Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

Rendőrkézen 9*0! a kripta fosztogatók A nyomozók befelé tar­tottak Szeged egyik külvá­rosából. Már-már esemény­telennek tűnt szokásos éj­szakai ellenőrző szolgálatuk, amikor a Pulcz utcában há­rom fiatalember tűnt fel. Bandukoltak a szokatlan időpontban. Egyikük egy mé­ternyi hosszú falbontó vasat lóbált a kezében. — Csak nem munkába mennek ilyen korán? — ál­lították meg őket A pájsze­res a fal mellé csúsztatta kezéből a vasat — Onnan jövünk, kérem — hebegték, s mentek volna tovább, de útjukat álltak, hogy beszéljen helyettük személyi igazolványuk. — Fekete Mihály 21 éves, angol—francia szakos egye­temi hallgató Szegeden. Ál­landó lakása Szentes, Bacsó Béla utca 4. Ideiglenesen Szegeden lakik kollégium­ban és ösztöndíjat élvez — sorolta egyikük az adatait — Szülei? ... — Különváltan élnek. Apám agronómus. Három­szor nősült és ugyanannyi­szor vált el — tette hozzá cinikusan. — Anyám is férj­hez ment hozizájuk szoktam hazajárná Rendezetlen családi élet — En Mácsai László ra­gyoik, kérem, ugyancsak 21 éves a Felsőfokú Élelmiszer­ipari Technikum másodéves hallgatója Szegeden. Ugyan­itt lakom albérletben, a Go­gol utca 5-ben. Egyébként szintén Szentesen van ál­landó lakásom, a Klára utca l-ben. Mutterem lakik ott szintén zenész... — Ezt hogy érti? — Ügy, hogy ő is elvált — No, végre egy kétkezi munkás, méghozzá ács — lapozgatott Bíró Pál igazol­ványában az egyik nyomo­.zótiszt 21 éves, és ugyan­csak szentesi lakos, a Jókai utca 160-ban. Ohó! No, de miből élünk, kisfiam? Másfél eve nincs bejegyzett mun­kahelye. — Anyámmal élek. — Azt gondolom. És az apuka? — Elváltak már régen — Ejnye! És az a falbontó vasacska, amit olyan szépen lecsúsztatott a kezéből? Hadd lám csak! Na, nézzünk oda, ezzel tényleg nemrégiben dolgoztak. Csupa kőporés... No, mindenesetre tartsanak velünk. Hallgatnak — a pájszer beszél Már minden variációt vé­gigjátszottak, hogy merre, hol jártak az éjszakában, mire rájuk virradt. Házibuli. Mmatlanság. Séta a körtöl­tésen. A feszi tő vasat először találták, más variációban Bíró hozta Szentesről. A bűnügyi laboratóriumban közben lázas, de preciz mun­ka folyt. A vegyszerek és mikroszkópok alatt vallott a pájszer. Egy részecskéjében odaragadt egy harminc év előtt meghalt ember marad­ványainak pora, amely el­ütött a vasra tapadt tégla­portól. — Ez a vas minden tud — szóltak át a laboratóriumból telefonon. — Rakodjanak ki a zse­bükből mindent! — csattant a nyomozó hangja. Zsebken­dők, golyóstollak, fényképek lányokról, cigaretta, gyufa, néhány forint, kulcsok stb. — Azt mondtam, mindent kirakni! Azt is, amit a belső zsebbe csúsztatott vissza — szólt Bíróra és segített néki kiemelni két ezüst keresztet — No lám. Bíró, sejthettem volna, hogy maga milyen vallásos. Két kereszt... Ré­gen ilyet viseltek, akiket te­metésre ravataloztak. Ezek az ezüstök régen nem láttak napfényt, ugye Bfró? Olyan kriptaszaga van. Szagolja csak Mácsal! Maga is, Fe­kete! Belefehéredtek a hallga­tásba, s megkövült tekintet­tel nézték a nyomozótiszt markában az áruló ezüstö­ket, valakinek az utolsó kegytárgyát, amit magával vitt a földi életbóL Leleplező levelek — Hát akikor szétnézünk a lakásukon, illetve a szál­lásukon — mondta a nyo­mozótiszt Mácsai az ajtó felé lépett — No, nem, ma­gúk itt időznek még. Mi már jobban tudjuk, hol keressük a többi ékszert — Itt van két levél. Egyik nincs befejezve, a másik pedig Svédországból jött Böngészd át — adta át tár­sának a leveleket a házku­tatást