Délmagyarország, 1968. július (58. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-05 / 156. szám

VJtAG PROLETÁRJAI PCYF.Rf" JETEK ' DÉL-MMARORSffl A MAG Y A R S Z O C 1 A L 1 S TA MUNKÁSI 'ÁRT LAP JA 58. évfolyam, 156. szám Ára: 70 fillér Péntek, 1968. július 5. Küldöttségünk haza­érkezett Moszkvából Csütörtökön reggel ismét zászlódíszt öltött a vnukovói repülőtér felé vezető út. A moszkvaiak ezrei jöttek el újból a repülőtérre, hogy el­búcsúztassák a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttséget, amely az SZKP Központi Bizottsá­ga és a szovjet kormány meghívására hivatalos baráti látogatást tett a Szovjetunió­ban. A repülőtér betonján dísz­zászlóalj sorakozott fel, ka­tonai tiszteletadással búcsúz­tatta a magas rangú magyar vendégeket. Az ünnepélyes aktuson megjelentek: Leonyid Brezs­nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára, Alek­szej Koszigin, Nyikolaj Pod­gornij, Mihail Szuszlov, Gennagyij Voronov, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjai, és a szovjet politikai élet sok más vezető személyisége. A magyar és a szovjet himnusz hangjai közben 21 tüzérségi díszlövés köszön­tötte a magyar párt- és kor­mányküldöttséget. Ezután Kádár János, Leonyid Brezs­nyev társaságában ellépett a díszzászlóalj arcvonala előtt. A magyar vendégek szívé­lyes búcsút vettek a szovjet vezetőktől, majd elhaladtak az ünnepségen megjelent moszkvaiak hosszú sora elótt, akik magyar és szovjet zászlókkal integetve, éljen kiáltásokkal viszonozták az üdvözlést. Ezután piros sap­kás úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a küldöttség tagjainak. Ott volt a repülőtéren Lo­sonczi Pál, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, aki évi rendes szabadságának egy részét a Szovjetunióban tölti. A párt- és kormánykül­döttséget szállító különrepü­lögéppel érkezett vissza Bu­dapestre. F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe is. A párt- és kormánykül­döttség fogadására a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Apró Antal, Kállai Gyula, Nyers Rezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, az MSZMP Központi Bizott­sága, az Elnöki Tanács, a kormány több tagja, a Köz­ponti Bizottság osztályveze­tői, a politikai élet több más vezető személyiségei. Jelen voltak a fogadtatásnál N. N. Szikacsov követ-tanácsos ve­zetésével a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének tagjak Bozsán Endre felvétele A küldöttség fogadása a Ferihegyi repülőtéren. Kádár János: Barátságunk a jelen és a jövő fontos eleme Kádár János a delegáció megérkezése után, a repülő­téren nyilatkozott Szepesi Györgynek', a Magyar Rádió és Televízió főmunkatársá­nak. Az alábbiakban — né­mileg rövidítve — közöljük az interjúk RIPORTER: Szeretettel kö­szöntjük újra itthon Kádár Já­nos elvtársat. A televízió jóvol­tából figyelemmel kísértük út­jukat Volgográdban. Tallínban és szinte ott voltunk szerdán a forró hangulatú moszkvai nagy­gyűlésen. Kérem, Kádár elvtárs, beszéljen benyomásairól, a szov­jet emberekkel történt találko­zásairól. VÁLASZ: Nagyon köszö­nöm az üdvözlést. Ügy gon­dolom, erről az útról lehet és kell. érdemes is többször és többféle formában be­szélni. Pártunknak, dolgozó népünknek, a magyar köz­véleménynek nem kell ma­gyarázni, hogy harcaink, je­lenünk és jövőnk szempont­jából milyen nagyjelentősé­gű, mennyire fontos a ma­gyar—szovjet viszony, a ma­gyar—szovjet barátság. A Szovjetunióban az em­berek — vezetők, középszin­tű tisztségek betöltői és a munkásemberek egyaránt — számukra fontos kapcsolat­nak tartják a magyar— szovjet barátságot. Jól esik ezt hallani és ez így is van; ez a két párt, a két ország, a két nép barátságát tük­rözi. Mi természetesen tud­juk, hogy a két ország súlya, nagyságrendje nem azonos, s amilyen jól esik a szovjet embereknek az az értékelé­se, hogy mindkét párt, mind­két ország, mindkét nép számára hasznos ez a barát­ság, gondolom annyira megfelel az igazságnak, hogy a mi számunkra még t'onto­sabb, szinte azt lehetne mondani, életbe vágóan fon­tos. Ennek megfelelően készült a magyar párt- és kormány­küldöttség erre a szovjet­unióbeli ütra. Meghatározott elgondolással, szándékkal mentünk ki. Párt- és kor­mányküldöttségünk mostani útjához hasonló látogatások, találkozások voltak már megelőzően is — szovjet küldöttség járt Magyarorszá­gon, magyar küldöttség a Szovjetunióban — s a jövő­ben is lesznek. Ez a látoga­tás azonban szintén fontos volt, megvolt a maga meg­határozott szerepe. A szovjet párt- és állami vezetőkkel rendszeres kap­csolatban állunk. Különböző formák között, különböző alkalmakkor találkozunk, kicseréljük