Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-28 / 150. szám

u V1LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCI ALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 58. évfolyam. 150. szám Ara: 70 fillér Péntek. 1968. június 28. Kádár János elvtárs vezetésével párt­kormányküldöttség utazott a Szovjetunióba Szeretet­Befejeződött a szovjet parlament ülésszaka Andrej Gromiko beszéde fogadtatás A Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségé­nek és a Szovjetunió kor­mányának meghívására csü­törtökön délelőtt magyar párt- és kormányküldöttség utazott baráti látogatásra a Szovjetunióba. A küldöttséget Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára ve­zeti. A delegáció tagjai: Fock Jenő, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, dr. Tímár Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­Csütörtökön Moszkvában végetért a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának rendes ülésszaka. A képviselők meg­vitatták az egészségügyi helyzet további javítását, el­fogadták a házassági és csa­ládjogi törvények új alapel­veit. A parlament két házának együttes záróülésén csütör­tökön Andrej Gromiko kül­ügyminiszter nagyszabású áttekintést adott a nemzet­közi helyzetről és a Szov­jetunió külpolitikájáról. Elitélte az Egyesült Álla­mok vietnami agresszióját, egyúttal a Szovjetunió és a többi szocialista ország tá­mogatásáról biztosította a harcoló vietnami népet. A leszerelési problémákról szólva kijelentette, hogy az állhatatos és ésszerű harc eredményekkel járhat, mint azt az atomsorompó-egyez­mény megkötése is igazolja. Javasolta egy nemzetközi konvenció összehívását, amely az atomfegyverek használatának eltiltásával foglalkozna. Hozzáfűzte: or­szágunk azonnal kész alá­írásával hitelesíteni egy ilyen nemzetközi okmányt. A szovjet kormány kész megvizsgálni az atomlesze­relésre vonatkozó egyéb ja­vaslatokat is — mondotta. — Egyebek között kész eszme­cserét folytatni az atomfegy­verek célbajuttatására szol­gáló támadó, illetve védő jel­legű stratégiai eszközök, köztük a rakétaelhárító esz­közök kölcsönös korlátozásá­nak, majd a továbbiakban kölcsönös csökkentésének kérdéséről. Részletesen foglalkozott az európai biztonság kérdésével a bonni kormány sorozatos agresszív lépéseivel és hang­súlyozta, hogy a háború után kialakult határok, így az NDK és az NSZK közötti határok is sérthetetlenek. Aki ezek megváltoztatására törekszik, a szocialista orszá­gok egyesített erejével talál­ja szemben magát. A szovjet—kínai államközi kapcsolatokról megállapítot­ta, hogy szovjet részről tet­tek pozitív kezdeményező lépéseket, ezekkel szemben azonban Peking süket ma­radt. Az amerikaiak feladják a Khe Sanh-i támaszpontot Kádár János elvtárs Losonczi Pál elvtárs társaságában elutazás előtt a Ferihegyi repülőtéren az gánafc tagja, a kormány 'el­nökhelyettese, Péter János, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, külügyminisz­ter és Szipka József, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Magyar Nép­köztársaság moszkvai nagy­követe, aki Moszkvában csat­lakozik a küldöttséghez. A delegációval együtt uta­zott F. J. Tyitov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete. A párt- és kormánykül­döttség búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Losonczi Pál; a- Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke; Apró Antal, Fehér La­jos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czine­A magyar-szovjet barátság A ligha kell magyaráznunk, hogy e cikkünk jelmondatnak beillő címe nem ünnepi frázis sem Magyaror­szágon, sem a Szovjetunióban, hanem a b£t ország, a két nép mindennapi életének fYakorlata. De mint mindennek, a mi ba­rátságunknak is vannak ünnepnapjai. Ilye­| nek a mostaniak is, amikor párt- és kor­mányküldöttségünk Kádár János vezeté­sévei szovjet földön tartózkodik, hogy is­mét ország-világ előtt demonstrálja test­véri