Délmagyarország, 1968. július (58. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-11 / 161. szám

11 kánikula pusztítása a termésben A csaknem egy hónapja tartó újabb szárazsági periódus próbára teszi a kultúrnövények ellenálló képességét. A kertészeti növények közül a zöldségeknél a legkritikusabb a helyzet. A nagy forróság sok üzemben még az öntözött növények terméskilátásait is csökkentette. Az aszályos időjárás miatt a gyümölcshullás a szokásosnál nagyobb. A fiatal ültetvények fáit a gazdaságok öntözéssel és gondos talajmunkával igyekeznek cletbentartani, menteni. A hőségben a hét közepén már nehéz helyzetbe kerültek a kapásnövények, és napról napra rosszabbodik a dohány és a fűszerpaprika állapota. A vöröshagyma terméskilátása is romlott. mindenhol befejezték a vöröshere első kaszálását, a hozamok általában 25—30 százalékkal maradtak a tavalyi alatt. A lucerna mintegy húsz százalékkal hoz kevesebbet a szokásosnál. Becslés szerint a rétek öt százalékán nem volt termés, 12 százalékukat pedig csak legeltetéssel lehetett hasznosítani. A termést adó területről a széna betakarítása befejezéshez közeledik, de a termés mintegy 70 százaléka csak az elmúlt évinek. Az aszályos időjárást egyelőre a szőlő viseli el a legjobban, bár a sülevényes homokon helyenként fürtritkulást tapasztalnak. A meleg, száraz időjárás lényegében csak a rizsnek kedvez. Halból kocka A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat nagydíjat nyert terméke, a halászlé kocka friss szegedi pontyból készül. Képünk a legelső műveletet mutatja be: a halakat nagyméretű fémkádban szállítják a feldolgozó üzembe. Somogyi Károlyné felvétele Evadzárás a TIT-ben Eszmei cél: a korszerűség Arról viszonylag keveset beszéltünk Muncz Károllyal, a TIT városi titkárával, hogy a szegedi művelődési otthonokban hogyan zajlott le az elmúlt évadi ismeretterjesztés. Keveset, mert zajlott, s nem csendesen sodródott, fodrozódott. Különösen szép eredményekkel a Postás művelődési otthonban, ahol Vámosi László igazgató mindössze félstátusban irányítja, szervezi a munkát — mégis kitűnő TIT programot, a közönség érdeklődésére, kényére-kedvére, önművelő igyekezetére szabott színes előadássorozatokat rendezett. Jól sikerült még a Gausz Gyarapodott a foglalkozási ártalmak listája 'Az egészségügyi miniszter újra szabályozta a foglalkozási megbetegedések bejelentését és egyben számos, eddig ide nem sorolt betegséggel gyarapította a listát. Ezentúl bizonyos bőrbántalmakat is foglalkozási ártalomnak kell tekinteni, ha a klinikai-, biológiai-laboratóriumi vizsgálat alapján megállapítható, hogy a bör károsodását a foglalkozással összefüggő rendszeres tevékenység, vagy a munkaanyagok, munkakörülmények okozták. Legjelentősebbek azok a mozgásszervi bántalmak, amelyeket a csontok, ízületek, inak és izmok túlzott, illetve egyoldalú igénybevétele okoz. Foglalkozási megbetegedésnek minősíthető a zajos munkahelyek dolgozóinak jelentős halláscsökkei lése is. Morzsák A már olyan sokat emlegetett és irt „Szeged tisztasága", illetve a tisztántartására vonatkozó jellemző és tanulságos esetnek voltam jül- és szemtanúja felvidéki kirándulásunk során. Lillafüreden, ahol az elmúlt rendszer híres Palota Szillójában ma a dolgozók élvezik csodás környezetben megérdemelt pihenőjüket, egy padról szemléltük a szép tájat, mikor arra lettem figyelmes, hogy a mellettem levő padon egy fiúnak iátszó lány és egy lánynak látszó fiú a