Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-04 / 129. szám

Három egyfelvonásos Opera fel újítás — balettbemutatók a színházban Siroa Jórmf (elvélel* Formabonlók a Formák viadalában: Imre Zoltán és Kemény Lívia Turiddu szerenádjára, a szieilianára rebbent szét a függöny a Parasztbecsület szombat esti színházi pre­mierjén. S a játéktéren zárt félkörben súgott össze a hús­vétot váró templomfő, a húsvétotokat váró kocsma­asztallal, a boros flasík ók tü­zes illata Turidduék házának lépcsős verandájávaL A környezetrajzot Angyal Mária rendezte el — adott lehetőségek alapján, hiszen egyaránt levegőt kellett szo­rítania misézőknek és viga­dóknak, kacér szeretőnek és megcsalt jegyesnek, szenve­délyes parasztfiú nak éa fel­szarvazott férjnek. A medi­terrán szuflának és a zokogó átoknak. Mascagni egyfelvo­násosát néhány éves talon­ból frissítette fel a szegedi színház operatársulata — Várady Zoltán pontos zenei vezetésre törekvő dirigálásá­val, Sándor Lajos hangula­tos díszleteivel. Angyal Má­ria szinpadfigurái általában harmonikusan igazodtak a muzsikából fakadó indulatok természetes mozeáask áfájá­hoz, de az első kórusjelene­tek mesterkélt beállítása, meg a záróképbe előcitált halott parasztfiú látványa szokatlan, zavaró hatást kel­tett. Vadas Kiss László fö­lényes hangi és játékbeli in­telligenciával imponáló Tu­riddu volt, Harmath Éva be­lülről megfomált, lírai szí­nű alakítással rokonszenves Santuzza. Halmi Gábornak (Alfio) a szólambelépéseket kell tisztáznia. Turján Vilma (Lola) helyenkent meggyőzően cáfolta, hogy a kikapós feleség szerepe már nem az övé. Kemény Klió (Lucia) szokott-megbízható karakteralakítását nyújtotta; az örvendetesen feljavult, kiemelkedő teljesítménnyel éneklő kórust pedig Szalay Miklós tanította be. Az est igazi premierje két hftlettfelvonás volt: Haydn: Oxfordi Szimfóniájára és J. S. Bach h-moll szvitjére — Formák viadala téma­megjelöléssel — Imre Zol­tán készített koreográfiát — maga, néhány szólistatársa, s a balettegyüttes használatá­ra. A szegedi közönség évek óta leplezetlen szimpátiával kíséri a nagyon tehetséges Imre Zoltán társulatterem­tő törekvéseit, melynek fo­lyamatáhan ez a műsor — ha meglepően újat nem ls — feltétlenül komoly értéket produkált. Kiváltképp a Formák viadalának merész vállalkozásában, ami a moz­dulat, a tartás cs a pozíció nyelvén szól hozzá a művé­szeti ízlésvita századunk de­rekára egyre aktuálisabbá váló alapvető problémájá­hoz Bach-muzsikához for­dulni abban a kérdésben, hogy „meddig szabad rom­bolni a művészetben, hová vezet az öncélú formabontás" — a baletteszíközű tolmács­nak nemcsak szerencsés vá­lasztás, eleve adott állásfog­lalás is, hiszen Bach évszá­zadok óta éppoly hagyomá­nyos, mint korszerű, éppúgy barokk, mint modern. (Nem lehet véletlen számtalan Bech-mű dzsesszes átdolgo­zása sem) A színpadon pontosan ki­munkált absztrakció eleve­nedik meg: klasszikusok és formabontók, arányos és amorf, harmonikus és disz­szonáns figurák viaskodnak egymással, s ebből a gigászi küzdelemből csak annyi jut a néző tudomására: a harc még áll, befejezetlen, ám hevületében máris megper­zselődtek a bajvívó felek. A zene híres Badinerie záró­tételére — melynek fuvola­szólamát a Szalatsy István vezette zenekarban Román Zoltán játszotta bravúrosan — tétova, tanácstalan „for­mák" rekesztik be a játék­teret A Formák viadalával szemben az Oxfordi Szim­fóniára Imre Zoltán mérsé­keltebb igényű Iskoladarabot koreografált, ahol a tánco­sok éppúgy a korláttól in­dulnak, mint Mojszejevék tavalyi szabadtéri műsorá­ban. A szimfónia tételeihez alkalmazott balett első fe­jezete szonátaformát követ, amit a lassú rész szabadabb invenciói, modern stílusele­mek váltanak, hogy a har­madik tétel, visszatérve a szigorú formarendhez, játé­kos, mozgalmas rondóban adjon teret a felodásnak. A Formák viadala a tavaly