Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-06 / 131. szám

Békedelegációnk Libanonban és Jordániában \x Országos Béketanács delegációja Beirutban találkozott a libanoni békemozgalom vezetőivel és megbeszélést folytatott a két mozgalom kapcsolatainak bővítéséről. A delegáció és a libanoni békemozgalom vezetői elhatározták, hogy a jövőben közös akciókat folytatnak a vietnami béke biztosítása érdekében, valamint az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, az európai biztonság és a világbéke megteremtése érdekében. A magyar delegáció találkozott Maruf Saffad sidoni polgármesterrel, parlamenti képviselővel, akinek meghívására ellátogatott Sidon városába, ahol találkozott a megye békeharcosaival és megtekintették a palesztinai menekültek 35 ezer fős táborát. A delegáció ezután Ammanba. Jordánia fővárosába látogatott el, megtekintették az agresszió sújtotta területeket, valamint a' kórházat, ahová a sebesülteket szállították. Összefognak a megye városai a turizmus fejlesztéséért A tavalyi tapasztalatok alapján idén 400 ezer — néhány napig itt tartózkodó — vendéget és 1 millió 300 ezer átutazó turistát várnak Szegedre és Csongrád megyébe. Ez a jelentős idegenforgalom az eddigieknél is nagyobb feladatot ró mindazokra a szervekre, vállalatokra, amelyek a vendégek szállásolásával. étkeztetésével, szórakoztatásával foglalkoznak. Az idegenforgalom — éppen gyors növekedése révén — hasznos üzletággá is fejlődött Ezért a helyi adottságoknak megfelelően szükséges az idegenforgalmi feltételek fejlesztése. A Csongrád megyei tanács és a szegedi városi tanács tanácskozásra hívta meg ebben az ügyben a megye városainak: Hódmezővásárhelynek, Makónak, Szentesnek, Csongrádnak a tanácsi vezetőit az IBUSZ, a Szegedi Idegenforgalmi Hivatal, a MÉSZÖV illetékes vezetőit Készt vett a tanácskozáson a megyei pártbizottság ipari osztályának képviselője is. Dr. Csikós Ferenc, a szegedi városi tanács vb titkára ismertette a Szegedi Ünnepi Hetek idei programját, ezzel kapcsolatban azt az elképzelést, hogy a Szegedre irányuló idegenforgalom kiterjeszthető az egész megyére, elsősorban a városokra. Abból az elvből kiindulva, hogy az idegenforgalom nem szorítható közigazgatási határok közé, helyes lenne, ha az egyes városok, tájak sajátos adottságainak megfelelően minél több hazai és külföldi vendégét fogadhatnának a megyében. E terv megvalósításához összehangolt szervezésre, propagandamunkára, s főleg a vendégeket érdeklő rendezvényekre van szükség. Többek között a csúcsidényben — a szabadtéri játékok idején — Szegedről más városokba lehetne irányítani Korunk meteorológiája Jégkorszakban élünk — Mi okozza az időjárás szeszélyességét? — Változtathatunk-e az éghajlati viszonyokon ? A tudősdk megállapították, hogy jelenleg a földtörténet ötödik jégkorszakának egyik aránylag melegebb szakaszában élünk. A jégkorszakok minden 240 milliomodik évoen jelentkeznek, és mindig néhány millió évig tartanak. A jégkorszakok melegebb periódusai — amilyenben most mi is élünk — bármikor felléphetnek, de éppen olyan gyorsan el is múlhatnak. Ez annál is inákbb aggasztja a tudósokat, mivel történelmi, irodalmi és más feljegyzések és leírások bizonyítják. hogy a hideghullámok néhány évszázad óta egyre erősödnek. Így például a feljegyzésekből kiderül, hogy a XL században még hajózható volt az Északi-Jeges-tenger Izland és Grön- ] land között. j Ez azt jelenti, hogy az | időjárás akkor még jóval I melegebb volt. A meteoroló- j ' gusok számításai szerint az elkövetkező 75 éven belül I bármikor megkezdődhet az Északi-tenger jegének hirtelen terjedése, és a jég az egész Földet is elboríthatja. Mi okozza a hideg és meleg korszakok váltakozását? Több érdekes elméletet állítottak fel erről a meteorológusok. Egyesek a Föld gyomrában lejátszódó folyamatokkal, s az ezzel kapcsolatos vulkánkitörésekkel magyarázzák az időjárásban beálló változásokat, mások a