szemlélőnek már szinte unalmassá váló csókolózás közben tökmagot rágcsálnak és héját a földre köpdösik. Egyszer csak megjelenik előttük a parkőr, kezében műanyag tálcával, amit azzal ad át az enyelgő párnak, hogy a tökmag héját oda szórják és ne a földre. A lány zavartan átveszi a tálcát és tovább rágcsálják a tökmagot, vigyazva arra, hogy a héjából egy szem se essen a földre. Amint a parkőr eltávozik, visszaszól: — ... de amit még az előbb a földre szórtak, azt is szedjék fel, mert ha én szedem fel, az húsz forintba kerül! Erre mindketten abbahagyták a tökmagevést, no meg a csókolózást és unott arccal hozzáfogtak a sokkal prózaibb munkához. Talán nálunk sem ártana sok-sok figyelmeztetés. „ * A mindinkább növekvő idegenforgalomra jellemző eset: Fiatal, csinos, szőke hölgy megkeresi egy franciául jól beszélő ismerősét és elmondja neki, hogy megismerkedett egy néhány napig Szegeden tartózkodó francia férfival, de sajnos nem tud vele beszélni. — Legyek talán a tolmácsa? — kérdi az ismerős férfi. — Nem, azt nem szeretném, ellenben nagyon kérem, fordítson le nekem néhány mondatot franciára, amit úgy beszélgetés közben használhatok. — Nagyon szívesen. Melyek legyenek azok? — Mondjuk: „Mi magyarok, imádjuk Párizst." — Nagyon jó! Es még? — „A magyar nők nagy hivei a francia divatnak." — Csak ennyit? — Nem, de ... — kezdett dadogni a hölgy —, talán még ezt.* „Ma nem lehet, meri a mama itthon van"... Jenő István Antal vezette Móra Ferenc — és dr. Mihály József szervező kezenyomán a Juhász Gyula művelődési otthon ismeretterjesztő szezonja —, de a többire sem lehet panasz. Es az akadémiák? Arról viszont sokáig beszélgettünk Muncz Károllyal, miért akadoznak az üzemi munkásakadémiák. Tizennyolc sorozatot bonyolítottak le Szegeden, javarészt az új mechanizmus közgazdasági, jogi kérdéseiről; műszaki vagy munkaegészségügyi témákról. Néhol (mint a Csongrád megyei Épi tői pari Vállalat munkásszállásán) csak aláírták a TIT-tel kötött szerződést, az előadásokat „köszönöm szépen" nem kérték. Máshol viszont népszerűek voltak a műsorok. így a textílművekben, ahol a szakszervezeti bizottságtól kezdve az érte felelős Erdész István mérnökig mindenki szívügyének tartja; a dieselesítésre átállt MÁV fűtőházban, ahol felkészült helyiek: Józsa Károly és Kanalas Antal mérnökök vállalták az előadásokat — éppen a dieselesítésről; a cipőgyárban, ahol hosszú évek óta példásan szervezi Kovács Árpádné; a konzervgyárban, ahol kifejezetten fizikai dolgozókat érdeklő, mechanizmus-problémákról beszéltek; végül az ecsetgyárban, amelynek kis kollektívája is inkább érdeklődő, mint nagyobb üzemek több kis kollektívája. És megint máshol jóformán nem is hallottak ismeretterjesztésről. A gumigyárban közlekedési nehézségek gátolják, a paprikafeldogozóban helyhiány miatt nincs előadás. A ládagyárban sincs, a gyufagyárban sem. Ami ugyancsak szembetűnő: az üzemi „íróasztalosakat" szinte alig érdekli, ami őket is érinti — mondjuk a mechanizmusból, vagy a munka új törvénykönyvéről. „Túlhajtott a humán érdeklődés, a természettudományos kárára — mondja Muncz Károly. — Irodalmi, művészeti előadásra még elmennek, de például a biológiai előadásoknak alig van keletjük. Egyedül a földrajzi rendezvények sikere biztató." Kitűnő előadók Pedig kitűnő előadók állnak a társulat rendelkezésére, szinte bármilyen témakörben. Az elmúlt évadban kevesebbet hívtak Budapestről — mivel Szeged sem szűkös kiváló szakemberekben. Csak