Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

Rendőrkézen 9*0! a kripta fosztogatók A nyomozók befelé tartottak Szeged egyik külvárosából. Már-már eseménytelennek tűnt szokásos éjszakai ellenőrző szolgálatuk, amikor a Pulcz utcában három fiatalember tűnt fel. Bandukoltak a szokatlan időpontban. Egyikük egy méternyi hosszú falbontó vasat lóbált a kezében. — Csak nem munkába mennek ilyen korán? — állították meg őket A pájszeres a fal mellé csúsztatta kezéből a vasat — Onnan jövünk, kérem — hebegték, s mentek volna tovább, de útjukat álltak, hogy beszéljen helyettük személyi igazolványuk. — Fekete Mihály 21 éves, angol—francia szakos egyetemi hallgató Szegeden. Állandó lakása Szentes, Bacsó Béla utca 4. Ideiglenesen Szegeden lakik kollégiumban és ösztöndíjat élvez — sorolta egyikük az adatait — Szülei? ... — Különváltan élnek. Apám agronómus. Háromszor nősült és ugyanannyiszor vált el — tette hozzá cinikusan. — Anyám is férjhez ment hozizájuk szoktam hazajárná Rendezetlen családi élet — En Mácsai László ragyoik, kérem, ugyancsak 21 éves a Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum másodéves hallgatója Szegeden. Ugyanitt lakom albérletben, a Gogol utca 5-ben. Egyébként szintén Szentesen van állandó lakásom, a Klára utca l-ben. Mutterem lakik ott szintén zenész... — Ezt hogy érti? — Ügy, hogy ő is elvált — No, végre egy kétkezi munkás, méghozzá ács — lapozgatott Bíró Pál igazolványában az egyik nyomo.zótiszt 21 éves, és ugyancsak szentesi lakos, a Jókai utca 160-ban. Ohó! No, de miből élünk, kisfiam? Másfél eve nincs bejegyzett munkahelye. — Anyámmal élek. — Azt gondolom. És az apuka? — Elváltak már régen — Ejnye! És az a falbontó vasacska, amit olyan szépen lecsúsztatott a kezéből? Hadd lám csak! Na, nézzünk oda, ezzel tényleg nemrégiben dolgoztak. Csupa kőporés... No, mindenesetre tartsanak velünk. Hallgatnak — a pájszer beszél Már minden variációt végigjátszottak, hogy merre, hol jártak az éjszakában, mire rájuk virradt. Házibuli. Mmatlanság. Séta a körtöltésen. A feszi tő vasat először találták, más variációban Bíró hozta Szentesről. A bűnügyi laboratóriumban közben lázas, de preciz munka folyt. A vegyszerek és mikroszkópok alatt vallott a pájszer. Egy részecskéjében odaragadt egy harminc év előtt meghalt ember maradványainak pora, amely elütött a vasra tapadt téglaportól. — Ez a vas minden tud — szóltak át a laboratóriumból telefonon. — Rakodjanak ki a zsebükből mindent! — csattant a nyomozó hangja. Zsebkendők, golyóstollak, fényképek lányokról, cigaretta, gyufa, néhány forint, kulcsok stb. — Azt mondtam, mindent kirakni! Azt is, amit a belső zsebbe csúsztatott vissza — szólt Bíróra és segített néki kiemelni két ezüst keresztet — No lám. Bíró, sejthettem volna, hogy maga milyen vallásos. Két kereszt... Régen ilyet viseltek, akiket temetésre ravataloztak. Ezek az ezüstök régen nem láttak napfényt, ugye Bfró? Olyan kriptaszaga van. Szagolja csak Mácsal! Maga is, Fekete! Belefehéredtek a hallgatásba, s megkövült tekintettel nézték a nyomozótiszt markában az áruló ezüstöket, valakinek az utolsó kegytárgyát, amit magával vitt a földi életbóL Leleplező levelek — Hát akikor szétnézünk a lakásukon, illetve a szállásukon — mondta a nyomozótiszt Mácsai az ajtó felé lépett — No, nem, magúk itt időznek még. Mi már jobban tudjuk, hol keressük a többi ékszert — Itt van két levél. Egyik nincs befejezve, a másik pedig Svédországból jött Böngészd át — adta át