Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-10 / 108. szám

Barátsági nagygyűlés Csehszlovákia felszabadu­lásának 23. évfordulója al­kalmából a Hazafias Nép­front budapesti bizottsága csütörtökön barátsági nagy­gyűlést rendezett az Egye­sült Villamosgépgyár Gyöm­ről úti művelődési házában. A csehszlovák és a ma­gyar himnusz hangjai után Bodonyi Pálné, a Hazafias Népfront budapesti bizott­ságának titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd Bodor Tibor színművész szavalata irtán Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Beszéde után Josef Púcik csehszlovák nagykövet szólt az ünnepség résztvevőihez. A lelkes hangulatú barát­sági nagygyűlés az Interna­cionálé hangjaival ért véget. Josef Púcik az évforduló alkalmából csütörtökön fo­gadást adott a nagykövet­ségen. A fogadáson megje­lent Fehér Lajos, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Németh Károly, a budapesti pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság póttagjai, Péter János, Bíró József, Csanádi György, Hor­gos Gyula, Kiss Árpád és dr. Korom Mihály, a kor­mány tagjai, Beresztóczy Miklós, az országgyűlés al­elnöke, Erdei Ferenc, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, továb­bá a politikai, gazdasági, iársadalmi és kulturális élet számos más ismert személyi­sége Ott volt a fogadáson a Budapesten akkreditált dip­lomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Vizsgálat a nők helyzetéről Tüskék és közérzet Nemegyszer meggyőződ­hettünk róla: azok a vizsgá­latok, felmérések, amelyeket megyénk népi ellenőrei tar­tanak, gondosak, alaposak és eredményesek. Most, amikor a Központi Népi Ellenőrző Bizottság több megyei bi­zottságot azzal a feladattal bízott meg, hogy a dolgozó nők helyzetét vizsgálja, s a tapasztalatokat dolgozza fel, Csongrád megye nem volt a kijelöltek között. Az eleve­nen ható kérdések mégis tettre késztetik a népi el­lenőröket; a Szakszervezetek Csongrád megyei Taná­csával, a megyei Nőtanács­csal együttműködve mégis elvégzik a nagyarányú fel­mérést Szeged és Csongrád megye üzemeiben, intézmé­nyeiben. A vizsgálat legfőbb célja annak megállapítása, hogy egy-egy munkahelyen mi­lyen a nők foglalkoztatási helyzete, milyenek a szociá­lis körülmények, milyen fo­kú az egészségügyi ellátott­ság, illetve védelem, milyen támogatást kapnak a dolgo­zó anyák. Ezek a fő kérdés­csoportok, ezeken belül ter­mészetesen nagyon sok egyéb kérdés megválaszolására is vállalkoznak az önkéntes vizsgálódók. Például: hogyan tudnak beilleszkedni a dol­gozó nők a kollektívába olyan munkaterületeken, ami nem hagyományos a „gyön­gébb nem" szempontjából, és ahol jelenleg is főként férfiak dolgoznak? Hogyan alakul az azonos munkát végző, teljesítményt elérő nők és férfiak bérezése? Ta p asztal ható-e hátrányos elbánás a szülési szabadság­ról visszaérkező munkábaál­lításánál? Hogyan segítik a különféle szolgáltatások a nők családellátási, háztartási munkáját? A már korábban megkez­dett előkészületek, megbe­szélések után elkezdődik a széles körű tájékozódás, fel­mérés. Ennek során többek közt ankétokon is találkoz­nak a legérdekeltebbekkel, magukkal a dolgozó nőkkel a vizsgálat folytatói. Bizo­nyára sok fontos és hasznos tapasztalatot gyűjtenek ösz­sze és dolgoznak fel a kö­vetkező időkben. Ez a véle­ménye Tóth Istvánnénak, a