Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

VTLAG PROLETÁRJAI. EGYESÜ L JET EK! =DEL-MWARÓRSZÁG E gy szépen vezetett brigádnaplót nézegettem leg­utóbb a ruhagyárban. Selyem Erzsébet kollektívá­ja sokat ad magára ebben is: rajzokkal, fényképek­ke! illusztrálják a közösség mindennapi krónikáját. Any­nyira precízek, hogy még a színházjegyeket is beragaszt­ják a naplóba, sőt olykor-olykor alkalmi kritikát vetnek a papírra. A brigádnaplóról beszéltem egy másik kollektívának • tagjai előtt Régi ismerősöm meglepő kérdéssel hoza­kodott elő. Azt tudakolta tőlem, hogy szeretek-e hor­gászni. Mondtam neki, hogy még nem próbáltam, de nem is izgat különösképpen a horgászat Amikor halra éhe­zem, legfeljebb beülök az Öreg-Körössyhez és rendelek egy adagot A horgászás egyébként is bizonytalan vala­mi, nem mindig akad a horogra. Ismerősöm helyeslően bólogatott azt mondta, hogy ne is horgásszak, mindenki csak azzal foglalkozzon, amit jó kedvvel végez, és oda menjen, ahova a kedve tartja. Később aztán megtaláltam az indítékot is. Az öreg cimborát hangversenyre invitálta a brigád, mivel ilyesmi is szerepelt a vállalásban. El is ment a többiekkel, de csak a teste volt jelen a teremben, a lelke a Tisza-part­ján kalandozott, a horgászhelyek körül. Gondolom, a ki­értékelésnél minden stimmelt, hiszen jegyekkel is igazol­ták. hogy a brigád tagjai egyre inkább felismerték a zenei kultúra áldásos hatását, s egy emberként vonultak fel azon a vasárnap délutánon is. Az más kérdés, hogy öreg szabásznak mégsem tetszett minden. Persze mondanivalóm lényege nem a horgászás és a hangverseny közötti rivalizálás, hanem ennek ürügyén a versenyvállalások néhány sablonos hasonlósága. Sok bri­gádnaplóban lapozgattam, kár lenne példákat emlegetni, a lényeg egy: kísértetiesen azonosak, hasonlóak a felaján­lások. Amikor azt mondjuk, hogy a brigádmozgalom se­gítse elő az emberek szocialista tudatformálását, ez ma­gában foglalja a politikai, általános és kulturális mű­veltség, valamint a szakmai képzettség növelésére irá­nyuló törekvéseket is. Ami a munkát, a teljesítményeket illeti, elsőrendű feladat a kezdeményezőkészség és az alko­tóerő tömegméretű kibontakoztatása. S itt van a legtöbb sablon a kis kollektívák életében, amelyeket — ha nem is teljes egészében, de többé-kevésbé — a papírra vetett vállalások, felajánlások bizonyítanak. A gazdasági élet reformja jelentős változásokat igé­nyel a gazdálkodás irányításában, elveiben. Bár a mun­kaverseny még akkor is nagy segítséget jelent, ha a régi módon folytatják, vitathatatlanul több lehetne, ha job­ban idomulna ezekhez a megváltozott körülményekhez, sajátosságokhoz, a vállalatok speciális svádájához. Ré­gebben nagyonis elegendő volt a munkával kapcsolatban néhány százalékos többlet Ha a kollektíva ezt teljesítet­te, akkor rendben eleget tett vállalásának. Ma nem biz­tos, hogy ennyi elegendő. De hogyan értelmezzük a kezdeményezőkészséget és az alkotóerőt? Véleményem szerint úgy kell felfogni, mint a dolgozók azon törekvé­sét hogy gondolkodjanak mindennapos tevékenységü­kön. keressék, kutassák és alkalmazzák a legjobbnak vélt módszereket. Ha ez sikerűi — lehet, hogy nem mérhető százalékokban —, akkor feltétlenül eredmény született. A kezdeményező dolgozók ugyanis többet tesznek a fel­adatok puszta teljesítésénél, a kötelességszerű munka­végzésnél, mert szakértelmükkel, tehetségükkel és gyak­ran áldozatkészségükkel növelik munkájuk értékét, ered­ményét « A munkán kívül pedig annyira kell disztingválni, szinte ahány ember van a brigádban. Az egyéniségtől kár elszakítani a vállalást Az egyik ember fiatal, a másik idősebb, mások az érdeklődési szférák, más-más gondo­lat foglalkoztatja őket. Az egyik horgászni szeret a má­sik utaaii, a harmadik moziba járni, a negyedik ultizni, az ötödik olvasni... A munkában is érdekesebb és ér­demesebb tehát az egyénre szabott vállalalás és persze annak a figyelemmel kísérése. N em feltétlenül az a vállalás a jó, amely fgy hang­zik: a brigád ezt és ezt teszi, ennyit és ennyit tel­jesít ennyiszer megy el moziba vagy más rendez­vényre. Ügy is lehet, hogy Kovács Mihály másodosztályú esztergályos — papíron nincs ilyen értékelés, de a szakik között van, nagyon is pontosan — olyan