Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-28 / 201. szám

Szirmai István elvtárs Az év hat hónapiában: beszéde Nagygyűlés a MOM-ban A városi tanács fejlesztési alapjának, A Szakasits Árpád Művelődési Házban tartották nagygyűlésüket kedden délután a Magyar Optikai Művek dolgozói. Részt vettek a gyűlésen a XII. kerület intézményeinek, vállalatainak, iskoláinak küldöttei is. A nagygyűlés elnökségében foglalt helyet Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kerület országgyűlési képviselője, Katona Imre, a budapesti pártbizottság titkára, valamint a kerület párt- és tanácsi vezetői, s ott voltak a társadalmi és tömegszervezetek képviselői is. A nagygyűlésen Szirmai István mondott beszédet. Bevezetőben elemezte a nemzetközi helyzet alakulását, s megállapította: az osztályharc az utóbbi időben nemzetközi méretekben éleződött. Európában ugyanis jelentős reakciós, ellenforradalmi erők léteznek, amelyek — maguk mögött tudva az Amerikai Egyesült Államok imperialista köreit — revánspolitikát folytatnak, s az a céljuk, ho® megváltoztassák az európai határokat Az NSZK-ban például újjászerveződtek a nácizmus erői, s jogtalan követeléseikkel, fellépéseikkel állandó nyugtalanságot szítanak Európában. Ezzel szemben a szocialista országok, a haladó erők következetesen sikraszállnak Európa békéjéért, biztonságáért. — Ezt a bonyolult nemzetközi helyzetet figyelembe véve kell szemlélnünk a csehszlovákiai eseményeket is — mondta —, majd részletesen elemezte a testvéri országban legutóbb kialakult helyzet előzményeit. Megemlítette, ho® a testvérpárt vezetői ez év elején hozzáfogtak a régi politikai vezetés által elkövetett hibák felszámolásához. s egyidejűleg meghirdették a CSKP új politikáját Programjukat a ml pártunk igaz örömmel üdvözölte. több esetben is bizalmáról. egyetértéséről biztosította a csehszlovák párt vezetőit. Szirmai István ezután rámutatott: — Emellett azonban már kezdettől fogva felhívtuk a csehszlovák elvtársak fi®elmét 1956-ban szerzett tapasztalatainkra. Rámutattunk arra, ho® a megindult társadalmi folyamatba minden bizonnyal bekapcsolódák a hazai és a nemzetközi reakció is. S ha nem ügyelnek arra, ho® ezt az egészséges társadalmi folyamatot a párt megfelelően kézben tartsa, könnyen kicsúszhat kezükből a vezetés, s mindinkább előtérbe nyomul majd a jobboldal. Rámutattunk: helyes, ha elhatárolják magukat a múlt, a tegnap hibáitól, mert ez felétele annak, hogy a jobboldal ellen erőteljes harcot tudjanak indítani, de u®anakkor fel kell lépniük a haladás, a csehszlovák nép ellenségei ellen is. Sajnos, nem ez történt. Ü® tűnt, ho® csehszlovák elvtársaink .— s ennek talán megvannak a történelmi okai — elsősorban a múlt visszatérésétől félnek, jóllehet a régi vezetés, a szektások, a dogmatikusok lelepleződtek, a csehszlovák nép elfordult tőlük, s í® azok nem tudtak volna ismét lényeges szerephez jutni. Ők mégis elsősorban ezektől féltek. Pedig az igazi veszélyt a .jobboldalról indított támadás jelentette, s e támadás ereje rohamosan nőtt. A veszély az volt, ho® az egész népre kiterjedő megújulási folyamat irányítása kicsúszik a pártvezetés kezéből, lépésről lépésre mindinkább erőre kap a reakció, s elragadja a hatalmi pozíciókat a munkásosztálytól. Sajnos ez — na®on hamar — be is következett. A Csehszlovák Kommunista Pártban komoly eszmei zűrzavar keletkezett, es ez éreztette romboló hatását a szélesebb közéletben, ®engítette a párt vezető szerepét. Amilyen mértékben ®engült a pártvezetés és növekedett az eszmei zűrzavar, olyan mértékben lettek egyre