Délmagyarország, 1968. július (58. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-31 / 178. szám

Niért kerül ennyibe? Az árellenőrzések tapasztalatai Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség a múlt év közepétől, de különösen 1968. január 1. óta mindenekelőtt a fogyasztói érdekek érvényesülését szolgáló vizsgálatokat végez Szegeden is. Ezekből egyértelműen megállapítható, hogy a központi készletekből szármaró legfontosabb élelmezési cikkek ára olcsóbb lett, s árszínvonaluk azóta sem emelkedett A szabadpiaci árak azonban — különösen az évmásodik negyedében 10—15 százalékkal nagyobbak, mint egy évvel korábban. A tervezett szinten A hatóságilag szabályozott i uházati cikkek ára is állandósult az úgynevezett szabadárakat viszont az ipar, különösképpen a cipőipar igyekszik kihasználni. Az áremelkedések hatását mérsékelte a kereskedelmi vállalatok árkockázati alapjának felhasználása és a többszöri árcsökkentés. A vegyesiparcikk szakmában a nagyértékű iparcikkek ára lement, s az egyes építőanyagoké — a tervezettel szemben — növekedett, most az egy lakásra jutó építési költségek a korábbinál nagyobbak. A vendéglátóipar árai már az év elején felmentek, s a szabadpiaci árak növekedésével azóta is tovább emelkedtek. Különösen az I. és a II. osztályú üzletekben drága az étkezés, ahol gyakorta élnek az új ár megállapításának lehetőségével. Az AKF szegedi vizsgálatainak tapasztalata az is, hogy az igényesebb, a nagyobb keresetű családok vagy azok számára. akik már az árrendezés előtt vettek tévét, rádiót, továbbá akik vendéglőkben étkeznek, azok az ármozgásokból eredően kevesebb előnyt élveznek, mint a velük ellentétes helyzetben levők. Az általános árszínvonalat vizsgálva leszögezhető, hogy alakulása megmaradt a tervezett egymásfél százalékos növekedésnél. Ezt bizonyítják a statisztika adatai, es a kereskedelmi szakemberek) számításai is. Tíz vizsgálat A boltokban, a vendéglátó üzletekben igen gyakori az árdrágítás, a hamds mérés, a hamis számolás, a minőség lerontása. Csak néhány példa az ÁKF anyagából: a Marika presszóban a 4.80-as Kinizsi sörből 26 ezer üveggel adtak el 5 forintért; a Somogyi utcai tej ivóban a kakaóba nem tették bele az előírt cukrot, a Széchenyi téri tejivóban és a Boszorkánykonyhában a cukorból és a tejből is „elspóróltak"; a Debrecen és a Búbos étteremben többet számoltak fel a kelleténél. Szomorú, hogy a vendéglátóiparban tíz rizs gálát közül nyolc felelősségrevonással végződött. Az idei év első felében a .bírságolások sok átlagösszege meghaladta a 800 forintot. Év elején meg jogos volt valamelyest az árbizonytalanság, hiszen igen sok cikk ara változott meg egyszerre, és elhúzódtak az ezzel kapcsolatos leltározások ;s. Manapság azonban már tűrhetetlen, ha az árucikkekben nincs feltüntetve az ár. A vásárló a legjobb ellenőr A minőség romlásának gyakori oka, hogy a monopolhelyzetben levő ipari üzemektől a kereskedelem olyan árukat is átvesz, melyek minősége nem megfelelő. Ezeket „mi is így kapjuk" jeligével adják tovább a vásárlóknak. Ma még ugyanis könnyebb a rossz minőségű árut eladni, mintsem az iparral szemben döntőbizottsági pert nyerni; Az sem ritika, hogy az üzletek alkalmazottainak minőségi kifogásai miatt elsősorban nem is a szállítók, hanem az üzletet megkötő előadók neheztelnek meg. A rókusi TÜZÉP-telepen a silány minőségű kőrisfa parkettet elsőosztályúként árusították; a II. téglagyárban a kemencéből kikerülő téglákat minősítés nélkül rakták fel a járművekre; a szegedi TüZÉP mindössze hat alkalommal emelt kifogást a gyenge minőségű áruk miatt. Ez is azt bizonyítja, hogy csak akkor reklamálnak, ha az áru már teljességgel eladhatatlan. Azelőtt a vállalati belső ellenőrzésnek a fogyasztoi érdekeket is érintenie kellett. Manapság a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat ellenőrei jórészt a gazdasági eredménytől függően kapják bérüket. Érthető, hogy a fogyasztói