módon tanul, hogy egy esztendőn belül az elsőosztályú szakemberek között emlegetik. Vagy a továbbtanulás: Szalontai János 25 esztendős és hiányzik az általános iskola nyolcadik osztálya. <3 iratkozzon be és végezze el, de az öreg Kovács Lajos bácsinak is hiányzik, aki már hatvanöt éves. Neki is él kell végeznie? Nem feltétlen fontos, minek gyö­törje önmagáit A vállalások csak akkor szabadulhatnak meg a sab­lonoktól, ha az egyénekhez igazítják azokat. Mivel nem vagyunk egyformák, nem lehetnek teljesen egyformák a versenymozgalomban elénk tűzött feladatok sem. A cél, a lényeg azonos ugyan, de az odavezető út változatos, any­nyi féle, ahány ember dolgozik a brigádban. GAZDAGH ISTVÁN a magyar szociális ta munkás párt lapja 58. évfolyam, 134. szám Ara: 1 forint Vasárnap. 1968. június 9. Csehszlovák párt­ás kormányküldöttség érkezik hazánkba A Magyar Szocialista Mun- Kommunista Párt Központi káspárt Központi Bizottsága Bizottsága első titkárának és a Magyar Forradalmi vezetésével a közeli napok­Munkás-Paraszt Kormány ban csehszlovák párt- és meghívására Alexander kormányküldöttség érkezik Dubceknek, a Csehszlovák Magyarországra. A látogatás alkalmával aláírják a Magyar Népköz­társaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kö­zötti új barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződést. \ JÚLIUS 1-TŐL: W Ujabb „szabad szombatos" Január első napjaitól job­ban odafigyeltek a dolgozók a XI. sz. Autójavító Válla­lat meg a Minőségi Cipőgyár szegedi üzemére. Ök voltak ugyanis Szegeden a munka­idő-csökkentés „első fecskéi". Most a „második fecské­ken" a sor. S amint illik, ők már jóval többen vannak. Július elsején lesz a rövidí­tett munkaidő „premierje" a ruhagyárban, a Tisza Bútor­gyárban, a vasöntödében, a gumigyárban és az olajbá­nyászatban. A második félév során pedig további szegedi üzemekben csökken a mun­kaidő. Ruhagyár A ruhagyáriaknál alapos előkészítő munka, s három főpróba tartozik az előzmé­nyekhez. Kísérletképpen ja­nuár óta heti 46 órában dol­gozik a gyár 400 dolgozója, s március, illetve április 1-től további kollektívák is. A kísérletek sikere után most már a fokozatos megva­lósítás következhet. Július elsejével a szegedi varroda és vasalóüzem mintegy 1400 dolgozója kezdi, majd októ­ber 1-től a bácsalmási és szentesi varrodák munkásai folytatják a munkaidőcsök­kentést. Üjévtől sorra kerül­nek a többi üzemrészek is. összesen 3200 dolgozót érint majd a szabad szombatos rendszer. Régi óhaj valósul meg, de az sem kétséges, hogy meg kell majd dolgozni a kedvezményért. A műszaki MEG" állapodás Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke, szombaton az Országházban fogadta Ma­lick Zorome-t, Felső-Volta Köztársaság hazánkban tar­tózkodó külügyminiszterét. Ezután a Külügyminisztéri­umban került sor a magyar —felső-voltai zárótárgyalás­ra. A tárgyaló delegációk közös közleményt fogadtak el. A tanácskozást követően megállapodást írtak alá a Magyar Népköztársaság és a Felső-Volta Köztársaság kö­zötti diplomáciai kapcsolatok létesítésérőL Díszdoktorrá avatták az indiai elnököt Bensőséges ünnepség zaj­lott le szombaton a budapes­ti Eötvös Loránd Tudomány­egyetemen: a hazánkban tartózkodó dr. Zakir Husaint, az Indiai Köztársaság elnö­két az állam- és jogtudomá­nyok díszdoktorává avatták. Földesi Tamás dékánhe­lyettes ismertette dr. Zakir Húsain életpályáját, tudomá­nyos, politikai és közéleti te­vékenységét, a békés együtt­élés érdekében végzett mun­kásságát, majd dr. Nagy Ká­roly rektor — átnyújtva az elnöknek az egyetem pecsét­jével ellátott díszes okleve­let — és a karok dékánjai, az egyetemi tanács nevében a hagyományos kézfogással — díszdoktorrá fogadták dr. Zakir Husaint. * Losonczi Pál, a népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke szombaton a Parlament Vadász-termében ebédet adott dr. Zakir Húsain, az Indiai Köztársaság elnöke tiszteletére. Az ebéden részt vettek az indiai államelnök kíséreté­ben levő személyiségek, va­lamint az elnök leánya és unokája. gyárak intézkedések mellett nagy szükség lesz a munkaidő teljesebb kihasználására is. Bútorgyár A Tisza Bútcripari Válla­lat két üzemében! Szegeden és Sátoraljaújhelyen szintén bevezetik az év közepétől a csökkentett