egyszerű dekorativitásával operál, s csak az előadás egykét fordulópontjón lendíti ki a tömegeket, a kórust és a statisztériót merev állóhelyzetéből. Ez kétségkívül hibája az előadásnak; a rendezés nem tudta megszervezni a tömegek ténylegesen funkcionáló jelenlétét. Ez a statikusségba dermedt dekoratívltás a produkció egyik negatívuma. A másik Székely László díszletelnek mozaikszerű szétszórtsága. A díszlettervező törekvései abban mindenképpen helyeselhetek és dicsérendők, hogy egyetértve a rendezővel, nem cgatlakozott a színpadkép megoldásának „birkanyájas" szelleméhez, abban viszont már nem, hogy díszleteiből hiányzik az egység. Mintha több előadás maradék-díszletelemeiből rakták volna össae a színpadi képet. Stílusban és jellegben egyaránt kevés köze van például a gonosz mostoha házának részletező, aprólékos naturalizmusához. mondjuk, a fák nagyvonalú és a lépcsők még nagyobb vonalú kidolgozásának. Mindez csak részben tudatos művészi törekvések eredménye, részben gyakorlatlanság következménye: Kertész Gyula és Székely László egyarant most lép először önálló produkcióval a szabadtéri közönsége elé. Hibáik jórészt ebből a helyzetből következnek. Bizonyos egység viszont kétségtelenül érvényesül a közreműködő művészek teljesítményében, bár ez az egység mindenekelőtt kétségkívül jelleget és stílust jelent, s nem megoldásbeli szinvonalat. Ennek lényege: belülmaradás azon az operett-népszínmű daljáték stíluson, a gonosn mostohát alakító na Lajos (Strázsamester) duó Gobbi Hilda és a falu csőszé- — minden dicsérendő erednek szerepét játszó Alfonzó ményük ellenére — tetszett a valósították meg ezt a stílust, legkevésbé. Mit mondjunk róluk? Szinte minden jelenetüket nyíltszíni tapssal fogadta a közönség! Szolidabb színvonalat, de feltétlenül színvonalat jelentett az Iluska—János vitéz kettős. Andor Éva és Palcsó Sándor egyaránt kedves, szeretetreNéhány szegedi színész is közreműködött az előadásban. Közülük elsősorban Kerpely Judit, Mentes József, Kovács János, Zádori István és Bordás Dezső epizód-alakítása dicsérendő. Nagyon tetszett Barkóczy métó, rokonszenves embert Sándor szllemes koreográfiá állított színpadra. A produkció harmadik színvonal rétege a Kibédi Ervin (francia király), — Dunszt Mária (francia királykisasszony) — és Hlatkl László (Bartoló) ja. Márk Tivadar jelmezei viszont már csak részben; nem világos például, hogy a gonosz mostoha jelmezének megtervezésében miért fordult el a produkció a mesetrió. Sok szellemes és hatásos szerűségtől egyfajta realizmus eszközzel megoldott jelene- irányába. teiket megérdemelten köszöntötte taps. Az ilyen szempontból negyedik csoport, a népszínmű-hagyományokhoz legszembetűnőbben ragaszkodó és néhol a túljátA zenekart — elsősorban népszínműre vonatkozó utalások erőteljes hangsúlyozásával — Rubányi Vilmos vezettc. ökrös László BMBE. "#pi BBA m * r ÉFU SHBL X^.-. gflgfP ' J tjWn 1 ) Ki Jl % Wft i Hl „ WÉí P i Yfiipfia i HM míMm jwjm Vasárnap délben megnyílt a IX. Szegedi Nyári Tárlat. Az ünnepi hetek egyik legrangosabb, országos figyelemmel kísért képzőművészeti kiállításának megnyitó ünnepségén jelen volt Siklós János, a megyei pártbizottság titkára, dr. Perjési László, a Szeged városi pártbizottság első titkára, dr. Biczó György, a Szeged m. j. városi tanács vb elnöke. Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács vb elnökhelyettese is. Dr. Bálint Alajos, a Móra Ferenc Múzeum Igazgatójának köszöntő szavai után dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT országos elnöke mondott megnyitó beszédet. A nyári tárlat idei dijait dr. Eiczó György adta át. A IX. Szegedi Nyári Tárlat emlékérmét és az 5 ezer forintos jutalmat Ligeti Erika szobrászművész, Szurcsik János Munkácsy-díjas festőművész, Tóth Sándor szobrászművész és Zombori László festőművész kapta. A kiállítás megnyitása előtt a városi tanács végrehajtó bizottsága a Tisza-szálló tükörtermében fogadást adott a kiállító művészek és meghívott vendégek tiszteletére. * A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában néhány hétig a magyar festők, szobrászok, grafikusok újabb munkáinak legrangosabb válogatása várja a látogatót. Aligha túloz ez a minősítés, hiszen az elmúlt