Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-10 / 108. szám

Békehangverseny a szakszervezeti Rádiói Vietnamnak! küldöttek Szegedi és járási felajánlások a szolidaritási hónap keretében Tegnap este a Tisza Szálló koncerttermében a Hazafias Népfront Szeged városi bi­zottsága által rendezett bé­kehangversennyel kezdetét vette a szolidaritási hónap szegedi rendezvénysorozata. Az ünnepi esten ott voltak a városi pártbizottság és a megyei jogú városi tanács, a kerületi tanácsok, az üzemi pártszervezetek, a társadal­mi és tömegszervezetek, in­tézmények képviselői. Dr. Kedvessv György egyetemi tanár, az Országos Béketanács tagja, a Hazafias Népfront Szeged városi bi­zottságának elnöke megnyi­tójában felidézte a második világháború 23 évvel ezelőtti befejezését és az emberiség­nek azt a reményét, hogy a fasizmuson aratott győze­lem megteremti a tartós bé­két. Az imperialisták azon­ban újabb háborús tűzfész­keket kreáltak a világban. A csaknem két évtizeddel ezelőtt a haladó emberiség legjobbjai által elindított vi­lág békemozgalom ma már hatalmas erővé vált valamennyi földrészen. Min­den becsületes dolgozó em­ber elítéli az amerikai im­perialisták agressziói hábo­rúját Vietnamban és egyre többen emelik fel szavukat a szabadságáért küzdő hős vietnami nép mellett Az Or­szágos Béketanács felhívása nyomán Szegeden is megkez­dődött a vietnamiakat segítő akció. A beszédet követően a Szegedi Nemzeti Színház ze­nekara adott hangversenyt Vaszy Viktor érdemes mű­vész vezénylésével. Az ünne­pi műsorban felléptek: Dem­jén Gyöngyvér, Karikó Te­réz Liszt-díjas. Csernák Ár­pád, Kovács János. Littay Gyula és Szabó Miklós ér­demes művész, a Szegedi Nemzeti Színház tagjai. Négynapos itt tartózkodás után tegnap búcsút vettek Szegedtől és Csongrád me­gyétől a szudáni, guineai, tanzániai és kuwaiti testvér­szakszervezetek küldöttei. A vendégek — akik a május elsejei ünnepségekre érkez­tek hazánkba — megismer­kedtek a vidék nevezetessé­geivel, számos intézményt, üzemet látogattak meg, s a baráti beszélgetések során nagy érdeklődést tanúsítottak a szakszervezeti munka itte­ni eredményei, módszerei iránt Kongresszus után A Hazafias Népfront IV. kongresszusát követően teg­nap tartotta első ülését a népfront Csongrád, megyéi bizottsága a megyei tanács épületében. Az ülésen részt vett és a vitában felszólalt Eitlemé Szilágyi Júlia, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tag­ja, a pártbizottság osztály­vezetője. Nagy István, a megyei népfrontbizottság alelnöke megnyitó szavai után Kato­na Sándor, a megyei nép­fronttá zottság titkára, or­szággyűlési képviselő beszá­molt a kongresszusról és az ott hozott határozatokról, továbbá ismertette a nép­frontmoagalom módosított megyei népfrontbizottság működési szabályzatát és a 1968. évi munkaprogramját Eszerint napirendre tűzik szeptemberben az új gazda­sági mechanizmus politikai, társadalmi következményei tapasztalatainak; a negyedik negyedévben az ifjúság és a társadalom kapcsolatainak, ezenkívül a megyei küldött­értekezlet óta végzett moz­galmi munka eredményeinek megtárgyalását. A beszámoló feletti vitá­ban Nagy István, dr. Szán­thó Elemér, Lovas István, Bordás Ferenc, Hofgesang Péter, dr. Csillik Bertalan, dr. Madácsy László, Kárász József ós Oláh Miklós, a megyei népfrontbizottság tagjai szólaltak feL A győzelem napja alkal­mából ünnepi gyűlést ren­deztek tegnap délután Sze­geden a BM-karhatalom if­jú harcosai. A gyűlésen dr. Koncz János, a KISZ Csong­rád megyei bizottságának i titkára mondott beszédet, i Ezután a karhatalmisták ál­lást foglaltak az USA viet­nami agressziójával szem­ben, s elítélték az Európa békéjét veszélyeztető NSZK­beli