napsütés erősségének ingadozásában és a napfoltok ritkább vagy tömegesebb jelentkezésében keresik az okot. Vannak, akik a világtenger melegtartalékainak és a síkságok feletti hideg légtömegek viszonyának arányát tanulmányozzák, mint az időjárás hirtelen változásainak előidézőjét. Mindezeken kívül az utóbbi években figyelembe veszik a levegő nagyfokú szennyezettségét is, amit a füstön kívül még a léglökéses repülőgépek és az űrhajók gázai is okoznak. Az időjárásnak mesterséges úton való szabályozásáról szóló tervek és javaslatok közül a legtöbb azzal foglalkozik, hogyan lehetne az Északi-Jeges-tenger vizét felmelegíteni, és ezen a módon a jég terjedését megakadályozni. Egy ilyen terv a jégpáncélnak alkohollal való ieöntését, egy másik pedig korommal való behintését ajánlja, ami a jeget felolvasztaná. Ehhez azonban nagyon sok alkoholra, illetve koromra lenne szükség. Van azonban egy mikroorganizmus, amely a jégen is tenyészik. Ha a jégtáblákat ezzel repülőgépről teleszórnák, a növény felbomlasztaná a jeget. Egy amerikai tudós azt ajánlja, hogy a jégpáncélt hidrogén-bombákkal semmisítsék meg, szovjet mérnökök pedig az Északi-Jeges-tenger és a Bering-tenger között egy gát építését tervezik, hogy ezzel elzárják a Beringtenger vizét a jeges áramlatoktól. Mindezeket a javaslatokat azonban még nem vizsgálták át eléggé ahhoz, hogy elfogadhatóvá váljanak. Mert egy-egy ilyen nagyszabású terv végrehajtása olyan erősen befolyásolná az időjárást és az éghajlati viszonyokat, hogy előre nem látott következmények esetén talán még katasztrófával is járna. A jég hirtelen eltűnése esetleg túl meleg időjárást, nagyfokú szárazságot okozna. A tudósok most azon fáradoznak, hogy a jégterjedés bekövetkezését gátló terveiket minden esetleges következménnyel számolva dolgozzák ki, hogy elfogadhatók és végrehajthatók is legyenek szállóvendégleltet, történelmi és természeti érdekessé gű tájakra kirándulócsoportakat. Sőt az ünnepi hetek Szegeden már néha zsúfolt sportés kulturális programjából is lehetne néhányat a többi városokban rendezni. Dr. Gilicze Lajos, a szentesi városi tanács, dr. Karsai András, a makói városi tanács vb titkára, Nagy Imre, a csongrádi városi tanács és Vörös Mihály, a hódmezővásárhelyi városi tanács vb elnökhelyettese azoktól az intézkedésekről számolt be, amelyeket az idegenforgalom növelése érdekében tettek városaikban. Papdi József, a megyei pártbizottság munkatársa, Deák Ferenc a megyei tanács kereskedelmi és Szabó József, a megyei tanács építési-lklözlelkedési osztályának vezetője, Gács György az idegenforgalmi hivatal és Ruzsáli Pál az IBUSZ vezetője, Vass Imre, a MÉSZÖV elnökhelyettese hozzászólásában javaslatot tett aa idegenforgalom fejlesztésére, az egész megyét figyelembe vevő szervezésre. A tanácskozáson résztvevők elhatározták, hogy ezentúl rendszeresen összejönnek, koordinálják a teendőket, s •koncentrált anyagi fedezetből közös propagandát fejtenek ki az idegenforgalom hasznosítása érdekében. Ugyancsak ebben az összetételben dolgozzák ki az idegenforgalom feltételeinek távlati terveit is. A TIT és a MEM egyittmiköilése PIAC Kevés zöldborsó, elegendő karfiol Megint beleszólt a szerdai piaci felhozatalba az előző délutáni eső. Különösen a sok munkával járó hüvelyesek szedését nehezítette meg a sáros talaj. Ennek megfelelően alig volt zöldborsó és zöldbab. Sem a közös gazdaságoki, sem a MÉK nem tudott ezekből az árukból szállítani reggel 8 óra előtt, így a város üzleteiben is hiába érdeklődött a vevő. Ahol mégis volt zöldborsó, az az előző napokról maradt meg, nem volt friss. Örvendetesen megnőtt viszont mindkét piacon a karfiol, a fehér- és a kelkáposzta kínálata — ezeknek, a zöldféléknek gyorsan használt az elmúlt hét kevés csapadéka is. A földművesszövetkezet és a városellátó szövetkezet standjain is ezekből volt a legtöbb, de az is megállapítható, hogy — most már a második piaci napon — e két