együttműködésünket, egyetértésünket es összeforrottságunkat. Az alkalom ösztönöz a magyar—szov­jet barátság egész történetének felidézé­sére. az oroszországi polgárháború magyar internacionalistáinak helytállásától a ha­zankat felszabadító szovjet hadsereg har­cáig. az új élet megindításához adott szov­jet segítségtől az ellenforradalom levere­, seig, a gazdasági, a kulturális, valamint a politikai együttműködés legújabb té­nyéiig. De küldöttségünk látogatása, s a szovjet, párt- és állami vezetőkkel küszö­bön álló tárgyalásai elsősorban — termé­szetesen — a jelen, sőt a jövő kérdéseit vetik fel. tly módon először is azt. hogy milyen nemzetközi helyzetben kerül sor ezekre a találkozásokra, s mely területe­ken nyílik lehetőség part- és kormány­delegációnk legfőbb küldetésének teljesí­tésére: a barátság és az együttműködés továbbfejlesztésére. Ami a külső körülményeket illeti, ezek között változatlanul a legfontosabb, s a helyzetet leginkább meghatározó az Egye­sült Államoknak a vietnami nép ellen ví­vott háborúja. A vezető nyugati hatal­mak legtöbbje súlyos belső válsággal küzd, ugyanakkor kiélesedik a kommunista pár­tok. a haladó erők küzdelme a jobboldal visszaszorításáért, a demokráciáért, a bé­kéért. Ebben a helyzetben fokozott jelentő­scgre tesz szert valamennyi haladó erő összefogása, mindenekelőtt a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak egyesí­tése. Elmondhatjuk, hogy az MSZMP — akárcsak az SZKP — minden tőle telhetőt megtesz a nemzetközi kommunista egy­ségtörekvés előmozdítása és erősítése vé­gett. Ez a mostani látogatás, amikor pár­tunk és az SZKP vezetői találkoznak, ma­ga is része ennek a folyamatnak, mert erősíti, előreviszi a nemzetközi kommu­nista mozgalom két osztagának cselekvési egységét. Nincsen olyan elvi kérdés, amelyben ne lenne egyetértés pártjaink között. Ez az alapja, kiindulópontja a mostani moszkvai tanácskozásnak. Mindkét ország tagja a Varsói Szerző­désnek. s a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. A kölcsönös előnyökön, s a közös kötelességvállaláson nyugszanak ezek a rendkívül fontos nemzetközi szer­vezetek. Múlhatatlan, hogy amikor a ma­gyar és a szovjet vezetők most országaink testvéri kapcsolatainak további elmélyíté­séről cserélnek véleményt, szóba kerüljön az a mindkét fél által oly sokszor kinyil­vánított szándék: tovább erősítjük védel­mi szövetségünket, s még inkább elmé­lyítjük a KGST-ben is megvalósuló gaz­dasági együttműködésünket, országaink, s a szélesebb szocialista közösség javára. De a magyar—szovjet barátság nemcsak tárgyi viszonyok, kapcsolatok rendszere. Népeinket erős érzelmi szálak fonják ösz­sze. s ez utóbbiak szempontjából a Kádár János vezette magas "szintű küldöttség lá­togatásara, a Szovjetunió különböző vidé­kein való utazásaira, az emberekkel való találkozásaira ismét kiemelkedő szerep vár. Emlékszünk még, milyen lelkesedés­sel fogadta Moszkva, Taskent, Irkutszk, Bratszk népe öt esztendővel ezelőtt Kádár Jánost és útitársait. Emlékszünk a virág­erdőkre, a nagyszerű gyűlésekre, s egyéni találkozásokra, amelyek során a magyar vendégek a barátság követeiként felbe­csülhetetlen értékű missziót teljesítettek. Meggyőződésünk, hogy a mostani látoga­tás. ha lehet, még magasabb hőfokra he­víti népeink baráti érzéseit. K. 5. ge Lajos, Tlku Pál, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagjai; Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, az MSZMP Központi Bizottsá­gának, az Elnöki Tanácsnak, a kormánynak számos tagja, a Központi Bizottság osztály­vezetői, a politikai élet több más vezető személyisége. Jelen voltak a búcsúztatás­nál N. N. Szikacsov követ­tanácsos, ideiglenes ügyvivő veeztésével a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének tagjai. Csütörtökön Kádár János vezetésével Moszkvába érke­zett a magyar párt- és kor­mányküldöttség. A fellobogózott Vnukovói repülőtéren a magyar kül­döttség tagjait Leonyid