társának a leveleket a házkutatást végző nyomozó. — Hűha. A befejezetlen levelet Fekete Mihály írta. Nem is mondta, hogy van neki bátyja és Svédországban él. „A legnagyobb gengszterek vagyunk Magyarországon ... Temető lesz ma este... A múltkor annyi fog lett, hogy nem fért a zsebembe ... Ha nem kapunk útlevelet, lecsurgunk a Tiszán. Legalább félmillió értékkel megyünk. A mutternak is hagyok itt egy jó zsebrádiót" — Ez több, mint amire gondoltam — csettintett a nyomozó és rátért Fekete bátyjának a levelére, amely hemzsegett az erőszakos helyesírási hibáktól. Elfelejtett volna magyarul? „Szoktál-e még járni a grave-yardra? Tudod, asz yesmi nagyon hiányzik nékem. Nagyon boltog vatyok. Van már állásom. Mosogatok egy restaurantba. A címem: Alvesta AMS-byu Sweden." A megfejtés könnyű volt. A grave-yard az ő szótárukban temetőt jelent Vagyis Fekete András is velük járt még oda. Mikor ls? — Tavaly disszidált — válaszolta az öccsei — Odaadtuk neld a ml aranyrészünket is, hogy legyen kitartása — folytatta Bírói — A kriptáik koporsóiból kiszedett aranyfogakat arany- éi ezüstékszereket Bíró olvasztotta össze — tette hozzá Mácsai. — No. nem mind — tiltakozott Bíró. Kivéve; amit a lányok kaptak. A holtak ékszerei — Hát akkor beszéljünk a „sima" betörésekről. Hogyis voltak azok, Mácsai? Betörések — Egy éjjel kővel betörtem Szegeden a Falus bélyeges kirakatát és kiemeltem egy csomó bélyeget. Másodszorra Fekete Mihállyal törtem be ugyanoda. Sok bélyeget vittünk el. Következett a Kárász utcai OFOTÉRT kirakata. Három fényképezőgépet és ugyanannyi objektívet vittünk el. Fekete az anyja lakásán rejtette el a holmikat. Fekete Mihály betörte Szegeden, a Nagy Jenő utcában a rádiós szaküzlet kirakatát és elvitt egy camping rádiót. Mácsaival együtt loptak három festményt egy kiállításról. A Kelemen utcában az Erzsébet kalapszalon vitrinjét Mácsai törte be két osztálytársa, ifj. Jankó Imre 22 éves, Szeged, Dugonics utca 4., és Sárkány Géza 21 éves, Szeged. Dankó Pista utca 17. szám alatti lakosokkal. Ugyanakkor féltéglákat hajigáltak be több ház ablakán. Az ellopott női kalapokat Mácsai egy lányismerősének ajándékozta. • . Ötvenkétezer forintos bélyegalbum — Térjünk most rá a kővetkező betörésre, amit dr. Bessenyei Kálmán szentesi kórházi főorvos lakásában hajtottak végre. — B. László 17 éves fiatalkorú, szentesi lakos bejáratos volt dr. Bessenyeiékhez. Hamis kulcsokat csináltatott Bíróval és bementünk a lakásba. — Kik? — B. László, Bíró, Fekete Mihály és én — válaszolta Mácsai. — Elvittük az orvos bélyeggyűjteményét, amely 52 ezer forintot ért, és még más értékeket. Utána loptunk egy kertészetből 30 szál szegfűt, amit Kallósi Éva kapott, aztán betörtünk a szentesi Petőfi Étterem cukrászdájába. — A lopott bélyegéket viszont Kallósi Éváéknál szortírozták. A lány tehát tudott mindenről? r Áthúzták a számításukat A temetők fosztogatói erről hallgatnak. Nem tudták, hogy Kallósi Éva megneszelte a letartóztatásukat. Elment Fekete Mihályék lakására. A rejtekhelyről elvitte a Falus és a Bessenyei-féle A Szovjetunió könnyűipara A Szovjetunió egész sor könnyűipari termék előállításában utóiérte és megelőzte a világ vezető tőkés államait. Jelenleg több szövetet gyárt, mint Franciország, Anglia és az NSZK együttvéve. Len- és gyapjúszövet termelése meghaladja az Egyesült Államokét és bármely más kapitalista országét. Az országban megvalósulóban levő gazdasági reform alapján 1147 nagy könnyűipari vállalat tért át a tervezés és a gazdasági ösztönzés új módszereire. Ezek a vállalatok adják a könnyűipar termékeinek 63 százalékát. Az év végéig valamennyi könnyűipari vállalat áttér az új gazdálkodási módszerre. 