Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-06 / 183. szám

világ proletárjai, egyesüljetek! Szófia, VIT: a magyar s z o c i a us ta munkáspárt lapja Emlékezés Hirosimára 58. évfolyam, 183. szám Ara: 70 fillér Kedd, 1968. augusztus 6. Kádár János elvtárs nyilatkozata a pozsonyi tanácskozásról Hazaérkezett a magyar küldöttség A hat szocialista ország pártvezetőinek pozsonyi ta­nácskozásán részt vett ma­gyar pártküldöttség — Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a delegáció vezetője, továbbá Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke, Komó­c .n Zoltán, a Központi Bi­zottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai — vasárnap délelőtt visszaérkezett Buda­pestre. Az érkezésnél a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Bisz­ku Béla és Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Aczél György, ^ Központi Bizottság titkára, Bankéi András belügymi­niszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Péter János külügy­miniszter, Gyenes András, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője és Josef Pu­esik, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság budapesti nagykövete. A megérkezés után Kádár János a repülőtéren nyilat­kozott a sajtó képviselőinek. — A közös nyilatkozatról az a véleményem, helyesen mondta az aláírás után rög­tönzött gyűlésen Smrkovsky elvtárs: történelmi jelentősé­gű okmány. Mielőtt hazain­dultunk a repülőtérről, a csehszlovák újságírók szin­tén' kérdést intéztek hoz­zám, s én is történelmi je­lentőségűnek neveztem, hoz­záfűzve, nem biztos, hogy ebben a pillanatban minden­ki pontosan megérti. Egy hét. egy hónap múlva, vagy később azonban mindenki meg fogja érteni. Azért me­rem így jellemezni e doku­mentumot, mert a szocialis­ta világrendszer, a nemzet­közi kommunista mozgalom fejlődése és általában a bé­kéért és a haladásért világ­méretekben vívott harc szem­pontjából különösen jelentős es fontos annak a hat párt­nak egysége és egyetértése, amelynek képviselői ott vol­tak Bratislavában, és ezt a nagyon fontos okmányt alá­írták. — Nem titok, hogy bizo­nyos kérdések megítélésében véleményeltérés volt a Cseh­szlovák Kommunista Párt vezetősége és a másik öt párt vezetősége között. Ezt a nemzetközi kérdéseket fi­gyelemmel követő újságol­vasó emberek tudják; ez mindenki előtt világos, aki egymás mellé teszi az öt párt varsói levelét és a Csehszlovák Kommunista Párt elnökségének azzal kapcsolatos állásfoglalását. — Nagyon nagy dolog, hogy a félreértéseket és a véleményeltéréseket időköz­ben sikerült részben tisz­tázni, s a hat testvérpárt — bizonyos véleménykülönbsé­gek esetleges megmaradása mellett is — arra helyezte a figyelmet, ami közös. Meg­egyeztünk abban, ami párt­jaink harcában külön-külön es együttesen is a legfonto­sabb, hogy most félretesz­szük azt, amiben idáig né­zeteltérések vagy értékelés­ben különbségek voltak, és arra fordítjuk figyelmünket, ami közös, ami összeköt ben­nünket. Ez, ebben az ok­mányban megfelelően kife­jezésre jutott: a hat szocia­lista ország egysége és együttműködése, a szocia­lista országok általános egy­ségtörekvése, a Varsói Szer­ződés, a KGST erősítésének szándéka. Erősödött közös imperialistaellenes frontunk, és ez a döntő. — Pártunk Központi Bi­zottsága a nemzetközi kér­déseket — ugyanúgy, mint saját társadalmunk fő kér­déseit — nagy felelősséggel, nagy gonddal szokta mérle­gelni. Megfelelő elhatározás elapján tartottuk helyesnek és szükségesnek a