végző nyomozó. — Hűha. A befejezetlen levelet Fekete Mihály írta. Nem is mondta, hogy van neki bátyja és Svédország­ban él. „A legnagyobb gengszterek vagyunk Magyarországon ... Temető lesz ma este... A múltkor annyi fog lett, hogy nem fért a zsebembe ... Ha nem kapunk útlevelet, le­csurgunk a Tiszán. Legalább félmillió értékkel megyünk. A mutternak is hagyok itt egy jó zsebrádiót" — Ez több, mint amire gondoltam — csettintett a nyomozó és rátért Fekete bátyjának a levelére, amely hemzsegett az erőszakos he­lyesírási hibáktól. Elfelejtett volna magyarul? „Szoktál-e még járni a grave-yardra? Tudod, asz yesmi nagyon hiányzik nékem. Nagyon boltog vatyok. Van már ál­lásom. Mosogatok egy resta­urantba. A címem: Alvesta AMS-byu Sweden." A megfejtés könnyű volt. A grave-yard az ő szótáruk­ban temetőt jelent Vagyis Fekete András is velük járt még oda. Mikor ls? — Tavaly disszidált — vá­laszolta az öccsei — Odaadtuk neld a ml aranyrészünket is, hogy legyen kitartása — folytatta Bírói — A kriptáik koporsóiból kiszedett aranyfogakat arany- éi ezüstékszereket Bíró olvasztotta össze — tette hozzá Mácsai. — No. nem mind — tilta­kozott Bíró. Kivéve; amit a lányok kaptak. A holtak ékszerei — Hát akkor beszéljünk a „sima" betörésekről. Hogyis voltak azok, Mácsai? Betörések — Egy éjjel kővel betör­tem Szegeden a Falus bé­lyeges kirakatát és kiemel­tem egy csomó bélyeget. Má­sodszorra Fekete Mihállyal törtem be ugyanoda. Sok bélyeget vittünk el. Követ­kezett a Kárász utcai OFO­TÉRT kirakata. Három fény­képezőgépet és ugyanannyi objektívet vittünk el. Fekete az anyja lakásán rejtette el a holmikat. Fekete Mihály betörte Sze­geden, a Nagy Jenő utcában a rádiós szaküzlet kirakatát és elvitt egy camping rádiót. Mácsaival együtt loptak há­rom festményt egy kiállítás­ról. A Kelemen utcában az Erzsébet kalapszalon vitrin­jét Mácsai törte be két osz­tálytársa, ifj. Jankó Imre 22 éves, Szeged, Dugonics utca 4., és Sárkány Géza 21 éves, Szeged. Dankó Pista utca 17. szám alatti lakosok­kal. Ugyanakkor féltéglákat hajigáltak be több ház abla­kán. Az ellopott női kalapo­kat Mácsai egy lányismerő­sének ajándékozta. • . Ötvenkétezer forintos bélyegalbum — Térjünk most rá a kő­vetkező betörésre, amit dr. Bessenyei Kálmán szentesi kórházi főorvos lakásában hajtottak végre. — B. László 17 éves fia­talkorú, szentesi lakos be­járatos volt dr. Bessenyeiék­hez. Hamis kulcsokat csinál­tatott Bíróval és bementünk a lakásba. — Kik? — B. László, Bíró, Fekete Mihály és én — válaszolta Mácsai. — Elvittük az orvos bélyeggyűjteményét, amely 52 ezer forintot ért, és még más értékeket. Utána lop­tunk egy kertészetből 30 szál szegfűt, amit Kallósi Éva kapott, aztán betörtünk a szentesi Petőfi Étterem cukrászdájába. — A lopott bélyegéket vi­szont Kallósi Éváéknál szor­tírozták. A lány tehát tu­dott mindenről? r Áthúzták a számításukat A temetők fosztogatói er­ről hallgatnak. Nem tudták, hogy Kallósi Éva megneszel­te a letartóztatásukat. El­ment Fekete Mihályék laká­sára. A rejtekhelyről elvitte a Falus és a Bessenyei-féle A Szovjet­unió könnyű­ipara A Szovjetunió egész sor könnyűipari termék elő­állításában utóiérte és meg­előzte a világ vezető tőkés államait. Jelenleg több szö­vetet gyárt, mint Francior­szág, Anglia és az NSZK együttvéve. Len- és gyapjú­szövet termelése meghalad­ja az Egyesült Államokét és bármely más kapitalista országét. Az országban megvalósu­lóban levő gazdasági re­form alapján 1147 nagy könnyűipari vállalat tért át a tervezés és a gazdasági ösztönzés új módszereire. Ezek a vállalatok adják a könnyűipar termékeinek 63 százalékát. Az év végéig valamennyi könnyűipari vállalat áttér az új gazdál­kodási módszerre. 1970-re a szövetgyártásnak évi 9,5— 9,8 milliárd négyzetméterré kell növekednie, kötszövött fehérneműkből 1650—1750 millió darabot, bőrcipőből 673 millió párat kell gyár­tani. Bizony itványosztás Somogyi Károlyné felvétele •— Jövőre Jobban sikerül... Bábel tornya a Salétrom utcában automata a nyomda­gépen — Milyen lányok? — Vincze Erzsébet Kata­lin. Szentesen lakik, az At­tila utca 4-ben. Nyakában hordta az arany medáliát, ami kriptából származott. Kallósi Éva, aki ugyancsak Szentesen lakik a Gál utca 16-ban, egy fonott karika­gyűrűt kapott amit egy há­rom éve elhalt nő ujjáról húztunk le — Hát akkor számoljunk kriptabontó uraim! Bíró 1966-ban a szentesi temető­ben tört fel először egy kriptát és aranyfogakat vitt el. Csongrádon két kriptá­ban nyitotta fel a koporsó­kat, Fekete Andrással együtt. Bevonták Mácsai Lászlót és Fekete Mihályt is. Abony­ban három kriptát fosztot­tak ki együttesen. A szentesi temető kriptáiban a két Fe­kete és Mácsai járt. Bíró azónban itt megelőzte őket, már csak a felnyitott és ki­fosztott koporsókat találták. Több részletben feltörtek hat kriptát a szegedi Belvá­rosi, négyet a Dugonics- és egyet a Gyevi-temetöben. A többit majd hozzávesszük. Eddig stimmel, uraim? — Körülbelül — válaszol­ták szorongva. ket Falus bélyegeit elégette. Dr. Bessenyeiét elrejtette náluk a bútorokba, képek mögé, és virágcserép alá. Egy nagyértékű fényképező­gépet viszont a Kurcába do­bott Fekete és Mácsai úgy tervezték, hogy a két lány­nyal együtt disszidálnak egy nagyobb betörés után. A szentesi múzeum aranylele­teit és drága festményeinek javát szemelték ki erre, hogy majd Svédországiban talál­koznak a másik kriptabetö­rővel, Fekete Andrással. A páratlan bűnügyet, amelyhez hasonlót nem is­mer legalább húsz év óta a magyarországi, de még az európai bűnügyi krónika sem, a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság fel­göngyölítette. Valamennyien elnyerik méltó büntetésü­ket. A fogarannyal és más lopott értékekkel disszidált Fekete Andrásról még any­nyit; mint veszélyes bűnöző­vel boldoguljanak, nem saj­náljuk. Itthon úgysem hagy­ták volna nyugton a kripták „szellemei", Lődl Ferenc Fővárosunk nevezetességei között nemigen tartják szá­mon a Salétrom utcai Bib­liai Múzeumot, pedig ritka­ságszámba menő gyűjtemé­nye megérdemelné a mosta­ninál sokkal nagyobb érdek­lődést. A különösen érdekes gyűj­temény nagy vargabetűt irt le, míg az Izabella utcai ke­reskedelmi iskolából — hol gyarapodva, hol fogyatkoz­va — a Pasaréti egyházköz­ségen, a skót misszión és a miskolci Avas templomon keresztül eljutott a József­városi Református Egyház­közösség otthonába, ahol Kovács Bálint lelkészben hi­vatott gondozóra talált. A Salétrom utca és a Kis­salétrom utca sarkán leme­gyünk az alagsorba és máris a Gecsemáné-kertben érez­zük magunkat. Megelevenítő hatású, rendkívül precíz, nagyméretű makettek, ötle­tes technikával világított diorámák jelentetik meg a nézők előtt a bibliai időket és tájakat. A gyűjteményt kiegészíti Tichy Kálmán fes­tőművésznek mintegy hetven szentföldi vonatkozású nagy­méretű olajképe. Korhű re­konstrukciók makettjei szemlélteik egy ősi kultúra kialakulását, fejlődését, megrázkódtatásait, de egy­ben az akkori ember min­dennapi életét, munkáját, szokásait is. (Földművelés, cséplés, házépítés, állatgon­dozás, ciszternakészítés, sző­lőművelés, olajütés Krisztus korában.) Megtudjuk a látottakból, hogy akkoriban az állatokkal együtt laktak az emberek oly módon, hogy a földszin­ti istállóból lépcső vezetett az emeleti lakószobába. Láthat­juk Kidron-völgyét, ahová a gazdagok temetkeztek abban a tudatban, hogy ott hangzik el az utolsó ítélet, tehát ott lesz a feltámadás is, jó lesz minél közelebb lenni a tett­helyhez. Itt van Salamon hí­res temploma és palotája. A biblia szerint építésénél nem hallatszott a kőmívesek kala­pálása. Később megfejtették, hogy az építkezéshez bányá­szott kövek a bányában ned­ves állapotban könnyen fű­részelhetők voltak, csak a napon váltak gránitkemény­nyé. Itt van a Bábel tornya francia régészmérnök re­konstrukciója szerint, és Ezékiel próféta látomása alapján a jövendő nagy temploma, ugyancsak fran­cia mérnökök, Perrot és Chiniez rekonstrukciója. Ezékiel gyakorlatias látnók volt, még az áldozati állatok abrakoló és itató helye is pontosan meg van jelölve a templom mellett. A gyűjteményt kiegészíti az igen értékes biblia-gyűj­temény, köztük egy 1702-ben nyomott Károli biblia, me­lyet egy Amerikába kivándo­rolt honfitársunk, Kiss Já­nos tanár hagyományozott a múzeumra. K S. A Szegedi Nyomda régi rotációs gépét — amelyen a Dél-Magyarországot és a Csongrád megyei Hírlapot nyomják — szegedi szak­emberek korszerűsítették. A Szegedi Elektromos Ktsz műszerészei az elavult elektromos berendezés he­lyére Bakó Albert szegedi mérnök tervei alapján új elektronikus berendezést szereltek. Egyhónapos mun­kával elkészítették, s a napokban befejezték a rendkívül hasznos szerke­zet beállítását: biztonságo­sabbá, könnyebbé vált a rotációs gép irányítása, működtetése. Az „okos" au­tomatika például papírsza­kadásnál, vagy más hiba esetén leállítja a gépet, a ezzel megakadályozza a nagyobb kárt. Narrátor kartárs Jaj. annak a szónak, amit az értekezlet elnöke neld, Narrátor kartársnak kiszol­gáltat. De jaj an­nak az értekez­letnek is, és tíz­szer jajjaj min­den résztvevőjé­nek, mert őkelme azon a megadott szón úgy és addig és annyira elrá­gódik, mintha esztendők óta körmönfont mód­szerekkel éheztet­ték volna erre a felszólalásra. Mit felszólalás! Mara­tóni szószaporítás, patetikus szalma­cséplés, végeérhe­tetlen üres fecse­gés az, amit Nar­rátor kartárs mű­vel. Elrugaszko­dott a tárgytól, elrugaszkodott az emberektől, csak éppen önmagától nem tud elrugasz­kodni a derék szószátyár; körül­keringi régi és mostani dicsősé­gét, mint valami műhold. Hej, ha azt a sok energiát, amit ő belead — mert apait-anyait bele­ad ám — a szó­szaporításba, át tudnánk valahogy alakítani hasznos munkává! Vagy ha nem, legalább úgy tudnánk leve­zetni, hogy köz­ben a mások munkálkodását ne zavarja! De nem; az értekezletek nyúlnak, mint a rágógumi, az el­nökök pedig ren­díhetetlenül udva­rias képpel elnö­kölnek a tanács­kozásokon akkor is, amikor Ér­demben kolléga, s akkor is, amikor Narrátor kartárs beszél. Ismerős pedig valahonnan egy ilyen magyar ki­fejezés is, hogy: „térjen a tárgy­ra!" Helyenként ezt állítólag csen­gővel is, szóval la jelzik. Hát a csen­gőt azt hiszem nem hiányolja senkL Jó lenne viszont, ha Idege­ink megóvása, s nem utolsó sorban a fontosabb té­mák érdekében aa értekezletek ve­zérkara kemé­nyebben szorítaná a tárgy irányába Narrátorékat, Hogy akkor esetleg egy másik fórumon ez ügy­ben is felszólal majd? Ez bizony nagyon valószínű. De vállalni kell az ódiumát ennek is. S. M. VASÁRNAP, 1968. JÜNIUS 23. 505 DEL-MAGYARORSZÁG

Next

/
Thumbnails
Contents