Délmagyarország, 1968. július (58. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

Fiataloknak - f iatalokröl A VÁLTOZÁSOK ERTELHE Ez « cífcfc bizonyos szempontból rossz időpontban látogatásától, ha a tanulás jelenik meg. hangsúlya a kisebb csoporAkiknek elsősorban szól, az egyetemisták, éppenhogy tokban végzett tevékenység csak befejezték vizsgáikat. A jövendő egyetemisták pe- következtében a jegyzetek dig ezekben a napokban felvételiznek. Biztosan sziveseb- anyagának megtanulásáról, ben olvasnának hát olyan cikket, amely nem a tanulásról tehát a többé-kevésbé meszol, sokan nyilván ugy érzik, most „éppen elegük van chanikus memorizálásról, átbelöle". . tevődik az önállóbb gondolMás szempontból viszont a kérdés nagyon időszerű, kodást, elmélyültebb elemzést Az egyetemeken ezekben a napokban és hetekben olyan követelő munkára. Akkor változásokat dolgoznak ki, amelyek bevezetésük, az új és válik majd minden hallgató a következő tanév megnyitása után, nagymértékben át- számára világossá, hogy alakítják majd a fiatalok egyetemi munkáját, a tanulás ezek az új formák csakmódszerét és hagyományos rendjét. Ezekről a változások- ugyan felelősségeljesebb tarol e hasábokon mar többször és részletesen írtunk. Ismer- nulást követelnek. tettük három alapelvüket, az óraszám és ezen belül az Felelősségteljesebb és önúgyv-evezett prelegáló órák számának csökkentését, vala- állóbb tanulást. Hiba lenne mint ezzel együtt a hallgatók kis csoportjaiban végzett azonban ebből azt a követmunka szerepének növekedését. keztetést levonni, hogy a Kevesebbet beszéltünk azonban e változások jelentő- részben már kidolgozott és ségéröl, mélyebb értelméről, pedagógiai tartalmáról; alább részben később kidolgozandó mindenekelőtt ezt szeretnénk pótolni, változások egyedül hagyják majd a hallgatókat a tanulás kétségkívül nem kiÉletre szóló hivatás A tanítás és a tanulás egyensúlya esi gondjaiban. Ez már a tanítás-tanulás említett egyensúlyából sem következhet, de egyébElső pillantásra úgy tű- legaktívabb, ahol az őnál- ként sem azt sugallják ezek nik, nincs itt semmi figye- ló, gondolkodó tanulásnak a változások, hogy „csináld lem'reméltóan új. Robba- legnagyobb a jelentősége, ezután egyedül, ahogyan tunásszerü, mindent felforga- vagyis az egyetemeken. Ert- dod". A hallgatók semmitó változás valóban nincs, hető, hogy ott történt az el- képpen sem maradnak maAz is igaz, hogy mindarról, ső áttörés is. Az említett új gukra, hiszen a kisebb csoamit ezek az új intézkedő- formáknak ugyanis, szerin- portokban végzett munka sék célbavesznek — neve- tem legalább, az a legfőbb nem lazítja, hanem még szozetesen az egyetemi oktatás pedagógiai értelmük, hogy rosabbra fűzi az oktatók és színvonalának emelése, ha- megváltoztatják — nem a diákok kapcsolatait. tékonyságának fokozása — robbanásszerűen, hanem Azt viszont mindenképpen eddig is" nagyon sokat be- okos fokozatossággal — az gondolhatjuk e változásokat széltünk. Mégis, másokkal ismertetett gyakorlatot, és tanulmányozva, hogy a hallegyütt számomra is, akik hogy úgy mondjuk, a tanú- gatók iránt támasztott kövevégeredményben kívülálló- lást visszahelyezik jogaiba, telmények és igények a jeként figyeljük az egyetemek illetve arra a helyre és sze- lenlegihez képest megnő veéletét és ezeket a jóideje repre, amelyet az oktatás- kednek. Ez természetes. Ha készülő változósokat, főkép- ban. a tudás megszerzésé- a változásokat nem követné pen azért érdekesek és iz- ben be kell töltenie. igényesebb számonkérés, ha gal masak, mert tele vannak Kétségtelen: mindez e pil- — egyszerűen szólva — a tanulságos újdonságokkal. lanatban még nem szembe- jövőben