néhányat említve: dr. Csongor Győző helytörténetből, if}. dr. Horpácsy Géza egészségügyi problémákról, dr. Jakucs László földrajzból, dr. Kiszely Györgv biológiából, dr. Kövesdi Pál fizikából, dr. Megyeri János biológiából. dr. Nagymihály Sándor jogi kérdésekről, Németh István földrajzból, dr. Palányi Imre történelemből tartott zsúfolt termekben előadásokat. Valamennyien felsőoktatási intézmények, tudományos fórumok vezetői, munkatársai. Hogy miért népszerűek ezek az előadások? Muncz Károly szerint: minél nagyobb tudással, megalapozott, széles körű ismeretekkel lép valaki közönsége elé, annál inkább képes a hallgatóság igényére egyszerűsíteni szemléletessé formálni, közérthetőbb fogalmakra, példákra transzponálni a legbonyolultabb, legizgalmasabb tudományos gondolatokat. Lépés a tudománnyal Végül arról beszélgettünk Muncz Károllyal, hogy néhány szabadegyetemi sorozatot kifejezetten pedagógusoknak szántak, sokan is látogatják, csak pedagógusok alig. Azért szánták pedagógusoknak biológiából, mert az elmúlt évek hatalmas léptékű tudományos eredményei imitt-amott korszerűtlenné teszik a korábbi diplomával szerzett szaktudást. A T1Telőadások eszmei célja pedig a korszerűség. Dr. Megyeri János kandidátus, a biológiai szakosztály elnöke mondta: a sejttan és szövettan például annyit változott, hogy a középiskolai tanároknak bizony nem ártana — akár ismeretterjesztő előadások árán —, frissíteni tudásukat. Mert a felvételi vizsgákon gyakran hallani iskolai tanulmányaikra hivatkozó diákok szájából avult, régen túlhaladott tételeket, álláspontokat. Azok a gimnazisták viszont, akiknek továbbtanulási szándékában fontos a biológia — — szép számmal látogatják a szabadegyetemet. A hagyományos iskolai oktatás és a naponta változó, fejlődő tudomány időleges ellentmondásait jószerivel ilyen fórumokon lehet áthidalni. Nikoiényi István KERESKEDELEM Kínálat — kereslet „Ingyen kapja ha ...", „Egy pár zoknit is adunk hozzá ...". Emlékszünk még, hogy az év első hónapjaiban mennyi ilyesféle reklámújdonsóggal szolgált a kereskedelem. Némelyik nem is csábított semmire, csak megmosolyogtatta az embert. Most már lecsillapult a láz, úgymond helyükre kerültek azok az egyébként dicséretes törekvések, melyek a vasárlók megszerzését tűzték ki célul. Manapság az „Egyet fizet, kettőt kap" járja, no de ez egesz más: olyan árut kínál — például bort —, amiből a boltban több van a kelleténél, s nincs értelme raktáron tartani. Kínál, mondtam, s valóban a nagy kínálat veri le az árát. S hogyan reagál erre a vásárló? Ügy megveszi, mintha ingyen osztogatnák! Lám, a kereskedelem megtanul kereskedni! Repülő eszpresszó A Vidám Park visszaadhatta volna, amit a MALÉV elvett Szegedtől: a repülőgépet. Örömmel közöltük még április 6-i számunkban, hogy egy forgalomból kivont, öreg repülőgépben május l-re esz-, presszót rendeznek be. Ne is mondjam, a presszónak még híre-hamva sincs, a gépet is olykor csak ügygyel-bajjal bírja megvédeni az „erős emberektől" az éjjeliőr. Az ok: nincs kivitelező. A következmény: egy érdekességgel és sok bevétellel kevesebb. A kérdés: miért nem gondoskodtak időben a berendezés elkészítéséről? S még egy: minek kellett ígérgetni, ha nem gondoskodtak róla? Szeged cigaretta Néhány napon belül ismét megjelenik az üzletekben a Szeged cigaretta. Majdnem azt írtam le gépiesen, hogy az ismert és kedvelt Szeged. Csakhogy ezt a most érkező cigarettát nem ismerjük még, s ezért