Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

Propán­butángáz­palackozó Szegeden Jelenleg az országban 800 ezer fogyasztó évente több ! mint 80 000 tonna propán­bután gázt éget el. Ezt a mennyiséget az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt ter­vei szerint 1970-ig legalább 100 000. 1974-ig pedig körül­belül 130 000—140 000 tonná­ra lehet növelni. A fejlődéssel természete­sen lépést kell tartania a propán-bután gáz palackozá­sának is. Ezért az OKGT el­határozta, hogy már 1970-ig négy új palackozó üzemet létesít, mégpedig Szőnvben, Szegeden, Pápán és Kapos­vár térségében. (MTI) Vége a „beat"-nek! VITA A DOBRISI ALKOTÓHÁZBAN Vajon ml lesz a következő állomás a nagyhajú, gitáros fiúk divatja után? Elmúlt az ordító stílus aranykora, ki­hunyóban van a protest song-ok divatja. Mi lesz a fiatalok következő divat­láza? Ha azt kutatjuk, hová tűntek a nagyhajúak és hová Tallózás közben Az űjságközlemények néha érdekes hasonlításokra kész­tetik az olvasót. S legtöbb­ször e le nem írt gondolatok tanulságosabbak a leírtaknál. Vehetjük példának lapunk keddi, tegnapi számát is akár. KÉT HELYEN EGYSZERRE? A lap 6. oldalán két külön álló hirdetésben reklámozza a népszerű ifj. Lakatos Bé­lát és zenekarát ugyanaz a Csongrád megyei Vendéglá­tó Vállalat. Egyszer azt je­lenti be, hogy „holnap este" vagyis ma a Mérey utcai Bú­bos étteremben gondoskodik a hangulatról az Illusztris zenekar, öt hasábbal arrébb azt közli, hogy „minden este az Öreg-Kőrössy halászcsár­dában ifj. Lakatos Béla és zenekara muzsikál." Évekkel ezelőtt volt egy barátom, akiről tudták is­merősei, hogy ha a felesé­gének azt mondta, túlórázni fog a hivatalban, a hivatal­ból pedig orvosi vizsgálatra kéretőzött el, akkor biztosan meg lehetett találni a sör­kertben sakkozás közben. Most vásároljon nálunk! Leértékelt áron nSi. férfl­eljxSk, papucsok na gy vá­lasztékban. minden méret­ben. BIZOMÁNYI ARUHAZ V. S. 28 666 Vajon Lakatosék nem la­kodalomban fognak-e mu­zsikálni ma este? LELKI EGYENSÚLY A Dózsától vasárnap min­den SZEAC-labdarúgó fel­vételezett egy dugót. A mér­kőzés tudósítója azt taná­csolja a csapat szakvezetői­nek, tegyenek meg mindent az együttes lelki egyensúlya érdekében. Gimnazista fiam év végi bizonyítványa rosszabb a félévinél. Magyarázkodik, hogy márciusban eltört a karja, s ez a baleset meg­zavarta lelki egyensúlyát. Igaz, hogy egyedül test­nevelésből kapott ötös osz­tályzatot TECHNIKAI OK Pár soros hír adja tudtul, hogy a Szayonara Tokio címmel kedd estére hirde­tett tánczenei műsor techni­kai okok miatt elmarad, s az eladott jegyeket a fil­harmónia visszaváltja. Amikor még nem volt lottó és totó, egy üzleti szel­lemű kollégám maszek sors­jegyeket árult üzemünkben. Forintért vettük darabját, mert mindannyiónkat a fő­nyereménynek kikiáltott Csepel kerékpár ösztökélt. A húzás napján aztán — jó egy hónappal a szervezés kezdetétől — mindenki visz­szakapta a pénzét, mert a bicikli ára sem jött össze. Ki tudja, mi is ez a mos­tani technikai ok? Kondorosi János tartanak közvetlen utódaik, legjobb, ha azt vizsgáljuk meg: hogyan szórakoznak. Kezdjük a Piper tánche­lyiségekkel, amelyek e tár­sadalom világítótornyai vol­tak. A Piper ma a legis­mertebb név Olaszországban. A Piperben egykor két-há­romezer fiatal is táncolt, egymás lábán taposva. Aki most belép az óriási táncterembe, kövér német és holland turistákat talál, akik piros arcú feleségükkel vagy lányaikkal — keringőznek! A sarokban meghúzódik a beat­társadalom