Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-09 / 107. szám

Utólagos hozzászólás a nevelési konferencia vitájához A múlt hónap elején három napig tanácskoztak Szegeden az ország egyetemeinek, főiskoláinak szakemberei a nevelés legfontosabb, legidőszerűbb kérdéseiről. Mint annakidején tudósításainkban beszámoltunk róla, azzal a céllal, hogy azt a tényleges és valóságos elmaradást, amely minden eredmény és erőfeszítés ellenére ebben a nagyon fontos munkában még ma is tapasztalható, segítsenek megszüntetni. A szegedi konferencia nyomán minden bizonnyal hatékonyabbá válik majd az egyetemeken és főiskolákon a nevelés. Egy szükséges kiegészítés Számomra, aki tudósítóként végigültem a háromnapos tanácskozás vitáit, a konferencia megnyugtatóan fejeződött be. Egyetlen pontban azonban, úgy érzem, szükséges kiegészíteni, illetve elmélyíteni a tanácskozás anyagát, méghozzá éppen abban a kérdésben, amely a viták középpontjában állott Az oktatás és nevelés egységéről van szó. Szükségtelennek érzem megismételni, ami ezzel kapcsolatban a konferencián elhangzott Csak utalnék arra a nagyon fontos és minden résztvevő által helyesnek ítélt, elfogadott kiindulópontra, hogy a nevelés nem valami oktatástól független, hanem azzal együttható, s ideális körülmények között abban érvényesülő folyamat. Ez idáig rendben is van. Még az is rendben van, hogy a konferencia szerint a nevelési anyagot, mint valami olyan tényezőt, amely nem azonos magával az oktatással, úgy kell kívülről, ha tetszik — nem rossz értelemben használva a szót — mesterségesen „belevinni" a tanításba. Az azonban már, úgy gondolom, további vitákat követel — s kissé elkésett hozzászólóként itt szeretném a tanácskozást kiegészíteni —, hogy az oktatás és nevelés kapcsolatának ezt a lehetőségét és formáját az értekezlet lényegében kizárólagosnak tekintette. Természetesen nem azt akarom vitatni, hogy a nevelési anyagát valóban „be kell vinni" az oktatásba, mert ennek igazsága vitathatatlan. A kizárólagosságot szeretném megkérdőjelezni. Az oktatás és nevelés kapcsolatának ugyanis mélyebb összefüggései vannak; nagyon sajnálom, hogy a konferencián erről alig esett sza Az oktatás autonóm nevelő ereje Emlékszem a tanácskozás éppen ezzel kapcsolatos, tétova megtorpanásara. Az egyik felszólaló — történelmi példákkal illusztrálva előadását — azt fejtegette, hogy még azok a tanítási rendszerek is neveltek, méghozzá igen hatékonyan, amelyek kizárólag az oktatást tekintették feladatuknak és mindenféle nevelési tendenciatói szigorú és következetes tudatossággal elhatárolták magukat. Ügy tűnt, mintha a konferencia kissé csodalkozva fogadta volna a bejelentést, mintha nem tudott volna vele mit kezdeni, s ennek megfelelően gyorsan tovább is haladt rajta. Pedig érdemes lett volna ennél a pontnál legalább rövid időre megállni, es megvizsgálni, milyen kötelezettségeket jelent ma számunkra az a vitathatatlan tény, hogy az oktatás önmagában, mindenféle „külső", tehát nevelési szándéktól függetlenül is nagyon jelentós nevelési tényező. Mi képviseli ezt az erőt az oktatásban? Nyilvánvalóan a minőség. Ha a tanítás színvonala alacsony, ha a hallgatók erőfeszítései iránt támasztott követelések csekélyek, ha a puszta anyagismeret tekintetében az egyetemi oktatók megelégednek a minimummal, ez nemcsak a tanítás, az