merészebbek, szemtelenebbek a Csehszlovákiában fellépő szocialistaellenes erők. Az öt testvérpártnak a Csehszlovák Kommunista Párt vezetőivel folytatott tanácskozásairól szólva megemlítette, ho® amilyen mértékben fokozódott Csehszlovákiában a jobboldali veszély és erősödött a szocializmusellenes erők fellépése, olyan mértékben váltak ®akoribbakká az elvtársi megbeszélések a testvérpártok között. Ezeket az eszmecseréket az jellemezte, ho® vitáztunk, rámutattunk a csehszlovákiai néphatalmat fenyegető súlyos veszélyekre, baráti, elvtársi tanácsokat adtunk a Csehszlovák Kommunista Párt vezetőinek. Pártjaink képviselői na® megértést tanúsítottak a csehszlovák elvtársak problémái iránt. Hosszú ideig bizalommal, türelemmel próbáltunk segíteni, s közben újból és újból felhívtuk fi®elmüket az e®re súlyosabbá váló helyzetre. Szirmai István ezután részletesen ismertette a Csehszlovák Kommunista Párt vezetőivel Ágcsernyőn és Pozsonyban lezajlott tanácskozásokat, amelyeken közös elvi alap jött létre. E megbeszéléseken kifejezésre jutott, hogy az öt testvérpárt támogatja a CSKP akcióprogramját. Egyöntetű állásfoglalás volt, hogy senki sem kívánja vissza Csehszlovákiában a tegnapot, a régi szektás irányzatot. Közös megállapodás született azonban arra is, hogy keményebben kell fellépni a jobboldali veszéllyel szemben, s hangot kapott az az igény, hogy a csehszlovák elvtársaknak — a demokratikus centralizmus alapján — meg kell védeniük a párt vezető szerepét. Az ágcsernyői és a pozsonyi találkozón született megállapodás alapján remélt gyakorlati lépések azonban a csehszlovák vezetők részéről elmaradtak, lényegében tehát nem teljesítették a vállalt kötelezettségeket. Csehszlovákiában a helyzet tovább romlott. Ekkor elkövetkezett az a pillanat, amikor a csehszlovák vezetők egy csoportja, felismerve az egyre erősbödő veszélyt, a jobboldali puccs lehetőségét, segítséget kért — beleértve a katonai támogatást is — az öt testvéri országtóL Mint ismeretes, ezt a támogatást az öt szocialista ország meg is adta Csehszlovákiának. A Ma®ar Szocialista Munkáspárt állásfoglalásáról szólva kijelentette: kezdettől fogva a csehszlovák testvérpárt új politikáját támogattuk a régivel szemben. Politikai megoldást kerestünk, nem pedig katonait. Szilárdan elhatároztuk azonban, hogy végső esetben, ha Csehszlovákiában súlyos helyzetbe kerül a munkáshatalom és támadás éri a proletárdiktatúrát, ha az forog kockán, ho® e® testvéri ország a szocialista tábor tagja marad-e, va®sem, katonai erővel is segítséget nyújtunk a csehszlovák munkásosztálynak. Szirmai István szólt arról, hogy a Csehszlovákiában levő katonáink jól vannak, nincs veszteségük, az ottani magyar lakossággal jó a viszonyuk. s szolgálatukból eredő kötelezettségeiknek becsülettel eleget tesznek. Magatartásukkal, fellépésükkel — a többi testvérország csapataihoz hasonlóan — segítik azt a politikai megoldást amelyet kezdettől fogva kívánatosnak tartottunk. A katonai segítségnyújtással féken tartjuk az ellenforradalmat; most a csehszlovákiai kommunistákon a sor. hogy a maguk erejéből rendet teremtsenek. A továbbiakban rámutatott arra, ho® közvéleményünk megértéssel, helyesléssel fogadta a csehszlovák nép megsegítésére tett intézkedéseket. Általában nyugodt volt a hangulat, fegyelem és rend jellemezte életünket ezekben a napokban is. Ezután a Moszkvában lezajlott szovjet—csehszlovák tárgyalásokról, azok eredményeiről szólt, s méltatta a megállapodás jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a mostani megállapodás jó alapot teremt a csehszlovákiai