új fasizmust A fiatal karhatalmisták gyűlésükön a vietnami nép megsegítésére új vállalást tettek. KISZ-csoportonként 20—20 órát dolgoznak az építkezéseknél és munkájuk teljes értékét befizetik a vi­etnami tranzisztoros rádió­akció számlájára. Végül a karhatalmi egység parancsnoka oklevelet és tárgyjutalmat nyújtott át a vietnami szolidaritás mozga­j lomban legeredményesebb munkát végzett két KISZ­alapszerv'ezetnek, illetve az i alapszervezetek titkárainak. mi népnek. Ezekkel is bizo­nyítjuk szolidaritásunkat. Hazánkban valamennyi na­gyobb gyár, üzem és intéz­mény példájára a Csongrád megyei kisipari szövetkeze­tek is csatlakoznak a „Rá­diót Vietnamnak'-mozgalom­hoz. A Sándorfalvi Járási Álta­lános Ktsz dolgozói 15 rádió vásárlását kezdeményezték. A Szegedi Univerzál Vegyi-, Kultúrcikk és Szolgáltató Ktsz, a Hódmezővásárhelyi Elektrofém Ktsz dolgozói el­ismerésre méltó munkaak­ciókat vállaltak azzal a cél­lal, hogy egy-egy műszak termelési eredményeiből rá­diót vásárolnak a harcoló Vietnamnak. Francia szívátültetés Hivatalosan megerősítették azokat a 24 óra óta keringő híreket, hogy a Montpellier-i St. Eloi klinika mellkas-se­bészetén újabb szívátültetest hajtottak végre. A műtétet szerdán reggel végezte el dr. Eric Negre vezetősebész irá­nyításával a klinika sebész­gárdája. Az új szívet egy 65 éves férfi kapta, akinek ál­lapota csütörtökön reggel „kielégítő", az orvosi prog­nózis azonban — a közle­mény szerint — „rendkívül tartózkodó". A donor egyelőre nem is­meretes. Az első francia, akin szív­átültetést hajtottak végre, Clovis Roblain volt, aki 53 órával a műtét után meg­halt. Vörös ÜJ FILMEK Az Országos Bóketanács, a Hazafias Népfront, a szak­szervezetek és a KISZ fel­hívására a magyar nép már eddig is jelentős kórházi fel­szerelést, gyógyszert, köt­szert, szállító berendezése­ket, konzervált vért, iskolai és technikai felszereléseket, kerékpárt és sok egyéb köz­szükségleti cikket adomá­nyozott a harcoló hős vietna­rózsák Angelikának Könyvheti előzetes Egzotikus virág 'JRogy felkeltse és ébren tartsa a könyvek szeretetét, az olvasás iránt egyre növek­vő igényt, népszerűsítse a mai magyar irodalom alko­tásait" — ezzel a céllal ren­dezik meg ismét május 25 és június 2 között országszerte a könyvek ünnepét Az idei ünnepi könyvhétre 63 alkotás került a könyvlistára; össze­sen 810 ezer példányban áll­nak az olvasók rendelkezésé­re. Több mint fele élő ma­gyar író alkotása, s kivált­képp gazdag, sokszínű a köl­temények, verskötetek vá­lasztéka. A prózai gyűjte­ményben előkelő hely illeti meg a szegedi Mocsár Gá­bor új regényét. Fekete csó­nak címmel, mely a Magve­tő gondozásában kerül az olvasók elé, de bizonyára nagy érdeklődés kíséri majd Illyés Gyula verseit — Feke­te-fehér — Tersánszky Jó­zsi Jenő regényét — A céda és a szűz — és Nagy László műfordításait Darázskirály. A külföldi irodalomból válo­gatott müvek szerzői Ajtma­tov, Astvrias, Capek, Faulk­ner, Fukazava, Gide és má­sok. Az ünnepi könyvhét hagyo­mányosan idén is író-olvasó találkozókra, számos irodal­mi estre. ismeretterjesztő előadásra kínál alkalmat. Szegeden május 28-án Ben­jámin László, Bárány Tamás, Mocsár Gábor és Polner Zoltán találkozik közönségé­vel a November 7 művelő­dési otthonban, s Molnár Gábor részvételével író-ol­vasó találkozó lesz a szegedi kendergyárban és az Építők Bocskai utcai művelődési termében is. Május 29-én Benjámin László és Mocsár Gábor Mihálytelekre látogat, Bárány Tamás a szegedi gyermekkönyvtar vendége. A szegedi járásban Bakson és Balástyán rendeznek ankétot Fenákel Judit, Simái Mihály, illetve Bárdos Pál és Csoóri Sándor közreműködésével. Hódmezővásárhelyen Csoó­ri Sándor, Makóra