Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-11 / 135. szám

Tömörkény és a Kennedyek Újságolja egy kitűnő szegedi újságíró: felhívták a szerkesztőséget, s megkérdezték tőle: miért foglalkoznak annyit a milliomos fiúval? Mármint a meggvilkolt Róbert Kennedy vei. Persze jól válaszolt —, hogy ti. elsősorban nem a milliomos fiú tragédiája foglalkoztatja a magyar sajtót és a szegedit, hanem az amerikai népé; az erőszak kultusza, a milliók bizalmát végképp elveszítő „nagy társadalom" harmadik lőtt sebe, az óceánon túlról újra üzenő fasizmus. Ilyen Indítékból hozzuk szóba e hasábokon mi is a Kennedyeket — Weöres Sándor és Károlyi Amy versei kapcsán, amelyek nemrég jelentek meg a Népszabadságban, 1968. június 8-án, szombaton. Weöres szép versee, a Két Kennedy mauzóleuma láthatóan nemcsak a mindnyájunkat megdöbbentő hírek anyagából született, de a tragikus merénylet által felszakasztott viszolygató amerikai élményekből is. „Jártunk az arlingtoni temetőben, / míg John Kennedy síremléke épült" — indítja sorait Weöres, majd ily végkövetkeztetéshez jut el: „meggyilkolt mellé meggyilkolt kerül, / John mellé Róbert, testvérhez a testvér, / modern korunkban, mint egy balladában." Weöres tárgyias hangvételével, hideg objektivitásával szemben Károlyi Amy Emlékmü-je nagyívű képekbe fogott, s lágyabb, érzelmesebb tónusát ellentétek és lefojtott feszültség telítik: „Isten veled, Bobby Kennedy / nem fehér házba / fekete földbe karülsz / halott elnök halott minisztere... LOS ANGELES, AZ ANGYALOK / játékpisztollyal hogyan ragadtak égig..." A befejezés nála is poentírozó. A vers harmadik képegysége a jövőt s a kérlelhetetlenül kiteljesedő jelent ragadja meg, amiből a meggyilkoltnak csak elszálló szó-, ellengő szél-, kihunyó gyertyalángemlékmű marad: EMLÉKMŰ — szóból, szélből, gyertyalángból Nos, e két sor költészetért írjuk a mi csikorgó egy flekkünket, mert e két sor ismerős csengésű Szegeden. A tavalyelőtt megjelent centenáriumi Tömörkény-emlékkönyvbe küldte Károlyi Amy, köszönteni véle a szegedi tanyák Homéroszát. Versszépségében árnyalatnyit sem kételkedtünk, mégis örömmel adtuk le fakszimileként, hogy a puszta kétsorosságon „emeljünk" valamit. Így is akadt, aki artisztikus affektálásnak minősítette —, s lám, mintha a szerző ls érezte volna a négy szó magányát: ráépítette — szilárd tetőként — egy nagyobb kompozicóra. Mindehhez természetesen a költőnek joga van. Weöres Sándor ls joggal megcselekedhette, hogy a Tömörkény-emlékkönyvnek küldött Triptichon-t a Merülő Saturnus-ban Réti csokor-ra címezze át. Így persze a magyarázó címen is változtatnia kellett A Triptichon-t Tömörkény emlékére küldte, a Réti csokor Tömörkény sírjára került miként a két vers a Kennedyekére. KSI A szegedi munkáskórus ünnepi koncertje Liebmann Béla felvétele A jubiláló szegedi munkáskórust dr. Mihálka György vezényli Képzőművészeti tábor Mártélyon Az idei nyáron — augusztus 1. és 12. között — ismét megrendezik Mártélyon az ifjú képzőművészek közös táborozását. A kéthetes foglalkozássorozatra az ország minden részéből érkeznek majd vendégek: ott lesznek majd a Holt-Tisza partján a legtehetségesebb középiskolás alkotók mellett a képzőművészeti körök legjobbjai is. Az ifjúsági jellegűvé bővült táborozást kiállítás zárja, mivel a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban kiállítást rendeznek