varsói le­vél aláírását, amely a többi testvérpárt mellett a mi pár­tunk meggyőződését is kife­jezi. Ugyanezt fejezte ki a Népszabadságban nemrég kö­zölt cikk, s úgyszintén teljes meggyőződésünket fejezi ki az az okmány, amelyet most a hat testvérpárt képviselői aláírtak. Már ott, az ok­mány aláírása után különbö­ző alkalmakkor mondtam, hogy amit aláírtunk, azt ko­molyan vesszük, ahhoz tart­juk magunkat, és mindenkit üdvözlünk, aki ezt megérti és támogatja, nálunk, Cseh­szlovákiában, vagy bárhol a világon. Ugyanakkor min­denkivel szembenállunk, aki ez ellen ilyen vagy olyan formában próbál fellépni. — Mindehhez annyit sze­retnék hozzáfűzni, hogy párttagságunk, közvélemé­nyünk végig figyelemmel követte az utóbbi hónapok fontosabb nemzetközi ese­ményeit, ideértve a cseh­szlovákiai folyamatot is. Azt tartjuk, hogy Központi Bi­zottságunk következetesen foglalt állást e kérdésekben, politikánk világos. Talán megengedhető megelégedés­sel és örömmel állapíthatjuk meg, hogy párttagságunk, közvéleményünk érti, he­lyesli, támogatja és támogat­ni fogja e politikát. A bra­tislavai okmány megértése nálunk nem kíván külön erő­feszítéseket, és azt sem, hogy az emberek meggyőződésük ellenére helyeseljék. Gondo­lom, hogy ez találkozik a mi pártközvéleményünk, a magyar társadalom meggyő­ződésével és értékelésével. Ebben bízunk és ennek meg­felelően fogunk a továbbiak­ban dolgozni a Bratislavá­ban aláírt okmány céljainak megvalósításáért (MTI) Összeült a BT Jordánia ENSZ-képviselője a Biztonsági Tanács augusz­tus havi elnökéhez intézett levelében kérte a tanács sürgős összehívását „a Jor­dánia ellen irányuló folya­matos izraeli agresszió kö­vetkeztében kialakult súlyos helyzet megvitatására". A kérés előterjesztésére a va­sárnapi légitámadások szol­gáltattak közvetlen okot. Az ENSZ-ben bejelentet­ték, hogy hétfőn, magyar idő szerint 20 órakor, össze­ült a Biztonsági Tanács és megvitatja Jordánia pana­szát, illetve Izrael ellenpa­naszát. Szombaton éjszaka felhő­szakadásszerű eső tette pró­bára a karneválozók kitartá­sát. Az óriási reflektorokkal megvilágított utcákon azon­ban — az eső ellenére — vé­gigvonult a karneválozók tar­ka folyama, akik azután a Szabadság Parkban folytat­ták a mulatságot. És sajnos, zuhogott vasár­nap is. A magyar delegáció tagjai a Vitosárt „mászták meg". A cél ugyanis a kirán­dulás, a városnézés volt, a küldöttek ismerkedtek Szó­fiával. Bár hivatalosan erre a nap­ra nem csináltak programot, a francia lányok összehívták a világ lányait, ifjúságának nőképviselőit egy kis eszme­cserére. De nem a legfrisebb divatról beszéltek, azok mun­kájáról, politikájáról — és természetesen a nők helyze­téről. Hétfőre azután némileg ja­vult az idő. A magyarok a fesztivál utolsó előtti napján folytatták a sikeres találko­zók rendezését. Délelőtt a fejlett kapitalista országok delegációinak nyolcvan kép­viselője látogatott el a Bule­vard Ruszkin levő nemzeti klubunkba, este pedig ugyan­ennyi küldött a fejlődő or­szágokból. Befejeződtek a fesztivál művészeti versenyei is. A magyarok hat aranyérmet nyertek, társastáncban, a Sirius együttes a szórakozta­tó kategóriában, Lendvai Je­nő, a Rajkó-zenekar prímása a népi hangszerek kategóriá­jában, és hármat a KISZ né­pi táncegyüttese. Hétfőn a 23 év előtti ret­tenetre, Hirosimára és Naga­szakira emlékezett az öt vi­lágrész haladó ifjúságának képviselői. Nagygyűlést tar­tottak a nukleáris fegyverek elleni harc témájáról, s „ne legyen többé háború" címmel