néhány maradék hajótöröttje. A beat-nemze­dék maradványai között né­ha megfordul Pier Paolo Pa­solini és még néhány író, festő, divatos rendező, híres vagy szerepre leső színész. De amit a Piper valaha je­lentett. annak már nyomait sem találjuk. Ugyanez a helyzet a többi olasz város más nevekkel ál­cázott Piperjeiben. Olaszok és külföldiek már csak úgy térnek be ide, mintha az Is­meretlen Katona sírjánál tennének tisztelgő látogatást — Mit akar, doktor úr, a beatnek vége! Ki tudja, ho­vá az ördögbe mentek a fia­talok! — kiált a Piper tu­lajdonosa. De az igazi válság levegő­jét csak a hanglemez-keres­kedők világában érezhetjük meg. Senki sem veszi már a beat-lemezeket. A Beatles­számok Angliában még most is a második helyen vannak a népszerűségi listán — de Olaszországban a 11. helyre estek vissza. Rita Pavone, Gianni Morandi, Adriano Celentano, hogy csak a leg­népszerűbb üvöltő énekese­ket említsük — már csak hazajáró lelkek. Az idei San Remó-i feszti­vál dalai csúfos kudarcot vallottak. A virágváros fesz­tiváljának dalai még soha­sem találtak ilyen közönyre. A jeje-típusú olasz képes­lapok is agonizálnak. Az olasz fiatalok egykori legna­gyobb és legnépszerűbb he­tilapja, a „Big", máris gaz­dát és címet cserélt. Üj cí­me: „Ciao, big", ami ironi­kusan búcsúnak hangzik. Beszélgetés íróküldöttségünk csehszlovákiai útjáról Május idusa táján látogatott Csehszlovákiába a ma­gyar írószövetség 7 tagú delegációja, folyóiratok főszer­kesztői, képviselői. A küldöttséget Simon István, a Kor­társ főszerkesztője vezette, tagjai közt Fáy Árpád, Al­mási Miklós. Faragó Vilmos, Szederkényi Ervin és Bárá­nyi Imre társaságában ott volt Andrássy Lajos is, a Ti­szatáj főszerkesztője. A magyar, íi-óküldöttség útjáról Andrássy Lajossal beszélgettünk. — A Csehszlovák írószö­vetség meghívására szovjet és lengyel írók látogatását követően utaztunk Prágába — mondotta —, ahol éppen a hagyományos Prágai Ta­vasz hangversenyei zajlottak. Olyan érdeklődés közepette, hogy szállodát nem kaptunk, ezért a fővárostól 40 kilomé­terre a dobris-i kastélyban berendezett alkotóházba szállásolták el a küldöttséget Itt tanácskoztunk, beszélget­tünk, vitatkoztunk vendéglá­tóinkkal — köztük a legne­vesebb cseh írókkal, írószö­vetségi vezetőkkel —; csu­pán kétszer utaztunk be Prá­gába. — A Kortárs és a csehszlo­vákiai írószövetség lapja, a Plamen huzamosabb ideje folyó párbeszédének kiszéle­sítésére éppen azzal a céllal utazott a magyar delegáció május 13-án Prágába, hogy tovább szorgalmazza a két ország irodalmi, folyóirat­szintű együttműködését; új kapcsolatokat keressen, ta­láljon. Andrássy Lajos el­mondta, erre komoly lehető­ség nyílott az alkotóházi vi­tákon. — Már az első nap megis­merkedtünk Jan Prochazká­val, az írószövetség elnök­helyettesével, dr. Ladislaiv Hradsky-val, az egyik leg­többet foglalkoztatott cseh műfordítóval. Ivan Kriz vé­gig ott volt tanácskozásain­kon, sőt kétszer ellátogatott prof. dr. Eduárd Goldstüc­lcer. az írószövetség elnöke is. Találkoztunk még olyan ismert nevű költőkkel, írók­kal, műfordítókkal, mint dr. Karel Mzena, prof. dr. Ka­réi Kosik, Dusán Mamsik, Jan Otsenasek. Jiri Sotola, Jan Skacel és a forrongó if­júság vezére, Jan Hanzlik. Beszélgetéseink főleg a két irodalom alaposabb ismerke­dési folyamatának mikéntjei­ről folytak, mit végeztünk eddig, hol kellene tenni va­lamit. Kiderült, ez a kapcso­lat kissé egyoldalú, nemcsak mert többet és körültekin­tőbben foglalkozunk mi a csehszlovák irodalommal, mint