Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-18 / 141. szám

Vízügyi tárgyalás Perdöntő a minőség Verseny a szocialista üzem címért Irigység szorító ja A magyar—csehszlovák kö­zös vízügyi műszaki bizott- A Kenderfonó- és Szövő­ság június 4—15. között tar- ipari Vállalat központi gyá­totta Budapesten ez évi ren- rának cérnázó üzemében des ülésszakát. Megtárgyal­ták többek között a Duna, a Tisza és a határvizek kö­zös érdekű szabályozásának, az ezzel összefüggő árvízvé­delmi együttműködés bőví­tésének kérdéseit és megha­tározták az Ipoly szabályozá­sának további ütemét szép hagyományai vannak a versenymozgalomnak. A dol­gozók — az egymást váltó három műszak — már meg­szerezték a szocialista cí­met, s nemrég a Kommunisták Magyar­országi Pártja 50. évfor­dulójának tiszteletére Tizenhatezer vagonnal több a gabonaraktártér Hétfőn a Gabona Tröszt sajtótájékoztatóján Rékai Gábor vezérigazgató bejelen­tette, hogy idén a rendkívüli időjárás következtében vár­hatóan 10—14 nappal előbb kezdődik a felvásárlási csúcsszezon, egyelőre nem lehet pontosan felmérni, hogy mekkora lesz a termés, mert az aratást közvetlenül megelőző időszak még vál­toztathat a terméskiállításo­kon. A Gabona Tröszt minden lehetséges módon igyekezett meggyorsítani a felvásárlást. Az átvevőhelyek számát 350­ről 420-ra növelték, amit a gyakorlatban azt jelenti, hogy óránként 500 helyett 610—620 vagonnyi gabonát vesznek majd át országosan. Tizenkét óra alatt tehát 7200 vagon gabona kerül a köz­pontokba, ahol a tavalyi 72 százalékos aránnyal szemben már a teljes mennyiségnek több mint 90 százalékát nagyüzemi módszerekkel ve­szik át. A Tröszt vállalatai 25 új hídmérleget szereztek be, és a kirendeltségeket korszerű minőségvizsgáló­készülékekkel látták el. Gondoltak a szárító kapaci­tás növelésére is, ha az eset­leges esőzések miatt nedve­sen érkezne be a gabona, a tavalyinál naponta 500 va­gonnal többet tudnak meg­szárítani az új berendezé­sekkel. 1967-hez képest 16 000 vagonnal nagyobb raktártér all rendelkezésre, ebből 12— 13 ezer vagonnyi a szín, a többi pedig modern siló, amely már hosszabb idejű tárolásra alkalmas. A vezérigazgató elmondot­ta még, hogy a szerződéskö­tések eredményességét előse­gítette a megemelt felvásár­lási ár, ami a búzánál a ta­valyi 267 forinttal szemben 295 forint, a rozsnál pedig 245 forint helyett 267 forint. Ezenkívül minden mázsa ér­tékesített kenyérgabona után 30 forint adókedvezmény és 10 kilogramm korpavásárlási jogosultság is megilleti a mezőgazdasági üzemeket. versenyt indítottak a szo­cialista üzemrész cím elnye­réséért is. Az új verseny tartalmá­val és követelményeivel fe­lülmúlja az előzőket A cér­názó üzem — amelyen a ké­sőbbi gyártmányok sorsa múlik — nagy segítséget nyújt a szövődének. Az üzemrész kollektívája igen szigorú követelményeket állított maga elé, 21 pontba foglalta új vállalását. Fi­gyelmet érdemel, hogy az üzemrész ezer méterenként 2 százalékkal csökkenti a cér­na önköltségét. A termelés­növekedést pedig a terme­lés nagyarányú, 73' százalé­kos növelésével oldja meg. Fokozottabban ellenőrzik a technológiai előírások betar­tását és takarékoskodnak az alapanyaggal. A nemrég született felajánlásba foglal­ták, hogy az üzemi hulladé­kot az előirányzottnál is jobban mérséklik. Az újsze­gedi gyárban nagy gondot okoz a munkaerőhiány, rend­kívül fontos, hogy az új dol­gozók aránylag rövid idő alatt beletanuljanak munka­köreikbe, megszeressék új munkahelyüket. A cérnázó üzemrész munká­sai ebben is segítenek: vállal­koztak arra, hogy új dolgo­zótársaikat támogatják, pat­ronálják. A megrendelők fokozott igényekkel lépnek fel a gyár­ral szemben; a minőség ja­vítása különleges feladata lett. A cérnázó üzem éppen ezért