j Brezsnyev, Gennagyij Voro- i nov, Alekszej Koszigin, Nyi­kolaj Podgornij, Mihail Szuszlov, Viktor Grisin, Konsztantyin Katyusev és j más hivatalos személyek fo- i gadták. A magyar küldöttség júli- j us 4-ig tartózkodik a Szov- 1 jetunióban Moszkván kívül j látogatást tesz Volgográd­ban és az észt fővárosban. ! Tallinnban. (Folytatás a 2. oldalon.) í A saigoni amerikai fő­parancsnokság szóvivője be­jelentette, hogy az Egye­sült Államok "kivonja a a Khe Sanh-i támaszpont­ról az ott állomásozó ten­gerészgyalogságot és fel­adja a támaszpontot. Első pillantásra nehéz mindenre kiterjedő értéke­lést adni az amerikai dön­tésről, de az kétségtelen, hogy Khe Sanh feladása gyakorlatilag egy egész hadműveleti koncepció fel­adásával egyértelmű. A támaszpont Dél-Vietnam északnyugati csücskében, a tengerparttól Laoszba ve­zető 9. számú stratégiai út mentén fekszik. Vietnam ebben a térségben rendkí­vül keskeny. A Dél-Vietnamból most eltávozott Westmoreland tá­bornok egy egész sor elit­alakulatot küldött már 1966-ban ebbe a térségbe. A csapatoknak az lett volna a feladatuk, hogy a báb­hadsereg egységeivel együtt­működve, jelentős DNFF erőket kössenek le és szór­janak szét. Ezen túlmenő­en természetes az is, hogy megpróbálják elvágni a délre vezető utánpótlási vo­nalakat. A DNFF fegyveres erői ) 966 nyarától kezdve rend­szeresen támadták a 9. számú utat, teljes hosszában, úgy hogy a 30 támaszpont helyőrsege voltaképpen so­hasem tudott támadó had­műveleteket kezdeni. Sót, az idén januárban és feb­ruárban a DNFF nagy erók bevetésével támadott. A DNFF fegyveres erői szán­dékosan nem erőltették a végső döntést­A támaszpont kiürítésé­ről szóló jelentést a saigo­ni amerikai katonai szó­vivő hivatalosan a követke­zőképpen indokolta: Két jelentős változás állott be Vietnamban ez év kezdete óta a katonai helyzetet il­letően. Megnövekedett a szövetsegesek hadereje, a csapatok mozgékonysága és tűzereje, ugyanakkor — is­merte be a valódi okot a szóvivő — megnőtt az el­lenség ütőereje, megváltoz­tatta taktikáját, nagyobb erők állnak rendelkezésére. Az UPI kommentárja sze­rint hatezer amerikai ka­tonát vonnak ki Khe Sanh­ból. A visszavonuló ame­rikai csapatok megpróbál­nak annyi hadianyagot ma­gukkal vinni, amennyit csak lehet, rendkívül nagy mennyiség azonban a hely­színen marad. A Khe Sanh-i támasz­pont kiürítéséről hozott mostani döntés tulajdon­képpen hallgatólagos be­ismerése annak, hogy a 17. szélességi foktól közvetle­nül délre fekvő területeken az amerikai hadsereg többé vagy nem tud, vagy nem a kai- harcba bocsátkozni a DNFF-erőkkel. Ülést tartott a Szagod város! pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi bizottsága tegnap, csütörtö­kön délelőtt ülést tartott a Kálvin téri pártszékházban. A pártbizottsági ülésen részt vett Győri Imre elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Csongrád me­gyei pártbizottság első titká­ra is.' Az ülésen Peijési László elvtárs, a Szeged városi párt­bizottság első titkára ismer­tette az időszerű politikai kérdéseket; tajékoztatot adott a városi part-végrehajtóbi­zottsag tevékenységéről és határozatairól, majd előter­jesztette a pártbizottság és a végrehajtó bizottság 1968 második félévére szóló mun­katervét, melyeket a pártbi­zottsági ülés jóváhagyott, il­letve elfogadott. Balog István elvtárs. a párt-végrehajtó bizottság tagja, a pártbizottság osz­tályvezetője előadásában íó­jekoztató hangzott el az 1968 évi első félévi gazda­sági feladatok teljesiteaerol. a gazdasági mechanizmus bevezetesének szegedi ta­pasztalatairól. A vitában felszólaltak: Halász Árpád, Balassy Sán­dor, Dani János, dr. Biczó György, Bódi László, Kispál Jenő, Börcsök Ferenc es Csizmeg István elvtársak. A pártbizottság a tájékoz­tatóval egyetértett. Az ülésen Deák Béla elv­társ. a párt-végrehajtó bi­zottság tagja, a pártbizott­ság osztályvezetője elnökölt es mondott zárszót. \

Next

/
Thumbnails
Contents