oktatás, hanem a nevelés szempontjából is káros. És fordítva: ha az egyetem a hallgatósággal szemben ilyen tekintetben, tehát a tanulás szempontjából igényesebb, eredményesebbé válik a nevelés is. Igény és követelés Egyidőben — jóval a nevelési konferencia előtt — t anulmányoztam ezt a kérdést és többek között sok egyetemi hallgatóval is beszéltem. Vizsgálataim mindenben igazolták e tétel helyességét. Ha a hallgató kevés munkával, kevég tanulással szerzett jó jegyet, jobbat a megérdemeltnél, sőt még annal is, amit a maga természetes elfogultságával várt, ennek rossz hatása nem maradt meg az oktatás szűk keretei között, hanem a benne rejlő negatívum behatolt a nevelés területére is. Mindennek megvan a maga elméleti fontossága. De itt most én a probléma gyakorlati oldalát szeretném kiemelni. A konferencia felszólalói közül többen — például dr. Kahulits László, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője, dr. Márta Ferenc, a szegedi tudományegyetem rektora — elmondották, hogy sok szempontból elégedetlenek a hallgatók tudásának jelenlegi színvonalával. Többet kell tőlük követelni, s alapos előkészítő munkával meg is kell teremteni ehhez a feltételeket — hangsúlyozták. Az elmondottak után világos, hogy itt nemcsak az oktatásról van szó. Ha az egyetemi munka színvonala ilyen szempontból emelkedik, feltétlenül követi majd a nevelés eredményesebbé, hatékonyabbá válása. Többszörösen indokolt és szükséges tehát az egyetemi oktatás színvonalának javítása, méghozzá a hallgatók iránt támasztott fokozottabb követelések útján. Mégegyszer hangsúlyoznám, ez nemcsak az oktatás ügye miatt fontos, hanem a hallgatóság nevelésének is egyik legfontosabb eszköze. Helyi tanácskozások Az országos konferenciát helyi tanácskozások követik: az oktatók — a szegedi tanácskozás alapján — egyetemükön, főiskolájukon beszélik meg a nevelési tennivalókat. Sajnálatos lenne — az elmondottakból talán nyilvánvaló, miért —, ha az oktatás autonóm nevelőerejének fontos gondolata ezeken a helyi konferenciákon oly mértékben háttérbe szorulna, mint a szegedi országos tanácskozáson. Ökrös László Szilikátkémial ankét Dél-Magyarország területén két korszerű szilikátipari üzem működik, az Orosházi Üveggyár és az Alföldi Porcelángyár A Szilikátipari Tudományos Egyesület erre tekintettel rendezi meg ma délelőtt 9 órai kezdettel Szegeden V. szilikátkémiai ankétját, amelyről tegnap délután, dr. Tamás Ferenc, a tudományos bizottság vezetője adott tájékoztatót. Az ankéton összesen kilenc előadásra és egy érdekes tudományos bemutatóra kerül sor. Az előadások színhelye a József Attila Tudományegyetem Szerveskémiai Intézete, ahol a Vasipari Kutató Intézet munkatársai működés közben- bemutatják majd a Direchthermon nevű új magyar műszert is. Az ankét május 10-én fejeződik be; a résztvevők az Alföldi Porcelángyárba és az Orosházi Üveggyárba is ellátogatnak. Közlekedési balesetek Ittasan hajtott kerékpáron, nem adott elsőbbséget egy szembejövő személygépkocsinak a Marx téren Kószó István, Dáni János utca 7. szám alatti lakos. A gépkocsival összeütközött és sérülést szenvedett. Eljárást indítottak ellene. Nem adott elsőbbséget a villamosnak, a Lenin körút és a Kígyó utca kereszteződésében a személygépkocsival közlekedő dr. Takács Imre, Kossuth Lajos sugárút 49—50. szám alatti lakos. Az