1970-re a szövetgyártásnak évi 9,5— 9,8 milliárd négyzetméterré kell növekednie, kötszövött fehérneműkből 1650—1750 millió darabot, bőrcipőből 673 millió párat kell gyártani. Bizony itványosztás Somogyi Károlyné felvétele •— Jövőre Jobban sikerül... Bábel tornya a Salétrom utcában automata a nyomdagépen — Milyen lányok? — Vincze Erzsébet Katalin. Szentesen lakik, az Attila utca 4-ben. Nyakában hordta az arany medáliát, ami kriptából származott. Kallósi Éva, aki ugyancsak Szentesen lakik a Gál utca 16-ban, egy fonott karikagyűrűt kapott amit egy három éve elhalt nő ujjáról húztunk le — Hát akkor számoljunk kriptabontó uraim! Bíró 1966-ban a szentesi temetőben tört fel először egy kriptát és aranyfogakat vitt el. Csongrádon két kriptában nyitotta fel a koporsókat, Fekete Andrással együtt. Bevonták Mácsai Lászlót és Fekete Mihályt is. Abonyban három kriptát fosztottak ki együttesen. A szentesi temető kriptáiban a két Fekete és Mácsai járt. Bíró azónban itt megelőzte őket, már csak a felnyitott és kifosztott koporsókat találták. Több részletben feltörtek hat kriptát a szegedi Belvárosi, négyet a Dugonics- és egyet a Gyevi-temetöben. A többit majd hozzávesszük. Eddig stimmel, uraim? — Körülbelül — válaszolták szorongva. ket Falus bélyegeit elégette. Dr. Bessenyeiét elrejtette náluk a bútorokba, képek mögé, és virágcserép alá. Egy nagyértékű fényképezőgépet viszont a Kurcába dobott Fekete és Mácsai úgy tervezték, hogy a két lánynyal együtt disszidálnak egy nagyobb betörés után. A szentesi múzeum aranyleleteit és drága festményeinek javát szemelték ki erre, hogy majd Svédországiban találkoznak a másik kriptabetörővel, Fekete Andrással. A páratlan bűnügyet, amelyhez hasonlót nem ismer legalább húsz év óta a magyarországi, de még az európai bűnügyi krónika sem, a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság felgöngyölítette. Valamennyien elnyerik méltó büntetésüket. A fogarannyal és más lopott értékekkel disszidált Fekete Andrásról még anynyit; mint veszélyes bűnözővel boldoguljanak, nem sajnáljuk. Itthon úgysem hagyták volna nyugton a kripták „szellemei", Lődl Ferenc Fővárosunk nevezetességei között nemigen tartják számon a Salétrom utcai Bibliai Múzeumot, pedig ritkaságszámba menő gyűjteménye megérdemelné a mostaninál sokkal nagyobb érdeklődést. A különösen érdekes gyűjtemény nagy vargabetűt irt le, míg az Izabella utcai kereskedelmi iskolából — hol gyarapodva, hol fogyatkozva — a Pasaréti egyházközségen, a skót misszión és a miskolci Avas templomon keresztül eljutott a Józsefvárosi Református Egyházközösség otthonába, ahol Kovács Bálint lelkészben hivatott gondozóra talált. A Salétrom utca és a Kissalétrom utca sarkán lemegyünk az alagsorba és máris a Gecsemáné-kertben érezzük magunkat. Megelevenítő hatású, rendkívül precíz, nagyméretű makettek, ötletes technikával világított diorámák jelentetik meg a nézők előtt a bibliai időket és tájakat. A gyűjteményt kiegészíti Tichy Kálmán festőművésznek mintegy hetven szentföldi vonatkozású nagyméretű olajképe. Korhű rekonstrukciók makettjei szemlélteik egy ősi kultúra kialakulását, fejlődését, megrázkódtatásait, de egyben az akkori ember mindennapi életét, munkáját, szokásait