megyei Nőtanács titkárának is. Mint elmondotta, a vál­lalatoknál általában törőd­nek a dolgozó nőkkel, a szakszervezet képviseli ér­dekeiket, ezért abban is bí­zik. hogy a javítani valók mellett pozitív tapasztala­tok, a törődés, a gondosko­dás jó példái is ismeretes­sé' válnak. Újítások és találmányok A műszaki fejlődés lendítői Tegnap délelőtt a VIII. Műszaki Hónap keretében ismét plenáris előadás szín­helye volt a megyei tanács­háza nagyterme. Újítások, találmányok szerepe és je­lentősége az új gazdasági mechanizmusban címmel dr. Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke tartott előadást. Többet műszaki fejlesztés­sel, újító kedvvel, jobb tech­nológiai, szervezési megoldá­sokkal és állandó tanulással, szellemi tőkénk, műszaki lá­tókörünk gyarapításával, mint ja munkaintenzitás vagy az anyagi ráfordítás puszta növelésével — eképp lehet­ne summázni az előadás alapján az újítómozgalom, a műszaki fejlesztés napjaink­ban még inkább megnöveke­dett fontosságát. A technika, a tudomány vívmányaival, erőink okos felhasználásával kell fokozni eredményeinket. A gazdaságirányítás új rendszerében jobban ki kell használnunk az újftómozga­lomban rejlő lehetőségeket. Kisebb befektetés és mégis világszín^vonal; ez az egyen­let csak egy jelentős plusz, mégpedig az újítási, feltalá­lói tevékenység többlete ré­vén kerülhet egyensúlyba. Mint a gazdasági élet min­den területén, a felülről irá­nyítás volt a jellemző ko­rábban az újítómozgalomra is. A reform sokkalta na­gyobb önállóságot ad a vál­lalatoknak. Ezt tükrözi, hogy csupán keretjogszabályt ha­tároztak meg központilag, amit a számukra legkedve­zőbb, legtöbb hasznot ígérő „háziszabályzattal" tölthet­tek ki. De kitöltötték-e megfele­lően? Erre nem a legjobbak az első negyedév tapaszta­latai. Mintha a vezetők egy része nem tudott volna mit kezdeni az önállósággal; a vállalatok egyharmada a ne­gyedév végére még nem dolgozta ki a vállalati újí­A HATAR MENTEN Az őrsökről járőrök pász­tázzák a határ mentét. A magas figyelőkből a posztok messzelátóval tekintenek szét. Szegedről kifut a gyors járőrhajó: Péter Imre fő­törzsőrmester szinte úgy is­meri a Tiszát és partját, akár a tenyerét. A Kormos István parancsnoksága alatt álló röszkei alegység valamennyi katonájának zubbonyán megkülönböztető ezüst sáv: a Kiváló határőr-őrsöt jelzi. Kik és miért? Kik, miért és mennyien kí­sérelnek meg szökést a ha­táron át? A kérdésre útika­lauzom, a határőrség kerü­leti parancsnokságától Gozsó Béla alezredes közli: — „Esemény" akad a határ mentén, mert — bár szám­szerűen kevesen — vannak bűnözők, kalandvágyók, meg­rögzött munkakerülők, rossz családi életet élők, akik szökni akarnak. A statiszti­kai adatok bizonyítják, hogy a hazát elhagyni szándéko­zók zöme kalandvágyó, ta­nulni, dolgozni nem szerető, vagy az életről semmit nem tudó fiatal, akiket „megigé­zett" a nyugati világ talmi csillogása. — Ha netán valakinek si­kerül átszökni a határon, ak­kor mi történik? — A jogtalan határátlé­pésről gyors értesítést kap a jugoszláv határőrőrs. A szök­ni próbálkozó nem menekül­het. A „meglépőt" — állam­közi megállapodás alapján — kölcsönösen visszaadják a magyar, illetve a jugoszláv hatóságoknak. Megszólal a fegyver Az őrsökön történeteket elevenítenek fel. Nagypál Ferenc tiszaszigeti határőr — napbarnított