Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-19 / 142. szám

A szegedi kertszövetkezetek ügye Sokan kérdezik mostanában, lehetne-e munkás-kertszövetkezeteket létesíteni Szegeden is? A kőrengetegbe szorult üzemi munkások, tisztviselők és más városlakók közül sokan olyan kis kertecskékről álmodoznak, melyben takaros hétvégi ház áll, ahol kertészkedéssel, gyönyörködtető, örömet szerző munkával telne a pihenés. A főváros környékén éppen nyolcvanéves az első munkás-kertszövetkezet. Miskolcon, Győrben, Pécsen szintén társadalmi ügy lett a munkás kiskertek szaporítása. A szorgalom, a fantázia és a jó ízlés valóságos paradicsomi állapotokat varázsolt egyik-másik nagyvárosunk köré. Igaz az is: egész Európában divattá vált az utóbbi évtizedek során az amatőr kertészkedés. Az ügynek Szegeden is vannak régi megszállottjai, s növekszik a táboruk. Kérvényeket írtak már nem is egyet Az ügy azonban mindig megbukott azon, hogy a kívánság jogos, tiszteletre méltó, de nincs föld a környéken, ahol akárcsak egy 50—60 tagú kis kertszövetkezet is helyet foglalhatna. Pedig lennének mecénások is. A MÉSZÖV és a szegedi fogyasztási szövetkezet is vállalna anyagi áldozatokat Mert a pihenésen, szórakozáson túl sok milliós népgazdasági haszon is származnék ebbőL A kiskertek sok olcsó és friss gyümölcsöt jelentenének a városi munkáscsaládoknak. Ma még különösen a kisebb jövedelmű, nagycsaládos dolgozók számára drága például a meggy, a cseresznye, a ribizke, a málna, s még több, kifejezetten házikerti gyümölcs. A MÉK is évről évre 12—15 forintért vásárolja főszezonban kilogrammonként a megygyet a cseresznyét, mert a legjobb exportcikkek közé tartoznak ezek a nyugati piacokon, nem is szólva a földieperrőL Nélkülözhetetlen nyersanyagot jelentenek a rohamosan fejlődő hazai és külföldi édesipar, konzervipar, a szeszipar számára is. Viszont nagyüzemi termesztésük a nagy munkaerőigény miatt gyakorlatilag nehézkes. Eleddig egyetlen tsz, állami gazdaság sem vállalkozott arra, hogy legalább 20—30 holdas megygyes-, cseresznyéskertet létesítsen. Ilyesmire a jövőben sincs kilátás. Az újszegedi kiskertek a tömeges építkezések révén leszűkültek, alaposan megcsappant a faállomány. Ez is oka annak, hogy ha egy szegedi háziasszony 10 kiló meggyet akar befőzni, legalább 300 forintot kell már jó előre erre a célra félretennie. Ugyanakkor a város peremén levő kiskertek zömében ma még kukoricát, árpát termesztenek. A meglevő faállomány jó része kiöregedett Sok kerttulajdonosnak nem élethivatása a földművelés, annyira nem, hogy 200—300 négyszögöles parcelláikat több helyen parlagon hagyják. A szövetkezet révén segítséghez jutnának, s közülük bizonyára sokan telepítenének házikerti gyümölcsösöket Ugyanakkor összefüggő területeket ls találhatunk e célra. Például Ságváritelep délnyugati részén jó 50 holdnyi olyan föld van, melynél ideálisabb területet el sem képzelhetnénk kertszövetkezet céljaira. További 40—50 holddal lehetne csökkenteni a volt szegedi repülőteret is. Kitűnő hely kínálkozik az egykori szegedi magkísérleti telep 20 holdján is. Csupán itt mintegy 150 munkáskertet lehetne létesíteni A szomszédos új lakótelep gazdái már megmutatták, hogyan kell itt néhány év alatt „csodát" művelni