az velünk, hanem mert nálunk eléggé kritikátlan, esetlegesszerű az átvétel. A verseket tekintve jobbára Vörösmarty nemzedékénél tartanak, s líránk legfrissebb hajtásából csupán Illyés Gyula, Weöres Sándor jutott el az olvasóhoz. Magyaráza­tul elmondták, hogy például a Magyarországon élénk iz­galmat keltett Rozsdatemető négy évvel későbbi cseh ki­adása mellett szótlanul men­tek el az emberek. Aztán mi is elmagyaráztuk, hogy ez szinte természetes, hiszen a művet elszakítva legszűkebb, legsajátosabb környezetéből, lényegesen módosulhat kö­zönségkapcsolata. Most jelent meg a csehek „Rozsdateme­tője", ha lefordítjuk, elválik, miként fogadják nálunk. Mindenesetre megegyeztünk: a jövőben kölcsönös ajánló jegyzéket küldünk egymás­nak, mivel érdemes foglal­kozni, mit fordítsunk. — Volt-e valamilyen ösz­szefüggés a küldöttség úti­célja, valamint a csehszlo­vák társadalmi és politikai élet most formálódó arcula­ta. mozgása között? — Kétségtelenül, bár nem ezért utaztunk. Más kérdés, hogy sűrűn faggattak, kér­dezték. mit láttunk itt, mi a véleményünk. Dehát mit lát­hattunk a dobrlsi kastély körül? Végül is nyilatkoz­tunk a sajtónak, rádiónak, televíziónak — arról, amit va­lóban tapasztaltunk. A cseh­szlovákiai írószövetségen be­lül — ami ott szinte „nagy­hatalom" — igen komoly, jelentős hangú blokk sora­kozik fel Dubcek mellett, gyűlésekre, különféle meg­mozdulásokra, összejövete­lekre járnak kl, szólalnak fel. de eltagadhatatlan, hogy élénk polémiát folytatnak a sajtóval is, ami, olykor egy­egy lap vonatkozásában szél­sőségekre ragadtatja magát. Amolyan belterjes vita fo­lyik köztük. Arról is beszél­gettünk az írószövetség el­nökségi tagjaival, vajon elég erősnek érzik-e magukat, hogy magabiztosan kísérjék végig ezt a tisztulási folya­matot. Válaszuk egyértelmű igen volt, s hangsúlyozták, a leghatározottabban fellép­nek a nacionalista, sovinisz­ta szándékú, a szocializmus lényegét, értelmét támadó jelenségek ellen — a jövő­ben éppúgy, mint eddig. N. I. Énekkarok minősítése A szegedi és Csongrád me­gyei énekkarok a Zenemű­vészeti Szakközépiskola hangversenytermében minő­sítő hangversenyen mutatták be tudásukat a zsűri előtt, melynek tagjai Párkai Ist­ván, a Zeneművészeti Főis­kola tanára, Kocsár Miklós zeneszerző és Balázs Árpád zeneszerző voltak. MAGÁNOSOK, KISIPAROSOK. KÖZÜLETEK! Megnyílik JÜNIUS 14-ÉN 11 ORAKOR AZ ÚJJÁALAKÍTOTT kerékpár szaküzlet SZEGED, KISS MIHÁLY U. 3. Keresse fel szaküzletünket, ahol nagy válasz­tékkal, kerékpár és kismotor alkatrészekkel, autóvillamossági és egyéb mérőműszerekkel, speciális jármű cikkekkel és előzékeny kiszol­gálással várjuk kedves vevőinket Cs. m. Vegyesiparcikk Kisker. V. xH. 5981 Két strand­Nagy Ferenc olvasónk a Szegedi Fürdők és Hőforrás Vállalatra panaszkodik, amiért tűrhetetlen állapotok uralkodtak vasárnap az új­szegedi partfürdőn. A többi között írja olvasónk: „Két kabinos szedi el a ruhát a közös öltözőben sok ezer em­bertől. Tülekedni kell fo­gasért. A kél alkalmazott, ha futna is minden fürdőző holmijával, akkor sem győz­né. A biléta rendszer sem megfelelő, rajta a számozás kopott. A régi öltözőben vol­tak lábmosó csapok, most nincs. A tumultusból én ép­pen eljöttem, mert szinte már tettlegességre került sor a várakozók között." Többen szóvá tették olva­sóink közül, hogy az idén a fürdők és hőforrás vállalat központjában még nem nyílt meg a — főleg idősebbek ál­tal kedvelt — kertfürdö. Ne­melyek már azt gyanítják, netán a vállalat ebben a