fényképkiállítást nyitottak a fesztivál, 68 teremben. Délután a Kiiment Ohrid­szki egyetemen, az antifasisz­ta klubban találkoztak a má­sodik világháborúban lerom­bolt városok képviselői. A találkozó előtt filmeket vetí­tettek, s ezek elmondták mindazt, amiről az ifjú kül­döttek zöme legfeljebb csak hallott. Az óhajuk azonban nyilvánvaló volt, nem szabad megengedni, hogy ez valaha megismétlődjék. Se Európá­ban, se másutt. A jubileumok tiszteletére: Munkaverseny a tsz-ekben A Szegedi Járási Városi Tsz-ek Területi Szövetsége május 13-án felhívást bo­csátott ki tagszövetkezetei számára: bontakozzék ki széleskörű szocialista mun­kaverseny a Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 50. évforlulója tisz­teletére. A felhívás a szö­vetkezeti gazdák körében már az első hetekben nagy visszhangra talált. Mostaná­ig az 57 tagszövetkezet kö­zül 41 mezőgazdasági nagy­üzem küldte el nevezését az éves termelési versenybe. A termelés technikai színvo­nalának növelését, az ön­költségek erőteljesebb csök­kentését, a közös vagyon na­gyobb mértékű gyarapítását vállalták, s ezek útján a dolgozó tagság jövedelmé­nek nagyobb mértékű növe­lését tűzték célul. A gazda­ságokban lendületes üze­men belüli verseny is ki­bontakozott. E verseny nagyszerűen éreztette már hatását a nyári növényápo­lási és betakarítási munkák­ban. A munkaverseny zászló­vivői mindenütt a szocialis­ta brigádok. Harmincegy A pozsonyi nyilatkozat visszhangja Nagy nemzetközi vissz­hangja van a pozsonyi nyi­latkozatnak. „A szocialista országok testvérpártjai — ír­ja a Pravda hétfői vezércik­ke — újból a világ elé tár­ták szolidaritásukat, forra­dalmi éberségüket, akaratuk es akcióik egységét a kom­munizmus eszményeiért ví­vott harcban". Az SZKP köz,­ponti lapja igen fontos fel­adatként jelöli meg, hogy az egyhangúlag elfogadott do­kumentum valamennyi téte­lét a valóságba kell átültet­ni. A Neues Deutschland a közös célok érdekében kifej­tett harc egységét, az elv­társias légkört és az elviség szellemét emelte ki. Az Uni­ta megállapítja, hogy „a ta­nácskozás az új és jobb kap­csolatok korszakának kezde­tét jelzi". Cikkének címe: „Szocialista egység". A belg­rádi Borbahangsúlyozza, hogy a hat párt a jövőben is határozottan támogatja a vi­etnami nép harcát, erősíti az európai biztonságot, a szoci­alista országok védelmi ké­pességét, a Varsói Szerződés szervezetének politikai és ka­tonai együttműködését. „A közlemény nem lesz ínyére az imperialistáknak" — eme­li ki a londoni Morning Star. Alexander Dubcek a prá­gai rádióban és televízióban értékelte az ágcsernyöi, illet­ve a pozsonyi találkozó ered­ményeit, majd felszólította az ország dolgozóit: egység­ben a párttal, munkálkodja­nak az akcióprogram végre­hajtásán. A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális szövetsé­ge levelet intézett Dubcek­hez, amelyben a párt politi­kájának támogatásáról biz­tosítja az első titkárt és ki­fejezi meggyőződését, hogy a testvérpártok tárgyalásai hozzájárultak a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásá­hoz is, a CSKP akcióprog­ramjának szellemében. Az első írendég­Bőre színe sötét olajbarna — fellépések előtt a maszk­mester, akinek etióp rab­szolgalánnyá kellene őt va­rázsolni, nyugodtan elmehet sörözni a büfébe. Maria Bi­esu, a Kisinyovi Opera és Balettszínház kitűnő szop­rán-énekesnője a moldovai napsugártól strandszínben, pompás hangulatban, mohó kíváncsisággal toppant be tegnap, hétfő estefelé a sza­badtéri játékok