Demény Ottó és Papp Lajos, Csong­rádra Demény Ottó utazik. Tóth Béla felvétel* Japán hegyes tájain honos havas szépe nyílik a Sze­gedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjében. A Rhododendron-félék családjába tartozó növény párat­lanul szép látványt nyújtó szirombontása a szárazság miatt azonban csak néhány napig tart. Lift nélkül A vörös rózsák, amelyek­ről a címben szó van, a fia­tal, dúsgazdag, szoknyabo­lond gróf, Enrico de Verlaine kertjében nyílnak. Angelika azonban, aki cselédlány egy Párizs környéki fogadóban, a film címével ellentétben, nem kap belőlük. Vagyis, hogy, ha jól gondolom, eze­ket a rózsákat szimboliku­san kell érteni. Aminthogy a cselekményből ez kide­rül: a gróf szerelmes lesz a szép cselédlányba. E szimbólumtól azonban senki szórakoznivágyó néző ne ijedjen meg. Egyetlen a filmben, amelyben egyébként minden teljesen megszokott. A színes olasz—spanyol­francia produkció alapképle­te azonos a többi kosztümös kalandfilmével. Van benne minden, mi szem-szájnak in­gere, s amit már annyiféle változatban és annyiszor lát­tunk: fordulatos cselekmény, álarcos rablóvezér, ravasz, simamodorú rendőrfőnök, ro­mantikus szerelem, hosszúra­nyújtott verekedések, jólada­golt humor és igy tovább. Az alapötlet nagyon régi. Dumas-tól kölcsönözte és ab­ból variálta-alakította-igazí­totta a mai közönségízléshez a szerzőhármas: Giorciolini, Gianviti és Steno, aki egyéb­ként rendezte is a filmet, kínosan ügyelve arra, hogy hajszálnyira sem térjen el attól, amit ebben a műfajban megszoktunk. Mentségérc felhozhatjuk viszont, hogy szigorú logikával dolgozott, és van azért néhány eredeti, szellemes, jól szórakoztató ötlete is. A rendezőt dicséri az is, hogy Verlaine gróf szerepé­re Jacques Perrint, Ange­likáéra Raffa­ella Carrat szerződtette. ö. L. Borogyino TERMELŐK figyelem; Most vásároljon olcsó áron minden mennyiségben kapható, naponta az FMSZ Marx téri tojás-, baromfi felvásárlónál. & 180 041 „Falusi" kép Bartucz József (Április 4. útja 7.) olvasónk nemrégi­ben soproni ismerőseit fo­gadta vendégségbe. Öröm­mel mutatta meg nekik Sze­ged új nevezetességeit, a többi között az Odessza-la­kónegyedet, a Bécsi körúti új házsorokat, az impozáns középületet a Rákóczi téren. „Alsóvárostól Felsővárosig, Róküstól Újszegedig még a kertek alján is szebbnél­szebb épületek nőttek ki a földből — írja —, de nem gondolt még senki arra, hogy a nagyállomásnál na­gyon falusias hangulatot kelt az Indóház tér, rozoga, földszintes házaival, roz­zant kerítéseivel. Régen megérett arra, hogy lebont­sák őket. Az állomás épü­letéből lejövő idegen először ezt a képet látja, s bizony elhúzza a száját. Talán meg­érjük, hogy az Indóház téri földszintes házak helyén reprezentatív, a város arcu­latát igazán jellemző épüle­tek magasodnak majd." Kaschitz Péter (Cserzy Mi­hály utca 30.) olvasónk azt teszi szóvá levelében, hogy hetek óta rossz a lift a sze­gedi Rendelőintézetben. Ma­gunk is szemtanúi voltunk, hogy súlyos betegek, akik a sebészeti rendelőbe tarta­nak a második emeletre kénytelenek lépcsőzni, hol­ott a sima úton is nehezük­re esik a lépés. Nem beszél­ve arról, hogy a mentők naponta hány alkalommal fordulnak meg a rendelőinté­zetben. Beteget visznek, vagy hoznak hordágyon, holott szolgálatukat köny­nyítené, ha a lift működne. Joggal kérdezik a betegek: meddig kell várniuk, amíg a lift javítására sort keríte­nek? Elhanyagolt utca Dr. P. Gy.