majd a táborozók rajzaiból, festményeiből. Csongrád megyét és Szegedet 8 fiatal képviseli Mártélyon. összesen 56 vendéget hívnak meg a kéthetes továbbképzésre. Képernyő ] Elő Antigoné Eleven-e még a királyi narancsnak ellenszegülő ? Él-e még a bátyját temető? Él-e még Antigoné, az istenek parancsát teljesítő nővér, aki a hatalmas Kreon — Théba királya — tiltó szava ellenére is megadja a végtisztességet testvérének, a megtagadott, a gyalázatos halálra ítélt Polüneikésznek? A szimbólikus kérdést Békés Tamás, a rádió ismert irodalmi szerkesztője tette fel a tv szombaton este sugárzott műsorában, s nemes indittatású tudakolózása nagyonis aktuális gondolatokat takarti Azt akarta a választott irodalmi szemelvények megvallatásával kideríteni, hogy élnek-e ma is a Kreonok törvénye ellenére fivérüket temető Antigonék, azaz olyan asszonyok, akik még a biztos halál tudatában is merik válalni előre megírt sorsukat. Vannak-e még Közlekedési vetélkedő Szilágyi Mózes felvétele Képünkön: Szabó József rendőr százados átnyújtja egyéni versenyben első helyet elért Bartha Évának, a szegedi Hámán Kató általános iskola karórát. K tanulójának az Vasárnap Szegeden, a Fegyveres Erők Klubjában tartották az úttörők közlekedési vetélkedőjét. A csapatversenyben a hódmezővásárhelyi, a szentesi és a makói úttörők mellett szerepeltek a szegedi Hámán Kató általános iskola és a Rigó utcai nevelőotthon növendékei is. A vetélkedőt a Csongrád megyei Közúti Balesetelhárítási Tanács és a rendőrség közlekedésrendészeti osztálya rendezte. Mind a csapat és az egyéni versenyben jó felkészültségről tanúskodtak az általános iskolások. A verseny témája kiterjedt a közlekedés szabályaira, a sávok és jelzőtáblák ismeretére. A közönségnek is jutott szerep bőségesen. A kérdésekre a helyes válaszokat értékes tárgyakkal jutalmazták. Az úttörők közlekedést vetélkedőjét csapatversenyben a hódmezővásárhelyi általános iskolások nyerték. Negyedik helyen végzett a Hámán Kató általános iskola, ötödik helyen pedig a Rigó utcai nevelőotthon csapata. hitükért kiállók, vannak-e még törvényeik szerint cselekvők? Neves szerzőgárdát vonultatott fel egyórás műsorában a szerkesztő: Áprily Lajos, Bertolt Brecht, Irwin Shaw, Hochhuth Írásai hangzottak el többek között — persze, csak rövid szemelvényekben — „bizonyítási eljárás" során. A felsorakoztatott írók rangjukhoz méltóan bizonyítottak. Megértették a nézővel, hogy a több mint kétezer éve életre hívott thébai lány ma is újra meg újra temetni indul, hogy Antigoné kései utódai is újra meg újra ellent mernek mondani a rossz törvények hozójának, a mindig más alakban előtűnő Kreonnaft. Az igen-t mondó írásművek azonban a túlságosan is nagyvonalú szerkesztés jóvoltából szinte teljesen öszszefolytak. Mivel a maszkosjelmezes szereplők az emelkedett hangzású mondatok recitálása közben soha nem közölték, ki is a szerző, így a néző több alkalommal sajátos meditációra kényszerült: megpróbálta eldönteni, hogy vajon Békés Tamás írógépe kopogta-e le a hallott szöveget, avagy netalán maga Szophoklész stílusa jóvoltából maradt a szemelvény ránk. De más ls zavart az Élő Antigoné adása közben. Az Élő Antigoné: Béres Ilona! Nemere László rendező ugyanis aligha szerencsés választással a népszerűnek joggal, ám sokszínű és érett művészegyéniségnek már kevésbé mondható ifjú művésznőre bízta az antik drámahőst, s