munkaidőt. Júniust, mint próbahóna­pot emlegetik most a gyár­ban. A hét eleje óta ugyanis már az új szisztéma szerint munkálkodnak a termelő üzemrészek darabbéres dol­gozói. Itt is a heti 44 óra, a kéthetenkénti szabad szom­bat biztosítása a cél. Az idő­kiesést számos forrásból, egyebek közt egy sor műszaki intézkedéssel szüntetik meg. Nemrégiben próbálták ki például az új felületkezelő berendezést, amelynek alkal­mazása jelentős időnyerést eredményez. A vezetők fi­gyelik a főpróba tapasztala­tait, amelyek igen biztatóak. Vasöntöde A Szegedi Vasöntödében a hét elejétől már munkába álltak az új gépek — két műszakban dolgozik a gör­gősoros formázó, az öntöde, valamint a TMK-részleg. A több mint 50 milliós rekonst­rukcióval szinte teljesen át­alakult az üzem. A régi, el­avult technikát új váltotta fel: az űj berendezések se­gítségével nagyban emelke­dik a termelékenység, az ön­töde július 1-től új munka­rendre térhet át. A pontos terveket már kidolgozták, ezek szerint háromfajta munkaidő-beosztást vezetnek be. A műszakiak, a kiegészí tő részlegek 44 órát, a for­mázok, öntők 42 órát, a tisz­títók, köszörűsök 36 órát dol­goznak hetente. EMERGÉ Az Országos Gumiipari Vállalat valamennyi gyárá­ban — így a szegedi EMER­GÉ-ben is — július 1-től rö­vidített műszakok dolgoznak. A „premierre" felkészült az üzem kollektívája. Az EMERGÉ-ben jobban ki­használják a termelő egysé­geket, a termelékenységet 9,1 százalékkal emelik. A rövi­dített műszak főpróbája a hét elején megkezdődött, a tőmlőüzem egyes berendezé­sein június 3-tól 15-ig, a rö­vidített műszakokban megfe-­lelő munkatempóban és szer­vezésben dolgoznak a mun­kások. Olajbányászat A két szegedi olajipari üzem közül elsőnek a kuta­tók térnek át a rövidített munkahétre. A kőolajfúrási üzem szakemberei hatásos, korszerű technológiát dol­goztak ki, amellyel az ere­detinél sokkal gazdaságo­sabban végezhetik a kutató­fúrásokat. Megértek a felté­telek arra, hogy július else­jétől a fúróberendezéseknél dolgozó brigádok munkaide­jét 42 órára mérsékeljék. Egy hónappal később, au­gusztus elsejétől a kiegészí­tő üzemrészek, a szállítás, gé­pészet kollektíváinak mun­kaideje is heti 44 órára csök­ken. A kutató berendezések­nél négy brigád váltja majd egymást, így egy-egy kollek­tíva pihenőben lesz. A kőolajtermelő vállalat­nál is megkezdődött a felké­szülés, azt tervezik, hogy 1969. január elsejétől a ter­melő vállalat munkásai már rövidített munkaidőben dol­goznak. Végső búcsú Róbert Kennedytol New Yorkban a St. Pet­rick székesgyeházban, ahol Róbert Kennedy ravata állt, több százezren vettek búcsút a merénylet áldozatául esett New York-i szenátortól. A ravatal előtt órákon át vo­nultak a New York-iak. Magyar idő szerint valamivel dél után bezárultak a székes­egyház kapui és megkezdőd­tek a gyászmise előkészületei. Az ünnepélyes gyászszer­tartáson a gyászmisét Cooke érsek celebrálta. A Kennedy család nevében az elhunyt öccse, Edward Kennedy a gyászmise előtt mondott be­szédet. Elcsukló hangon idé­zett bátyja beszédeiből. A meggyilkolt szenátor — mon­dotta Edward — „meglátta a rosszat és azt jóvá akarta tenni, meg akarta szüntetni a szenvedést és útját akarta állni a háborúnak". Végül félig zokogó hangon kérte az egész amerikai népet, „ne idealizálja" bátyját, halálá­ban ne nagyobbítsa érdeme­it. A székesegyházban jelen voltak az amerikai vezetők is, közöttük Johnson elnök, aki feleségével együtt érke­zett meg New York-ba. Ott volt Humphrey alelnök, McCarthy szenátor, Nixon volt alelnök és Rockefeller New York-i kormányzó. Je­len voltak a hozzátartozók, közöttük az 1963-ban meg­gyilkolt John Kennedy elnök özvegye. Ott volt Rusk kül­ügyminiszter, U Thant ENSZ-főtitkár, Coretta King, a két hónappal ezelőtt meg­gyilkolt Martin Luther King, néger polgárjogi vezető özve­gye és ott voltak a társa­dalmi élét más kiemelkedő személyiségei, valamint a Kennedy család barátai. A hatóságok szigorú biz­(Folytatás a 2. oldalon.) Vízrebocsátás Somogyi Károlyné felvétele Tegnap délben sok érdeklődő nézte végig a mahart hajójavító tápéi üzemegységében az új, 400 tonnás ön­járó uszály vizrebocsájtását. Idén ez az első befejezett uszály a tápéi telepen, év végéig még kettő készül belőle

Next

/
Thumbnails
Contents