évtized alatt Szeged nemcsak a játékok hangos városa lett, de a sok hazai műteremben Llebinmn Béta felvétele Zombori László festőművész átveszi a IX. Szegedi Nyári Tárlat diját dr. Biczó Györgytől, a városi tanács vb elnökétől. Középen: dr. Ortutay Gyula akadémikus métlődő szegedi bemutatko- tott mesterségek mellett alzés. kotójukat, Ábrahám Ráfaelt Az idei nyárt tárlatot néz- is dicsérik; Czinke Ferenc új ve ez a kiegyensúlyozott biz- lapjai, melyek most új oldaltonság fogja meg leginkább a látogatót: a jó irányban haladó, kellő sebességű, szívesen látott újdonságaival nemesen művelő, szórakoztató utazás megnyugtató biztonsága. Mert hogyne volna megnyugtató érzés látni, miképp lépnek évről évre előbbre a nemrég még pályakezdő fiatalok, s hogy szólnak egyre ról mutatjak a művészt; Kajári Gyula három szénremeke és Szalay Ferenc ugyancsak három, egyáltalán nem vázlut-rangú vázlata. Nagy öröm és egyben nagy derültség Gácsi Mihály rézkarcait is nézni — kár, hogy a szegedi kiállítás előtt már többször is volt alkalmunk találkozni velük. Grafikában vesztett a IX. higgadtabban egyre tisztáb- Szegedi Nyári Tárlat, nyert csendes bemutatóhelye is. A képzőművészet barátainak képzeletbeli előjegyzési naptárában már kitörölhetetlenül ott a figyelmeztetés: Szeged, július vége — vagy augusztus eleje —, nyári tárlat! A rendszerességnek ez a biztonsága a most kiállított művekből is sugárzik. A közel 230 műtárgy éppen a maga szótlan újdonságával mondja el, alkotója éppen erre a közös bemutatóra készítette, hogy a felsorakozó somogyi Károlyné felvétele művészeknek már nagyonls János vitéz (Palcsó Sándori- és a francia király (Kibédi számon tartott programpontErvin) kettőse. ja a nyárról-nyárra mégisTáncos lábú nyelvrokonok Beszélgetés az izsevszki együttes vezetőivel Hogy az udmurt, azaz csoport volt. Oi-szágos sike- cos életkor és tánctudás szevotják nyedv finnugor csa- rel 1957-től datálhatók, ami- rint három csoportban dolládba, annak úgynevezett kor is köztársasági fesztivált gozik. A törzsgárdához tarpermi ágához tartozik — nyertek Udmurt ban. Ezt kö- tozó 40 táncosból 32 jött még az egyetemről volt vetően Izsevszkben gyönyö- Szegedre — három tangószerencsém tudomást sze- rű kulturális palotát építet- harmonikás és két énekes reznl. Ám, hogy ezzel a tek a táncosoknak, ahol ko szólistával. Szegeden kívül nyelvi rokonsággal mit le- moly művészi műsorokkal Makón és Ásotthalmon szehet kezdeni ma, a húsza- léptek fel. A társulat töret- repelnek még a megyében, dik század dereíkán, arról a len fejlődésének fontos do- s vendégkörútjuk során szakszervezeti néptánc- kumentum-állomásai: 1963 Balatonbogtárra is ellátogatfesztlvál másnapján este, — amikor szintén köztársa- nak. félórával a külföldi együt- sági néptánc-seregszemle altasek bemutatkozása előtt kalmávat a kitüntető „népi" győződtem meg az újszegedi elnevezést kapták; az 1965- ___ szabadtéri színpad lábánál, ös moszkvai jutalomjáték; a Tolmácsra vártunk, s hogy a Nagy Októberi Szocialista rendelkezésre álló perceket Forradalom tavalyi jubileaddig se töltsük haszontala- uml éve, mikor az uráli kenui, szerény képességemhez rületben turnézó gépgyári mérten, az orosz és magyar együttes a szovjet néptáncszavakat furcsán keverő mozgalom legmagasabb feitaglejtésekkel igyekeztem G. tüntetését kapta Szverdlovszkban. Buhtyejev elnézést kért, mennie kellett a táncosokhoz. Otthagyta viszont Ty. G. Gundarint, az együttes művészeti vezetőjét és V. G. Gracsov koreográfust, akik ban a már régebben szemmel tartott idősebbek! A nekünk leginkább kedves, fiatal festőkről szólva: a legkészült kép, szobor, rajz nagyobb örömöt, kétségkívül munkák számát, mind pedig viszont szobrokban! Pontosabban a bronzba öntött, legkisebb munkákban, a plakettekben. Mind a kiállított a díjazott Zombori László értékét tekintve különös fiad ja: három képe hármas bl- gyeimet érdemel a szegedi zonyítéka a mar régen érle- plakett-bemutató. A nagy lődő, de most mind gyorsabb tárlatnak ezt a kisebb egyseütemben kibontakozó tehet- gét gazdagítják a díjazott ségének! Dér István kiállított szobrászok — Ligeti Erika ás munkál ugyancsak egy erő- Tóth Sándor — munkái is, teljes művészi továbblépést amelyek közül