dorozsmai fiú, civilben a szegedi Ci­pész Ktsz mintakészítője — emlékezik: — Éjszaka portyáztunk. Három alak lopakodott a határ felé. Kis idegesség fu­tott rajtam végig, mert ha­társértőkkel addig nem ta­llákoztam. Van-e valamilyen fegyverük? — villant agyam­ba. Társam fedezett, én vagy ötven méterről hangosan ki­áltottam: „Állj! Kezeket fel!" A három alak földre dobta magát, kúsztak, majd futot­tak. Még egy felszólítás: „Állj, vagy lövök!' Ez sem használt Erre figyelmeztető sorozatot eresztettünk a géppisztolyból. Ez hatásos volt, feltartott kézzel elő­jöttek. A három szökni akaró bu­dapesti fiatalember volt Egyikük üzleteket, autókat tört fel, a másik kettő még kiskorúnak számíott. A több mint félmilliót sikkasztó fővárosi kép- és könyvügynök Z. — meséli Belíovai százados — Szeged­re utazott, majd onnan jutott a határhoz. A sötétség leple alatt akart átosonni, miután előzőleg jó ideig a határ­örök mozgásáról próbált meggyőződni. Persze elcsíp­ték. Az idegenlégióból szökött meg K. és J. hazajöttek, de nem dolgoztak, hanem soro­zatos lopásokat követtek el. Kereket akartak oldani és Amerikában „kifogni valami jó bulit". Szuroksötétben fogta el őket a járőr. K. és J. nem is tagadta: „Minden­re el voltunk szánva. Ha nem olyan ügyesek a srácok (a határörökre értették), akkor elbánunk velük," A juhász esete Tiszaszigeten is — mint a többi határmenti községben — sok a civil határőr, a la­kosság szemmel tartja a gyanús idegeneket. Tiszaszi­get a határőrközség rangot viseli. Van derűs eset is. Jugo­szláviai községben a juhász borgőzösen, késő este, férjes asszonyt környékezett. Haza­jött a férj és a juhász mene­kült előle. Térvárnál átkeve­redett a határon. Itt aztán Tóth József, a Búzakalász Tsz éjjeliőre — persze ő nem tudhatta, hogy miről van szó és milyen szándékú emberrel áll szemben — bezárta a magtárba a határ­sértőt és értesítette a járőrt. A juhász dolga az őrsön de­rült ki. Vigasztalásul taná­csolták neki: váltson határ­átlépőt odaát, azzal jöjjön vissza, ha a férj elől „rej­tőzni" akar. Morvay Sándor tási szabályzatot Helyenként a lehető legkevesebbet akar­ják fizetni az újításokért alacsonyra taksálják a ja­vaslatokat Igaz, a díjazás a részesedési alap terhére megy, de egy jó újítással mindenki, az egész közösség jól jár. Nem passzív, kedveszegett emberekre, hanem alkotó szellemű, képzett ötletgaz­dag műszaki gárdára van szüksége ma az üzemnek. Egyébként az anyagi elisme­rés nem ismer „plafont" az új mechanizmsuban, az újí­tási díjnak csupán az alsó határát szabták meg. A találmányokra, szaba­dalmakra, védjegyekre, ipari mintákra vagy például a származási hely megjelölé­sére mindeddig nem fordí­tottak kellő gondot az üze­mek. Ma már az ezekkel kapcsolatos tennivalókat is ismernie kell minden vezető­nek. S általában elmondha­tó: csak a technika és tudo­mány világszerte elért ered­ményeinek ismeretében le­het eredményt elérni, újat alkotni. Műszaki értelmisé­günknek át kell tekinteni a szakma vívmányait, az újí­tóknak, feltalálóknak ezek­hez kell hozzátenni a ma­guk tapasztalatait, ötleteit. Konkurrencia van, s ha egy­egy vállalat azt sem látja tisztán, hogy termékei hol állnak ebben a versenyben, nem tud igazi újítási fel­adattervet sem készíteni. Jobbat, olcsóbban adni, ha­marabb ott lenni vele a pia­con — ez a tét; ezért kell