Délmagyarország, 1968. július (58. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-23 / 171. szám

Bánk bán Nyitóelőadás a Dóm előtt A felújított fesztivál során harmadik rendezésben, negyedszer került színre nemzeti operánk, a Bánk bán — két alkalommal azonos elképzelésekkel tervezték a Dóm előtti színpadra. Most, hogy a szombati premieren ismét nyitánynak szánták, elsőkézből adódik a kérdés — nehéz kérdés —, vajon lehet-e valami újat, valami mást mutatni ebből a dramatúrgiailag kétségtelenül fogyatékos, ám zeneileg roppant értékes — mert magyar, mert hazai műfajteremtő, mert gazdag-szép dallamanyaga ma sem téveszti hatását — operából. A kérdés másik oldala viszont: kell-e, szükséges-e egyáltalán a Bánk bánnal (ha körülbelül kétévenkénti gyakorisággal kerül műsorra) feltétlenül újat adni. A választ kezdjük az utóbbinál, mert itt egyszerű tény indokol: Erkel operája nemcsak nyitotta szombat este az idei fesztivált, hanem még két alkalommal hét-hétezer nézőt vár a térre, vagyis nem protokoll esemény-előadásként, hanem a többi fesztiváldarabbal azonos rangú-értékű produkciónak került a műsorba. Jogos igény várta tehát a Bánk bán átrendezését a szegedi fesztiválszínpadon. Koródi András vezényelte, Szinetár Miklós és Félix László rendezte a premiert, ahol a nyitány szaggatott, mélabús dallamára derengve megvilágosodó színpad hatalmas háttér-freskója többszintű, középen részarányos lépcsősorai, ezek tengelyében a fegyveres testőrökkel még inkább középre helyezett trón látványa — az eddigi előadások hagyományainak összefoglalását sejtette, összefoglaló magában a félköríves hátsó diszletfal. Fülöp Zoltán díszletterve is; relief-szerű kiképzésben — egyetlen tablóra — a történelmi kor levegőjéhez egy-egy architektonikus elemmel fogalmazva az opera fontosabb jeleneteinek sötét tónusú képeit. Az opera kínálta mozgalmas tömeg- és kórusjelenetekkel szemben a szereplők dialógusai, intim közelsége, vagy a muzsika verbunkos Izzásából fakadó drámai ütközőpontok : kettősök, tercettek — Szinetár Miklós rendezésében — folytonosan váltják egymást, a „megszüntetve megőrzés* dialektikus tagadásával. A nyitókép fényes udvari pompájában nyüzsgő katonák, idegen előkelőségek, békétlen nemesek vegyes, érzelmű sokasága — a Petúr bordala, majd Ottó szerelmi ostroma — utáni jelenetváltozás nem üres színpadon várja a hazatérő Bánk és Petúr találkozását. A katonák visszahúzódva. háttal-fegyverben állva élő, jelképes falként adnak súlyt, karaktert, korés helyszínrajzot a két bán szóváltásának. Ez a tendencia kíséri végig az előadást: a jelenetek akként következnek egymásból, egymás után, hogy átörzött, stabil elemek készítenek fel egy közelgő, majdani szituációra. Márk Tivadar jelmezei is gondosan ügyelnek a távolságból szemrevételezhető látvány egységes színhatásaira, Koródi András zenekara pedig konzekvens őserőt keres — sajnos tétován — Erkel hellyel-közzel Verdi-, Wagner reminiszcenciákat ébresztő muzsikájából. A legjobban sikerült kép zeneileg, szinpadilag, szereplőit tekintve egyaránt az opera egykor forradalmi szint hozó jelenete, Bánk cs Tiborc találkozása, az idegen elnyomással szembeni nemesi-r.