Termékeikkel rangos nemzetközi kertészeti kiállításokon sem vallanának szégyent El kellene hát kezdeni Olyan vállalkozás lenne ez, melyben mindenki jól járna. Nem kétséges, hogy már az első komoly szóra a szegedi városlakó emberek százai vállalnának az ügyért anyagi áldozatot nagyon sok, számukra pihenést jelentő munkát Csépi József Vendéglátói kezdeményezések Válaszol az illetékes Van gyermekruha! A megyei vendéglátó vállalat mar honapokkal ezelőtt megkezdte az előkészületeket a nyári csúcsforgalom zökkenőmentes lebonyolítására. Több új üzlet nyílt az idén, a meglevőket pedig új berendezésekkel, tatarozással igyekeztek alkalmasabbá tenni a vendéglátásra. Megszaporodott a kerthelyiségek száma ls. ezekkel együtt a tavalyi 5800 négyzetméterről 6320 négyzetméterre emelkedett a vendéglátói alapterület Szegeden. A vállalat tavasz óta sertéseket is hizlal, így növelni tudja a saját készítésű speciális ételek választékát Egy idő óta több gondot fordítanak az étlapok ízléses kivitelére. Az étlapokon az ételek megnevezése és ára mellett azt is feltüntetik, hány dekagrammnak kell lenniük elkészített állapotban a különböző húsételeknek. A vendég ellenőrizheti, hogy azt a mennyiséget szolgálták-e fel, amelynek alapján az árat kalkulálták. A kulturáltabb vendéglátás személyi feltételeinek megteremtése érdekében az üzletvézetők részére egész éves továbbképzést szerveztek. Az előadásokon a munkaszervezés, a tervszerű árurendelés, a helyes gazdálkodás ismeretei által a vezetői készséget, az önálló kezdeményezéseket fejlesztik, serkentik. Július 5—15 között a 20 legnagyobb idegenforgalmú vendéglátó étterem felszolgálóinak, eladóinak, zenészeinek és vezetőinek külön előadásokat rendeznek az udvarias magatartásról, a higiénikus ételkezelésről és az általános közegészségügyi tudnivalókról. Oktatáson vettek részt azok is — főleg egyetemi hallgatókból álló nyári kisegítők —, akikkel az ünnepi hetek alatt növelik a felszolgálói, eladói létszámot A vállalatnak mintegy 200 ideiglenes alkalmazottra lesz szüksége ez alatt az idő alatt. Gondoskodnak arról, hogy a külföldiek által leggyakrabban látogatott éttermekben idegen nyelven beszélő alkalmazott is legyen. Arról irtunk június 11-én megjelent cikkünkben, hogy több féle gyermekholmi hiányzik az üzletekből, a vevő hiába keres gyakran nagyon fontos ruházati cikkeket, nem tudják kiszolgálni. A boltvezetők a nagykereskedelemre és a gyártó vállalatokra hivatkoznak s azt hangoztatják, hogy nem azt az árut kapják, amit rendeltek. Az újságcikkre levélben válaszolt dr. Sándor János, a Délmagyarországi Textilés Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója. Érdekes megállapításokat tesz a hiánycikkek okairól. „Vállalatunk — írja, — elsősorban hivatott gondoskodni a lakosság minél válasz, tékosabb áruellátásáról. Ennek alapján a megjelent újságcikket azzal egészítjük ki, hogy a hiányként felsorolt áruk jó része megtalálható raktárainkban. Ml készségesen állunk a kikereskedelml boltok rendelkezésére és szívesen tartunk bemutatót is raktárkészletünkből. Az újságcikkben említett választéki hiányosságok jobb együttműködésre figyelmeztetnek bennünket is, a kiskereskedelmi vállalatokat is.'' Osztálytársak Amikor beléptem az építőipari