választotta egyik fő felajánlásának, hogy a lehe­tőségek szerint mindent el­követ a selejt csökkentésé­ért, a jobb minőségű termékek készítéséért. Ennek érdekében a harma­dik negyedévben új minő­ségi bérezési rendszert ve­zetnek be kísérletképpen. A dolgozók hibájából származó minőségi kifogásokat hiba­pontokkal tartják számon — s ezt a dolgozók kereseténél is figyelembe veszik. Lángok Az önkéntes tűzoltók csa­patainak versenyét Kistele­ken rendezte meg vasárnap délelőtt a Csongrád megyei Tűzrendészeti Parancsnokság. Szegedről és Csongrád me­gyéből 38 csapat vett részt a versenyen. Valamennyien el­ső helyezést értek el a járási versenyeken. A verseny-bizottság elnök­ségében helyet foglalt dr. La­banc András őrnagy, a BM. Tűzrendészet Országos Pa­rancsnoksága képviselője is. Csete György alezredesnek, a Csongrád megyei Tűzrendé­szeti Parancsnoksága vezető­jének üdvözlő szavai után Török László, a Csongrád megyei tanács vb. elnöke mondott beszédet. Méltatta az önkéntes tűzoltók munká­jának fontosságát, az időn­ként megrendezett verse­nyek jelentőségét Hangsú­lyozta, különösen most, az aratás-cséplés időszakában vár nagy feladat az önkéntes tűzoltókra is, hogy adott esetben hathatósan avatkoz­zanak be a gabonatüzek meg­fékezésére, készüljenek a mentó tűzrendészeti felada­tok ellátására. Ezt követően 18 versenyka­Önkéntes tűzoltók megyei versenye -t A. tfgft 4 X • * I . .:. • ' - ^ v 1 • • . . ' • 7 4 , L Mák Aladár felvétele Haboltós fecskendőkkel az olajtüz ellen tegóriában mutatták be tu­dásukat rátermettségüket a csapatok, amelyek közül elsó helyezést ért el és majd az augusztusban megrendezésre kerülő országrész versenyen is részt vesz: Zsombó három csapata, továbbá a kiskundo­rozsmai, a pusztaszeri, a tá­karcsú ciprusok böíködik sz eget, teljes pompában nyílik a leánder, elegáns pál­mák sütkéreznek egy-egy kiugróban, egy­mást váltják a fügefák és a kaktuszbok­rok, mindenütt dicsekszik virágával a hortenzia. Ez hát a nyaralók paradicsoma. De rajon lesz-e itt hol lehajtani a fejünket? Különösen a városka középpontjában in­dokolt az efféle aggodalom, mert itt úgy nyüzsög a nép. mint bolyban a hangya. A buszok, a taxik, a magánautók és az in­gajáratú öreg villamos szakadatlanul ontják az embereket, hogy aztán folya­matosan elnyelje ezt a sokadalmat a fal­lal körülvett, tengervízben mosakodó óváros. Helybeliek? Más vidékről ide­sereglett jugoszlávok? Külföldiek? A helyi turisztikát hivatalban kapunk érdekes válaszokat. Nyolvannyolc étte­remben és 181 maszek vendéglőben 20 ezer 406 ülőhely áll az ide zarándoklók rendelkezésére. A szállodákban 6 ezer 120, a fizető vendégszolgálatban 10 ezer, az üzemi nyaralókban 4 ezer 075. a kem­pingekben 11 ezer, összesen tehát több mint 31 ezer fekvőhelyről gondoskodtak az itteni Idegenforgalmi hivatalok. S az arak? Ki-ki megtalálhatja a zsebének megfelelő szállást. Persze a Hotel Impe­rialban csak azoknak az autócirkálós uraknaik érdemes kopogtatniuk, akik nem szokták számolni a pénzüket. Ellenben igen csinos és tiszta kis szobát ajánlanak a „benszülöttek" — főleg idény elején — 15—17 új dinárért naponta. Még a har­madrendű szállodában is ennek a kéts/.e­icsét kérik el. Kosztolni is lehet olcsób­ban és drágábban, önkiszolgáló étkez­cieben ot új dinárért már adnak egy tányér szaftos burgonyát meg egy szelet húst, de ugyanezért bármelyik vendég­lőben 15—16 új dinárt számol a pincér. Tavaly 367 ezren (ebből 218 ezer kül­földi) látogattak el Dubrovnikba. Idén 400 ezer vendégre számítanak, hogy meg­hajazzák a múlt évi 16 millió dolláros bevételt. Ez alighanem sikerül is. hiszen már június első napjaiban zsúfoltak a parkolóhelyek, a napozók és a bazárok. Mezítlábasán divatozó ifjoncok, szalma­kalapos