ezzel sikerült műsorának hatását hatványozottan visszafogni. Mondjuk meg, ahogy volt: Béres Ilona „igazi" Antigonéként, az Antigoné-figurát nehezen magára erőltető színésznőként, s a sorban következő többi aszszonyalakként sem volt egyéb, mint a színes-szélesvásznú Aranyember-film Noémije. Az az fátyolfüggönyös ablakokon kinézegető, mindenre rácsodálkozó, vagy sírdogáló vagy tapsikoló leány, akit a Jókai-regények olvasói ugyan örökre a szívükbe zártak, de akit egy mindig újraéledő Antigonéként — adassék meg ez a jog nekünk — azért mégsem tudunk elképzelni. Altácz László Három nagymúltú kórus adott randevút egymásnak vasárnap délelőtt a Tisza Szálló koncerttermében. Az ünnepelt ezúttal a „legfiatalabb" volt, persze erősen idézőjelek között, hiszen a jubiláló Szakszervezetek Szegedi Altalános Munkáskórusa fennállásának 60. évfordulójához érkezett. Kora tehát emberöltőnyi, s csak akkor derült ki, hogy mégis fiatal, mikor a vendégegyüttesek vezetői elmondották: az ÉDOSZ Központi Férfikara 80 esztendeje működik, a kecskeméti Közalkalmazottak Bartók Béla Kórusa pedig ide s tova 108 éves! S ha három ilyen együttes találkozik, vajon mi más adhat emlékezetes, közös élményt, mint az éneklés. A koncertet rövid ünnepség előzte meg, ahol Fehér Andrásnak, a szegedi munkáskórus titkárának megnyitó szavai után Csanádi Józsefné, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa kulturális, agitációs és propaganda bizottságának helyettes vezetője emlékezett meg a szegedi kórus küzdelmekben, erőfeszítésekben teli, harcos múltjáról, arról az időszakról, amikor a munkásegyüttes léte önmagában is, szereplése kiváltképp, politikai magatartást jelentett. A forró sikerű hangversenyen nagy tetszést aratott a Nemesszeghy Lajos vezette kecskeméti vegyeskar előadásában Mozart két nocturnos-a, Tillai Aurél Vörösmarty Mihály versére írt Sziget című kórusműve; az ÉDOSZ férfikarának tolmácsolásában, Csongrády Kornál vezényletével, Mihajlov népszerű dala a Doni fiúk, Kodály: Huszt című kompozíciója, valamint a Karai \ József feldolgozásában bemutatott munkásmozgalmi dalcsokor. A szegedi együttes a közönség ütemes tapsaitól kísérve Weelkes, Monteverdi, Haydn, Farkas Ferenc műveit szólaltatta meg dr. Mihálka György dirigálásával, valamint Muszszorgszkij: Borisz Godunov című operájából a forradalmi kórust és András Béla feldolgozásában a Lenin dalt. A három énekkart Lodies Tamás, Füzesséry Tibor és Joó Ete kísérte zongorán, Holmínov Lenin dalának szólóját Bajza József énekelte. N. L 4 DFL'MAGYARORS/AG KEDD, 196A. JÚNIUS 11. Úttörőik fubíBeumi díszbemutatója Az apátfalvi úttörők fúvószenekarának pattogó indulói köszöntötték vasárnap délelőtt azokat, akik az úítórö kulturális szemle fennállásának tizedik évfordulója Korunk hőse Szellemében, alapanyagában romantikus ez a film, mint Lermontov regénye, amelyből készült. S ennyiben nem is különbözik a hasonló indittatású filmektől: kaland és szerelem, izgalmas, feszült pillanatok, s érzelmes ellágyulások egyaránt és bőven vannak benne. Néhány figyelemreméltó különbség azért minden hasonlóság ellenére is akad, s azt hiszem, mindenekelőtt ezt kell hangsúlyoznunk. Elsősorban: a filmen vitathatatlanul érződik, hogy a regény, amelyből Sztanyiszlav Roszlockij rendezése nyomán készült, író-óriás alkotása. Főképpen a főhős, Pecsorin alakjának megrajzolásában