konszolidációhoz. Most a csehszlovák elvtársakon a sor. Nem lesz könnyű dolguk, de bizonyára megbirkóznak feladataikkal. A szövetséges haderők, a politikai helyzet konszolidációjával párhuzamosan, fokozatosan kivonulnak. — Ezek után őszintén remélhetjük, hogy a csehszlovák kérdés a világpolitikában és a mi életünkben is múló és ®orsan mégoldható probléma lesz, s figyelmünket az emberiség na®obb kérdéseire irányíthatjuk, amelyeket nem szabad e® pillanatra sem szem elől tévesztenünk. Az imperializmus u®anis megpróbálta, és nyilván a jövőben is megkísérli, a csehszlovák kérdést felhasználni arra, hogy elfeledtesse az emberrel, milyen népirtó háború folyik Vietnamban, ho® Közel-Keleten naponta megújul a harc, s a csehszlovák kérdés felszínen tartásával próbálja elterelni az emberek fi®elmét az imperializmus egyéb bűneiről. Pártunk jövőbeni politikájáról szólva megemlítette, ho® ez a politika sem tartalmában, sem módszereiben nem változik, a népre támaszkodva, a szavak és a tettek egységét bizonyítva, változatlan marad, va®is szilárdan megőrizzük szövetségi hűségünket a szocialista országokhoz, s baráti kapcsolatokra törekszünk a többi államokkal is. Törekvéseink me®alósításához a párt Központi Bizottsága azt kéri az ország népétől, folytassa nyugodtan építőmunkáját, tevékenyen vegyen részt a kitűzött feladatok megvalósításában — mondta befejezésül na® taps közben Szirmai István. költségvetésének alakulása A Szeged m. j. városi tanács gazdasági, szociális, kulturális és igazgatási feladatainak elvégzéséhez szükséges anyagi eszközökről a tanácsi fejlesztési alap és a költségvetés gondoskodik. Ezek első féléves alakulásáról tárgyalt tegnapi ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága. A fejlesztési alap bevételei sok forrásból jönnek össze. Az idei tervben a társadalmi munka és a felhasználásra kerülő saját anyagok értékével e®ütt 226 millió forintnak kell befolynia a tanácshoz. Az első félévben 78,8 millió forint gyűlt egybe és a helyi bevételű forrásoknál előreláthatólag év végén is elmaradás mutatkozik majd a terv jóváhagyását követően kiadott rendelkezések következtében. A lakossági hozzájárulás is elmaradt az időarányostól. A tervezett 13 millió forint kommunális adóból az első félévben nem származott bevétel, mivel az erre kötelezett vállalatok és szövetkezetek augusztus 5-ig fizethetik azt be. A második félévi adó pedig csak a jövő év első negyedében jelentkezik. A mérleg másik oldalán levő kiadások teljesítésének alakulása is hasonló a bevételekéhez. A társadalmi munka és a saját anyag értékével együtt mindössze 27,7 millió forint a teljesítés. Ennek főleg az az oka, hogy a beruházások befejezési határideje a második félévre jut Jellemző, ho® a júliusban kifizetett összeg már egymagában meghaladta a teljes első félévit. Az előzetes felmérések szerint a kivitelezői kapacitás elégtelensége miatt nem várható a beruházások tervszerű teljesítése. Kivétel csupán a mélyépítési munka, melynél még túlteljesítés is várható. Legsúlyosabb a lemaradás a lakásberuházásoknál, s mivel az ezekre ki nem fizetett összeg máshova nem csoportosítható át, ezért szükség lesz hitel felvételére. A Csongrád me®ei Építőipari Vállalattal történt e®eztetés alapján megállapítható, ho® a vállalat 1968-ban 158 lakás felépítésével marad adós, s így 370 lakás átadása várható. Bár a vállalatot minisztériumi döntéssel kötelezték, ho® a Tarjántelep építésének első ütemében az idén 493 lakást adjon át, ebből 138 átadására mégis csak jövőre lehet számítani. Nem fejezik be 20 bányászlakás építését