technikum földszinti tantermébe, még négyen voltak. Ültek az első padban, halkan beszélgettek az osztálytársak. Mintha néhai órák szelleme, az órai csönd fegyelme fogná vissza a szót; az első sorban, szemközt a A körön kívül Eladnánk vagy kisebbre elcserélnénk D—350-es pótkocsis tehergépkocsinkat Szegedi Halgazdaság Csíkozott mérőléceket cipelt a hátán egy magas, fekete hajú leány. A geodéta intett neki, hogy helyezze egy kissé jobbra, azután meg vissza balra. Megálltam a lány mellett és megkérdeztem tőle, hogy milyen képzettség kell ehhez a munkához. — Semmi — válaszolt, majd elfordította a fejét Sértódöttséget láttam az arcán, és egy kis haragot is. Ez a hangulat nem a kíváncsiságomnak szólt hanem talán az egész életnek. — önnek van-e szakképzettsége? — Technikus vagyok — felelte, majd hangsúlyozottan folytatta: — A tartósító és húsipari technikumban szereztem oklevelet Most rajtam volt a csodálkozás sora. A Tisza partján geodéták dolgoznak. A geodéták mellé segédmunkásnak bárki elmehet. Azért is érdekelt az ügy, hiszen köztudott hogy Szegeden vezető szerepet játszik az élelmiszeripar. A paprikafeldolgozás, a konzervipar, a húsipar és a szalámigyártás, s természetesen a sütödék és az üzemi konyhák ... Ennyire jól állnánk szakemberekből, hogy nélkülözzük egy fiatal technikus munkáját? Megkértem, hogy mondja el, miért van itt. Elmondta élete egész történetét Leírom, rövidítve. Samu Margit 1945-ben született, a Szeged környéki tanyavilágban. Apja nem ls látta a kis jövevényt, mert katona volt és a fronton meghalt. Anyja újból férjhez ment, új család rakott fészket, ahol Margit egyre inkább idegen lett Életútja azonban — ha nehézséggel terhesen is — megfelelően alakult. Támogatták apja testvérei, rokonai, majd végül a gyámhatóság. Tanulni mindig ls szeretett s amikor elvégezte az általános Iskola nyolcadik osztályát, akkor is arra vágyott hogy tovább tanulhasson. Volt ilyen vágya, olyan vágya, míg végül a tartósító és húsipari technikum padjaiba került Kollégiumban helyezték el, az állam segítette. Az évek gyorsan peregtek. Szeptembertől júliusig tanulás, a nyári szünetben pedig szakmai gyakorlat Az első év után a konzervgyárban, a második után a vágóhídon, a harmadik után pedig a törökszentmiklósi baromfifeldolgozónál. A negyedik év megkezdése előtt a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat Samu Margitot kérésére ösztöndíjjal támogatta. Az oklevelet 1964-ben megkapta. Az irat anyakönyvi száma 26/1964/9., amely szerint „A követelményeknek megfelelt... tartósító és húsipari technikusi munkakör ellátására és felsőbb fokú tanulmányok folytatására alkalmas." Pecsét, aláírások. Friss diplomával a zsebben másnap munkára jelentkezett a paprikafeldolgozóban. Mint kezdő szakember, végigjárta az összes munkahelyet Volt a levesporgyártásnál, a szárítóban, a csomagolóban, a szállításnál, sőt még a telefonközpontost is helyettesítette, a fizetés előtti napokon pedig segített a pénzt csomagolni. Munkája ellen különösebb kifogást nem emeltek, csupán a szállításnál volt egy afférja, úgymond „átverték" a gépkocsivezetők. Amikor a vállalathoz került, akkor szerződést kötöttek vele egy esztendőre. A szerződés lejárta előtt érdeklődött, hogy mi lesz a sorsa a jövőben, mire számíthat Azt válaszolták, hogy majd meglátjuk. 