fedezhető fel ez a kapcsolat a regény és a film között; Rosztockij talán ebben leghűbb Lermontovhoz. A másik kiemelendő különbség a háttér egzotikumának szokatlansága. Minden romantikus mű szereti és előszeretettel ábrázolja az ÜJ FILMEK egzotikus, különös világokat. A filmek áradata azonban ezek közül a legtöbbet már lejáratta, megszokottá és egyben unamlassó is tette. Itt viszont a háttér újszerűen szokatlan, s ezért feltétlenül érdekes is: a kaukázusi cserkeszek különös, vadul szenvedélyes élete nem mindennap latható a moziban. A film mindeme erényeinek vitathatatlan hatását nagymértékben csökkenti viszont a néhol jelentkező és a modern filmművészetben — a romantikus alapanyagú filmekben is — túlhaladottnak tűnő sajátos és nagyfokú érzelmesség. Mindezek az erények és hibák a főszereplők, Vlagyimir Ivasov (Pecsorin), Szilvija Beróva. (Béla) és Alekszej Csernov (Makszim Makszimovics) játékában is kimutathatok. O. L. alkalmából rendezett díszbemutatóra a Szegedi Nemzeti Színházba igyekeztek. A hangos köszöntés a színházban is folytatódott. Itt harsonás kislányok fújták üdvözlő kürtjeleket, majd a Himnusz elhangzása után megkezdődött a jubileumi ünnepség. Joó Ferencnek, a KISZ Csongrád megyei bizottsága titkárának megnyitó szavai után sorban a közönség elé léptek mindazok a kisdobosok. úttörők, akik a művészetek valamely ágában kiemelkedő produkcióra képesek, akik a korábban megtartott — alsóbb szintű — vetélkedőkön bizonyították tudásukat. Nehéz feladat lenne rangsorolni a többórás műsor szereplőit. Mégis hadd említsük meg a szegedi Ütlörőház zenekarának szép játékát — meglepő módon máris „együttesként" játszik a bizonyára még sok szép sikert elérő zenészcsoport —, a tápéi kisdobosok kedves játékát, az üllési furulyazenekar hangulatos számait, a kis pusztamérgesi Csonka Ibolya mesemondását, a szegedi Tóth Erika szívesen hallgatott hegedűszólóját, s természetesen azokat a produkciókat, amelyekkel a már úttörősorból felserdült fiatalok — a korábbi szemlék aranyérmesei — gyönyörködtették az ifjabbakból, idősebbekből álló közönséget: Gyimesi László zon. goraszólójára, Vámosi Éva énekszámára és Kovács Zsuzsa zongorajátékára gondolunk itt elsősorban. A már említetteken kívül nagyszabású bemutatójáért sok tapsot kapott a szegedi Móra Ferenc Művelődési Otthon társastánc klubja is. A jubileumi díszbemutató ilyenformán mindenképpen sikeresnek mondható. A rendező szervek — a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Csongrád megyei bizottsága és a Magyar Űttörök Országos Szövetsége Csongrád megyei elnöksége — elérték céljukat: a mintegy 250 ifjú szereplő bebizonyította, hogy tíz évvel ezelőtt érdemes volt elindítani a kulturális szemlék sorát, hiszen a hajdani kis ének- és zeneszólistákból, mesemondókból, táncosokból az eltelt idő alatt nem egy ígéretes müvészjelölt lett. Két dolgot azonban feltétlenül meg kell még említeni a vasárnapi seregszemléről. Először is azt, hogy a szereplök — és a nézők többségének — fiatal korára való tekintettel jobb lett volna rövidebb műsort összeállita-: ni; másodszor pedig azt, hogy szivesebben hallgattuk volna egy több mértéktartással és több ízléssel rendelkező konferanszié müsorközléseit. A díszbemutató programevezetője ugyanis erőltetett szellemeskedésével olykor nagyon zavarta a díszbemutató érthetően ünnepélyes légkörét. A. L. I