-né ol­vasónk olyan utcá­ra hívja fel a fi­gyelmet, ahol — mint írja — „Leg­feljebb a szél sö­pör", A viszony­lag rövid Szent Gellért utcáról van szó, amely összeköti a Marx teret a Kossuth Lajos sugárúttal. „Alig hihető, hogy az utca öntisztítá­sára rendezkedtek volna be. Egy-egy város arculatát piacának tisztasá­ga után ítélik meg. Ez az utca is a piachoz tar­tozik, de sajnos olyan rendetlen, szemetes, hogy legjobb elkerül­ni." Kilenc vagy tíz? Domonkos János (Árvíz utca 9.) olvasónk azt rekla­málja levelében, hogy a Marx téri 29-es önkiszolgá­ló boltban szifonpatront cse­rélt, s a teli dobozban, ame­lyet leragasztottak, egy­gyel kevesebb patron volt. Igaz, otthon vette észre, hogy tiz helyett csak kilenc patron volt a dobozban. Ol­vasónk megjegyzi, hogy a szifonpatron valóban nem kilós áru, viszont amikor az üres dobozt cserélni viszi, áz üzletekben rendszerint megszámolják, hogy hiány­talan-e a patronok szá­ma. Ha eggyel is kevesebb, akkor nem cserélik be. Az üzletek minden esetre jelez­hetnék a töltőüzemnek, ha ilyesmi megismétlődik. Lepergett a harmadik fel­vonás is Bondarcsuk monu­mentális tetralógiájából. A rendező alapállása, melyet az első fejezet, Andrej Bol­konszkijból csak sejteni le­hetett, s melyre a Natasa Rosztova címmel komponált folytatásban már ráérezni — itt bizonyossággá válik: Bondarcsuk egyszerre adja Tolsztojt és önmagát, a ro­mantikus orosz regényt, és a film modern művészetét. De az arányok kezdettől fogva eltökélt, következetesen vé­gigvezetett kiszabásához ra­gaszkodik: Tolsztoj az első, ' sajátosan orosz és humanis­ta gondolatvilága, filozofi­kus életképe a meghatároz^, a modern művész és a mo­dern film eszköztára csak annyiban tesz hozzá, hogy éppen motiválja, a husza­dik század emberének látó­szögére irányítja, ha tetszik alkalmazza. Mi a háború? — teszi fel a kérdést Tolsztoj, s vála­szolja meg: a háború az em­beri ésszel és természettel ellentétben álló cselekedet. Ugyanezt boncolgatja kame­ra elé halmozott torzra-nyo­morított, fasírozottá-tran­esírozott emberek, lovak, fe­jek, kezek, lábak apokalip­tikus vérzivatarában a film is. Nemcsak ellenséges sere­gek roppannak egybe, vál­lak feszülnek vállhoz, kar­dok, szuronyok sercennek össze, pusztítják a másikat, az ellent — hanem az em­berben is. külön-külön min­denkiben. meghasonlik az ember természete; megütkö­zik az élet és halál. Napó­leon révülten mered maga elé a távcsőből megpillan­tott iszonyú látványtól, egy harcos felismerhetetlenségig szétlőtt fejének borzalmától De felindulása nem több egy gyönge pillanatnál: ne­ki vállalnia kell kis emberek hullahegyének iszonyatát, vi­lághódító terveiért. Bol­konszkij ráiszonyodik a sis­teregve forgó tüzes golyóra: ez lenne a halál. Tűnődött már a csata előéjszakáján is, de mennyire más az a steril félelem, mint mikor a tábori hordágyon maga is sebesülten veszi észre egy­kori szerelmi ellenlábasá­nak, most harcostársának, mellette amputált véres lá­bát. Ám ez a kétirányúság — az élet és halál emberi ösz­tönökben kakaskodó tusája — más síkon, más gondola­ti és érzelmi vetületben is ott mozog a filmkockákon. Meztelen katonák fürdenek és halomra lőtt katonák vo­naglanak; fegyelmezett, fé­nyes szuronyú katonák be­vetésre vonulnak, szembe velük kart karba fonva, rongyos-rokkant katonama­radványok vonszolják visz­sza egymást. Faraszt és ne­mes, rangos és rangtalan, vezényszavakat pattogó egyenruhás és sáncot kubi­koló vászonnadrágos — nincs többé. Csak egy van a lőporfüst forgatagában: az elszánt. hősi küzdelemre szólított, s hősi küzdelemre hadba kelt ember, harcos, orosz, hazafi és mártír. A Háború és béke harma­dik része a borogyinói csa­tát írja le, akkora stáb moz­gatásával, hogy már-már meghaladja a képzelet ha­tárát. Ami még hátra van a háború és az élet kozmikus egészebői: az a letisztulás, a ki­bontakozás, a megnyugvás N. L PÉNTEK, 1968. MÁJUS 10. DÉL-MAGY^ORSZAG 5

Next

/
Thumbnails
Contents