sem. Sajnálatos, hogy mennyire eltolódik majd a tarjántelepi iskola, óvoda, bölcsőde, orvosi rendelő és az üzletházak építése. Bár 1969 végére már több mint 800 lakás felépítésével lehet számolni, az említett létesítményeket a vállalat csupán 1970 végére vállalja. A költsé®etés egyik részében a lakosság kommunális igényeinek kielégítése, a város útjainak, parkjainak gondozása, közvilágítás fejlesztése és ehhez hasonló tételek szerepelnek. Az előirányzatnak minte® fele az utak felújítására szolgál. Ennek felhasználása, főként az I. kerületi tanács területén, a városrendezési tervnek megfelelően történik. A Dugonics teret és az Aradi vértanúk terét felújították, befejezték a Lenin körút első szakaszának átalakítását is, a pénzügyi teljesítésben mégis jelentős a lemaradás. Ez azonban év végéig még megszüntethető, mivel az elvégzett munkákat később számlázzák. A szociális és egészségű®! költsé®etésből az előző évekről áthúzódó felújítások számláinak kie®enlítése mellett biztosítottak a II. kórház, a tbc gondozöintézet röntgenlaboratóriumának, a petőfitelepi szociális otthon konyhájának építkezését, illetve a Földműves utcai körzeti rendelő és a Petőfi Sándor sugárúti bölcsőde felújítását. Mind az egészségügyi, mind a művelődésügyi költségvetés felújítási keretének felhasználása minimálisnak mondható. Utóbbinak az az oka, hogy a Szilléri sugárúti általános iskola és a Majakovszkij diákotthon felújítása áthúzódott a második félévre. A végrehajtó bizottság megállapította, ho® a költsé®etésben tervezett bevételek beszedésével — szemben a fejlesztési alap forrásaival — lemaradás nem jelentkezett. Sőt. egyes bevételi forrásoknál az időarányos részhez viszonyítva túlteljesítés tapasztalható. Csongrád megye, Szeged Közlekedés, utak, forgalom A közlekedtetést biztosító szervek és vállalatok munkája a múlt években e®enes arányban növekedett a közlekedési hálózat igénybevételével. A forgalom növekedése mind nagyobb terheket rótt az útfenntartó szervekre is. Népfrontbizottsági üiés A Hazafias Népfront Csongrád me®ei bizottsága kibővített ülést tartott tegnap délután Szegeden, a városi népfrontszékház nagytermében. A bizottság ülését dr. Földi Mihály professzor, a II számú bel®ó®ásziati klinika igazgatója, a Hazafias Népfront me®ei bizottságának elnöke nyitotta meg. A Ma®ar Szocialista Munkáspárt 1968. augusztus 2S-i üléséről Siklós János, az MSZMP Csongrád me®ei bizottságának titkára tájékoztatta a résztvevőket. Az ülés táviratot küldött a kormánynak, melyben egyetértését fejezi ki Csehszlovákia szocialista vívmányai megőrzésére tett intézkedéseivel. Tanácskozás a műemlékvédelemről Sárospatakon kedden megkezdődött a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Műemléki Felü®előség közös rendezésében a műemléki albizottságok ötödik országos értekezlete. A tanácskozáson dr. Szabó János, az építésü®i és városfejlesztési miniszter első helyettese tartott előadást. Elmondotta, ho® amióta a műemlékekre vonatkozó rendelkezések megjelentek, javult az OMF és a tanácsok kapcsolata. Az illetékes szervek sorrendben első helyen a budai vár és várne®ed, valamint 13 város — „történeti e®ütteseinek" helyreállítását szorgalmazzák, de fontos feladatnak tekintik a Balaton környéke és a Dunakanyar műemlékvédelmét is. A miniszterhelyettes szólott a népi és ipari emlékek megóvásának szükségességéről is. Ezután dr. Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes „Műemlékvédelem és a hazafias nevelés" címmel tartott előadást, majd Merényi Ferenc, az OMF igazgatója bejelentette: elkészítik az országos műemléki katasztert Még szorosabb e®üttműködést építenek ki a tanácsokkal, és a műemlékvédelembe bevonják a Hazafias Népfront és a KISZ aktivistáit is. A műemléki kastélyok célszerű felhasználására javaslatot terjesztenek az illetékes kormányszervek elé. Csongrád megyében a személy- és áruszállítás jelentős részét a szárazföldi közlekedés bonyolítja le. Csongrád me®ében és Szeged területén összesen 529 kilométer hosszú a vasútvonal. Az e®es ipari üzemek közvetlen szállítására 28 kilométer hosszú normálnyomközű iparvágány áll rendelkezésre, belső szállításokra mintegy 74 kilométer keskenynyomtávú gazdasági vasutat tartanak fenn. A kialakult vasúthálózat jó összeköttetést biztosít a szomszédos me®ékkel és a fővárossal. A vasútvonal alépítménye azonban — kivéve a szeged—budapesti fővonalat — nem megfelelő. A közúthálózat az országos és tanácsi közutakkal e®ütt Csongrád megyében minte® tízezer kilométer. 1961-ben az aszfaltburkolatú utak hossza 226 kilométer volt, ma 413 kilométer. A portalan makadám utak hossza 484 kilométerrel növekedett, ezzel szemben a vizes makadámburkolatú utak hossza 528 kilométerről mindössze 174 kilométerrel csökkent. Az Ütü®i Kutató Intézet évekkel ezelőtt felmérte az országos közutak forgalmát. Azóta az E—5-ös főközlekedési úton például 61 százalékkal növekedett a forgalom. Növekedésének mértékétől azonban elmaradt az országos közutak korszerűsítésére, felújítására és fenntartására fordítható összegek emelkedése. A harmadik ötéves tervben előirányzott korszerűsítési keret elsősorban a főközlekedési utakra szükséges. Az alsóbbrendű közúthálózat fejlesztéséhez több pénz kell. Közlekedési szempontból a tiszai hidafc áteresztő képessége nem kielégítő. E tekintetben problémát okoz a szegedi közúti, valamint a budapest—szegedi főközlekedési úton, a város előtt levő Izabella-híd is. A személyszállításról szól. va: nagyarányú a fejlődés Csongrád megye és Szeged terletén. 1961-től 1967-re az elszállított utasok száma 18 és fél millióról 32,7 millióra növekedett, viszont ezen belül a közúti — autóbusszal lebonyolított — személyszállítás 102 százalékkal nőtt. Csongrád megyében valamennyi települést összekötöttek a vasúti va® autóbusz, hálózattal. Vasúton a munkábajáró dolgozók szállítása nappali műszakban megoldott, problémát okoz azonban a második és harmadik műszakban dolgozók közlekedése. A szegedi járás helyközi közlekedésének fejlesztésénél figyelembe kell venni, hogy a távlati tervek szerint a Szeged—Ásotthalom és Szeged—Pusztamérges közötti keskeny-nyomtávú vasútvonal megszűnik, s a személyszállítást az autóbuszközlekedés veszi át. A taxiállomány még mindig nem elégséges Csongrád megyében. Az országban a személygépkocsik száma 1967-ben minte® 145 ezer, az 1955 évinek a 14-szerese. Hasonló a fejlődés Csongrád megyében is. Amint a megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén megállapította: jelentősen fejlődött a vasúti és közúti áruszállítás is. A gaz. daságirányítás új rendszere hatályon kívül helyezte a fuvarozásban a legtöbb adminisztratív kötöttséget és lehetővé tette a versenyt. Ennek eredményeképpen sok „rejtett" kapacitás felszabadult, s a gépkocsik számának növekedésével 1968-ban már nem volt a közúti árufuvarozásban megakadás. A közlekedéssel kapcsolatos kiszolgáló létesítményekről szólva: a harmadik ötéves tervben több üzemanyagtöltő állomás épül Csongrád megyében, í® 1969-ben Röszkén, jövőre Ullésen és Mórahalmon, 1969 és 70-ben pedig három üzemanyagtöltő állomás építése várható Szegeden . SZERDA, 1968. AUGUSZTUS 28. DEL-MAGYARORSZÁG N