Ligeti Erika dokumentálnak. A még „kollekciójából" különösen a „kiállító-Benjáminnak" szá- Bábfesztivál-sorozat csupamító Zoltánfl István mester- ötlet darabjai, a Tóth Sándomód megfestett, motívum- réból pedig a karakteres gazdag képére, s az ismét — portrék emelkednek ki. Erzéjoggal — szereplő Veres MJ- keny rajzú érmékkel jelenthály különös, északi meséket kezett Asszonyi Tamás, Sz. asszociáló munkájára szintén nem lehet nem figyelni. „Idősebbjeink" közül talán Fontos Sándor vásznait nézzük most legelégedettebben: amit vesztettek fényben, látványban, annyit nyertek mélységben, gondolatban. A mindig szívesen látott —, s most díjjal is megjutalmazott — Szurcsik János főképp Arató kaszásával ad újat Az idei nyári tárlat grafikatermése a tavalyihoz kéEgyed Emma, Nagy litván János és Szöllósy Enikő is, kinek Cantáfa-sorozata ugyancsak a kiállítás legjava darabjaihoz tartozik. A „háromdimenziós" szobrokkal szereplők közül Németh Mihály csak méretük szerint apró kőalakjai, Csikai Márta ólomfigurái és Rátonyi József terrakottái mellett muszáj hosszabban időzni. Szabó Iván diófa-domborművei költőiek. A mindenképpen sikerespest valamivel soványabbra nek minősíthető — Rozványi sikerült. Számuk szerint is, Márta rendezte — kllence„súlyuk" szerint is meg- dik tárlat után nagy érdeklő-' Nikolényi István csappantak a lapok; s így a 67-es grafikatobzódást most csak néhány — egyébként Igen kiváló — rajz Idézi. A Mesterségek dicsérete című munkák, melyek a bemutadéssel várjuk a jó irányba haladó, kellő sebességű utazás újabb állomását: a jubileumi, X. Szegedi Nyári Tárlatot! Akácz László N. Buhtyejev tudtára adni: a fesztiválra érkezett izsevszki együttesről tőle, az udmurt! szakszervezett küldöttség vezetőjétől szeretnék információkat kapni. Mire Buhtyejev lelkes méltatásba kezdett Szegedről, a készséggel beszéltek a Káma város hangulatos utcáiról, folyó környékéről, a „motoházairól — s én némi rézig- rak városáról": Izsevszkről, náltsággal megint lesújtó meg természetesen az együtvéleményt nyugtáztam tesről. Elmondták, a gépnvelvtudásomról, meg a gyári táncegyüttesben lakaszétszakadt nyelvi rokonság tosoktól marósokig seregnyi jelen állapotáról. Szerencsé- üzembeli táncol, de találni re a tolmács hamar kimen- . „ ,.., . ' , tett köztük gimnazistákat, egyeígy gyorsan kiderült: a teml hallgatókat, pedagoguSzovjetunió Udmurt Autó- sokat, orvosokat is. Ma már nóm Köztársaságának fővá- olyan tervszerű munkát városából, Izsevszkből érkezett geznek h az együttesen gépgyári tarcegyuttes 30 . .... éves, s 1953-ig szinte telje- valóságos szervezett sen ismeretlen művészeti rend alakult ki; a 150 tánWengraf Képernyő Lengyel József novellájából maga a szerző irt tv-játékot — néhány társszerző társaságában. A kollektív munka sikeresnek bizonyult: alighanem az utóbbi évek legjobb, hazai fogantatású tv-kamaradrámájét láthattuk vasárnap este. A siker okait könnyű megfejteni. Az első és legfontosabb az, hogy a képre-váltók adásmódban szikrázott tel igazán. Egy gesztus, egy fintor többet mondott az alig félórás darabban, mint egy percekig tartó némajáték. A stilusérzékéről jól ismert Horváth Jenő rendezte a tv-játékot, s munkáját még azért is dicsérhetjük, hogy maximálisan mert az emberi arc játékára építeni. Sok közeli felvétele a legnagyobb éppen drámai csomópontjai- pontosaággal térképezte fel a nál bontották ki a remek Lengyel-írást; a második pedig az, hogy a szerkesztésben a maximális tömörségre törekedtek. A jó novellák szűkszavúságával kelt életre a félzsidó fasiszta karrierista Wengraf története, s drámája éppen ebben a feszes előfolyton változó tekinteteket; tulajdonképpen a mind több félelemmel villogó szemek, az egyre sűrűbben hálózó ráncok játszották el a drámát ... Somogyvári Rudolf, 5omoei/i-Erzsi, Gobbi Hilda, Tyll Attila, Almási Éva és Széttáró József alakította a tv-játék szerepelt. Hogy Horváth Jenő milyen jó rendező azt éppen a legutolsóként említett Szendrő József szokatta, nul mértéktartó, s ezért szokatlanul hatásos játéka magyarázza : ő még ezt a mostanában különösképpen fejcsóválva figyelt színészt is rá tudta venni egy igazi — színészi — alakításra. A. L KEDD, 1968. AUGUSZTUS 6. DELMAGYARURS/AG 5