1965. július 9-én lejárt a szerződés. A vállalat ajánlata meglepő volt, felvették volna a szárítóba három műszakos beosztásba segédmunkásnak, oda, ahol annak idején a csoportvezetői munkakört is betöltötte. Ml mást tehetett, fogta a munkakönyvét és hátatfordított a paprikafeldolgozónak. Az elmúlt három esztendő eseményeit is csak sűrítve. Munkahelyei: pincegazdaság, konzervgyár, magfeldolgozó, erőmű laborja, szalámigyár, szövetkezeti zöldségüzlet, iskolai tejbolt, vendéglátó vállalat üzemi konyhája, vízügy, s most az élelmiszer és vegyiáru nagykereskedelemnél számlázási osztály. Mindenütt bizakodással lépett munkába, s a legtöbb helyen ígéretet is kapott, hogy nyugodt munkahelye lesz, akár a nyugdíját is ott szerezheti meg. Sajnos, sehol sem újították meg szerződését, egy hónap, három hónap, hat hónap, és szedhette a sátorfáját. Nem akarom felmenteni Samu Margitot, valószínű hibás lehet ebben a kálváriában. De Samu Margit igen fiatal, szülők nélkül nevelkedett, technikusi oklevelet szerzett Az ő helye semmiképpen sem lehet a vízügynél, ahol a mérőléceket rakosgatják jobbra-balra. A tartósító és húsipari középkáderekre éppen Szeged iparában van nagy szükség. Mind-mind igényli a jól képzett fiatalokat. Miért nem segítik ezt a lányt? Előttem is érthetetlen. Ahhoz, hogy számlákat másoljon, nem feltétlenül szükséges ipari technikum. Bizonyos: Samu Margit helye csakis a szakmájában képzelhető el. Gazdagh István SZŐLŐTERMELŐK! Megkezdtük 1968/89. évre a borszőlő, must, bor értékesítési szerződések kötését Kérjük keressék fel helyi pincészeteinket, ahol részletes felvilágosítást adnak és szerződést kötnek. MAGYAR ÁLLAMI PINCEGAZDASÁG Csongrád—Szolnok vidéki üzeme. O. 28 565 T 1968. június 24-én (hétfő) este 8 óraikor az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Halló! Itt Rádió Novi Sad címmel mutatkozik be Guhik Mira, Boross Mirjana, Boross István. Biszák Júlia, Lévai Ferenc és B Dimitrijevic COMBÚtánczenekara. Jegyek elővételben a Színház Szervező Irodájában, Kárász u. 15. Telefon: 13-365. rsr tanári asztallal, illetlenség diskurálni. Szelíden ültek, kicsit meghatódottan. Később jöttek a többiek. Jöttek az osztálytársak, s az ajtón át velük siettek be az emlékek; hírek egymásról, az élőkrőL a meghaltakról. Padokban kötött, életre szólt barátságokról, küzdelmes hétköznapokról, hétköznapok örömeiről, bánatairól. Szomszédok, egy utcában lakók csodálkoztak össze:: „hát te is", „persze, én is", „hogy mi osztálytársak voltunk?", „azért voltál oly ismerős nekem" ... Még botladozott a nyelv, tegezés és magázás keveredett elnéző-bocsánatkérő mosoly kíséretében. Aztán néhány perc alatt zúgó méhkassá változott az osztály. S újabb percek múltán már nem akadt ismeretlen; a 22 osztálytárs, egy-kettő híján, megint iskolai osztállyá szerveződött. Megérkeztek a tanárok ls. Először dr. Vajtai István — ő tanította a magyart. Szinte adta a kilincset a latin nyelv tanárának, a csendes szavú dr. Palásti Lászlónak. Dr. Inczefi Géza elkésett. Már javában folyt a bensőséges házi ünnepség, mikor mentegeződve beállított. Az osztálytársak persze hogy méltányolták indokait — noha orvosi igazolást nem hozott magával. Amikor hozzá került a szó, tovább szabadkozott: „Tudom, nem volt egyszerű dolog olyan nép irodalmának, nyelvének oktatása, mely akkor aligha tűnt rokonszenvesnek." A németet tanította. 