Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

Fülöp András (Szatymaz, III. kerület 188.) olvasónk ar­ról értesít levelében, hogy a gázmű be akarta kapcsol­tatni a propán-bután gáz használatát a lakásába, örö­mébe keserűség vegyült, mert az olcsóbb gázrezsóból nem tudott vásárolni. Sze­geden is próbálkozott, a Marx téri szaküzletben, ahol néhány nappal előbb még volt ebből a fajta gázrezsó­ból. Börcsök Ferenc, a Csong­rád—Békés megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója a panasz­szal kapcsolatban közölte, hogy ezt a gázrezsót koráb­ban a Budapesti Mechanikai Művek gyáregysége gyártot­ta. Újabban a Zománcipar; Müvek Salgótarjáni Gyáregy­sége vette át a gyártást, s az új cikkre való átállás bi­zonyos kieséseket okozott. A szállítás azonban már meg­kezdődött, s remélhetőleg fo­lyamatossá válik, s várható­an az üzletek is nagyobb szállítmányhoz jutnak. VASÁRNAP, 1968. AUGUSZTUS 35. llt érdemes! Szeged kereskedőváros A múltkoriban, amikor a lengyel külkereskedelmi cé­gek kiállításának megnyitó­ján voltam a Centrum Áru­házban, sok kereskedőember közé cseppentem. Nemcsak a helybeli nagy- és kiskeres­kedelmi vállalatok képvise­lői érdekeltek sok szép len­gyel portéka, Budapestről is eljöttek jó néhányan. Velük beszélgetve derült ki, hogy ők Szegedet Budapest után az ország legnagyobb kereske­dővárosának tartják. Szakértelem, érdeklődés Tudjuk, hogy Szeged vá­rossá fejlődését egykoron a Maroson érkező só raktárai is segítették, de Debrecen vagy Miskolc kereskedőinek híréhez képest földijeinké bizony sosem volt olyan nagy. Azt hiszem, elbizako­dottságra most sincs ok, de talán van valami abban, hogy — különösképpen az új gazdaságirányítási rendszer­re való áttéréssel — a szege­di kereskedők egy kissé az élre vágtak. Mert nem lehet csupán véletlen, hogy már tavaly, tavalyelőtt és termé­szetesen az idén is sok ne­ves-márkás külföldi és hazai cég kereste fel Szegedet, itt rendezett piackutatást, kiál­lítást, sőt itt rendezett be üz­letet is. Vegyük például mindjárt a lengyeleket, akik évről évre idejárnak. Esztendővel ez­előtt varrógépeiket mutatták be, most pedig a közelmúlt­ban közszükségleti cikkeket tettek a kirakatba. Meg is mondták, hogy azért jöttek Szegedre, mert azt akarják, hogy ne csak Budapest, ha­nem a vidék is megismerje áruikat. A vidéken pedig sze­rintük első Szeged. Az NDK kereskedői is már többször felkeresték ezt a vidéket. Egyszer háztartási gépeket hoztak, másszor, mint leg­utóbb, kozmetikai szereket. A jugoszlávokkal is gyakran találkoztunk. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy az or­szág mindjobban bővülő ke­reskedelmi kapcsolataihoz a a lehetőségekhez mérten mi­nél kifogástalanabb ellátást biztosítsunk a város lakói­nak, több, szebb, jobb árut. Csakhogy nem elég egy elvet meghirdetni: ha nincs, aki jelentkezzék a hiányok be­töltésére, akkor nem sokat ér az egész. De nézzük csak, kik nyitottak az idén boltot Sze­geden? A városellátó két új üzlete, a kenderipar szakáru­dája helyi cégé, de a Duna­és a Tisza-cipőgyáré, a BU­DALAKK Festék- és Mű­anyaggyáré már nem, s a Mi­nőségi Cipógyár is nyithatott volna bárhol az országban boltot. Szerencsére vala­mennyien úgy gondolták, hogy nem néznek másfelé, ha egyszer ide invitálják őket szívesen. A város kereskedelmének fellendülésével nyilvánvalóan a vásárlók járnak jól. Hogy a közelmúltban nyitott új bol­tok milyen arányban javítot­tak az ellátáson, még ponto­san nem mérhető le. De az például már kimutatható, hogy a tavalyt első fél évhez képest idén 17,3 százalékkal több bútor kelt el. Időközben ugyanis megnyílt egy új üz­let, a Bútornagykereskedel­mi Vállalat lakberendezési áruháza ... Több mint való­színű, hogy egy év múlva a cipőforgalom ehhez hasonló