Délmagyarország, 1968. július (58. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

DEL-MAGYARORS/AG 9 Életvédelem a Tiszán Szereljük a Tiszát, mi szegediek különösen, forró ky&ri napokon felüdülést, pihenést jelent számunkra. Sajnos, kegyetlen is tud lenni, szeszélyes partjai, örvé­nyei halálos veszélyt jelentenek a könnyelmű fürdőzök számára. A vizirendészeti őrs motoros járőrszolgálata szinte szünet nélkül járja a vizet, figyelmeztetve és bün­tetve, ha kell, sajnos, nem mindig eredménnyel. Elkí­sértük a Jcék-fehér motorcsónakot járörútján, hogy be­számoljunk olvasóinknak a Tiszán szerzett tapaszta­latokról ... ** A gumimatrac „veszélyes Jármű"! Csak sekély vízben használható, a három jókedvű fiatalember mégis mély vízbe merészkedik vele. Demeter János főtörzsőrmester kézi hangszóróval figyelmezteti őket. Gyermekfejjel a gyárban Autósok Elröpül az idő; egyszer csak ballagási énekkel bú­csúzkodnak az iskolától a nyolcadikosok. Aztán, ki ho­vá ... Vannak, akik nem mennek középiskolába, vagy szak­munkásképző intézetbe. Még szinte gyerekfővel idejönnek a gyárba. Napi négy vagy hat órai munkára, havi 350, vagy 500 forint keresetért. Albérletben A szegedi kenderfonógyár­ban, közel 1400 munkás kö­zött mindössze 27 az ilyen fiatalkorú, — ahogy mondani szokták, „munkásifi". Ebből is látható, hogy az igazi utánpótlást nem ők jelentik. Az ő kezükmunkája, meg­gyökeresedésük, betanított munkássá válásuk természe­tesen mégsem lehet közöm­bös a gyárnak. Hogyan is élnek, dolgoznak ezek a gyerekek? Ha szege­diek, könnyebben, ha vidé­kiek, már nagy nehézségek­kel küszködve. Itt van pél­dául a kis Biacsi Borbála, aki tavaly május óta dolgo­zik a fonógépek között. Hat­órás műszakban 500 forintot keres. Marosleilei, s egy föl­dijével, Tamás Rozikával lakik együtt albérletben egy petőfitelepi kis szobában. 150 forint a lakbér, de most má­sikba költöznek, ahol 250-et kell fizetni. De legalább „minden van". Étkezés? Főzőcskéznek a hazaiból albérleti szobájuk­ban. A 400 forintos támoga­tás is elfér otthonról havon­ta, és segít időnként a gyár­ban dolgozó három család­tag is. — Egy hónap múlva „nagykorúsítva lesz" — mondják a munkaügyi osz­tályon. — Akkor üzemorvosi fejrázás a válasz. Nemcsak az ő, hanem a többiek ré­széről is. Ezek után az sem meglepő, hogy az öt fiatal közül egyik sem ismeri a KISZ-titkárt. Pedig mind legalább egy éve dolgoznak itt. Ilonka arra vár, hogy a munkáskort elérve, másutt helyezkedhessen el. Megkér­dem, itt maradna-e, ha úgynevezett tisztább beosz­tásban dolgozhatna. — Igen — feleli. De ez nem hangzik meggyőzően. Kötelékek — Kevés ez az ötszáz fo­rint — Ha téged hatalmazna fel rá a miniszter; emelnéd? — Persze. — Mennyivel? — Hát... — gondolkodik el Kurucsai Rozália, aztán kivágja: — Ki mennyit dol­gozik, aszerint. Tavaly ballagott, április óta van itt. Közben? — A cipőgyárban voltam tanuló. Nem szerettem. So­kat követeltek tőlünk. Itt azért jobb; édesanyám is itt dolgozik az anyagmentő­ben, meg testvéreim is van­nak itt. Családi kör, írta az élet Nekem tetszik, ahogy elő­bukkannak itt is, ott is a vérségi kötelékek a szakma­választás mellett Rozika is ide kötődött a gyárhoz. A keveselt ötszáz forint fejé­ben is. Bejárósors Kapás Ilona bejáró. Haj­nali háromkor kel, indul Szegedre Kistelekről, s fél négy tájban ülhet ismét vo­natra délután. Nehéz volt megszokni a bejárást, na­gyon fáradságos. Inkább az albérlet ez a terve. Meg az, hogy estin elvégzi a gyors­és gépíró tanfolyamot. Redenczki Imre anyaghor­dó, fogós munkát végez. Ok­tóbertől májusig ötszázért azóta ezerhatszáz forintért. Földeákról hozza, oda Is vi­szi vissza naponta őt is a gyár bódés kocsija. — Folyamatban