összeütközés következtében sérülés nem történt, a kár jelentős. Összeütközött két motoros, a Dorozsmai út és a Fonógyári út kereszteződéséhen. A figyelmetlenséget az egyik motorkerékpár vezetője, Gubán Ferenc félegyházi lakos követte el. Az összeütközés következtében megsérült a másik motorkerékpár veze•mkmm tője, Pásztor Imre, Ássotthalom IV. került 531. szám alatti lakos és utasa, Szűcs István, zákányszéki lakos. Nem adott elsőbbséget a posta tehergépkocsijával közlekedve, a Lenin körúton Cs. Kiss István, Makó, Búza utcai lakos. Összeütközött a motorkerékpáron haladó Sutus Imre, Tápé, Rónai utca 27. szám alatti lakossal, aki sérüléseket szenvedett. Az ügyben a vizsgálat folyik. Leszorította az útról a motorost Algyő és Hódmezővásárhely között a kőolajipari vállalat tehergépkocsiját vezetve Maticsák Lajos papócsi lakos. A motorkerékpáros, Bársony Sándor, Hódmezővásárhely, Lenin utca 56. szám alatti lakos a szabálytalanság következtében felbukott. Szerencsére nem sérült meg, a neki okozott kár azonban jelentős. Késéssel indul Határidő: 1969 május 30 Verses prózamondó verseny ízes, szép magyar szavak, rímek, ritmusok töltötték be tegnap a szegedi Tanárképző Főiskola úttörő előadótermét; ez volt ugyanis az irodalmi tanszék vers- és prózamondó versenyénele színhelye. Mint Pálmai Kálmán, a tanszék vezetője, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese elöljáróban mondotta, a versengés célja a hallgatók — leendő magyar szakos tanárok — előadókészségének fejlesztése volt. Az elhangzott versek, prózai művek bizonyították, hogy ezt acélt jól szolgálta a rendezvény, a diákok értik, érzik a műveket, s ahogy most, később is jó tolmácsai lehetnek az irodalomnak. A zsűrinek — Benjámin László kétszeres Kossuth-díjas költő, s Kovalovszky Miklós, a nyelvtudományok kandidátusa is a bírálók között volt — kilenc prózamondó és 18 szavaló közül kellett kiválasztani a legjobbakat. A próza győztese Budai Júlia lett, Palágyi István a második, Balogh Katalin és Szabó Katalin pedig a harmadik-negyedik helyet érdemelte ki. Chikán Ágnes egy Radnóti- és egy Illyésvers szép tolmácsolásával vitte el a versmondás pálmáját, utána Fejes Katalin, Hajós Terézia, Tandi Lajos következett a rangsorban. A verseny minden részletét híven őrzi a magnószalag; s egyéb tanulságok mellett arról is vallhat, hogy az ilyen versengések legfőbb győztese mindig maga az irodalom, a szép magyar szó, igaz gondolat. az illetékes ZAVARTALANUL UTAZHATNAK I AKÖV — kontra utasok címmel lapunk március 31-i számában cikket közöltünk a szegedi autóbuszközlekedésről. A többi között szóvá tettük a gumigyáriak panaszát is, miszerint reggel 7 órától déli 1 óráig nem tudnak utazni a Marx tér és a gumigyár között kielégítően. A helyközi járatokon a helyi bérletet nem fogadják el, s így a délelőtt folyamán utazni csak 2 forint viteldíj megfizetése ellenében lehetséges. Cikkünkre válaszolt most Zahumenszky József, az Autóközlekedési Tröszt vezérigazgató helyettese. A többi között ezeket írja: „Megállapítottam, hogy a Marx tér—gumigyár viszonylatban szórványosan jelentkező helyi utas a távolsági utasok elszállítását a helyközi járatokon nem veszélyezteti. Ezért a helyközi járatokon reggel 7 és déli 13 óra között a helyi bérletjegy elfogadása és a helyi megállóhelyeken a menetrend