megugrását mutatja majd a statisztika. Üzletek, forgalom Ha már Szegedet kereske­dővárosnak nevezik, nem árt ha megnézzük, milyen erős az üzlethálózata. Ez is bele­tartozik a forgalomba. A há­lózat fejlesztése — beleértve az elmondottakon kívül ter­mészetesen a tanácsi válla­latok új üzleteit is — évről évre tervszerűen halad, bár egyelőre a követelményekkel még nem mindenben tart lé­pést. A kereskedők úgy mé­rik az üzlethálózat nagyságát, hogy a boltok alapterületét összeadják és elosztják a la­kosság számával. Ezek sze­rint Szegeden az élelmiszer, ruházati és iparcikk üzlet egy-egy négyzetméterére 3,37 vásárló'jut, a vendéglátóipar­ban pedig 4,64. Ez bizony még elég sűrű! Előbbiben a tavalyihoz képest némi rom­lás, utóbbiban valamelyes ja­vulás tapasztalható. Azért nem nagyobb az előrehala­dás, mert a város lakossága ennél gyorsabb ütemben nö­vekszik. És ha az úgyneve­zett nappali lélekszámot ven­nénk (állandó lakosság mel­lett az ingázókat, piacra ér­kezőket, vendégeket), akkor még magasabb szám jönne ki. Tavaly ugyanis 140, idén már 145 ezer ember teszi ki Szeged nappali lélekszámát, tulajdonképpen ennyi ember vásárol az üzletekben. Persze, ha aránylag kevés is a bolt, a forgalom azért még lehet nagy. Az is. Élel­miszerekből 10,8, ruházati cikkekből 6,8, más iparcik­kekből 10,9 százalékkal ha­ladta meg a tavalyi első fél­évit. Idén az első hat hó­napban 930 millió forintot költött a város lakossága az üzletekben, vendéglőkben, cukrászdákban. Jó azonban tudni, hogy Sze­gedet manapság kereskedő­városnak nevezik. Azt már mondták rá, hogy iskolavá­ros, hogy kulturális központ, hogy a könnyűipar városa, sőt olajváros. Ez most újabb adalék ahhoz, hogy felfigyel­jünk értékeinkre, s ennek ré­vén minél jobban felhasz­náljuk őket. Fehér Kálmán 200 ezer táskarádió A székesfehérvári VIDE­OTON-ban három évvel ez­előtt kezdték el gyártani az ORIONTON nevű táskará­diót, amelyből mostanáig majdnem kétszázezret adtak át a bel- és külkereskede­lemnek. A közkedvelt és be­vált rádiótípusból az idén 25 ezer darabot szállít a gyár Vietnamba; ugyanebből a tí­pusból szereltek 2200-at a KISZ tranzisztorakciója ke­retében, s ezeknek hátlapjá­ra „A magyar ifjúság aján­déka a hős vietnami nép­nek" szövegű felirat került A közkedvelt táskarádió­típust az ősszel tovább fej­lesztik; a hullám váltókat ru­gósra cserélik ki, doboza pe­dig világos színű lesz, több­féle árnyalatban. Az új ORI­ONTON-t karácsonyra hozza forgalomba a belkereskede­lem. (MTI) Filatelista kongresszus Ma reggel a budapesti Ze­neakadémia nagytermében kezdi meg tanácskozásait a Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetségének kül­döttközgyűlése. Mintegy fél­ezer résztvevő jelenlétében Jánossy Lajos akadémikus, a MABÉOSZ elnöke mond megnyitót, majd dr. Steiner László, a magyar filatélista szövetség főtitkára számol be arról, hogyan lett a 16 esz­tendővel ezelőtti, ötezer ta­got számláló bélyeggyűjtő egyesületből társadalmi tö­megszervezet, Európa legna­gyobb országos filatelista szövetsége. A mai filatelista kong­resszus egyik központi té­mája az a kulturális prog­ram lesz, amelynek kereté­ben több ezer bélyeggyűjtő kör tagjai országszerte szo­rosan együttműködnek. 