érdekeket szolgáló ellenőrzéssel egyáltalán nem foglalkoznak. Minőségrontást nemcsak az ipar, hanem a kereskedelmi és a vendéglátóipari dolgozók is elkövetnek. Eziek feltárása azonban sokkal nehezebb, mint amikor magasabb árat állapítanak meg, vagy számolnak fel. A visszaélések elleni küzdelmet hátráltatja, hogy csökkent a társadalmi ellenőrzés intenzitása. Sem a szakszervezeteit, sem a kereskedelmi állandó bizottság társadalmi ellenőrei nem végeznek eléggé aktív munkát. Még nagyobb hiba, hogy a vásárlók maguk sem képviselik megfelelően saját érdeküket, az üzletben nem állnak ki igazukért, legfeljebb később panaszt tesznek. A Csongrád megyei ÁKF ellenőrzésének csaknem hattizedét Szegeden végzi. A munkájáról szóló jelentést tegnapi ülésén megtárgyalta a Szeged városi tanács végrehajtó bizottsága. A vb. úgy döntött, hogy jövő évi munkatervébe beilleszti a kereskedelmi vállalatok vezetőinek beszámolóját arról, hogy milyen intézkedésekkel szolgálták a vásárlók érdekeit, miként segítették elő az árdrágítások, a minőségrontás megakadályozását. Vita a munkahelyi közérzetről Tudományosan megalapozott igazság, hogy a dolgozóknak a munkahelyen kialakult hangulata szoros összefüggésben van a termelési kedvvel. Mindez azonban nemcsak emberi viszonyokon múlik, hanem anyagi természetű dolgokon is. A közérzetet befolyásolja a munkahely esztétikuma, a szociális gondoskodás stb. A vitában ezek fontosságáról ír az egyik szegedi nagyüzem vezető orvosa. Az ergonómia alapján Minisztérium és szakszervezet megállapodása Együttműködési megállapodást kötött a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Közalkalmazottak Szakszervezetének elnöksége. A megállapodásban rögzítették az új gazdasági mechanizmus végrehajtása során jelentkező közös feladataikat. Célul tűzték ki az állategészségügyi és földügyi apparátusban dolgozók élet- és munkakörülményeinek figyelemmel kisérését, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok végrehajtásának ellenőrzését, a munkabérek és béren kívüli juttatások, valamint a szociális ellátottság színvonalának lehetőség szerinti fejlesztését. Olvastam az eddig megjelent hozzászólásokat, amelyek többnyire az egyéni sérelmekről, rossz munkahelyi körülményekről szóltak. Naponta átlagosan 80—100 beteggel találkozom az üzemi rendelőkben — ők is hasonló bajokról, esetekről panaszkodnak gyakran. Az orvosi rendelőben nagyon őszintén kerülnek napvilágra az okok, amelyekről most én is beszélni szeretnék, az orvosi tapasztalatok alapján. A sok-sok tényezővel, a termelés és az ember kapcsolatával ma már nagy tudományág, az ergonómia és a munkalélektan foglalkozik. A munkahelyi közérzetet alakító okokat ezek részletesen elemzik, azt vizsgálják, hogy milyen hatást gyakorol a termelés az emberre és viszont. Hogy egy ember, hogy érzi magát munkahelyén, kedvvel dolgozik-e, azt többnyire a technológia, a dolgozó képzettsége, szakmai alkalmassága, a norma, a bérezés, a közösségi szellem, munkahelyi cél, fizikai feltételek határozzák meg. Külön figyelmet érdemel a norma. Ismereteim szerint a ruhaiparban — így a Szegedd Ruhagyárban is — tapasztalati normákat használnak a munkateljesítmények mérésére. Sajnos, ez a módszer nem a legjobb. A tapasztalati normákban nagy a hibahatár, pontosabban: többet követel a dolgozóktól, mint amennyit elbír. Ezért idegeskedik, elkedvetlenedik, az adott helyen gyakoribbak a balesetek, meghatározott idő múlva a termelés is visszaesik. Azt hiszem, a ruházati iparban ennél jobb, tudományosan megállapított, fiziológiailag megalapozott, élettani normákat kellene bevezetni, amelyek sokkal jobban alkalmazkodnának a valódi emberi teljesítőképességhez. A norma mellett legalább ilyen döntő a bérezés. Szerintem az a jó bérezés, amelyben figyelembe veszik a tapasztalatot, a gyakorlatot, a j dolgozó hűségét, a konkrét teljesítményével együtt A ruhagyárban kollektív bérezést használnak, s ennek