nénikék, kurtaszoknyás lányok, sortba bújt öregurak róják reggeltől es­tig a több száz éves szúk utcácskák szürke kövezetét. Etetik a szelíd galam­bokat, gyönyörködnek a páratlan műem­lékekben, csónakáznak, vásárolnak, fény­képeznek, söröznek, vagy egymásba fo­gózva üldögélnek a mólók padján. A kispénzűek nyloninget, olcsó, praktikus holmikat keresgélnek a boltrengetegben, a tehetősebb, igazi világjárók pedig em­léktárgyakat tömnek szatyraikba. Talán sehol a világon nem árulnak annyi bocs­kort, furulyát, nyakláncot, hímzést, ké­peslapot és fafaragást, mint ebben a han­gulatos kisvárosban. Csöppnyi ablakunk az örökké nyugta­lan tengerre nyílik. A habok egész éjjel verik a kivilágított szikláidat és szemünk­ből az álmot. Énekszó nyomja el a moraj­lást. Nézzük az órát — éjfél után fél kettőt mutat Fiatalok ülnek mintegy karnyújtásnyira a vízparton, ők dalolnak bele a messzeségbe búsan, magukról fe­ledkezve. Dalmátok, idevalósiak. Talán arról keseregnek, milyen jó lenne elha­józni. elrepülni azokra a tájakra, ahonnan a turisták Dubrovnikba sereglenek. F. NAGY ISTVÁN péí, a szegedi Felszabadulás Tsz, a textilművek, a Rostki­készítő Vállalat szegedi tele­pe, a József Attila Tudo­mányegyetem, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szege­di és újszegedi gyárának valamint a szegedi Április 4 Cipész Ktsz-nek a csapata. A versenyszámoK után a tűzrendészet megyei állo­mányának bemutató gyakor­latára került sor. A többezer főnyi közönség izgalommal nézte a különféle mentési módozatokat, az önmentést, a mások mentését, a magas­ról ponyvába ugrást, a kü­I lönféle ügyességi számokat. Végül „élő" olajtüzet oltot­tak el porral és haboltóval. A nvertes csapatoknak a díjakat, jutalmakat Török ! László nyújtotta át, majd a versenyben szereplők közös ebéden vettek részt. z a cím erősen ható társadalmi vonás létezését jelzi A közönséges irigység ugyan nem magyar specialitás, de bővelkedünk vele. Megfigyelhető, ha valaki, akit ismerünk, tcbbet keres valamivel mint mi, ezt nehezen tudjuk elviselni. Hajlamosak vagyunk olyan legendákat költeni emberekről, amit a jóhiszemű; tájékozatlan szomszéd tőlünk elhisz: „a barátom mond­ta, az csak tudja" — alapon. Innen ered, hogy egy-egy orvos köré valóságos dáriusi kincsmesék fonódnak, vagy egy ügyvéd klientúráját kiterjesztik a fél megye lakos­ságára, ezzel adva nyomatékot ainnak, hogy „annyi" a pénze, nem is lehet megszámolni. Közben egyetemi tanárral beszélgetünk, akinek 4600 forint havi fizetése van, 25 évi szolgálat után. egy fillér­rel sem tcbb, mert nincs páciense, kliense, könyvet sem ír stb. Szakrendelői főorvos mondja, hogy havi 3300 fo­rint a maximális jövedelme, s ott nem adnak honorá­riumot sem a járóbetegek. Tanárházaspár panaszkodik, hogy az asszony egy évig táppénzen volt és emiatt tel­jesen „leégtek", vagyis eladósodtak a gyerekek eltartá­sa miatt Ezeket az ismert, tömegméretű kereseteket senki sem tartja számon, mert természetesen beleilleszkednek az általánosba. De ha valaki valóságos munkával vala­hogyan többet keres... akkor ezen köszörüli a nyelvét sok-sok ember. Mi ennek a magyarázata? Naivitás arra várni, hogy prédikációktól oldódjék az anyagi jö­vedelmek különbözőségéből sarjadó irigység. Ez az anya­gi javak adott, mai állapotában gyökerező folyamat amelyben nincsenek legendásan kiugró jövedelmek, csak egészen kis számú embernél (embercsoportnál), és nin­csenek megszégyenítően alacsony jövedelmek, amely mellett az egyszerű létfenntartás sincs biztosítva. Az irigység abból is ered, hogy mindenkinek van | egy egészséges törekvése, miszerint többet akar keres­ni. A baj csak az, hogy ezt gyakran elvonatkoztatják a valóságos lehetőségektől. S nem kevésbé baj, hogy a valóságos