van ennek a kicserélése autóbuszra. — Szól közbe magyarázólag a munkaügyi osztály képvise­lője. — Két éve, ahogy hallom — hirtelenkedik Imre a vá­lasszal. Kemény legénynek látszik ez a fiú, az élet gyúrta ilyen­né. Szülei elváltak, akkor hagyta ott az ipari tanuló is­kolát. Nagyanyjánál él. — Ha osztálylakatosnak bevennének ide, akkor vég­leg megragadnék a gyárban. Van kedvem hozzá, dolgoz­tam már lakatosak mellett Nincsenek sokan ezek a gyerekek itt se, másutt se. Azért érdemes volna sorsuk­kal egy kicsit többet törődni. Lehetne jobban differenci­álni a béreket is, esetleg úgy, ahogy Kurucsai Rozika mondta. Az arra érdemesek­nek esetleg lehetne különféle juttatásokat adni. Persze an­nak, aki megérdemli, s nem „lép le" egy-két hónap után. Ez azonban legyen közös ügy, s a fiatalokról lévén szó, kívánatos, hogy a KlSZ-szer­vezet is tekintse feladatának a gyár „gyermekeivel" való törődést. Mert csak a gon­doskodás nevelhet belőlük szorgalmas és hűséges fel­nőtteket — ugyancsak a gyár számára. Simái Mihály oromé Jó ütemben épül a Gép­járműjavító ktsz Cserzy Mihály utcai új szervizállo­mása. A két és félmillió fo­rintos beruházással készülő két-két állású szervizállo­más „áteresztő" rendszerben fog üzemelni. Az első állo­máson hidraulikus emelő segítségével alsó- felső sam­ponos mosást végeznek, míg a második állásban az olaj­cserére, zsírozásra kerül sor. Itt kisebb javításokat is elvégeznek, valamint több vizsgáló és mérőmű­szer áll majd az autósok rendelkezésére, köztük egy fékhatásmérő is. Az össze­sen 170 ezer forintos műszere­ken külön erre a célra kép­zett szakemberek dolgoznak majd. Ha váratlan akadály nem jön közbe, január el­sején munkába áll a ktsz új szervizállomása. Ritka könyvek Perzsa nyelvű ritka köny­vek gyűjteményét adta át a Kirgiz Tudományos Aka­démiának egy kirgiziai fa­luban élő idős ember, ősé­nek végakarata szerint ed­dig a köztársaság déli ré­szén, sziklák között levő rejtekhelyen őrizte a köny­veket. A gyűjteményben, amelytől a 76 esztendős Ma­zarmat Dzsojlobajev falusi tanító most megvált, meg­található Mirhonda „A tisz­taság kertje" című, a XV. századból származó fóliánsa, egy középkori munka Kö­zép-Ázsia történetéről, több XVL századbeli kézirat ée más értékes ritkaságok. NDK-ba kéne menni... Programozás „Fürödni életveszélyes és tilos". Ez ST1 a táblán, a tábla a parton Kldöntve, az örvényes Maros-torkolatban. A mély vízben fiatalemberek ftirödlek — fejenként húsz forintot fizettek érte. engedély alapján nyolc órá­ban dolgozhat már. Boriska számít áz ezer-ezerkétszáz forintos keresetre. Mikor idejött — egy évig otthon maradt a nyolcadik osztály után — csak ideiglenes meg­oldásnak tekintette az elhe­lyezkedést. Most már végleg maradni akar. A gyár tehát ez esetben nevelt magának egy munkásnőt „Gyorsan leszedni. Tóth Ilona szegedi. Szedő­lány a vizesfonóban. Tavaly év végén, ahogy mondani szokták, egyenest az iskolá­ból jött. így beszél a mun­kájáról: — Nagyon gyorsan kell le­szedni a csévéket, hogy mi­nél kevesebbet álljon a gép. Azért nem tartom jónak, mert piszkos, vizes. Ha be­töltöm a tizenhatot, átme­gyek anyukámékhoz a ruha­gyárba. Arra a kérdésre, hogy az ifjúsági szervezet foglalko­zott-e velük, munkásifikkel, A Sárga üdülőtelepen lábányos bemutatót rendeznek a : iövé műugró bajnokai. Kár, hogy tilos helyen teszik ezt, a víz alig egy méteres. — Ott fulladt be az a férfi is — mutatja Demeter fő­törzsőrmester a halálos baleset színhelyét, a Tisza kö­zépéről kihalászott fiatalembereknek. Szigorúan tilos át­úszni a Tiszát, ők is tudták, mégis megtették, a motor­csónak azonban gyorsabban érte el őket, mint ők a túlsó partot. Irta és