szövetkezet egyéb árukból is növeli az eladásra szánt mennyiséget Csak a termelőszövetkezetek standjain nem tapasztalni még hasonló igyekezetet A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal széleskörű együttműködésre vonatkozó megállapodást kötött, amelyet szerdán — a minisztériumban — dr. Dimény Imre miniszter, dr. Soós Gábor miniszterhelyettes, valamint Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke és Kiss István, a társulat országos titkára írt alá. A megállapodás értelmében egyebek között vállalja a minisztérium, hogy hathatósan segíti a felügyelete alá tartozó területeken a TIT aktivistáinak munkáját. A TIT rendszeresen gondoskodik például az érintett népI gazdasági ágakban dolgozók j általános és szakmai műi veltségének gyarapításáról, s lehetőséget biztosít ismeretterjesztéssel foglalkozó mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdőgazdálkodási és faipari szakemberek tapasztalatszerző külföldi tanulmányútjaira is. Merről süt a nap? p rdekes kérdés. Valóban, merről is süt a nap? S p. hova kell állni, hogy keveset legyünk árnyékban? Ez a dolog akkor merült fel gondolataimban, amikor az első negyedév statisztikai adatait bongesztem. Van abban egy figyelemre méltó szám, mégpedig arról, hogy a különféle üzemek és szövetkezetek több mint 4500 építőipari munkást foglalkoztatnak Szegeden és környékén. Sőt, az építőipari kapacitás szűkes volta továbbra is arra kényszeríti a nem építőipari vállalatokat, üzemeket és termelőszövetkezeteket, hogy bővítsék építőkapacitásukat. Mi lesz ebből? S miért ez az átalakulás? Való igaz, hogy a beruházási piacon nincs egyensúly. A kereslet messze meghaladja a kínálatot, s ebből a „hajszálrepedésből" adódik a szivárgás, mégpedig az állami vállalatok kapacitásának apadása. Ebben persze közrejátszanak olyan emberi és gazdasági törvények, törvényszerűségek is, amelyeknek nagyon, nehéz gátat vetni. A szivárogtatás, a csalogatás egyik legcélravezetőbb eszköze a pénz, azaz a bér. Ha jól utánanézünk a dolognak, kiderül, hogy a legtöbb építőipari szakember valamelyik állami építőipari vállalattól került át olyan üzemhez, vagy mezőgazdasági termelőszövetkezethez, amelynek nem profilja az építkezés. Az pedig még könnyebben bizonyítható,, hogy a szakemberképzésben szinte kizárólag az építővállalatok jeleskednek. így váltak komoly „építőipari vállalatokká" téeszek, közösen vagy egymagukban, más egyesülések és üzemek. A kezdet általában nagyon is indokolt volt. A beruházó nem talált kivitelezői kapacitást, mire szakembereket keresett és hozzá fogott saját erejéből a munkához. De mit hoz a jövő? E helyeken az úgynevezett saját munka előbb-utóbb bedugul, mivel a távlatok is végesek. Ezek a részlegek csak akkor maradhatnak fenn, ha máshol keresnek majd elfoglaltságot Találni pedig könnyen találnak, mert a beruházási piacon a kereslest még jóidéig meghaladja a kínálatot Két lehetőség fordul elő. Vagy az ilyen „kivülállö" kapacitás jön ajánlkozni, vagy a beruházó keresi fel őket Ügy tűnik, mintha valamiféle objektív törvény érvényesülne az építőipari kapacitás ilyen átcsoportosításában. De jó-e ez az átalakulás? S meddig jó, kinek jó? Egyébként ugyan mindegy lenne, hiszen a kapacitás vagy így, vagy úgy, de érvényesül. Úgymond az anyag és a munkaerő nem veszett el ebben az esetben sem, csak szervezeti, azaz vállalati formáját- változtatta meg. Én az emberi oldalban látom a legfőbb mozgató erőt ebben a tekintetben. Sok ember mintha lemondana jogairól, kiharcolt eredményeket hagy veszendőbe. Érdemes ezen elgondolkodni. Tulajdonképpen, egyszerű és érthető az Indíték, a törekvés: a juttatás legyen kézzelfogható és lehetőleg a fizetési borítékban. Ezt ma még sokan többre becsülik, mint a jelentős közvetett juttatást. Van ebben némi igazság is. Nem egyformák az igények, van aki a házi kosztot szereti és inkább szárazat eszik, minthogy igénybe vegye a vállalati konyhái De nem