szolgáltatásban nem lát üz­letet, s azért nem törődik a kertfürdő megnyitásával. Bárdos Miklós, a fürdő vállalat igazgatója a partfür­dövel kapcsolatos panaszra válaszolta, hogy a zivatar fordította fel a rendet. Sok ezer ember szinte egyszerre akarta kézhez kapni ruhá­ját a közös öltözőből, ami nyilvánvalóan lehetetlen. A két állandó kabinos mellett még hárman-négyen is dol­goztak, hogy mindenki kéz­hez kapja ruháját Sajnos egyes fürdőzök még segítet­tek is megbontani a rendet, tülekedtek, s csak akkor fe­gyelmezték magukat, amikor a velük együtt sorban állók közül többen is rájuk szól­tak. Az új férfiöltöző egyébként férőhely és vet­közőterület vonatkozásában 25 százalékkal nagyobb a ta­valyinál. A vihar miatt ha­sonló torlódás volt a női öl­tözőben is. A fürdő vállalat igazgatója még arra is kitért, hogy a délelőtti órákban, a rekkenő hőségben zsebből is árulták a jegyet, hogy mindenki mielőbb bejusson a partfür­dőre. A várakozók hamarabb jutottak volna belépőjegy­hez, ha a kisebb forgalmú 2-es kapunál váltják meg jegyüket, oda azonban alig akartak menni. A csuklós villamosok egyszerre több száz embert utaztatnak. Az Újszegedre igyekvők legna­gyobb része vasárnap a part­fürdőre sietett. Sok száz em­ber egyszerre megjelenése átmenetileg várakozást oko­zott. főleg azért, mert a má- j sodik pénztárt nem vették igénybe. A kertfürdő tulajdonkép­pen meg sem szűnt. Máris a közönség rendelkezésére áll azzal a különbséggel, hogy csak erre a fürdőzésre külön jegyet nem adnak ki. A gőz­fürdőbe váltott jeggyel bárki kimehet a kertfürdőre, nők, férfiak, természetesen külön­külön helyen biztosítanak számukra vetközési lehetősé­get. Elsőként a kiskundorozs­mai Művelődési Otthon Énekkara lépett dobogóra. Heintz Gyula vezetésével. Az alig egy éve alakult új ének­kar — megyénkben az első falusi énekkar, amely az or­szágos minősítésen indult — rövid Idő alatt is már ered­ményes munkát végzett, amit az bizonyít legjobban, hogy a minősítésen bronz? koszorú fokozatot értek eL . A következő énekkar a l szentesi Kisipari Szövetkeze­tek Vegyeskara volt, Balázs András karnagy vezetésével. Az énekkar ezüstkoszorú fo­kozatot ért el. A harmadik fellépő ének­kar a makói Művelődési Ház „Petőfi" Vegyeskara volt, Péli Pál vezetésével. Az énekkar munkáját a zsűri szintén ezüstkoszorú foko­zattal értékelte. A szegedi énekkarok közül először a szegedi Szövetke­zeti Bizottság Vegyeskara szerepelt, Várady Zoltán ve­zetésével. A kórus becsület­tel megtartotta az elmúlt minősítésen elért ezüstkoszo­rú fokoz;itot, diplomával. A következő kórus a szegedi DÁV Énekkar. Szalay Mik­lós vezetésével; a szereplők közül ők fejlődtek legna­gyobbat. A két évvel ezelőtti ezüst fokozat mellé a diplo­mát is megkapták. A hangversenyen minősü­lő kórusok közül legutoljára lepett színpadra a szegedi MÁV „Hazánk" kórusa, Er­dős János vezetésével. A kó­rus két kategóriában is sze­repelt, s mind a két kategó­riában aranykoszorús foko­zatot ért el. A szakszervezetek Szegedi Általános Munkaskórusa a vasárnapi jubileumi hang­versenyén külön minősítet­ték. Ez az énekkar is arany­koszorú fokozatot ért el. B. L. Figyelem / Minden nap 24-től 05 óráig üzemel az ÉTTERMI RÉSZ Kellemes környezetben, előzékeny kiszolgálással várja Ont a Takaréktár utcai Halászcsárda Kerthelyiség nyitva 8-tól 24 óráig Halkülönlegességek — Választékos italok — Cigányzene Figyelem! Kevert italok, minőségi borok. TÁNCZENE Várjuk kedves vendegeinket. S. 28 760

Next

/
Thumbnails
Contents