fényképezte: Somogyi Károlyné í VASARNAP, 1968. JÜLIUS II. az 1949-ben született fiatalok közül az elektromos és hir­adással kapcsolatos szakké­pesítéssel rendelkezők és a technikusok. Hogy fest ezek után az idei „tagtoborzás"? Nagyobbrészt már megtel­tek a kapott keretek. A lá­nyoknál a fonó, szövő szak­munkások további jelentke­zését várják, a fiúknál pedig asztalosokban van még hiány. S úgy fest a helyzet lesz is! A Csongrád megyei Építő­ipari Vállalat ugyanis — ahonnan a fiatal asztalos szakmunkások zöme jöhetne — egyszerűen nem hajlandó kiadni a kikívánkozókat. S épp így a textilmüvek meg a kenderfonó illetékesei is, akik a szövő, fonó szakmunkáslá­nyok kiutazásának útját vág­ják eL Ilyenformán Csongrád me­gye és Szeged „keretéből" hi­ányzik még 35—40 asztalos s a szövők-fonók közül is még jópár lány! Rajtuk kívül kü­lönböző vegyipari szakmák jövendő ismerőit is szívesen felírják a kiindulok listájára. Legalább 25 „vegyészjelöltre" volna sürgősen szükség... Sürgősen, mert a jelentke­zések lezárása vészesen kö­zeleg. Ahogy Pál Dezső, az NDK-sok ügyeinek intézője mondja, a legjobb akarata szerint sem várhat tovább július 20-nál: akkorra végle­ges listazárást kell csinálnia! Még néhány fontosabb tud­nivalók! A fiatalok természe­tesen az idén is három évre mennek; szövők, fonók, a bú­torszakma dolgozói október 31-én, a „vasasok" pedig jövő év január 3-án indulnak út nak. A. U Karl-Marx-Stadtba? Drez­dába? Mert ide, a Né­met Demokratikus Köztársa­ságnak ebbe a két, már nem­csak neve, földrajzi fekvése, de gyárainak címe szerint is jólismert városába invitálja szűkebb hazánk lányait-fiait most Szeged Város Tanácsá­nak munkaügyi osztálya. Invitálta őket már tavaly is! Akkor pontosan hatvanan utaztak ki a két város ipari körzetébe. Ez a hatvan fiatal volt a helyfoglalő, az úttörő, aki belekóstolt, milyen is a szülői háztól távol, idegen beszédű emberek között egy­szerre nyelvet is, szakmát is tanulni. Az első kiröppenők siker­rel jártak. Nagyobbrészt szakmájuk szerinti munkát kaptak, s első keresetük sem volt szégyellni való. A Drez­da melletti Radebau ifjú ma­gyarjai 508 márkás átlagfize­téssel dicsekedhettek. Aki is­meri az NDK pénzének vá­sárlóerejét, annak aligha kell bizonygatni, mennyit is ér ez a havi 508 márka. Ami pedig a fentebb emiitett szakma szerinti elhelyezkedést illeti: a nem képesítésük szerinti munkahelyen dolgozók áthe­lyezési vágyait csupán né­hány, nagyon elfoglalt kö­vetségi ember tartja odakint nyilván. Fiatal, épphogy egy­éves a „kiutaztatási" akció — aligha szerveződhetett még meg egy nagyobb apparátus­sal működő „érdekvédelmi hálózat". Idő — több idő — kell ehhez is! Nem csoda, hogy az idén meghirdetett újabb akció igen nagy visszhangot kel­tett Kisebbfajta zarándok­hely lett a munkaügyi osztá­lyon Pál Dezső főelőadó szo­bája, ahol az érdeklődők legapróbb kérdéseikre is pon­tos választ kaptak. A legtöbben természetesen a katonai szolgálat alól való felmentés körülményeit tu­dakolták. Hogy a kép egé­szen világos legyen, idemá­soljuk a Honvédelmi Minisz­térium nemrég közreadott, tájékoztató jellegű közlését. Tehát: a jelentkezők felső korhatára 26 év. A sorköteles 18—23 éves fiatalok közül azok, akik legalább 6 hóna­pos vagy annál hosszabb ide­jű sorkatonai szolgálatot tel­jesítettek, továbbá, akik ka­tonai szolgálatra egészség­ügyi okból nem alkalmasak, megkötés nélkül jelentkez­hetnek az NDK-ba. Az 1949— 50-es születésű fiatalok — a gépjárművezetői tanfolyamot végzők, valamint ilyen iga­zolvánnyal rendelkezők ki­vételével — a kiutazás tar­tamára szolgáláthalasztásban részesülnek. Nem részesül­hetnek szolgálathalasztásban *

Next

/
Thumbnails
Contents