be­mutatott Teremtményekre (Mllhaud zenéje), az Oxfordi Szi mfóni a korábbi Brander­burgi verseny koreográfiájá­ra mutat vissza, egyszer­smind azonos szempontnak újabb, jelentős megnyilatko­zása NTkolényi István (4'fítáüi javaslat ,,A nagy tokiói áruházakban minden 30 elárusítónő közül egynek állami szülésznői vizs­gával kell rendelkeznie. Erre azért van szükség; mert ezek­ben a nagy elárusító közpon­tokban évente 70 gyerek látja meg a napvilágot." Hír a Tri­bun e-ben. Tisztelt Egészségügyi és Belkeres­kedelmi Tárcaközi Bizottság! Az alábbiakban van szerencsém újítási javaslatomat beterjeszteni: Tanuljunk a kapitalistáktól is, ha van mit Ebben az esetben van. Persze nem áruházi szülésznők al­kalmazására gondolok, — erre ná­lunk aligha lenne szükség. Ámde annál inkább fogászra' Hány meg hány ember jár vásárolni odvas foggal, s sanyarú kínok lepik meg áruválogatás közben. Ilyenkor mit csinál? Elmegy és ezzel csökkenti a belkereskedelem forgalmát. Hová megy? Az SZTK-hoz, aholis tudjuk, micsodás viszonyok közepette, s mennyi idő múltán jut csak szak­szerű fúráshoz, kihúzáshoz, nem is szólva a fogpótlás viszontagságairól. Mely szerencsés dolog lenne, ha az illetők mindjárt az áruházban nyerhetnének fogorvoslást! Különö­sen az új gazdasági mechanizmus kapcsán feltétlenül számolni kell vele, hogy a kereskedelmi kiszolgá­lásra amúgyis jellemző udvariasság és fürgeség e téren is megnyilvánul­hasson. Kétségtelennek tartom, hogy ilymódon az SZTK zsúfoltsága eny­hülne, az áruházak kereskedelmi forgalma növekedne, maga a fog­orvoslás a belkereskedelem hasznot­hajtó tevékenységévé nőné ki ma­gát és a lakosság általános életszín­vonalát kevésbé terhelné a fogak­nak csikorgatása. Eleinte persze, mint minden új üzletág bevezetésénél, számolni kel­lene a reklám szükségességével. Ámde ez is olcsóbb lenne, mint más szektorokban. Kívánatossá válna ugyan néhány olyasféle hirdetés, mint például: „HOZASSA FOGAT A KÖZPONTI ÁRUHÁZBAN! A FOGON AL: DR. FEKETE LEON­HARD!" De a reklám főként pszichológiai eszközökkel kebelen >elül megoldható. Mihelyt az eladó egy mondjuk 8000 forintos tévé­készülék előtt ácsorgó férfit lát, ilyetén kérdéssel forduljon hozzá: „Érre fáj uraságod foga?" A hatás aligha marad el: az illetőnek tüs­tént eszébe jut, hogy 8000 forintja ugyan nincsen, de egy vipla-tömés erejéig kimulathatja magát, úgy is, mint magyar úr. A javasolt üzletág távlatai belát­hatatlanok! Akiknek netán a feje fájdul meg a kiadások számbavéte­létől, igénybe vehetenék a belgyó­gyászatot, az elromlott liftek áldo­zatai az ortopédiát, a külföldiek, akiket gazdag áruválasztékunk lát­tán elönt a sárga irigység, epekövük eltávolítására a sebészetet. És mind­ezt az üzleti életünkben olyannyira megszokott szolid, gyors, készséges kiszolgálás keretei között! És még ez sem a lehetőségek végső határa. Az SZTK tehermentesítését határo­zott munkamegosztás követhetné, amely végülis fúzióra vezethetne a belkereskedelem és az egészségügyi ellátás szervei, sőt, a két miniszté­rium között is, minek következté­ben számos adminisztrációs funk­ció megszűnhetne és a gazdaságos­ság kimutatható lenne a Statisztikai Hivatal alapos elemzéseiben is. Lehetséges lenne olyan ellenve­tés, hogy ez az újítás helyiségek hiányában nehezen megvalósítható, hiszen a betegellátás helyet és fel­szerelést követel. Ennek az ellenve­tésnek azonban az ellenkezője igaz! Ki ne tudná, hogy ha valahol van pénz építésre, átépítésre és újjáépí­tésre, úgy éppen a kereskedelemben van! Szerény nézetem szerint újítási javaslatom elfogadása esetén roha­mosan gyarapodna a kórházi (áru­házon belüli) férőhelyek szánta. Amikor nyomatékosan felhívom szíves figyelmüket az újítási javas­latok szokott 10 százalékos díjazá­sára, maradok kiváló tisztelettel: COMBÓ PÁL Barátsági ast A szolidaritási hónap ke­retében magyar—szovjet