nem kellene töb„„ . szökő. Az a tény azonban, bet tudni, mint most, az J út intézkedésekét hogy * változások kimunká- egész dolog értelmét vesttert^L to^ SSk lásón most is 32 ^^ né- Ezek a fokozott követeidolog lényéét megközelítik oktalój> Unárai dolgoanak, mények azonban nem az isSSSwJrl^o*tattól ed- éppúgy' « korábbi vál- meretek mennyiségi szaporí^Tflto^ A mi ok- tozásokon, nem takarhatja tásának irányában hatnak. üiS^ : el előttünk a lényeget, azt Többet kell majd tanulni és ^Sf^blS L- tudniillik, hogy itt néma ré- tudni, ez kétségtelen. De ez saiátos & folytatásáról, hanem csak- nem azt jelenti, hogy ezugyan valami új kezdetéről után még több adatot tényt Sáff^irSSk JtamiteJÜ1 van szó- Az úi fortnák igaH ke!1 memorizálni, hanem inM, «t imtott aTttólák természete, magától értető- kább és elsődlegesen az, .feladatot ^totBzLkottk d ^^ váuk majd h másképpen keü tudni. M i nyilvánvalóvá, ha bevezetés- ügy, hogy a sok adat könehézseg jelOTÖcezett mun re kerülrlek Ha például a zött, mint ma még gyakran, tójában, mondjuk «ok- ^ kisebb vagy na- ne vesszen el a lényig, hal ratkÍT ^okteSv ^obb - szöges nem feltétlenül kiemlíkednal, akkor az_ oktatasugy tílentétben mai gyaJeor- jék. és világossá váljanak az vezetői mozgósítottak a ta- _ tanszékvezetők anyag belső összefüggései narokat és érteletek tu- Mmentik „ ^^ kötelezó törvényei. ^ ' eatjam beszeltek meg velük a tennivalókat, új módszerek, jobb, eredményesebb didaktikai eljárások alkalmazását követelve meg tőlük. Ez eddig rendben is van. Evidens, hogy jobb ta. Egy legenda vége i ' -u,;u Mindezek után nem mes- nem az egyetem tanulmányi nán munka nelkul eredme- terRéu a lkövetkező kérdés: követelményeiből következnyesebb oktatás meg csaa hogyan hatngk ezek a ^ nek( baaem mlndeféle bü_ el sem Kepzeineio. gosnak elismert fokozott kö- rokratikus merevségekből és csSftSwl Cm^. vetelmények a hallgatók megkötöttségekből, mint úgynevezett túlterhelésére? amilyen például a mindenki vanvaloan tanúidból is all. Nem válnak-e majd elvisel- számára feltétlenül előírt a folyamat erteket e ket; te- hetetlenül súlyossá? A túl- kötelező óralátogatás, nyezo minősege _ határozza terhelésról J! elmúlt &sz. meg. Nálunk viszont naAkik egyáltalán, nem, vagy a változásokat, és — valljuk *von sokszor — s itt volt a tenddkben„n?gy.on ®°kat csak alig "ismerik az egyeS? -^mintha szinte telje- sültünk. Vaiosagos mumus- temi fiatalok életét, ezek sen me^tó^kvolnair- f ^ Tyet fajno ^S uttó bizonyái-a azt gondolről a második tényezőről, f^ón^A rémmlt ""^Sügért a tanulasrol vagyis pon o- túlterheléstől akadályozta változókat a hStóság ?£2t- P™ símmel Arak rato^űk^/elbanyagolhato, kozomoos len- „„„t.„n . helvzet Sze- f.olulDet®z8etve a tuiterne7 oktatás eredményes- g f . ,,y L . les legendajavai — elégedetne az oktatas eream_nyes- rencsere juderült, és még ten lubickoltak a/ e,evetem> sége szempontjából; igen hh -„r„n. ^ „ kí ,, wn iuoicKonak az egyetemi sokszor ez az egyébként ki ^?bb ff" E™ el«/hen, magyaran lógtak, nem mondott elképzelés hú- r»totottSnevt valószínűleg csakupan agzódott meg a pedagógiai ^fefí. fVaTk UJ evakorlat möeött A mérleg konrerencian — nogy az fejlemenyeket. A többség Sért éT .•7 félrebill7nt a egyetemeken nincs ilyen. Se azonban T,em így nézi Ltítós^n^ás Ségt ^ ^yag megtanulasa se a mindazt, ami az egyetemetanitas-tanuias egysvbe viz£gazíbs nem ökoz túlsago- ken most történik h™m hi megbomlott. A jobb ered- terheket a hallaa- Ken most történik, hanem bimi° t keresésének szinte !r. ngy a ,rlall»a zonyos élégedettseggel varja ^TTtn^lt ^ft" ^efemT S f, változásokat és - valliJk nehezedett. Nem nehéz be- ^ t^intft^a telnie- be ~ Var>a mar Te°otalátni, hogy ez így hioas. A ^nél méq többet is elbir_ tanuló ludasában, tudasá- ^ teherbiró képességük ... ... . uu , „ nak minosegeben, ertekeben naRyobb mint pillanatnyi Mlkozben egyre nehezebb lett saját maga aktivitásának terhelésük. '™|Jr' — jóval nagyobb szerepe van, mint azt ez a gyakorlat A túlterhelés legendája te- diákhumor a maga sajátos feltételezte. hát szertefoszlott. Ezt a fel- módján — és nem kis keseEz a helyzet általában ismerést az egyetemi mun- rűséggel — így fogalmazta jellemezte pedagógiánkat ^ új formái is képviselik, meg ezt a furcsa ellentmonaz általános iskola első asz- ? nemcsak úgy, hogy tud- dást: „aki ide az egyetemre tályától a középiskolán át Jak. tulterheles nincs ha- bekerül, azt az isten sem az egyetemekig. Ellentmon- nem ugy is hogy csökken- menti meg attól, hogy diplodásai mindenütt, de leg- ^ni kívánják a hallgatókra mát kapjon". A valóságban nyugtalanítóbban természet- me§ nundig nehezedő es a magától értetődőleg sohasem szerüleg ott jelentkeztek, tanulmanyi munka lenyege- volt és ma sincs ez így. De ahol az oktatás folyamata- hez nem tartózó úgynevezett azért a tréfa torz tükrében nak már említett második felesleges terheket Ilyenek lehetetlen nem látnunk bizotényezője, tehát a tanulás, ugyanis vannak. De azért nyos valóságelemeket. Nevea tudás megszerzésében a nincs itt semmiféle ellent- zetesen azt, hogy az egyetetöbbi fonnalioz képest a mondás. A felesleges terhek niek mai munkarendje nem kényszeríti a hallgatót erői teljes megfeszítésére. Nem kényszeríti arra, hogy teljes „erőbedobással" tanuljon, hogy mindazt „kihozza" magából, amire szellemi energiái képessé teszik. Az oktatásnak — nem egyes oktatókról van itt szó természetesen, hanem magáról a folyamatról — ezt a langyosságát a legjobbak, a legtöbbre törekvő egyetemisták már felismerték és bizonyos nyugtalansággal bírálták is. Ki ne beszélgetett volna olyan egyetemistákkal, akik egyszerűen feleslegesnek tartották a prelegáló órák egy részét? Ki ne talákozott volna olyanokkal, akik bürokratikus kötöttségnek tartották, hogy kötelező azokra az órákra járniok, amelyeken ugyanazt hallják, amit jegyzeteikben is olvashatnak? Ki ne váltott volna szót olyan fiatalokkal, akik szerint az oktatás mai formái sem nem elég egyetemiek, sem nem elég színvonalasak? Látnivaló, hogy az egyetemi élet készülő változásai valahogyan összecsengenek ezekkel a bírálatokkal. S ez nagyon fontos. Azt jelenti, ugyanis, hogy a változások, amelyek az egyetemistáktői nagy erőfeszítéseket követelnek, nem velük szembeálló, nem az ő törekvéseiktől idegen követelménynormák. Ellenkezőleg, a legjobbak szándékiaval harmonizáló, még talán azt is mondhatnánk, azokat kiteljesítő változások. Igen, az új formák nemcsak úgy szolgálják az egyetemista fiatalok érdekeit, hogy igazságukat áttételesen, közvetve tudják belátni, hanem nagyon is kézenfekvő, közvetlen konkrétsággal. Azt akarják, amit a legjobbak kívánnak, hogy a tanulás; -az értelmes, önálló, gondolkodó tanulás feltételei nagyobb szerepet kapjanak az egyetemi munkában. Így is kapcsolódnak ezek a változások az ifjúsághoz. De persze nemcsak ezzel, hanem az élet, és a munka ezernyi más szálával is. Kiemelkedően jelentős közöttük, amit az új rend az ifjúság nevelése szempontjából jelent. Napjainkban egyre terjed a felismerés, hogy e tekintetben az egyik nem utolsó fontosságú tényező az oktatás minősége, vagyis az, hogy az oktatás színvonala önmagában is nevelőerő. Aki rosszul oktat, nem nevelhet jól, s fordítva, aki magas színvonalon tanít, joggal várhat jó eredményeket a nevelésben : legegyszerűbben