kifüggesztése, valamint a járati autóbuszokon az oldal iránytablák elhelyezése iránt intézkedtem. Remélem, hogy ezen intézkedéssel a panaszokra okot adó körülmények megszűnnek." sorbaállás gyerekkocsiért „Kicsi — kocsi nélkül" címmel lapunk május elsejei számaban szóvá tettük, hogy Szegeden a kismamák valósággal sorba állnak sport gyermekkocsiért, de hiába, mert nem kapnak. Miskolcon egy ktsz; Debrecenben egy gyár készíti és a Sportszer kereskedelmi Vállalat hozná forgalomba ezeket a kocsikat, ha lennének. Cikkünkkel kapcsolatban válaszolt Fekete Sándor, a Csongrád megyei Vegyes Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. A többi között hangsúlyozza, hogy a gyermek sportkocsival kapcsolatos panasz teljesen jogos. „A vásárlók igényeit a hazai gyártmányból megközelítően sem tudjuk kielegiteni. A Triál Sport-, Játék- és Hangszerkereskedelmi Vállalattól kapott információ szerint a gyermek sportkocsikat importból kell beszerezni és csak korlátozott mennyiségben tudják a szállítmányt a kiskereskedelem rendelkezésére bocsájtani. A tájékoztatás szerint május második felében érkezik újabb szállítmány de továbbra is választék nélkül, korlátozott számban tudják csak a vásárlókat kielégíteni." A Hungária Szálló és Étterem Vállalat jelentős hitelt — tíz millió forintot — vett föl arra, hogy a Royalszállót felújítsa, valamint egy négyemeletes szárnyat építsen hozzá. A kivitelezési munkálattal a Szegedi Építőipari Vállalatot bízta meg. Az építőipari vállalat felszólította a beruházót: 1968. január 15-ig ürítse ki az épületet, hogy a fölvonulási munkák megkezdődhessenek. A kiürítést a beruházó határidőre teljesítette, de az építkezés nem indult meg. Helyette egy négyhónapos vita kezdődött arról, hogy a tetőszerkezethez milyen anyagot használjanak fel? A vita a napokban ért véget és a döntés megszületett: a tetőszerkezetet monolitbon födémből fogják elkészíteni. Ügy gondoljuk azonban, hogy a vita ideje alatt a Royal-szálló több tízezerforintos forgalmat bonyolíthatott volna, s így ez a négyhónapos késedelem elsősorban a beruházót érintette érzékenyen. Az építkezés Ütemét más is gátolja. Mint Barna György, a Szegedi Építőipari Vállalat igazgatója mondotta, kevés a betonacél, holott csak a Royal építéséhez annyi tonnára lenne szükség, amennyit a vállalat a tavalyi évben felhasznált A másik, pillanatnyilag még égetőbb probléma a munkaerőhiány. A vállalatnak elsősorban kőműves szakmunkásokra lenne szüksége, de más szakmunkásokat is szinte korlátlan számban tudnának alkalmazni. A következő hónaptól lényeges javulást várnak minc} az anyagellátásban, mint a munkáskezek gyarapodásában. Gátolja az építkezés megkezdését az is, hogy a DÉLTEX lerakata még mindig nem költözött ki a szálló épületéből. Gondot okoz továbbá, hogy az építkezést a Kölcsey utcából kell lebonyolítani, mivel a Kelemen utcát nem lehet lezárni az ott áthaladó villamos miatt. Az építkezés határideje 1969. május 30. Egy évnél valamivel több áll az építők rendelkezésére. Ez alatt az idő alatt kell számtalan nehézséget, problémát leküzdeni. De ahogy Barna György igazgató megjegyezte: a vállalat vizsgafeladatának tekinti a Royal építését, s ezért mindent elkövet a határidő betartásáért. Közeledik a nyár, külföldiek és belföldiek ezrei érkeznek Szegedre, és a férőhely kevés. A Szegedi Építőipari