ba­ráti estet rendeztek tegnap, hétfőn este a Vasutas Mű­velődési Otthonban. A zsú­folásig megtelt színházte­remben Bódi László szegedi országgyűlési képviselő mon­dott beszédet Felszólalt ' a hazánkban Ideiglenesen tar­tózkodó Szovjet Hadsereg képviselője is. Az est máso­dik részében Réti Csaba és Bálint Ilona. a Szegedi Nemzeti Színház tagjai, to­vábbá a Szovjet Hadsereg műkedvelő művészegyüttese adott sikeres művészi mű­sort. . A belépődíjas est bevételét a hős vietnami nép támoga­tására, a szolidaritási csekk­számlára fizetik be. A forró hangulatú estet az MSZBT és a Vasutas dolgo­zók szakszervezete rendezte. Török grafikák A szabadkai múzeum egzo­tikus gyűjteménye után is­mét egy kiállítás-unikum­mal várja látogatóit vasár­nap óta a Móra Ferenc Mú­zeum kupolacsarnoka: ezút­tal egy földrajzi fekvése s szellemisége szerint is távol­eső földdarab, Törökország küldte el hozzánk modern grafikájának válogatását. Hogy milyen ez a bekere­tezett kartonlapokból álló „küldöttség?" Az első benyo­más: rangos művészeket rep­rezentáló; a második benyo­más : szellemiségében nem is olyan távolinak tűnő. Pethi Karakas Ördög cí­mű kartonja fogadja a kiál­lításra érkezőt, s a kis mé­retű munka azonnal jelzi is az egész tárlat érzékenyen intellektuális hangvételét: feketéhez húzó sötétszürke foltjaiból szorongás, a Ve­szélytől való félelem árad. Ez a hangütés erősödik fel aztán legerősebben a né­hány tucatnyi képet nézve. IÍWW1II III11—MII IW fi mezőgazdasági nagyüzemek építőipari tevékenységéről A mezőgazdasági nagyüzemek — termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, erdőgazdaságok — építőipari részlegeinek építési és szerelési kivitelezési Jogosultsá­gáról korábban kiadott togsza­bálvek egyseges értelmezése és alkalmazása erdekében az Épí­tésügyi és városfejlesztési, va­lamint a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium össze­foglaló közleményt adott kl. A közlemény kimondja, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek építőipait részlegei, közös építési vállalkozásai — ha működési engedélyük vagy alapító haiá­rozat.uk feljogosítja őket — mel­léktevékenységként is végezhet­nek építési-, szerelési munkát, nietékességl területükön vállal­hatnak építőipari munkát más mezőgazdasági nagyüzemek, a földmüvesszövetkezetek továbbá a tanácsok felügyelete alá tar­tozó szervek — vállalatok. Iro­dák stb. — valamint a lakosság részére, ha ez a munka mező­gazdasági nagyüzem fő feladatá­nak ellátását nem akadályozza. A közlemény részletesen felso­rolja. hogy a különböző mező­gazdasági nagyüzemek építési részlegeinek munkája milyen Il­letékességi területre — Járásra, esetleg megyére, vagy ennél ls nagyobb körzetre — terjedhet. Ez a mondanivalóját tekint­ve is sötét tónus tűnik fe­lénk Utkin Varlik Háború és Halál című képeiből, s ez a fekete dráma ad olyan erős töltést Eren Eyüboglu folklorisztikus szemléletű Parasztasszonyok című al­kotásának is. A képek tragikus szemlé­lete csak itt-ott oldódik va­lamelyest. Mustafa Aslier Reggeli és Felkelés című — a rézdomborítások anyag­szerűen merev vonalait idé­ző — képeit érezzük csak kevésbé nyomasztónak, s mellettük természetesen Nu­rullah Berk Vasalónő és Er­cümend Kalmük Életöröm című képét, amelyek élén­kebb színeikkel érdekes mó­don a déli szovjet köztársa­ságok művészeinek munkáira emlékeztetnek. A vibrálóbb foltok csupán egy lapon vál­tanak át groteszkre: Ohran Peker Tűzoltók c. kartonján, amely sötét kompozíciójával is vidám hangulatot kelt Valószínűleg az arányos válogatás magyarázza, hogy csupán néhány absztraktabb munka jutott el Szegedre. Ezek azonban még a tárgy­nélküli képeket nem szeretők táborában sem kelthetnek különösebb tiltakozást hi­szen az olyan művek, mint Pethi Kayaalp Kompozíciói, már primér látványukkal is tehetségről, ízlésről tanús­kodnak. Az európai emberben