teljesítményektől és munkától is. Az az or­vos például, aki morális határokat túllépve, állami te­endőit elhanyagolva, vagy helyzetével visszaélve jut nagy jövedelemhez, nem irigylésre méltó, hanem megbünte­tésre. A társadalom erkölcsi büntetésére. Viszont az az ember, aki fizikai, vagy szellemi munkájával többet és hasznosabbat nyújt a társadalom számára, szükségkép­pen többet is kell hogy kapjon. Tehát a tiszta eszközök­kel, becsületes munkával megszerzett jövedelem miatt senkinek sem szabad szégyenkeznie. Az irigység veszedelmes tünet, mert mi történik ak­kor, ha az átlagbér feloldást nyer, s az üzemben a tény­leges munka alapján a havi keresetekben nagyobb mérté­kű eltolódások következnek be. Ez a társadalmi járvány olyan fokra léphet elő, hogy a hatásától való félelem megbénítja az anyagi ösztönzés helyes alkalmazását. S ott, ahol ez bekövetkezik, a termelés fejlesztése helyett pan­gás áll be, a keresetek pangása is, és fellép egy közöm­bösség, amely úgy nyer megfogalmazást, hogy „nem ér­demes többet dolgozni, csak amennyit a többi". Vagyis: azért sem érdemes többet dolgozni, mert ki van téve az egyéni intrikának, irigykedő piszkálódásnak, ahelyett, hogy megbecsülnék munkáját ás természetű jelenség az, hogy különböző ügyes­kedők megpróbálják a „konjunktúrát", a mai vi­szonyokat ügyesen kihasználni és effektív munka nélkül magasabb jövedelmet szerezni. Ezeknek nincsen semmi közük azokhoz, akik üzemekben, termelőszövetke­zetekben, közhivatalokban, egészségügyi intézmények­ben dolgoznak. De itt sem általános tendenciáról van szó, csak egyedi esetekről. Ezeknél azonban szintén nem az irigység hoz megoldást abban, hogy normalizáltabb kereseti viszonyok alakuljanak ki, hanem a törvényes rendeletek, az adózás, s egyéb igazgatási intézkedések. Pillanatnyilag azonban az irigység az, amely erő­teljesebben hat, s gátolja a másik embert abban, hogy több, jobb munkájával magasabb jövedelemhez és ma­gasabb megbecsüléshez is jusson. Azokon a munkahe­lyeken, ahol az irigység közszellemmé válik, előbb-utóbb csorbát szenved az anyagi ösztönzés munka szerinti megkülönböztetésre mutató alkalmazása. Ezt pedig nem lehet természetesnek elfogadni seholsem. A. G. m' Érik a Mayf/ower Gyors ütemben érik a ká­nikulai forróságban a legko­raibb őszibarack, a Mayflo­wer. A múlt héten kezdődött meg a szedés, s vasarnap már az első nagyobb mennyisé­get, 500 mázsát vették át a szatymazi és a szegedi tran­zit telepen. A szegedi járás Kilátás külföldre Az épülő pécsi tv-torony szombaton elérte a 70 méte­res magasságot és a jövő hé­ten itt kezdik a torony kiszé­lesítését. Ugyanis ezen a szinten alakítják ki azt a 25 méter átmérőjű toronypresz­szót, amely az ország egyik legérdekesebb idegenforgal­mi látványossága lesz. Erké­lyéről az eyész Dél-Dunán­túlt és Jugoszlávia szomszé­dos tájait be lehet majd lát­ni. A tv-torony betonrésze 172 méter magas lesz. Az építők szeptember végéig kí­vánják befejezni a torony építését. homokvidékének kedvelt gyümölcsét egyelőre bel­földre szállítják, főleg ipari településekre. Budapestre, Miskolcra, Tatabányára, Salgótarjánba, Győrbe, Deb­recenbe és Kaposvárra jutott el a vasárnapi szedésü ter­més. Még e hét végén való­színűleg megkezdődik az ex­port is. A felvásárló telepe­ken a legtöbb munkát min­dig az őszibarack szezon ad­ja. Külföldre ugyanis tetsze­tős „tálalásban" továbbítják a hamvas gyümölcsöt. Se­lyempapírba csomagolva te­szik rekeszekbe, s hűtővago­nokban, illetve kamionokban történik a szállítás. Az idei terméssel elégedet­tek a szakemberek s a téli fagykárok okozta vesztesé­get száz százalékosan pótol­ják az idén termőre forduló fiatal telepítések. KEDD, 1968. JUNIUS 18. DEL-MAGYARORSZÁG 3 i

Next

/
Thumbnails
Contents