csak üzemi konyha van, hanem könyvtár, orvos, üdülés, klub, utazás, oktatás, szállodái kényelem, modernebb technika, rövidebb munkaidő, kevesebb fizikai fáradtság, nagyobb létbiztonság és így tovább. Miért mondanak le erről oly sokan az építőmunkások közül? Azért az egy-két százaséri amennyivel havonta többet keresnek az említett szervezetekben? Valószínű azért A mindennapi kiadások szortírozása közben az ember hajlandó elsejétől a következő elsejéig gondolkodni, s kevésbé jut eszébe a munkahely magasabb vagy alacsonyabb színvonala. A kenyér, a zsír, a textília vagy a mozijegy ára mindenkinek egyforma Öszszegbe kerül. A napi, a mai többrevágyás, a gyors jobblét teremtés — a saját az otthoni, a háztáji gyarapítására gondolok — a hirtelen és a maximálisan közvetlen összeget követeli, s kevésbé a közvetettet. Ez így önmagában igaz is, de a teljes igazság nem ennyi csupán. Az ember élete, annak színvonala és kényelme, mindennapi tevékenysége és közérzete sem csak. a „háztájiból" táplálkozik. A kör így nem egészen kerek. Valahogy olyan ez,, mintha a hétfői jobb falatért odaadnánk az egész heti ebédjegyünket mintha csak a nadrág egyik szárát varratnánk finomabb kelméből, a másikat pedig durvább, silányabb textíliából. A

zt hiszem, az az ember nem jól számol, aki csak az élete egyik oldalát akarja szebbé, jobba, kényelmesebbé tenni. Közben ha jól meggondoljuk, életünknek, tevékenységünknek éppen a nagyobbik felét a munkahelyünkön töltjük el. Tehát kötelességünk azt is olyan otthonossá, kényelmessé és széppé tenni — elvárrá és megkövetelni —, mint kis házunktáját Mind a kettő a saját házunk, hajlékunk, nem csuroghat De a tető egyiken sem, nem ázhatunk egyikben sem. i Hogy őszinte legyek, nem is valami fair dolog az embertől ez a kettősség. Visszatérve a kiindulóponthoz, az építőipari kapacitás szervezeti kaméleonságáhaz, valahogy meg kellene vizsgálni néhány dolgot. Milyen ezekben a szervezeti formákban a termelékenység foka, a munkások körülménye, a biztonságtól a szociális helyzetig — még akkor is, ha erről úgymond önként lemondtak —, a minőségtől a bérekig. Hogyan állnak a jogok és a kötelezettségek, a törvények és a rendelkezések. Hogy valójában merről is süt a nap? Azt hiszem, a jól szervezett nagyüzemek felől! Gazdagít István Húszéves az állami építőipar arti megnevezés* Ara -tői (forint) -»g Zöldbab a Mr> SkSk— Zöldborsó (1 km Ik— Karfiol (1 kg) <L— s.— Fehér káposzta (1 kJ) S.— k— Kelkáposzta (1 kg) 4.— S-— Tök (1 kg) k— k— Cjburgonya a kg) k— 7.— Cseresznye (1 kg) s.— 12.— Meggy (1 kg) fc— tk— Földieper (1 kg; k— n.— Main* (1 k0) MeAz állami építőipar születésének 20. évfordulóját köszönti az építők napján — június 9-én és 16-án — az ország több mint 300 000 építőmunkása. Az 1948-ban szocialista tulajdonba vett 56 magasépítési vállalat az államosítás évében csaknem kizárólag kisipari eszközökkel dolgozott A nagyvállalkozóktól átvett kezdetleges géppark össz-teljesítménye a 3000 lóerőt sem érte el. Az államosítással kezdődött az építőipar gyors fejlődése, amelynek eredményeként gépeinek, berendezéseinek összteljesítménye ma már meghaladja a 680 000 lóerőt. Uj iparágakat alakítottak ki a betonelemgyárak, a blokk- és panelüzemek országos hálózatának megteremtésével és az utóbbi években átadott házgyárakkal. Az építőipar szocialista szektora együtt nőtt a feladatokkal. Húsz év alatt megháromszorozta termelését, s több mint 300 milliárd forint értékű építési beruházás megvalósításával járult hozzá az ország fejlődéséhez. A .fejlett építésmódok kialakításával, új anyagokkal és szerkezetekkel közvetve és közvetlenül is hozzájárult a szövetkezeti és a magánépítőipar fejlesztése is. így az országos építőipar — tehát az összes építési szektor — az államosítás befejezésétől, 1949-től 1967 végéig 910 800 új lakást épített, s a jövő évben adja át az egymilliomodik új otthont. CSÜTÖRTÖK. 1968. JÜNIDS 6. DEL-MAGYARORSZÁG