igazgatósá­gára. Elsőnek az Aida kül­földi vendégművészei közül. — Civilben agronómus va­gyok és parlamenti képvise­lő — újságolja büszkén a moldovai SZSZK népművé­sze, s szavainak nyomatéká­ul előmutatja képviselői igazolványát. Zavarban vagyok. Hátha nem is énekelni jött Szeged­re? Néhány másodperc, és megoldódik a rejtély: az operával semmi baj, csak annyi dolga van vele, örül, ha másról beszélhet. Vándor­művész — a szó huszadik századi értelmében. Ügy is mondják: sztár — allűrök nélkül. Az elmúlt évadban például széltében hosszában végigénekelte a szovjet ope­raszínpadokat, volt úgy, he­(Somogyi Károlyné felvétele) Ajándék az érkezőnek. Aki adja: dr. Tari János, a sza­badtéri játékok igazgatója, s aki kapja: Maria Biesu ti négyszeri fellépéssel. Szin­te csak utazott meg énekelt. Parádés, nagy szerepeket. Amióta a műkedvelésből táncoló, éneklő agronómus­lányt felfedezte és megtaní­totta a kisinyovi konzerva­tórium az éneklés művésze­tére, kétéves milánói tanul­mányút, meg egész sereg fellépés vezetett élete legna­gyobb sikeréhez: Tokióhoz. A japán fővárosban tavaly először lebonyolított Pillan­gókisasszony-versenyen, ahol húsz ország harmincnégy művésze kilenc nemzet zenei szaktekintélyének zsűrizése előtt énekelte Puccini operá­jának szopránáriáit — Maria Biesu győzött. S ezzel végleg befutott, egyre, másra kap­ja a szerződéseket. Most pél­dául Szegedtől. Kedvenc sze­repei? A banális kérdésre frappáns válasz: — Toscát énekeltem elő­ször, sokáig csak Toscát kér­tek tőlem; ez volt a legked­vesebb. Tokió után minden­hová Pillangókisasszonyra szerződtettek. Remélem, a szegedi fesztiválról úgy tá­vozom, hogy Aida lesz a kedvenc. n. l termelőszövetkezeti szocia­lista brigád vagy szocialista címért küzdő brigád vetél­kedője kezdődött el. E bri­gádokban összesen 427 ál­lattenyésztő, traktoros, gép­kocsivezető, növénytermesz­tő és kertész tevékenyke­dik. Számos nagyobb gazda­ságban mint például a kis­kundorozsmai József Attila, a baksi Magyar—Bolgár Ba­rátság, a szőregi Egyetértés, a kisteleki Magyar—Szovjet Barátság és az újszegedi Haladás tsz-ekben már szép hagyományai vannak a szo­cialista brigádmozgalomnak. E gazdaságokban jelenleg is állandóan szaporodik azok­nak a száma, akik a jövő­ben szocialista brigádokban szándékoznak dolgozni. A nyári betakarítási mun­kákban sok olyan kimagasló munkateljesítmény született Szegeden és a járásban, mely korábban országos csúcsnak is megfelelt volna. Például Magony József, a csengelei Aranykalász Tsz traktoristája kévekötő arató­gépével egymaga 251 hold gabonát aratott le, mindösz­sze néhány hét alatt. Tisza­szigeten Bodó Antal kom­bájnos SzK 4-es szovjet gé­pével 21 nap alatt 486 ka­taszteri holdról 7096 mázsa gabonát takarított be. Ugyanitt Ferenczi Péter 19 nap alatt 432 hold 6444 má­zsa termését aratta, csépelte el. Kónya József, ugyancsak 19 nap alatt 294 kataszteri holdról 5114 mázsa búzát menesztett a tarlóról a mag­tárakba. Laezi János trak­torista pedig az aratás he­teiben 302 hold kalászos te­rület szalmatermelését dol­gozta fel bálázógépiéve]. A területi szövetségben jó gazdára talált a verseny­mozgalom. Havonta értéke­lik a részeredményeket. A legújabb teljesítményeket a szövetség tájékoztató értesí­tőiben is közzéteszik. A ver­seny teljes nyilvánosságát azonban nehezíti, hogy egyes gazdaságokból késve, vagy csak az utolsó pilla­natban futnak be a munka­versenyben elért részered­ményről szóló jelentések.

Next

/
Thumbnails
Contents