Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

Szeged bolygói 9. Bordány A dorozsmai tanyák meszszire elnyúltak, több település alakult belőlük, így Bordány is, a hajdani Dudáskápolna, amelyből Kistemplom-tanvaközpont, végül az egyik dűlő nevéről Bordány lett. Jómódú, hangulatos, fiatal falu, hiszen 1950-től önálló. A hat utcában sok az új ház. modern bútorokkal, parkettázott szobákkal. Sokan építkezni akarnak, jönnek a határból befelé, csak legyen elég porta. Tanyák, villanyfényben A falukép: tanácsháza, templom, korszerűtlen művelődési otthon, csinos park, felszabadulási emlékművel, három bel-, és három külterületi iskola, fogorvosi, körzeti orvosi rendelő, egészségház, gyógyszertár, pártház, takarékszövetkezet, mozi, posta, törpe vízmű, tűzoltószertár. felvásárlótelep, 8 üzlet, köztük presszó, cukrászda. kisvendéglő, férfinői fodrász és 12 magánkisiparos. összesen 743 ház tartozik a faluhoz, ebből 306 van belterületen. A 6341 hold közigazgatási terület 2771 lakost tart el. 1446-an mezőgazdaságban, 150-en pedig az Iparban keresik kenyerüket Egy közös gazdaság, három termelőszövetkezeti csoport gazdálkodik, jellemző az intenzív kultúrák termesztése. 594 holdon szőlő, 421 holdon pedig gyümölcsös díszlik. Meghonosodott az őszibarack, a fűszerpaprika. szamóca, spárga. Évenként 25—30 ház épül, s ami még néhány évvel korábban nem volt jellemző, a termelőszövetkezeti tagok ls egyre inkább építkeznek. Rádióból 530, televízlóból 115, személygépkocsiból 50, nagymotorból 197 van a faluban. A takarékban pedig 5 millió forint. Igen jó az átlag-életszínvonal: 8—10 emberről tudnak, akik saját hibájukból nem viszik semmire. A tanyákat villamosítják. Sokszor tízezer forintot is fizet érte egy-egy gazda, de nem sajnálja, megéri neki. Elmúlt a szegénység Korábban Bácskába, Bánátba, meg ahol munka kínálkozott ment a falu 50—60 százaléka. Csak így lett meg szűkösen az esztendei megélhetés. Néhány évtizeddel előbb házak alig voltak, meg egy-két kerékpár. A homok nem tartotta el művelőjét, si lányán hozta az áldást. Szorgalmasak, fogékonyak a bordányiak. Szegedről egy Szögi nevű kertész ajánlotta eleinte az őszibarackot a 40-es évek elején, kitanulták, az 50-es évek közepén felfutott a spárga, néhány éve a fűszerpaprika és a szamóca'. A Munkásőr Tsz elterjesztette a fóliákat, az új termelési eljárások, módszerek hamar megragadtuk, ma már bizonyságul szolgálnak, hogy a homokon ls megterem a 20 mázsás holdanként! búza, vagy burgonyából a 140 mázsa holdanként a gyümölcsfák között. Erősödnek a közös vonások, szép példáit a három termelőszövetkezeti csoport közül leginkább a Mező Imré-ben találjuk. Elmúlt a szegénység. Az igyekvő családok könnyen megkeresik évente a 60—80 ezer forintot Feltörekvő a falu, 16 mezőgazdasági végzettségű, jó szakembere van. A pénzt, a vagyont szeretik, az adófizetők 25—30 százaléka szívesen elfelejtené az állam Iránti kötelezettségét, holott bőven van a takarékban. Álla bál Nagy ünnep a búcsó. Messzi vidékekről jönnek, külföldről is a rokonok, hozzátartozók. Napokkal előbb készülődnek, meszelik a házakat levágják a birkákat minden második háznál egyet A bazárosok felvonulnak, sergő, körhinta, lánchinta nem hiányzik, szóval áll a bál. Már hetekkel előbb kimérik a helyet, ki hova