épi összefogás reformkori hévvel szövegezett szimbóliuma. Izzó, sűrű atmoszférájú, pattanásig feszült pillanatok ezek; a kitűnően diszponált, legszebb napjaira emlékeztető Simándy József és a szerepével akusztikus harmóniát talált, énekesi, színészi érzékenységét parádésan összegző Radnai György egész színpadot bejátszó, beénekiö drámai duettje. A címszerepet alakító Simándy József remekelt: „Hazám, hazám" kezdetű áriáját például az ismétlés után is vastaps fogadta. MeA hattyúk tava A rigai balett a szabadtérin Akik nem láthatták a rigai balett bemutatkozását a szabadtérin, egészen rendkívüli eseményről maradtak le, s viszont mi, akik vasárnap este ott lehettünk a nézőtéren, kivételes művészi élménynek voltunk részesei, s egyben szemtanúi a játékok egyik legérdekesebb és legnagyobb balettsikerének. Meglepetés volt ez a bemutató. Meglepetés volt talán mindenekelőtt azért, mert a rigai együttes — legalábbis számunkra — a teljes ismeretlenségből lépett a szabadtéri színpadára. Azt természetesen tudtuk, hogy a szovjet balettművészettel a világ egyetlen országa sem versenyezhet, de azt hittük, ennek a virágzó kultúrának az értékei a nagy moszkvai együttesekben koncentrálódnak, amelyeket egyébként már láttunk is itt a szabadtéren. Hogy egy olyan szovjet méretekben viszonylag kis város, mint Riga, képes a balettművészetnek azt a teljességét produkálni, mint mentalitás helyett valami egészen mással: elegáns könnyedségével hódította meg a színpad elkényeztetett közönségét. Azon a színpadon, ahol korábban a robosztus erő, a mindent megmozgató érzelmek uralkodtak, azon a színpadon, ahol régi elképzeléseink szerint csak ilyen súlyossággal lehet sikert aratni, a rigai táncosok tündéri könnyedsége, elegáns lebegése-repülésc emelte fel a szíveket, — és félredobatta előítéleteinket. Aztán meglepetés volt ez a produkció sikerének okait tekintve is. Azon felül, hogy az együttes hatalmas munkát végzett a felkészülés idején (a kőszínházi előadásokon résztvevő táncosainak számát a szegedi bemutatkozásra megkétszerezte), hogy a produkcióban nemcsak általában a balettkultúrának egy bizonyos — nagyon magas — színvonala hatott, hanem a jó értelemben vett rutin a Hattyúk tava előadásában (négyszázszor játszotta már ezt a Csajkovszkijművet a rigai balett), hogy a szabadtér különleges kövesajátosan vonzó, varázsos színt adott. Jellegben, stílben ezzel a hamvassággal harmonizált mindaz, amit az előadás látványban nyújtott. A képek, jelenetek koreográfiáján felül a díszlet- és jelmeztervező Edgár Vardaunis, a produkció „lótványmestere" biztosította ezt a minden részletében, árnyalatában megtervezett elbűvölő iestőiségét. A feltűnő siker okait kutatva talán először kellett volna említeni, hogy az előadáson jól összeforrott, nagyszerűen dolgozó együttest láttunk, amelyben még az olyan kitűnő szólisták is, mint Velta Vilcina (OdetteOdilia), Harald Ritenberg (Zigfrid), Vladimir Cukanov (udvari bolond) és Artúr Ekis (varázsló) nem az együttesből való kiemelkedéssel, hanem ellenkezőleg, a beilleszkedéssel arattak sikert. A zenekart J. Hunhen vezényelte. Csajkovszkijnak ez a zenéje — néhol érzelmességbe hajlik — nekem nem tetszik túlságosan. De a lett Somogyi Károlyné felvételei Tiborc (Radnai György) és Bánk bán (Simándy József) jelenete a II. felvonásból linda lírai színű, finom szó- rü színpadi egyénisége moslamát Moldován Stefánia tohábban kezelt szólamában, énekelte, belülről