4 dcluláni nap sugarai tükröződnek a to vizén Irta és feny képezte: Somogyi Károlyué Nemrég azzal a fogas kér­déssel foglalkozott a Legfel­sőbb Bíróság, hogy mekkora jutalom jár a nyertes lottó­szelvény becsületes megtalá­lójának. ha az illető a szel­vényt még a húzás előtt ad­ta vissza tulajdonosának. Egy régi lottózó kisfiára bízta, hogy dobja be a ki­töltött kilenc lottószelvényt A gyerek a szelvényeket el­vesztette, de egy pajtása azo­kat megtalálta és visszaadta. Az egyik szelvény 71 000 fo­rintot nyert. Ez indította el a pereskedést A megtaláló gyerek apja a becsületes visszaszolgáltatásért a nyere­mény 10 százalékát 7000 to­1 rint jutalmat követelt a nyertesektől. Az első fokú bíróság ezt az összeget meg Ls ítélte. A nyertes szülök azonban fellebbeztek és arra hivatkoztak, hogy visszaszol­gáltatáskor a szelvény nem ért 71 000 forintot Ezt az ér­vet a Legfelsőbb Bíróság is figyelembe vette. Sőt azt is, hogy a szelvény tulajdono­sai akkor sem estek volna el feltétlenül a nyereménytől, ha a szelvényeket nem kap­ják vissza, mert esetleg mód­juk lett volna újabbakat vá­sárolni és azokon a tippelést megismételni. Ezért a Leg­felsőbb Bíróság a 7000 fo­rintos jutalmat 2000 forintra szallitotta la. Séta a füvészkertben Párás melegben élnek a író pttói és szubtrópusi növények Alig négy kilométernyire a várostól teremnek a ká­técserjék, citrom- és narancsfák; trópusi növények élnek az üvegházakban és százféle színben pompáznak a vi­rágok. A szegediek fölfedezték már városuk ritka neve­zetességét, az európai hírű egyetemi füvészkertet, mert ezen a nyáron eddig 14 ezer látogatója volt. A tóban még virágzik a híres indiai és amerikai lótusz néhány késői példánya Szépen gondozott parkon át vezet a kert fő sétaútja A rózsakert elnyflt virágai jelzik, hogy közel már az ősz maga szerény eszközeivel Szeged is hozzájárul. Ezek az eszközök: szakértelem, meg­felelő hely és érdeklődő kö­zönség. A Szegedi Ipari Vásár — az idén már egyértelműen megállapíthattuk — a piac­kutatás, az árubemutatás ki­válóan bevált fóruma. Ter­mésztesen elsősorban a helyi célokat szolgálja, de elég az Orion és a Videoton részvé­telére utalni, hogy jelezzük: az érdeklődés egyes szakmák­ban már országos. A két ki­váló gyár „párharcának" egyik színtere Szeged. A vásárlók jjavára Tudjuk, hogy tavaly meg­hirdettük Szegeden a több­szektorú kereskedelem elvét. Erre azért volt szükség, hogy Á sült hal ára Gaál Jánosné (Pálfi u. 11.) olvasónk arról tájékoztat le­velében, hogy a Roosevelt téri halsütőben sülthalat akart vásárolni: Kérte azon­ban, hogy az adagba ne mér­jék bele a hal fejét. Az el­árusító ezt a kérést udva­riasan elutasította. Más vá­sárlóknak sem kellett a sülthal feje, kérték a pa­naszkönyvet, amelyet nem kaptak meg. „Én ugyan na­gyon szeretem a sülthalat,, de azért megkérdezem, 60 fo­rintért nem drága-e a halfej kilója, még ha sült is?" A panasszal kapcsolatban Beke Mihály, a Kossuth Ha­lászati Tsz csárdájának ve­zetője arról tájékoztatott, hogy a halsütőjükben többfé­le áru között választhat a vásárló. Mérnek kifejezetten szeletelt pontyot, amelybe nem mérik bele a hal fejét. Kapható kettőbe hasított hal, természetesen a fej felével. Kérhet a vendég egészben sült halat, de szintén fejjel együtt. Az árak természete­sen változóak. Miért teher a gyermekkocsi? Kálmán Bertalanpé (Haty­tyastelep, Zentai u. 56.) ol­vasónk azzal kapcsolatban küldött panaszlevelet szer­kesztőségünknek, mert kis­lánya összecsukhatós sport­kocsiját az autóbuszon nem engedik szállítani. „Majdnem minden esetben az autóbusz vezetője kérésem megtagad­ta. mondván, hogy rendelet tiltja a gyermekkocsi szállí­tását. Ugyanakkor a villamo­son viteldíjat sem kérnek a gyermekkocsi szállításáért. Piacos napokon van, aki há­rom nagy kosárral is fel­száll az autóbuszra, pedig egy gyermekkocsi kisebb he­lyet foglal el a nagy kosa­rakhoz mérten. Még a Mó­zes-kosár is nagyobb helyet igélyel." A 10. sz. AKÖV személy­forgalmi osztályán nyert ér­tesülés szerint a díjszabás­ban nem szerepel a gyer­mekkocsi kizárása az autó­buszokon. Útipoggyászként az oda vonatkozó díjtétel fi­gyelembevételével a gyer­mekkocsiknak is helyet kell adni az autóbuszokon. A gépkocsivezető tájékozatlan­sága okozott bosszúságot az utazónak. «

Next

/
Thumbnails
Contents