Tö­rökországot asszociáló me­csetek, minaretek is csupán egyetlen kis lapon tűnnek fel: Fersuh Baragas aprócs­ka Tájképe így magányosan kényszerül kielégíteni a Tö­rökországot megszokott „fel­ségjeleiben" kereső tárlatlá­togatókat. Akácz László Saját zsebre számalt kazköltség Két telekre is szervezett társasház-építtetést Makláry László 60 éves, Szeged, Áp­rilis 4. útja 34. szám alatti lakos. Ügy tervezte, hogy a Bercsényi utca 8/a szám alatti telken épülő társasház­ban neki lesz lakása, az Osztrovszky utca 26/a számú épületben pedig a lánya jut lakáshoz, s mindkettőjüknek lesz majd egy-egy garázsa is. Az alapító tagokat nem volt nehéz összeszednie, hiszen sok ember küszködik lakás­problémával és szívesen fi­zették a beugró összegeket Különböző okok miatt az alapító tagok közül többen kiléptek a társasház-építés­ből. Megbízták ugyanakkor Makláryt, hogy keressen he­lyettük újabb belépőket Tudta, hogy az újonnan be­lépők nevére a telek lakásra eső részét adásvételi szerző­dés alapján lehet átruházni, és azután illetéket kell fi­zetni. A közgyűléssel mind­ezt közölte, amely elfogadta, hogy az újonnan belépők az illeték miatt magasabb ösz­szeget kötelesek fizetni, ösz­szeget azonban nem állapí­tottak meg. Tudta, hogy az építtetők, akik kényszerű helyzetben voltak, nem kér­nek tőle pontos elszámolást a neki átadott összegekről. Az újonnan belépőktől ép­pen ezért 5 ezer forinttal nagyobb összeget kért köz­költség címén, mint ameny­nyit az alapító tagok fizet­tek. Maklárynak az volt a számítása, hogy az így be­fizetett pénz jelentős részét az általa építtetett lakások és két garázs költségeinek fedezésére fordítja. Makláry általában kisebb jutalmakkal és itallal igye­kezett az építőket gyorsabb és jobb munkára serkenteni. Ilyen alapon dolgoztatta át soron kívül a költségvetést, majd a társashaz tervelnek műszaki felülvizsgálatát is. A szegedi járásbíróság hét­rendbeli csalás, egyrendbeli sikkasztás és háromrendbeli vesztegetéshez nyújtott bűn­segédi bűnrészesség miatt vonta felelősségre Makláryt, aki társait a házépíttetésben mintegy 30 ezer forinttal ká­rosította meg. Eddig 8 ezer forintot visszafizetett Ügyködésére jellemző, hogy saját büntetőügyének per­költségei fedezésére a közös betétkönyvből vett fel pénzt Korábban ugyanis feljelen­tést tett becsületsértés miatt két személy ellen. Arra hi­vatkozott hogy a közös ta­karékból azért fedezheti a bűnügyi költséget mert a sérelmet a közösség érdeké­ben szenvedte el. Makláry nagyon ügyelt arra, hogy a plusz költségek, illetve lelé­pés címén kapott összegek bekerüljenek a saját taka­rékkönyvébe. Az építtetők most már tudják, amit ko­rábban is sejtettek, hogy az alapító tagok által befize­tett összeg mindkét társas­ház-építésnél elégséges lett volna a közköltségek fede­zésére. Mindkét társasház felépült, s a tulajdonosok beköltöztek lakásukba. Az egyik házban Maklárynak, a másikban lá­nyának jutott lakás és mind­kettőjüknek garázs is, pon­tosabban szólva: Makláryé a Bercsényi utca 8/a szám alatti telek egy tized része. A lánya két albérlőt tart, akiktől havi 600 forintot él­vez. Kiadták a garázsokat ls havi 400, illetve 350 forin­tért Mindez 1350 forintot hoz Makláry konyhájára. Ha azt vesszük, nem rossz fiaztatása ez a pénznek! A bíróság mindent mérlegelt amikor Makláryt halmazati büntetésül nem jogerősen 1 évi szabadságvesztésre, mint főbüntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. L. F. PARADICSOMPAPRIKA- és IECEI-PAPRIKAPALANTA nagyobb mennyiságben el­adó a FORRASKOTI HALADÁS WG. TERMELŐSZÖVETKE­ZETNÉL. XS. 180 854 ÖNT IS MEGHÍVJTJK a Június 5-én, szerdán dél­után 17 órakor tartandó „Tavaszi" ételbemutatóra amelyet a DEBRECEN ETTEREMBEN rendesünk, Az ételeket KOHA CSABA főszakács készíti. Tájjellegű borok! Olcsó árak! S. 180 872 W*&MMM KEDD, 1968. JÜNIUS 4.

Next

/
Thumbnails
Contents