sorompóba állítani a tehet­ségeket, támogatni, ösztö­nözni az újítókat. H a valamiképpen megszabadulhatnánk azoktól a bennünket sértő apró tüskéktől, amelyeknek az eltávolítása egyébként nem igényel sem pénzbeli befektetést, sem másféle fáradságot, akkor kétszeresen boldogabban, megelégedettebben élhetnénk ezen a vilá­gon. Érzem, hogy így van, hiszen majdnem mindenkinek volt, vagy van is ilyen aprócska tüskéje, ha pedig nem szúrta meg még ilyesmi, akkor ezután találkozhat majd vele. Persze nem törvényszerű ez a tüske, amelyen át kell esnie minden embernek, mint a himlőoltáson, de sajnos nem is ritkaság az életben. Miről van szó? Ismertem egy gyári munkásnőt, aki már második panaszos levelét küldte be a szerkesztőség­be. Reklamációja kézzelfogható: valamivel többet vontak le a fizetéséből, mint amennyi jogos lett volna. Elment a bérelszámolókhoz és kérte, hogy korrigálják tévedésüket. Az íróasztal másik oldaláról rózsa helyett tövist nyújtot­tak és ezzel nem csupán időlegesen, de tartósan elron­tották a munkásnőnek a közérzetét. Békétlen lett gyárá­val, az irodával, békétlen lett az egész világgal. Úgy érezte, hogy fáradsága, igyekezete, szorgalmas munkája hiáoavaló, hiszen megsértették önérzetét, az igazságba veteti hitét, sőt jogos panaszát foghegyről ke­zelték, az őt megillető járandóságot csak akkor kapta meg, amikor külső szervek segítségét kérte. Ezt a tüskét nehe­zen lehet eltávolítani. Ez a hu/avoria azonban messzebb vezette a gondola­tokat, az érzelmeket A pénzét késve ugyan, de megkap­ta. önmagában mégis olyan következtetésre jutott — amit nekem is elmondott —, hogy „ilyen" a mi rendszerünk. Az „iiyen" jelzőben, annak hangsúlyozásában könnyű volt felismerni, érzékelni a lényeget amelyet ha nem is véglegesen, de egy időre elraktároz magában, de — gon­dolom én — alighanem tovább is adott közvetlen környe­zetében. Ebben ez ügyben több vállalati emberrel is beszél­gettem, köztük a munkásnő bizalmijával, akit mindenki igen jóravaló, derék embernek ismer. Meghökkent és leg­alább úgy elkeseredett mint a szenvedő alany. Meg­kérdeztem tőle. mi bántja. Olyan választ kaptam, arnely manapság ritka. Válaszában a pártmunkának egyik leg­szebb vonását véltem felfedezni. Elmondta, hogy legszebb pártmunkának azt tartja, amikor egy-egy embert meg­nyer a mi politikánknak, amikor megváltoztatja valaki­nek a véleményét. Nagy hévvel és szenvedéllyel magya­rázta, hogy minden politikai párt elsőrendű célkitűzése tömegbázist szerezni irányvonalának. „Ma is lényeges fel­adatunk, hogy egyre több ember fogadja el a párt poli­tikáját, hogy bízzon abban, amiért mi párttagok harco­lunk" — mondta. S nagyon bántja őt minden olyan tüs­ke, amelynek a szúrása rombolja szenvedelyes, szívből fakadó pártmunkáját, a hosszú időn át érlelődött ered­ményt teszik semmissé meggondolatlan, vagy lelketlen cselekedetek Deszélt a pártmunkáról önmagáról is. Sokat medí­tálgat azon, hogy nagyobb elismeréssel övezik a külső­leg is látható tevékenységet. „Aki a tagsági bélyeget el­osztja, az jó pártmunkát végez, aki társadalmi munkát végez, azt is elismerik és így tovább. Az ilyen tetteket lehet konkrétan mérni, regisztrálni is, de ki vállalkozik annak a regisztrálására, hogy meggyőző szavaim nyomán többen követik a mi politikai irányvonalunkat, elismerik, hogy a mi pártunk