Vállalaton múlik, hogy jövő év júniusra új, korszerű szállóval gazdagodjon városunk. Forró Péter Kezdődik az üdülés Csütörtökön és a kővetkező napokban 6519 beutalt indul útnak a SZOT üdülőkbe. Ebben a számban már szerepelnek azok is, akik a csak nyári, idényjellegű üdülőkben jutnak hozzá ehhez a kedvezményhez, mert ezen a napon megkezdődik a szakszervezeti üdültetés főidénye. Október elejéig most már 87 üdülőtelep ad átmeneti otthont megközelítőleg 160 ezer beutaltnak. Ezen belül a családos üdülést csaknem 19 ezer felnőtt és több mint 13 ezer gyermek élvezi, az üdülöszanatóriumokba — Balatonfüredre, Hévízre és Parádra — pedig több mint négyezer dolgozó kap beutalást A SZOT-hajók — Budapesten a Visegrád, Esztergomban a Deák Ferenc — kabinjaiban több mint 3600, főleg vidéki dolgozó váltja majd egymást. Üzemelnek az öntözök Cseresznye 24, földieper 50 forintért Szerte a határban mindenütt üzemelnek az öntözőberendezések. Elsősorban a kertészetet locsolják, látják el üdítő vízzel. Jelenleg az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén egy kivételével valamennyi fővízkivételi mű üzemel. Két napig javították a kurcal vízkivételi művet, s tegnap fejezték be. összesen 84 ezer hold műszakilag berendezett területet tartanak nyilván és 6 ezer hold halastavat. A szerződött terület 40 ezer hold és 3500 hold halastó. Ennyire juttatnak majd vizet a mezőgazdasági nagyüzemek. Igaz, mintegy 10 000 hold vízdíjmentes terület is van, s részben már ebből több ezer holdat öntöztek. Az igazgatóság területén általában a kapacitás 43—45 százalékát használják ki. Az idei esztendő úgy látszik kivételes lesz, hiszen olyan növények is öntözésre szorulnak, amelyeket rendes évjáratban száraz szakaszosan termesztenek. Az idény megkezdése előtt 2118 hold gabonára és 3000 hold legelőre jutott el az öntözővíz. Ilyen még nem volt ezen a tájon. Általában a kora tavaszi kertészeti termékek öntözésével kezdődik az idény, de a szigorú és esőtlen tavasz ezt megkövetelte, összesen 15 ezer holdat öntöztek meg, ebből 4 ezer 26 hold rizsterület. Nagy segitseget jelent az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság munkájában négy vízgazdálkodási társulat, köztük a Szeged és Környéke Vízgazdálkodási Társulat is. A szegedi táj, a szegedi és Szeged környéki gazdaságok egyre több primőrt kínálnak. A2 üzletekben nem hiányzik már a földieper, cseresznye, paprika, uborka sem. Igaz. leginkább mégcsak mutatóba vásárolják, hiszen a földieper kilója 50 forint, az uborkáé 28, a cseresznyéé 24 forint, a paprika darabja 3 forint, a hegyespaprikáé pedig 2.5Ó forint. Naponta 50—100 kiló földiepret, 50—100 kiló uborkát vásárol fel a MÉK és juttat et az üzletekbe. A jövő héten nagyobb menynyiségben kerül majd piacokra. Tart még a karalábé exportja, bár csökkent az érdeklődés. Salátát sem szállítanak külföldre, a múlt héten leállt az export és a tervezett 9 millió helyett 5 és fél milliót vettek eddig át. Legközelebb a korai fejeskáposztával jelentkezünk a külföldi piacokon. A szegedi termelőszövetkezetekben befejeződött a kukorica vetése. Most a növényápolás következik. Május elseje után megkezdték a lucerna első kaszálását, összesen 1500 holdról vágják a takarmánynak valót. Tart a borsó gyomirtása, kapálása, valamint a takarmányrépa sarabolósa. CSÜTÖRTÖK, 1968. MÁJUS 9.