megfogott, leginkább külsőségeket, kiegyenlített dallamformá- gesztusokat talált, amiért lássál, figyelve-vigyázva az csak a színpadi előtérre exarányokra, amit az opera ponált gyilkossági jelenetben legszélsőségesebb körűimé- tudott kárpótolni. Palcsó nyei éppen tőle követelnek. Sándor közvetlen-deklamáló A „békétlen magyarok" ve- stílusban megfogott Ottó zető egyéniségének, Petúr- hercege nyers, értelmileg kinak, vehemens, tarajos ha- dolgozatlan hatást keltett, zafiságát Sebestyén Sándor Biberach jagói méretekkel formálta színpadra: dühösen kacérkodó szólamát Nádas és megbízhatóan — ahogy Tibor mutatta be. A kórus szerepe követeli. Csupán előkészítése Szalay Miklós hangjának mélysége maradt, érdeme, a Barkóczy Sándor imitt-amott, adósunk. Ha- koreográfiájára készült táncsonló benyomást keltett betétek szervesen illeszkedSzalma Ferenc II. Endre tek az opera színrevitelének alakítása is. Komlóssy Er- dramatúrgiai törekvésébe, zsébet vitathatatlanul bővé- Nikolényi István Egy látványos pillanat. Jelenet A hattyúk tava első felvonásából. világhírű moszkvai kollegáik, valljuk be, nem vártuk, nem reméltük, és még az előadás közben is alig hittük. Aztán meglepetés volt ez a bemutató azért is, mert a művészi kifejezésnek teljesen már szférájában mozgott, mint amit itt a szabadtérin megszoktunk. Minden előVasámap délelőtt ünnepé- A tíznapos programban a adás ugyanis, ami itt a Dóm lyesen megnyílt Szegeden a nyári egyetem résztvevői el5tt lezajlott, bármilyen volt TIT és a József Attila Tu- előadásokat hallgatnak a pe- - • • ártékét tekintve iel dományegyetem V, nyári dagógiai szociológia vonat- muveszl erteket hintve, jelegyeteme. Az Ady téri egye- kozásairól. Referátumot tart lcgcDen mind a monumentaMegnyílt a nyári egyetem telményeihez hozzászokott táncosokat láttunk (a rigai szabadtéri nézőterén 25 ezer ember fér el!), a siker egyik fő okát az együtte üde és kedves fiatalságában kell látnunk. Az előadóknak ez a fiatalsága visszahatott a műre, és annak a könnyed lebegésnek-repülésnek, amely meghatározta a produkciót, mester tolmácsolása megkapott. Ahogyan a táncosok fiatalsága visszahatott a műre, ugyanúgy hatott az előadás könnyed lebegése-repülése a muzsikálásra is. Csajkovszkij zenéje ezen az előadáson megfiatalodott. Ökrös László Képernyő tem nagy előadójában ősz- né külföldi elöadó is: dr. ütést hangsúlyozta, romanszegyult 320 hallgatót -- . . . . tikus szenvedélyek, vad in közöttük 80 szegedit, 50 R Walther egyetemi tanar ' , ' , pedagógust az NDK-ból, 20- és Karl-Erich Brinckmann at Jugoszláviából, néhány tanácsos (NDK), valamint vendéget Lengyelországból, Gui,;a Géza és Czapár JóRomaniabol es Csehszlova- „ , ,, . . Idából — dr. Ágoston György ^ szabadkai tanácsosok, egyelem! tanár, a nyári Megtekintik a hallgatok a egyetem igazgatója köszön- szabadtéri játékok több elő!flVA.Z "nnepi mGgnyÍtÓtr adását, ellátogatnak Gyuládr. Marta Ferenc, a József _ , , Attila Tudományegyetem ra GS egy napot a Balaton rektora tartotta, s a többi mellett is eltöltenek, között hangsúlyozta: az idén öt eszLendős pedagógiai egyetem népszerűségét fő- __ . r -I-I r, r ként annak köszönheti, hogy in I | í f Q C mindig bátran kereste az áj i-VldiillCld utakat és lehetőségeket, s olyan témákat választott __ feldolgozásra, amelyek „elébe mentek" a pedagógiai közgondolkodás fejlődésenek. dulatok, felfokozott érzelmek megfogalmazására törekedett, s olyan robbanó, földrengésszerű erővel, hogy néha már azt hittük, kettéhasad az ég, megnyílik a föld. Ezután jött a rigai balett, s a szenvedélyek, világot szétfeszítő indulatok, monuláncdalfesztivál, 68 diplomamunkákból Ilyen téma volt az első nyári egyetemen az audiovizuális eszközök felhasználása az oktatásban, ilyen téma az idei, a szociológiai szemlélet jelentősége a pedagógiában, s ilyen téma a következő, az 1969-es is: korunk ifjúságának problémái. A szegedi nyári egyetem ilymódon az új pedagógiai gondolatok fóruma és nagyhatású hirdetője. A megnyitó után Papp Gyula, a városi tanács vb elnökhelyettese köszöntötte a hallgatókat. A Magyar Iparművészeti Főiskola az idei nyáron is kiállításon mutatja be a szegedi érdeklődőknek a végzős hallgatói által készített diplomamunkákat. Az immár harmadik alkalommal megrendezett bemutatót dr. Pogány Frigyes, a főiskola igazgatója vasárnap délben nyitotta meg a Tömörkény Gimnázium Tisza-parti műtermében. A megnyitó ünnepségen jelen volt Popp Gyula, a városi tanács vb-elnökhelyetlese. A bemulató igen gazdag válogatást ad a most végzett iparművészek munkáiból. Textíliák* bőrkészítmények* üvegtárgyak, szőnyegek sorakoznak a kiállítási teremben. Láthatók többek között díjnyertes csomagolási eszközök is: Kovács Sára, Z sótér László, Székely Kálmán, Gyenes Ida, Molnár Gyula és a Szegeden végzett Kállai Júlia munkái. Ahogy a korábbi években, úgy most is Szegeden tartózkodnak az Iparművészeti Főiskola hallgatói: ezúttal — a kiállítással részben egvidőben — mintegy 40 elsőéves főiskolás vesz részt nyári táborozáson Király Sándor főiskolai tanár yezetéséGugyerák szavaival élve: megkezdődött az idei | ..láncdal-banzáj". Milliók várták és milliók nézték a 60 sláger-aspiránst felvonultató sorozat első — szombat esti — adását, és milliók mondogatták, hogy „Lassacskán indul...", „Több jó szám is elkelt volna ..." Ami az igazán jó számokat illeti, azok tényleg várattak még magukra. Tetszett ugyan a Koncz Zsuzsa altal nagyon szépen bemutatott — nemes zenei anyagból építkező — „Beszélj, mi van veled ..." című dal, s Harangozó Teri „Még hazakísér című számát is örömmel hallgattuk, de a tavalyi i .slágertermés legjavához hasonló dallamok még nem hangzottak el.. Javára írható viszont az új fesztiválnak, hogy gördülékenyebbé s puritánabbá is vált. E két nemes tulajdonságát alighanem a müsorI vezető Poór Klárinak köszönheti. aki ugyan kissé megilletődve, de felkészült riporterként és nem megbízott bemondóként vezette a nehezen vezethető programot. Nagyon tetszett a zsűri is! A Gyöngy Pál vezette ítészek hozzáértéssel és kellő bátorsággal pontoztak. Különösképp a Syrius-együttes beal-es magyar urát marasztalták cl joggal, amely szám, ha meggondoljuk, aligha ad okot többszörös újráztatásra. Még csak annyit, hogy slágerénekeseink nagyjai nemigen kaptak jó dalokat. Koós, Aradszky, Toldy Maria. sőt még az Angliából — rövid időre — megtért Zalalnay Sarolta sem arathatott ezúttal komolyabb sikert. Bár ez utóbbinak kisnadrágos nagyestélyije alighanem még a következő banzáj idején is szóbeszéd tárgya lesz széles-e hazában ... A. L. i KEDD, | 1968. JÜLIUS 23. DÉL MAGYARORS/AG 5 »