talán így fogalmazhatjuk meg ezt a fontos gondolatot Magyarázni se kell itt az összefüggéseket. Az egyetemi változások közvetlenül ugyan az oktatást szolgálják, de éppen ezért és éppen ezzel közvetve nevelőmunka eredményeinek 'javításához is hozzájárulnak. Végezetül hangsúlyoznunk kell, hogy mindezzel nem újabb reformról van szö. A változások — az elmondottakból eléggé kitetszhetett — nem tagadják, ellenkezőleg, kiteljesítik a reform céljait. Ökrös László i Somogyi TCflroTyné felvétel* Képűnkön Török Erika és Boda Etelka leendő gyermekápolónők teáztatják kis páciensüket. Kétszáz hallgatója van Szegeden a Kossuth Zsuzsanna Ápolónőképzőn ele. Két év tanulmányi idő alatt szereznek itt elméleti és gyakorlati képzésben általános ápolónői és gyermekápolónői képesítést azok az érettségizett fiatal lányok, akik hivatásuknak e szép pályát választják. A távolabbi vidéken lakók intézeti ellátásban részesülnek, míg a szegediek élvezhetik azt az előnyt, hogy odahaza szüleiknél lakhatnak, csak a foglalkozásokra kell bejárniuk. Utazó tanulok a Szeg'édTeörnyékén lakók, akik vonattal vagy autóbusszal jönnek, s a foglalkozások után mehetnek haza. A bejárók és a szegediek előnye még a kötetlen szabadidő kihasználása mellett az, hogy egyenruhát és munkaruhát kapnak, valamint térítés nélkül napi élelmezésben részesülnek. A most végző hallgatók helyét hamarosan az új elsőévesek foglalják eL Dr. Lovász Tiborné, az intézet igazgatója elmondotta, hogy július második hetében kezdődnek a felvételi vizsgák, amelyekre minél több érettségizett szegedi leányt várnak. A felvételi vizsga anyaga az érettségin is szereplű tantárgyakból áll, matematikából, biológiából és fizikából. A most érettségizettek: különösen jól „startolhatnak" a felvételin, hiszen még frissen emlékezetükben van mindaz a tudás, amelyről pár héttel előbb adtak számot a középiskolákban, gímriázíümokbart. Hogy mennyire kereset! az általános ápolónői és gyemerkápolónői hivatás és szakma, azt bizonyítja, hogy számos megüresedett állást nem tudtak betölteni az idén sem Szegeden. Gyermekápolónőket például Szolnokról kértek a betöltetlen állásokba. A pályát és hivatást most választó szegedi leányok is itt kaphatnak majd állást, amikor végeznek. Közös erővel Az egyetemeken ugyanis különös helyzet alakult ki. egyetemre kerülni, annál egyszerűbbé vált elvégezni. A i4 fecskefészek Már majdnem készen állt a rangos, az egész falu díszére váló épület, de még mindig nem tudták kitalálni mi legyen majd a neve a benne helyetfoglaló igazán szép családias étteremnek. A hosszú ideje tartó vita egyszeriben csak magától eldőlt. Egy villásfarkú fecskepár — nem várva be a műszaki átadást — fészket rakott az egyik bejárati ajtó fölé. Mikorra felfedezték már készen állt a fecske-otthon, tgy lett hát a sándorfalvi új vendéglő, éttérem neve Fecskefészek. A több mint másfél milliós létesítményt átadták már a falu népének. Bizonyos, hogy méltó is lesz nevéhez, mert a helybeli fogyasztási és értékesítési szövetkezet egyáltalán nem azzal a céllal készítette, hogy ezután majd még több legyen a faluban a pityókos ember. Mert hogy kocsmának eddig sem volt híja Sándorfalván. Hanem azzal a céllal, hogy sok háziasszonyt megkíméljenek majd az otthoni főzéstől. Becsületes betörő A Gordon házaspár vendégségben szórakozott, amikor is éjfél után a következő telefonhívást kapta: „Gyermekeik teljesen ripityára csinálják a lakásukat. A fürdőkádból is kifolyt a víz. Lecsavartam a csapot és a félig megfagyott kutyát kiszedtem a hűtőszekrényből. Adjanak hálál a sorsnak, hogy vannak még tisztességes betörök!" VASÁRNAP. 1968. JÚLIUS 7. DÉL-MAGYARORSZÁG 9