előnyei mellett sajnos hátránya is van. Az orvosi rendelőben látom annak hatását, hogy ez a fajta bérezési módszer nem differenciál eléggé. Az idősebb, gyakorlottabb, megbízhatóbb dolgozók érzik, hogy mindezért arányosan nem kapnak magasabb fizetést a kezdő, épphogy gyárba lépett új munkásnál. Lehangoltak, bosszúsak lesznek — s ez az állapot hat mindennapi munkájukra. És hadd szóljak a többi tényezőről is. Örömmel látom, hogy itt a ruhagyárban igyekeznek megfelelő, jó fizikai feltételeket biztosítani — átépítik a műhelyeket, színdinamikát alkalmaznak, az eredetinél korszerűbb világítást szerelnek fel, gumiba ágyazzák a zajos gépeket. Kényelmesebbé teszik a munkahelyet — kényelmesebb lesz a munka — s ez a termelési adatokon is meglátszik. A végére maradt — ám az elején lehetett volna kezdeni az emberi kapcsolatokkal, azzal, hogy a munkahelyen milyen sok múlik a vezetők és a vezetettek; a munkások egymás közötti viszonyán. Helyi példa jól megvilágítja a mondandómat: a ruhagyárban az alsóbb szintű vezetők egy részénél hiányzik a rátermettség. Nekik nem sikerül megfelelő légkört teremteni, mert nem találnak közös nyelvet beosztottjaikkal: nem jó az együttműködés. Pedig a szakmai, politikai képzettségen kívül nagyon fontos a jó vezetői készség. Az a tulajdonság, amellyel valaki jó emberi kapcsolatokat alakíthat ki. Érdemes volna ezeket a művezetőket. segédművezetőket, szalagvezetőket valamilyen formában oktatni a vezetes tudományára, itt a ruhagyárban. Szándékosan hagytam utoljára a „másik oldalt", azt,' amely az embereken keresztül kerül kapcsolatba az üzemmel: a dolgozó társadalmi, politikai helyzetét. Hiszen a lakáskérdés, a házastársi kapcsolat,- a csalá'd, az anyagi helyzet, stb., éppen úgy jelen van a munkahelyen, mint bármely más tényező. Ha valakit — vagy az üzemi közérzetet — kívánjuk megítélni, ezt az oldalt is számításba kell venni. A nem megfelelő vezető sajnos erről megfeledkezik, a gondokkal teli dolgozót valamiféle szankcióval sújtja — ahelyett, hogy segítene neki. Az eredmény: elkeseredett ember, kis teljesítmény — tehát rossz üzemi közérzet. Dr. Kovács Lajos, a Szegedi Ruhagyár vezető üzemorvosa Érdekeltség fűz a munkához Több mint tíz éve dolgozom egyfolytában a Szegedi Állami Gazdaság öthalmi kerületében. Munkahelyemen lehetőséget adtak arra, hogy befejezzem az általános iskola VII. és VIII. osztályát, később pedig elvégezhettem a mezőgazdasági technikumot. így tulajdonképpen szakmámat is a munkahelyi megértésnek és támogatásnak köszönhetem. Most már mint állattenyésztési brigádvezető dolgozom és munkahelyemen jól érzem magam, elégedett vagyok, közérzetem jó — tehát közvetlen erkölcsi és anyagi érdekeltség fűz munkámhoz. Meggyőződésem, hogy egy munkahely közérzetét az ott dolgozó emberek egymás közötti viszonya, összeforroltsága dönti el és mindez nagy befolyással van a munkára, a termelésre is. Példával tudnám ezt igazolni. 1965. április 4-étől közös elhatározással, brigádban dolgozunk, és elnyertük a szocialista cimet. Ez a szellem összekovácsolta a brigád tagjait a munkahelyen és megosztjuk egymás gondjait, segítségére vagyunk egymásnak, de a termelés előbbrevitele is állandó közös célunk. Ez a magyarázata annak, hogy brigádunkból az utóbbi években senki sem lépett ki és munkánk után emberséges bánásmódot tapasztalunk és megkapjuk a méltányos elismerést. Tóth István állattenyésztési brigádvezető Modern napimádók legénység a legkülönbözőbb nemzetiségekből tevődött össze, de a közös sors, egyformán nehéz életünk szorosan egymáshoz fűzött bennünket. 