véleményünket, ismertetjük álláspontunkat és beszélünk arról, hogy mit kell együtt tennünk az alap­vető nemzetközi kérdések­ben. A jelenlegi helyzetBen szintén jó és fontos volt ez a látogatás, mert ilyen szin­tű magyar párt- és kor­mányküldöttség utoljára 1963-ban járt a Szovjetunió­ban, s azóta hosszú idő telt el. Az ilyen látogatások — akár magyar küldöttség uta­zik a Szovjetunióba, akár szovjet küldöttség jár Ma­gyarországon —, egyrészt al­kalmat adnak fontos, idő­szerű kérdések megbeszélé­sére, másrészt a politikai szándékban az is benne van, hogy demonstráljuk barát­ságunkat egységünket és együttműködésünket. Ennek megfelelően most az volt a célunk, hogy egyébként is jó. bensőséges kapcsolatain­kat tovább erősítsük és ki­elégítően fejlődő együttmű­ködésünket mind a politikai, mind a gazdasági és a kul­turális élet terén tovább szélesítsük és növeljük, mert ez kölcsönösen előnyös or­szágaink — és mint már említettem — különösen fon­tos Magyarország számára. Kádár János ezután hang­súlyozta: ezt a munkát is igyekeztünk becsülettel el­végezni és — végiggondolva az egész programot — az a véleményünk, hogy elértük célunkat. Megfelelő megbe­széléseket folytattunk és bensőséges találkozásaink voltak a szovjet emberekkel. Mint a magyar párt- és kor­mányküldöttség tagjainak, különösen jól esett az a szi­.vélyesség és barátság, amellyel mindenütt talál­koztunk, akár amikor Brezs­nyev, Koszigin és Podgornij elvtársakkal tárgyaltunk, akár pályaudvarokon, gyá­rakban és más helyeken, ahol szovjet munkásokkal találkoztunk. RIPORTER: A küldöttség ké­pet alkothatott Utján a szovjet­ország fejlődésének üteméről, az emberek életéről, a kommuniz­must építő munka eredményei­ről. Kérném, hogy erről is tá­jékoztassa hallgatóinkat, nézőin­ket. VÁLASZ: A Szovjetunió párt és állami vezetőitől tá­jékoztatást kaptunk a szov­jet élet fejlődésének alapve­tő. fő jellemzőiről. Tájékoz­tattak bennünket a volgog­ródi terület vezetői, vala­mint a velünk rokon nép hazájában, Észtországban a köztársaság vezetői is. Ezek az adatok, számok örvende­tes. erőteljes és lendületes fejlődést mutatnak. Ami az egész Szovjetunió helyzetének alakulását illeti, az elvtársak elmondták, hogy mint bennünket, őket is nagymértékben foglalkoz­tatják a nemzetközi kérdé­sek. Ez munkájuk jelentős része. Emellett azonban nem hanyagolják el az építéssel kapcsolatos feladatokat sem. Bizonyos összehasonlítást, tehettünk Volgográdban is. Jómagam itt már több íz­ben töltöttem rövidebb időt, utoljára hét évvel ezelőtt. Az azóta bekövetkezett fej­lődés óriási. A volgográdi terület vezető elvtársai el­mondták, hogy tíz év alatt az ipari termelés háromszo­rosára növekedett. Érdekes volt számunkra az Észt Szovjet Szocialista Köz­társaságban tett látogatás is. Itt is nagyarányú a fejlődés. (Folytatás a 2. oldalon.) a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldött­ségének szovjetunióbeli látogatásáról Tegnap közzétették a látogatásról szóló közleményt, me­lyet az alábbiakban kivonatosan ismertetünk. 1968. június 27-e és július 4-e között a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szov­jetunió kormányának meghívására Kádár János elvtárs­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának vezetésével hivatalos, baráti látoga­tást tett a Szovjetunióban a Magyar Népköztársaság párt­ás kormányküldöttsége. A magyar párt- és kormányküldöttség Moszkván kí­vül ellátogatott Volgográdba és Tallinnba. A szovjet nép életével történt ismerkedés során a magyar küldöttség nagyra értékelte a szovjet dolgozóknak a kommunista tár­sadalom építésében elért eredményeit, a mély és őszinte szeretet megnyilvánulásait a magyar nép iránt. A magyar nép képviselőit mindenütt szívélyes vendégszeretettel fo­gadták. A két ország pártjainak és kormányainak vezetői a testvéri barátság és a kölcsönös egyetértés szellemében tárgyalásokat folytattak egymással. Az eszmecserék a né­zetek teljes azonosságát mutatták valamennyi megtár­gyalt kérdésben. A küldöttségek tájékoztatták egymást a szocializmus és a kommunizmus építésének menetéről a Magyar Nép­köztársaságban és a Szovjetunióban, a két ország fejlő­désének időszerű kérdéseiről. A kedvező tapasztalatokból kiindulva a felek meg­erősítették, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztár­saság népgazdaságának további fejlesztése érdekében, mind bilaterálisán, mind pedig a KGST keretében a jö­vőben is minden eszközzel szélesítik és elmélyítik gaz­dasági és műszaki-tudományos együttműködésüket A felek megelégedéssel szóltak a magyar—szovjet kul­turális együttműködési kormányközi bizottság megalakulá­sáról és tevékenységéről. Kifejezték azon óhajukat, hogy tovább fejlesztik és erősítik a tudományos és a kulturá­lis kapcsolatokat, az állami és a társadalmi szervek együttműködését. A felek kifejezték szilárd meggyőződésüket, hogy a magyar—szovjet kapcsolatoknak a marxizmus—leninizmus és a proletár-internacionalizmus szellemében, a magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség­nyújtási szerződés elvei szerint történő sokoldalú fejlesz­tése teljes mértékben megfelel országaik érdekeinek, s az egész szocialista közösség politikai, gazdasági és katonai erejének erősödését szolgálja. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecserék során a felek megállapították, hogy a jelenlegi fejlődés legfon­tosabb sajátosságai: az osztályharc éleződése a nemzet­közi küzdőtéren, a népek harcának aktivizálódása és erő­södése az imperialista agresszió és a reakció ellen, a szocializmus, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom és a nemzeti felszabadító mozgalom akcióegységé­nek szilárdulása. Ugyanekkor azt is megállapították, hogy az impe­rializmus, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok vezető körei élezik a nemzetközi helyzetet. Durván be­avatkoznak szuverén államok belügyeibe, fokozzák a szo­cialista országok, a kommunista és munkáspártok elleni aknamunkájukat és ideológiai diverziójukat Ezért a je­lenlegi körülmények között különösen fontos a szocializ­mus és a béke erői éberségének fokozása, soraik tömö­rítése az imperialista mesterkedésekkel szemben. A felek kifejezték eltökéltségüket, hogy a jövőben is támogatni fogják a hős vietnami népet és az amerikai imperialista agresszió győzelmes visszaveréséhez szüksé­ges minden támogatást megadnak a testvéri Viet-nmi De­mokratikus Köztársaságnak. A felek támogatja; u VDK kormányának igazságos álláspontját, a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front politikai programját, mint a vietnami kérdés rendezésének olyan reális alapját, amely megfelel az 1954-es genfi egyezményeknek, valamint a délkelet-ázsiai és a világbéke érdekeinek. A küldöttségek nagy jelentőséget tulajdonítanak an­nak, hogy Párizsban sor került az érintkezés felvételére az amerikai és a vietnami képviselők között. Véleményük szerint a VDK bombázásának teljes és feltétel nélküli megszüntetése kedvező előfeltételeket teremtene a viet­nami probléma politika rendezéséhez vezető utak felku­tatására. A felek ismételten kinyilvánítják szolidaritásukat az arab országok népeinek szabadságukért és államaik te­rületi épségéért vívott harcával. Támogatják ezt a köve­telést, hogy az izraeli területrablók haladéktalanul vonják ki csapataikat az elfoglalt arab területekről és az 1967. június 5-e előtti helyzetnek megfelelően számolják fel az imperialista izraeli agresszió következményeit s az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozatai alap­ján politikailag rendezzék a közel-kelet helyzetet A fe­lek ismét kifejezik eltökéltségüket hogy a jövőben is a szocialista országok párt- és kormányvezetőinek értekez­letein közösen kidolgozott álláspont szerint fognak cse­lekedni. A felek meggyőződése, hogy a varsói szerződés tag­államainak a bukaresti nyilatkozatban kifejtett építő jel­legű javaslatai, az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Vary-i értekezletének dokumentumai az európai biztonság és békés együttműködés megerősítésének reális alapját jelentik, s megfelelnek az európai népek létér­dekeinek. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ismételten kinyilvánítja, hogy az USA imperialista köreivel szövet­kezett nyugatnémet militarizmus revansista törekvései to­vábbra is az európai feszültség és háborús veszély fő forrásai. A felek hangsúlyozták, hogy az európai béke és biz­tonság reális és konstruktív alapja: a második világhá­ború után Európában kialakult államhatárok megváltoz­tathatatlanságának elismerése, az NSZK-nak az egyedüli képviselet igényéről való lemondása. Nyugat-Berlin — mint önálló politikai egység — külön státusának tiszte­letben tartása, a müncheni egyezmény semmisségének kezdettől fogva történő elismefése, az atomfegyver meg­szerzését célzó nyugatnémet törekvések megelőzése. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya véleménye szerint a kellően előkészített összeurópai kon­ferencia megtartása fontos lépést jelentene a kollektív biztonsági rendszer megteremtésének útján, elősegítené az európai és a világbéke megszilárdulását. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az atomso­rompó-szerződésnek. Annak megkötése kedvező feltétele­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents