Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-20 / 143. szám

Szakképzés a vegyiparban A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksege szerdán délelőtt rendkívüli ülést tartott a szakszervezet székházában. Az elnökség tanácskozott többek közt a vegyipari dolgozók szakmai képzesének és továbbképzésének fejlesztéséről. A szakszervezet 11 olyan vállalatnál vizsgálta meg a szakképzett dolgozók felkészültségét, amelyek a vegyipar, az alumínium- és a kőolajfeldolgozó ipar dolgozóinuk 40 százalékát foglalkoztatják. A vizsgálat eredményeit öszszegező előterjesztést az elnökség kiegészítésekkel fogadta eL „Táncos" mérleg Szerencsésen túl - a 13. évfordulón Jüger Ernő nem babonás ember. Semmi oka rá. A 13. évébe serdült népszerű táncegyüttes, az EDOSZ „Szeged" — melynek egyes szám első személyében gazdája —, megint sikeres évadot zárt. Tucatnyi fellépés falvakban, községekben, hagyományos színházi nagymüsor, vetélkedők, üzemi ünnepségek, kulturális szolgáltatásai — íme az együttes rendes évi munkaterve. És persze a külföldi utak, a társulat megjárta már Lengyelországot, Csehszlovákiát, Jugoszláviát Válaszolnak az illetékesek Segélykérés telefonon A fülöncsipett markecoló címmel lapunk június 2-1 számában megjelent riportban az is szerepelt, hogy a szegedi Jégkunyhó eszpresszóban, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat üzletében, nem engedtek egy embert telefonálni, aki a rendőrség ügyeleti szolgálatát hivta volna. A cikkel kapcsolatban dr. Hódi István, a Szegedi Postaigazgatóság helyettes vezetője közötte: „A Csongrád megyei Vendéglátó Vállalatot tájékoztattam, miszerint segélykérő beszélgetésre az előfizetők távbeszélő állomásukat kötelesek átengedni. Kértein, hogy érdekelt dolgozóikat erről megfelelően oktassák ki'L Zaj az utcán Lapunfc Olvasóink írják rovatában közzétettük május 28-i lapszámunkban a Párizsi körút 38/a—b. számú ház lakóinak panaszát. Ezzel kapcsolatban dr. Hammel Fidél, a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat igazgatója a következőket válaszolta: „A vfzvétell helyen dolgozó munkavállalóinkat utasí? tottuk, hogy a lakók pihenése érdekében kerüljenek minden felesleges zajt és hangos beszédet. Teljes zajtalanságot sajnos nem tudunk biztosítani. A város útjait ugyanis éjszaka mossuk és a Diesel-motoros gépkocsik üzemeltetésével együttjárő természetes zajokat nem tudjuk megszüntetni. A hűtőgépek javítása Vaschitz Péter (Cserzy Mihály utca 30.) olvasónk levele alapján szóltunk lapunk június 11-i számában meghibásodott hűtőgépérőL A problémával kapcsolatban kaptunk választ a CsongrádBékés megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalattól: „A 150 literes hűtőgépek javítása vonatkozásában rövid ideig valóban voltak fennakadások amiatt, hogy a Jászberényi Hűtőgépgyár a gépek javításához szükséges agregátorokat csak többszöri sürgetésünkre küldte meg a szervizeknek. Az első ilyen szállítmány június 6án, a második június 8-án érkezett meg a Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalat Petőfi Sándor sugárúti motortekercselő és háztartási gépjavító részlegéhez. Annak vezetőjétől azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a panaszos június 8-án hűtőgépet kijavítva megkapta a szervíztől, tehát a cikk megjelenése előtt" Amikor Jáger Ernő ezeket eleveníti fel mindenttudó noteszéből, különösen büszke az utánpótlásra. — Tavaly szeptemberben rendeztünk tehetségkutatást, harmincöt-negyven fiatal jelentkezett, többségükben lányok. Belőlük általában három-négy ha megmarad köztünk — most húszan „váltottak jegyet" próbák, fellépések fárasztó-kötelező vállaláséval együttesünk tagjai sorába. Először tudtunk tehát ütőképes utánpótlást kiállítani, s mindjárt színházi bemutatkozásra — a zömmel munkásfiatalokból verbuvált „larlalékcsapal" szűk félesztendő munkájával már színpadra léphetett. Az elelmiszeriparbun dolgozók aránya is javult valamelyest az együttesben, néhány érettségizett fiatal elhelyezkedéséről az élelmezési üzemek megértő támogatásával — gondoskodtunk. — Hogyan alakult a repertoár? — Inkább úgy fogalmaznám: letisztult, kikristályosodott. Beértek, stabilizálódtak olyan számaink, mint a Szeged felöl folklór összeállítás, a Pocsal legényes, a Pátfalvi szvit, vagy a cigánytánc — mellyel bárhova, bármikor elmehetünk. — A Ki mit tud? szegedi selejtezőjén továbbjutott, mégsem került képernyőre az EDOSZ-csoport. Fedig az eddig látottak alapján nem indult volna esélytelenül. — Színházi bemutatónk előtt kaptuk az értesítést, utazzunk el próbafelvételre. Önköltségi áron, ami egy 30 tagú kollektíván ál nem csekély összeg, s ahogy mondani szokás, „nem volt rá keret". Pedig számítottunk a tévészereplésre, kiváltképp mert a tervek szerint Szegeden bonyolították volna le három megye területi tv-zsürizését. Ez elmaradt. Pestre utazni meg nem tudtunk. — Az együttes amatör. Miben rejlik legfőbb összetailo ereje? — Néhány törzstagunk 8— 10 éve itt táncol: Vőneki Mihály, Dudok Béla és felesége, Lengyel Zoltán, Bús Sándor, Terhes Irén, Piacsek Ilona. Évek óta jelmeztervezőnk Imreh Zoltán, nem beszélve a művészeti vezető, koreográfus Lutor Gyula áldozatkészségéről, aki nemcsak kitűnő szakember, de vásárhelyi „illetősége" mellett vállalja a szüntelen vonatozást is a sokszor késő éjszakáig húzódó próbákról, előadásokról. Bennük érzem a társulat legfőbb erejét, az összetartást, a művészt munka közös, egymásért vállalásának szépségét. Es persze a környékről bejáró citerazenekar sem választható el tőlük. — Óvatosan kikerülte, tehát valami nincs rendjén a zenekar körül? — Valóban. Negyven táncos összefogása sokkal könynyebb, mint a héttagú népizenekaré. Hangszeresei gyakran cserélődnek, mindig újra kell kezdeni, holott a tánccsoport fejlődése többet és többet igényelne tőlük. Ráadásul vezető prímásunk, Rajta János is megvált az együttestől. Elment gitározni, noha meggyőződésem, az ő jövőjét hegedűje biztosítaná. Jéger Ernő keserűen fűzte hozzá, hogy a kitűnő fiatal muzsikusnak valójában az együttes adott nevet, állást, s a társulat kevesebb lett vele. De az is valószínű, hogy nem pótolhatatlanul. Találnak majd megoldást. Most viszont leplezetlen izgalommal várják a hónap végét, amikor is, a tervek szerint, nyugat-németországi vendégszereplésre utaznak. N. I. A Csepel-család új tagjai Hat tonnát szállít az újszülött — Kívánságra testre alakítják — Előnyös ajánlat falura: terepjáró A Csepel Autógyár már fogalom. A repülőgépgyár romjain húsz esztendeje létrejött üzem egyetlen típust készített; ma a Csepel nevet viselő, különböző rendeltetésű gépkocsik több, mint harmincféle változatban készülnek, s most, a rövidesen megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásáron további három taggal gyarapszik a Csepelcsalád, A járműprogram részeként A múlt év elején kezdték meg a tízezer embert foglalkoztató gyártelep korszerűsítését, fejlesztését. Az 1970re befejeződő beruházás, mely nyolcszázmillió forintba kerül, a járműprogram fontos része. Nemcsak új teherszállító járműveket, közöttük speciális cement-, tej-, borszállító stb. gépkocsikat jelent, hanem a Győri Vagon- és Gépgyártól az Ikaruszig, kooperációs partnerek sorának szolgálatát is. A gyár vezetői az új típusokat már a nyolcszázmillió „visszafizetésének" első lényeként tartják számon. Valóban: a három új gépkocsi sikeres, mert sokoldalúan használható típusok első példányai. Azaz... kettő valóban első példány, a harmadik azonban — az öt tonna teherbírású, D—344 jelű — nem. A gyár elsősorban falura, a termelőszövetkezeteknek, más mezőgazdasági üzemeknek ajánlja ezt a tréfásan „bivaly"-nak becézett gépkocsit. Előnye: a legroszszabb terepen is egyenletes Üres műhelyek Volt gazdáik éa a pályázók — Kló a jogos igény ? Szűken vagyunk üzemi épületekben, műhelyekben, kicsi és nagy munkatermekben. Például a gyorsan fejlődő szövetkezeti ipar máról holnapra kinőtte „kamaszruháját" — a kisiparosoktól örökölt szuteréneket, az ereÖnkínzás a karcsúságért Ha a sovanyítókúrákra terelődik a szó, a legkomolyabb asszony ls elveszti a fejét Nem sajnálja a pénzt, kínt és faradságot, hogy egy-két kilócskát leadjon. A sarlatánok visszaélnek ezzel a megszállottsággal, s óriási üzletet csinálnak. Akadnak nők, akik a diétára esküdnek, mások a gőzfürdőre és masszázsra, ismét mások a tablettákban bíaiak, a legbátrabbak pedig a sebészkésben. A statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban 7 ezer orvos szakosította magat sová nyitókúrákra, majd tízmillió páciensük van. évente kb. kétmilliárd soványító tablettát adnak el. es 500 millió dollár jövedelemre tesznek szert. A soványító tabletták között sok az ártalmatlan is, de némelyik más orvossággal együtt használva halált okoz. A nők hiszékenységének pedig nincs határa. Egy párizsi kozmetikusno például vagyont keresett, anélkül, hogy bármit is tett volna annak érdekében, hogy páciensei lesoványodjanak. Sikerének titka: a férje ügyes fényképész. Szolgálatait ugyanis fényképekkel hirdeti. Az első fénykép kezelés előtti, ráncos arcú, tokás nőt ábrázol, a második sima arcú, fiatalos nőt. Az elsőt erős fénnyel, a másodikat tompított megvilágítás mellett, a legelőnyösebb szögből. A „kezelés" 5 ezer frankba kerül. Egy francia újságírónő felkereste az egyik leghíresebb svájci szanatóriumot, s leírta tapasztalatait. A kezelés méregdrága, s ezért naponta háromszor egy pohár gyümölcslé jár. Hétfőn kevésbé szigorú a diéta, Ilyenkor mindenki kap egy főtt tojást és egy kis tányér salátát. Az újságírónő három héttel később egy garas nélkül, idegesen, betegen hagyta el a szanatóriumot, s mondanunk sem kell, hogy egy hét múlva kétszer anynyít hízott, mint amennyit leadott. S ha néha látszólag sikerül is elérni a vágyott vonalakat. az ára óriási. Egy párizsi szépségápoló szalon tulajdonosa mesélte, hogy egyszer bekopogott hozzá egy negyven év körüli asszony. Arcbőré sima volt, mint a márvány, alakját egy húszéves lány is megirigyelhette volna. Teste azonban tele volt forradásokkal. kétszer operálták le a hasáról a hájat, háromszor u mellét; arcán, a füle mögött, a homlokán s a szeme alatt ujjnyi széles forradások húzódtak. Pedig valójában kevés a kimondottan kövér ember. A legtöbb nő önbizalmát a plakátokon látható karcsú manekenek ingatják meg, mindenáron hozzájuk szeretnének hasonlítani. Es csodaszerek sincsenek. Az orvosak maguk is bevallják. hogy azt sem sikerült százszázalékos biztonsággal megállapítaniuk, hogy mi okozza az elhízást.. Pedig mindaddig, amíg erre a kérdésre nem tudnak választ adni, nem is harcolhatnak eredményesen a kövérség ellen. Marad tehát az észszert diéta, természetesén megbízható kezelőorvos ellenőrzésével. detileg néhány munkásnak készült helyiségeket. Az ipari prosperitás korában élünk, amikor a gépekkel, satupadokkal elfoglalt négyzetméterek a banknál és az aranynál is jobban kamatoznak. Minden talpalatnyi helyre szükség van — azaz így kellene lennie. Sajnos, a valóság más; Szegeden a sorok írásáig vagy féltucat lelakatolt, parlagon hagyott és száznál több embernek munkalehetőséget adó helyiséget találni. Hol? — pontosan a szövetkezeti ipar portáján. Két nagyobb szegedi szövetkezet az elmúlt évben új üzemházat épített. A különálló üzemrészek felszabadultak — az egyik szövetkezet nagyrészben már új üzemébe költözött. A városban található örökségért sokan Jelentkeztek: olyan kisebb ktsz-ek is, amelyek az évek sorén nem jutottak nagyobb beruházáshoz, amelyeknek nagy szükségük lenne az újabb „élettérre", új műhelyekre. Talán a régi gazdák nem akarnak lemondani volt munkahelyeikről? Nem erről van szó. Az emlegetett helyiségek egy része már az év elején megüresedett, és a legtöbb közülük ma is így áll. Tény. hogy h szövetkezeti ipar ..bastyáira" a testvérszövetkezeteken kívül más szervek is pályáztak és pályáznak. Különféle okokból vitatják a szövetkezeti ipar vitathatatlan helyiségjogait Érdemes itt megállni; vajon indokolt-e exportra termelő szövetkezetek fejlesztése helyett másra fordítani a szabad területeket? Az apelláló ktsz-ekben szinte „tűt sem lehet már leejteni", a zsúfoltság miatt rendkívül rosszak a munkakörülmények, amelyeken most alaposan javítani lehetne. A város szempontjából különlegesen fontos ipari fejlődést — nem is beszélve az egyébként is nélkülözhetetlen szolgáltató tevékenységről — egyáltalán szabad-e gátolni a lehetőségek elkótyavetyélésével? Ezen valóban érdemes vitatkozni, még inkább: időben kellett volna vitatkozni és dönteni. Jó lenne kiszámítani, hogy az igénylő ktsz-ek napról napra milyen értékeket hoznak létre; hány ezer, vagy százezer forintot, mennyi exportból származó valutát. Nemcsak a közgazdasági elemzés kedvéért. Inkább azért, mert a tanulságos adat segítségével az ls kiderülne, hogy a napról napra, hétről hétre nélkülözött műhelyek milyen nagy veszteséggel Járnak. Matko István sebességgel közlekedik, az ún. úttalan-utakon sem reked meg. Három irányba Nemcsak belföldi, hanem külföldi piacokon is versenyképes a másik új modell, a D—445. Az összkeréknieghajtasú, billenőplatós, vagy puttonyos gépkocsi öt tonna terhet szállíthat. Terepjáróképessége jó, nehéz talajon, tehát nem kiépített úton is fennakadás nélkül használható. A tervezők a praktikusságra törekedtek; rakfelülete nemcsak hátra, hanem balra és jobbra ls billenthető. A rakodás megkönnyítésére a hátfal lehujtható, blllenéskor ugyanakkor automatikusan működik, nyílik és zár. Vezetőfülkéje kényelmesebb, tágasabb, mint a korábbi típusoké, s formatervezése is igazodott a mai, igényekhez. Utolsónak hagytuk a harmadik új modellt, mert — mint azt mondani szokták — a végén jön a Java. A D—462 jelű újszülött hat tonna terhet szállíthat, s ezzel a Csepel-család legerősebb tagjának számít a hagyományos teherkocsik kategóriájában. (A speciális nyergesvontatók teherbírása nyolc tonnán felül kezdődik.) Motorja hathengeres, 145 lóerős. Az első Diesel-motor — érdemes erre emlékezni — 1949-ben készült itt, 85 lóerős volt; ma hetven motorváltozatot gyárt az üzem. A vevő óhaja szerint Nincs mód arra, hogy a gépkocsi valamennyi műszaki újdonságát elsoroljuk. Egy újdonságról azonban a D—462 esetében mindenképpen szólni kell. A gyár — » ez a gazdasági reform hatása, a „vevőfogás" helyes eszköze — a vásárló óhaja szerint a hattonás gépkocsit speciális berendezésekkel ls fölszereli. Így — többek között — motorfékkel, levegős vagy hidraulikus szervokormánnyal, alumínium platóval, vészfékkel, légszervós működtetésű tengelykapcsolóval stb. A hattonnás terhet vivő újszülött formára is mutatós. Az orrkormányos gépkocsi vezetőfülkéje pedig a legkényelmesebb az összes eddigi típus között. Ottjártunkkor az utolsó simításokat végezték a BNV-n kiállításra kerülő új kocsikon. Május 17től, a vásár megnyitásától mér a vizsga kötelezik: a közönség, a vevők előtt... K. S. Bálnavadászat — delfinnel A Volnij nevű szovjet balnavadászhajó nemrégiben alkalmi segítőtársat kapott égy váratlanul feltűnt delfincsapatban. Az első sztgonylövések után a megriadt bálnák — szokás szerint — menekülőben alámerültek. A delfincsapat azonban a bálnák nyomába eredt és ott körözött fölöttük, eleven celzószerkezetként mutatva a vadászoknak, merre irányítsák a szigonyagyút. A delfinek jóvoltából sikerült elejteni az egész kiszemelt bálnarajt. CSÜTÖRTÖK, 1968. JŰNIUS 20. ŰEL-MAGYARORS/AG 483