1918 elején szabadságot kaptam és hazajöttem. Galileista diákok egy csomag háborúellenes felhívást adtak át nekem azzal, hogy visszatérve szabadságomról, osszam szét bajtársaim között. A tengerészek mohón olvasták a röpiratokat, hiszen mindegyikük torkig volt a sok szenvedéssel, a nehéz szolgálattal, embertelen bánásmóddal és a háborúval. A cattarói felkelés idején Pólában osztogattam a szocialista diákok röpcéduláit. Engem is elfogtak és katonai bíróság elé állítottak. Felségsértés, hazaárulás és iázadsára való bujtogatás vétsége miatt öt évre és nyolc hónapra ítéltek. Egy kazamatába zártak, hosszú évek ota ott sínylődő foglyok köze. Enni alig adtak, a csontvázzá soványodott emberi árnyaknak szinte jártányi erejük sem volt. Erről a szörnyű helyről az 1918-i októberi forradalom szabadított ki. A forradalom hírére repülni szerettem volna Budapestre, de csak november végén indulhattam haza a matrózkomité megbízásából. 1918. december másodikán érkeztem Budapestre. Harmadikán jelentkeztem az óbudai tengerészlaktanyában. Itt megkaptam beosztásomat: szakaszparancsnok lettem. Szakaszom előtt arról beszéltem, hogy a mi helyünk a kommunista pártban van. Amikor beszédem végére értőn, bajtársaimmal összeölelkeztünk, összecsókolóztunk, aztán együtt mentünk a Visegrádi utcába és együtt léptünk a kommunista pártba. A proletárdiktatúra kikiáltása után másnap, 1919. március 22-én, a laktanya politikai komisszárja magához hívatott és tudatta velem, hogy az Ung folyó partján állomásozó zászlóalj politikai biztosává neveztek ki. Az Ung folyó túlsó oldalán állt az ellenség. A legénységben nagyszerű harci szellem izzott. Állandó csatározások folytak a burzsoá csapatokkal. Április végén a csehek megindították az általános támadást és körülkerítettek bennünket. Valósággal lépésről lépésre haladva, éjszaka törtük át Garadnánál a cseh frontot, és egészen Szerencsig értünk el. Itt kaptam a parancsot, hogy térjek vissza Budapestre, mert iskolára küldtek. Az iskolának Rudas László elvtárs volt a vezetője. Politikai, elméleti és katonai tárgyú előadásokat hallgattunk. Két hét múlva, május közepén Egerbe, a 65. dandárhoz vezényeltek. A város szélén a cseh imperialista csapatok álltak. Felnémet, Szarvaskő, Ózd, Putnok, Rudabánya — ez volt a front. Kemény ütközetben elfoglaltuk Bélapátfalvát, ahol előzőleg az 5. munkásezred harcolt. Ott feküdt az országúton húsz elesett vöröskatona kegyetlenül megcsonkított teste. Egyiknek szakszervezeti könyvét szuronnyal szegezték a szívéhez. Ez a látvány nagyon elkeserített bennünket. Elhatároztuk, hogy megbosszuljuk a húsz magyar munkás halálát. Megtudtuk, hogy az 5. munkásezredet cseh légionáriusok támadták meg. A légionáriusokkal Putnokon túl, Zádoríalvánál találkoztunk, géppuskatűz alá vettük őket, és azt hiszem, kevesen menekültek meg közülük. A gödöllői főhadiszállásról parancs jött, hogy el kell foglalni Rudabányát és Tornaalját, és két ezredet kell indítani a csehek háta mögött Miskolc felszabadítására. A vöröskatonák diadalmasan nyomultak előre! A győzelmes hadjárat alatt ért bennünket a hír, hogy vissza kell vonulnunk. Nem akartuk elhinni, és először nem akartunk engedelmeskedni a parancsnak. Engem a Dunántúlra vezényeltek, ahol egymást érték az ellenforradalmi támadások. Nagykanizsán értesültünk a proletárdiktatúra megdöntéséről. Nagyon el voltunk keseredve. Elhatároztuk, hogy tovább harcolunk. Bár a túlerő augusztus 1-én leverte az első proletárdiktatúrát, mi Nagykanizsán a munkástanáccsal együtt augusztus 8ig kezünkben tartottuk a hatalmat. Amikor alakulatunknak el kellett hagynia a várost, az Internacionálé hangjainál szálltunk vonatra. Az állomásra kikísértek elvtársaink. Vajon hová lettek ők, akiknek szívével együtt dobogott hangosan zakatolva az én szívem is, amint sapkámmal búcsút ültettem nekik? Uebmann Béla felvétele Térdre1 — parancsol a szükség szelleme. S mintha a Magyar Hirdető is stílszerű lenne. Szegeden, a BajcsyZsilinszky utcából saroknyira áthozott tábláját jóval „színvonal" alá helyezte, hogy térdre parancsolja az albérlet után nyomozó pácienseit. Van, aki minden áldozatra hajlandó egy jó kis címért, a másik meg oda se tud nézni. Hiába — ízlések és pofonok a Kígyó utcában is különböznek. SZERDA, 1968. JÜLIUS 31. ŰÉL-MAGYARORSIAG 3