1945-ben. • Szabó Árpád, az Ady-kollégium igazgatója, aki vállalta a húszéves érettségi találkozó előkészítésének „felderítő" munkáját — rövid emlékbeszédet mondott. Mint bőréből vedlő kígyó, keresetlen szavai mögül előbújt a nyers történelem; egy csüggedésben-reménységben órákat napokra zsúfoló esztendő krónikás eseménynaptára. Az egykori Baross Gábor Gimnáziumban csak úgy maradhatott életképes a Dolgozók Gimnáziuma, ha tanulói, tanárai hihetetlen lelkesedéssel, energiával dolgozták végig a napi órákat, délután négytől nyolcig. Dolgozták, hiszen a munkapad mellett, a romok takarítása, a család élelmezése, ruházása közben Cicero beszédeivel bajlódni, a logaritmus agytornáján birkózni, vagy Arany János verseinek eszmeiségét kibogozni ; értő-okosan tudást óhajtani, azért megszenvedni — csak nagyon komoly munkával lehetett. A tanulás ingyenes volt, a felnőtt-tanulók tudásvágya drága. Annyira, hogy szalonnát, lisztet, krumplit hoztak az iskolába, tízdekánként osztották szét a tanároknak. Hetvennégyen iratkoztak be 1945 szeptemberében — bő két és fél esztendő után pedig egy ország szerető aggóSZERDA. 1968. JÜNIUS 19. dása szurkolt a megmaradt huszonkettőnek, vajon sikerül-e az érettségi. Sikerült. Azóta elment két évtized, s a vasipari gyakornokból osztályvezető lett, a tisztviselőből egyetemi adjunktus, a cipészből középiskolai tanár, a napszámosból színész. Sokon már nyugdíjasok. * Szabó Árpád egyízben az ősz hajszálakról beszélt Valaki tiltakozott, s az osztálytársak harsány nevetéssel nyugtázták, ő már kopaszodik. Kezemben az iskola évkönyve, belőle olvasom: „A magyar kormány 1945. november 21-én kelt rendeletével különleges célú és tanításrendű iskoláknak, az úgynevezett Dolgozók Iskoláinak létesítését rendelte eL Ezek az iskolák középfokú vagy középiskolai tanulmányok folytatására nyújtanak lehetőséget azoknak a felnőtt dolgozóknak, akik önhibájukon kívül nem szerezhettek ilyen iskolai végzettséget Egyrészt igazságtalanságokat tesznek jóvá: utólagos tanulási alkalmat nyújtanak azoknak a felnőtt kenyérkeresőknek, akik fiatalabb korukban önhibájukon kívül nem juthattak iskolázottsághoz, másrészt a vezetésre hivatott javaréteg kiválogatását — ha elkésetten is — kiterjesztik a dolgozó nép széles rétegeire..." Az országszerte életre serkeni Dolgozók Iskolájában az első érettségi vizsgákat 1948-ban tartották. Es az országban elóször Szegeden érettségizett az a 22 osztálytárs, akik ha néhány órára is, de összejöttek mégegyszer visszaálmodni felnőtti gyermekkorukat. Nikolényi István Örmény népi művészeti kiállítás Tegnap a kulturális kapcsolatok Intézetének Dorotytya utcai bemutatótermében ünnepélyesen megnyitottak az örmény népi művészet kiállítását Jelen volt a megnyitáson Kristóf István, az MSZBT főtitkára, Demeter Sándor, a kulturális kapcsolatok intézetének alelnöke. Ott volt V. A. Koroljov és Sz. Sz. Szatucsln tanácsos, a szovjet nagykövetség képviseletében. A kiállítást dr. Dobrovits Aladár egyetemi tanár, a neves művészettörténész nyitotta meg. ŰEL-MAGYARORS/AG 5