nem is kedvelhetjük. Hogy, hogy nem az idén lemaradt róla a filter, viszont hosszabb lett, mint volt, azt mondják, körülbelül a Savaria méretének felel meg. Csupán dobozának színe és rajza, valamint ára változatlan. Mi, dohányosok Ismerjük és gyakorta szenvedjük is a filter-mizériát, amelylyel a 100 éves Magyar Dohányipar időről időre „elszórakoztatja" a füstölő százezrek — milliók? — táborát, tehát nem is igen csodálkozunk a változáson Fő az, hogy az ünnepi hetek legfontosabb eseményét, a szabadtéri játékokat ország-világ számára továbbra is propagálja. Csak nehogy vele együtt szidják a szabadtérit is! Fehér Kálmán Csak lehetőség Egy Attila utcai ismerősöm kért, nézzem meg micsoda lehetőséget hagy kihasználatlanul a gázmű: javítják az utat, feltörték az aszfaltot, tehát könnyűszerrel kicserélhetnék a gázvezetékeket — s ezzel a gázfűtést bevezethetnék a lakásokba. Sajnos, mindez csak ábránd. Első pillanatra egyszerűnek képzeltem az esetet, amelyen némi jóindulattal segíteni lehet. De tévedtem. A hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat május 29-én látott munkához az Attila utcában, anélkül, hogy erről tájékoztatta volna a szolgáltató vállalatokat, így a gázművet. A KPM Közúti Igazgatóság — amely az útat kezeli — sem küldött különösebb értesítést; Perecz Albert igazgató szerint azért, mert mindössze kisebb karbantartásra készültek. Elmaradt a helyszíni bejárás is. Érdemes elmondani, hogy a Hidrológiai tanfolyam az UNESCO kérésére Az UNESCO felkérésére másodszor rendezett Magyarország nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamot. (Az elsőt 1966-ban tartották.) A féléves angol nyelvű tanfolyam hallgatói szerdán tartották záróünnepélyüket az Országos Vízügyi Hivatal kollégiumi termében. A záróünnepélyen a nemzetközi hidrológiai decennium magyar nemzeti bizottságának képviseletében Szászhelyi Pál, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese, az UNESCO magyar nemzeti bizottsága nevében dr. Lengyel Sándor egyetemi tanár, a bizottság elnöke köszöntötte a hallgatókat. A hallgatók nevében El Sheikh Mohamed el Amin Ahmadana szudáni geológus búcsúzott a tanároktól. gázmű szolgáltatási osztályvezetője, Bölöni Imre csak az úttest felbontásából értesült az útépítésről. Későn. Galambot, Istvánt, a főmérnököt idézem: „Terveink már teljesen elkészültek, június elején egyetlen munkahelyünkről sem tudtuk átcsoportosítani a szerelőket, de megfelelő mennyiségű cső sem állt rendelkezésre a terven felüli feladathoz. Tény, hogy az Attila utcai karbantartás javítássá vált, hiszen az úttest szerkezetét is fel kelett bontani. Az sem vitás, hogy lehetőség adódott a csőcserére. Csak az is maradt. A gázmű bizonyítja. hogy képtelen megoldani az áhított cserét, mert más fontos munkán, a tarján-telepi építkezésen és a földgáz-program végrehajtásával van elfoglalva. Ha időben felkészül... Hát igen, akkor, mert tulajdonképpen nem nagy munkáról van szó. A KPM Közúti Igazgatóság viszont állítja, hogy nem arra készült, amit régeredményben az építő vállalatnak el kellett végezni. Hol az igazság? Nehéz lenne erre egyértelmű választ adni. Az Attila utcai lakók az idén sem füthetnek gázzal, ez biztos. De nem is vigasztalhatja Őket a közhelyszámban menő tanulság: talán egy kis rugalmassággal, Jobb együttműködéssel teljesülhetett volna vágyuk. Kár, hogy ez is kihasználatlan lehetőség maradt. Matkó István CSÜTÖRTÖK, 1968. JÜLIUS 1L DEL-MAGYARORSZAG 5