is. (Földművelés, cséplés, házépítés, állatgondozás, ciszternakészítés, szőlőművelés, olajütés Krisztus korában.) Megtudjuk a látottakból, hogy akkoriban az állatokkal együtt laktak az emberek oly módon, hogy a földszinti istállóból lépcső vezetett az emeleti lakószobába. Láthatjuk Kidron-völgyét, ahová a gazdagok temetkeztek abban a tudatban, hogy ott hangzik el az utolsó ítélet, tehát ott lesz a feltámadás is, jó lesz minél közelebb lenni a tetthelyhez. Itt van Salamon híres temploma és palotája. A biblia szerint építésénél nem hallatszott a kőmívesek kalapálása. Később megfejtették, hogy az építkezéshez bányászott kövek a bányában nedves állapotban könnyen fűrészelhetők voltak, csak a napon váltak gránitkeménynyé. Itt van a Bábel tornya francia régészmérnök rekonstrukciója szerint, és Ezékiel próféta látomása alapján a jövendő nagy temploma, ugyancsak francia mérnökök, Perrot és Chiniez rekonstrukciója. Ezékiel gyakorlatias látnók volt, még az áldozati állatok abrakoló és itató helye is pontosan meg van jelölve a templom mellett. A gyűjteményt kiegészíti az igen értékes biblia-gyűjtemény, köztük egy 1702-ben nyomott Károli biblia, melyet egy Amerikába kivándorolt honfitársunk, Kiss János tanár hagyományozott a múzeumra. K S. A Szegedi Nyomda régi rotációs gépét — amelyen a Dél-Magyarországot és a Csongrád megyei Hírlapot nyomják — szegedi szakemberek korszerűsítették. A Szegedi Elektromos Ktsz műszerészei az elavult elektromos berendezés helyére Bakó Albert szegedi mérnök tervei alapján új elektronikus berendezést szereltek. Egyhónapos munkával elkészítették, s a napokban befejezték a rendkívül hasznos szerkezet beállítását: biztonságosabbá, könnyebbé vált a rotációs gép irányítása, működtetése. Az „okos" automatika például papírszakadásnál, vagy más hiba esetén leállítja a gépet, a ezzel megakadályozza a nagyobb kárt. Narrátor kartárs Jaj. annak a szónak, amit az értekezlet elnöke neld, Narrátor kartársnak kiszolgáltat. De jaj annak az értekezletnek is, és tízszer jajjaj minden résztvevőjének, mert őkelme azon a megadott szón úgy és addig és annyira elrágódik, mintha esztendők óta körmönfont módszerekkel éheztették volna erre a felszólalásra. Mit felszólalás! Maratóni szószaporítás, patetikus szalmacséplés, végeérhetetlen üres fecsegés az, amit Narrátor kartárs művel. Elrugaszkodott a tárgytól, elrugaszkodott az emberektől, csak éppen önmagától nem tud elrugaszkodni a derék szószátyár; körülkeringi régi és mostani dicsőségét, mint valami műhold. Hej, ha azt a sok energiát, amit ő belead — mert apait-anyait belead ám — a szószaporításba, át tudnánk valahogy alakítani hasznos munkává! Vagy ha nem, legalább úgy tudnánk levezetni, hogy közben a mások munkálkodását ne zavarja! De nem; az értekezletek nyúlnak, mint a rágógumi, az elnökök pedig rendíhetetlenül udvarias képpel elnökölnek a tanácskozásokon akkor is, amikor Érdemben kolléga, s akkor is, amikor Narrátor kartárs beszél. Ismerős pedig valahonnan egy ilyen magyar kifejezés is, hogy: „térjen a tárgyra!" Helyenként ezt állítólag csengővel is, szóval la jelzik. Hát a csengőt azt hiszem nem hiányolja senkL Jó lenne viszont, ha Idegeink megóvása, s nem utolsó sorban a fontosabb témák érdekében aa értekezletek vezérkara keményebben szorítaná a tárgy irányába Narrátorékat, Hogy akkor esetleg egy másik fórumon ez ügyben is felszólal majd? Ez bizony nagyon valószínű. De vállalni kell az ódiumát ennek is. S. M. VASÁRNAP, 1968. JÜNIUS 23. 505 DEL-MAGYARORSZÁG