mindenki érdekében cselekszik, hogy mi jót akarunk minden becsületes embernek, mert ez a célunk, és ezt belső meggyőződésből tesszük" — mondta, de egyáltalán nem sértődötten. Látszott valami mélyről jövő, sugárzó hit a szemében, amely csak igazi, becsüle­tes ember szemeféryében fedezhető fel. olyanokéban, akik mélységes hittel, belső meggyőződésük parancsára cse­lekének és tesznek mindent az életben. Együtt beszélgettünk később a tüskét osztó bérelszá­molóval. Érzésem szerint nem volt eredménytelen az a társalgás, mert arra a rövidke időre velünk tartott a „sér­tett" is Mintha visszabillent volna a megzavart köz­érzet. és messzire került a szúrós tüske. Újból jó érzést véltem felfedezni a bizalmi arcán, olyan ember megelé­gedettségét, aki elvégezte lelkiismerete által is megköve­telt feladatot. T üskék és közérzet... Sajnos, nem is olyan egysze­rű dolgok. A példa, amelyet elmondtam, nagyon apró ügynek látszik. De minden ügy, minden tüske nagysága akkor mérhető igazán, ha annak az alapállásá­ból nézzük, akit szúr. akit bánt, akit foglalkoztat. S ügyecske vagy kicsinyke tövis gyakran keletkezik az élet­ben. Nem is csak a fizetéskor, ha valakit megkárosíta­nak, hanem a mindennapi élet oly sokrétűségében, a mun­kahelyen, a hivatalban, a környezetünkben, az üzletben, a vasúton és ki tudná még felsorolni, hogy hol. Az engem bántó legkisebb ügy is igen nagy, nekem a legnagyobb, mert bántja közérzetemel. A közérzet pe­dig igen fontos, mert az egyes emberek közérzete hatá­rozza meg a környezet hangulatát GAZDAGH ISTVÁN megyei bízottsagca Tegnap, csütörtökön dél­előtt ülést tartott a KISZ Csongrád megyei Bizottsága. A szegedi Ifjúsági Házban összegyűlt bizottsági tagokat, valamint a vendégként meg­hívott ifjúsági vezetőket Szögi Béla, a Csongrád me­gyei pártbizottság tagja, a KISZ megyei bizottságának első titkára üdvözölte, majd Joó Ferenc megyei úttörő titkár tartott beszámolót a KISZ KB úttörőmunkára vo­natkozó irányelveinek Csongrád megyei feladatai­ról. Az iskola és az úttörőcsa­pat együttműködése ma már nem igény, hanem valóság megyénkben. Megvalósult a pedagógiai egység; az úttö­rő mozgalom segít az isko­lának. a családnak, hasznos programot ad a gyermekek­nek játékos, érdekes formá­ban közel hozzza hozzájuk a forradalmi romantikát. A nevelőtestületekben mind több azoknak a peda­gógusoknak a száma, akik megértik az úttörőcsapattal való együttműködés szüksé­gességét. Az úttörőmunkában az egyik legnagyobb probléma az, hogy kevés a kisdiákok­kal foglalkozó ifivezető. Ah­hoz, hogy még tartalmasabb, még izgalmasabb legyen a mozgalmi élet, a jelenlegi­nél jóval több ifjúsági ve­zetőre van szükség. A beszámoló feletti vitá­ban — amelyben többek kö­zött részt vett és felszólalt Szabó Ferenc a Magyar Út­törők Szövetsége országos elnökségének titkára, a KISZ KB osztályvezetője is — sok értékes hozzászólás hangzott el. A KISZ Csongrád megyei Bizottsága csütörtöki ülésé­nek második napirendi pont­jaként szervezeti és személyi kérdéseket tárgyalt A me­gyei bizottságot ezen túl az első titkár és három titkár vezeti. Ennek meg­felelően a megyei bizott­ság Szögi Béla első titkár és dr. Koncz János titkár mellié Joó Ferenc és Kiss Lajos személyében két új titkárt választott. péntek, 1968. május 10. ŰEL-MAGYARORSZAG 3

Next

/
Thumbnails
Contents