rakhatja a sátrát A templomkertben megindul a körmenet, 2—3 napig tart a szíves vendéglátás. Az utcákat ellepik a gépkocsik, ekkor, augusztus 20-án rendezik meg a hagyományos mezőgazdasági kiállítást és borversenyt Növényvédő gépektől kezdve bármilyen termékig maszekok, lakatosok stb., földszöv, tszcs bemutathatja itt áruját A hagyományok, szokások pusztulóban, elfelejtődtek már a tanyai bálok, citerázgatások, a cicázás. Leginkább a lakodalomban őriznek még ilyet; a házkerülést Hajnalban felkerekednek a vendégek üvegekkel és a zenekar kíséretében megkerülik a házat amíg a reggelihez megterítik az asztalokat a szobákban. Kötélből, karókból sorompót csinálnak. aki átlépi, váltságdíjat fizet ami a zenészeké. Fiatal legények felmásznak a szalmakazalra, s ott muzsikáltatják magukat, ha a banda is olyan ügyes, elkíséri. A lakodalom itt is kettős, egyik szombaton a lányos háznál, máslkon pedig a fiúnál. Sorsok Jó a homok. Tisztességet vár, szakértelmet követel. Különben szomorítja a gazdát. Igy járt Szilágyi István, aki egy távoli tanyán lakik. Az akarata meglenne a korszerűbb termeléshez, de valahogy minden kifordul a kezéből. Fűszerpaprikával, őszibarack-telepítéssel próbálkozott, de nem megy. Valamikor jómódú gazdasága volt, most tönkrement, 21 ezer forint az adóhátraléka. Hiába, az akarat itt kevés. Két asszony a tanyákról, a Dobó István Termelőszövetkezeti Csoport tagjai. Farkas Istvánék 22 esztendős házasok. A semmivel kezdték, csőszkunyhóban laktak. Ezt mondja az asszony: — Szegények voltunk. Elsők között telepítettünk őszibarackot. Itt nőttünk a homokon, tudtuk, mennyi munka vár ránk. Más az, ha valaki csak beleül a készbe, vagy pedig úgy szerzi két kezével. Nagyon megdolgoztunk a vanért Módos tanya, beállott szőlő, gyümölcsös, garázs a Moszkvicsnak, motor a fal mellett. Tisztaság, rend, anyagilag megelőzöttek, építkezni akarnak a faluban. Az asszony lába kegyetlenül, durván visszeres. — Csak a dologra' van idő. örül, ha vasárnap pihen az ember. Ördög Kálmánéknál más a helyzet Idősek, öregek. Az ember jehovát imádja. Az asszony mondja: — Nem kell televízió, rádió, miből is telne, így jó, ahogyan van. Itt a tanyán. Ennivalónk van, ruhánk Ls annyi, hogy el tudunk menni az ember elé. Szőlő és 15 őszibarack-, 4 —5 almafa árvul a birtokon. A tanya nagy, elhanyagolt. Pusztuló, rozzant öreg gazdaság. — Nincsen igényűnk, megtakarított pénzünk se. Talán ezer forint. Sehova se já-„ rok, csak a búcsúba. Mindkét asszony boldog. Igaz, erről meg se kérdezték őke' Sz. Lukács Imre Leningrád légikikötő Leningrád a Szovjetunió egyik legnagyobb légikikötője lett Üj légiközlekedési útvonalak nyíltak meg, amelyek a várost Koppenhágával és Londonnal, Berlinnel, Stockholmmal és Amszterdammal, Párizzsal, Varsóval kötik össze. Az új vonalakon „TU—134", „TU—104" és „IL—18" gyorsjáratú, kényelmes gépek teljesítenek szolgálatot Vitaférum a népfrontban Interjú dr. Földi Mihály professzorral Két héttel ezelőtt a Hazafias Népfront IV. kongreszszusán az Országos Tanácsba, majd a tanács első ülésén az elnötkség tagjai sorába választották dr. Földi Mihály egyetemi tanárt, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Il-es számú belklinikájának igazgatóját. E magas tisztséggel nemcsak a tudományos munkát és a gyógyítást végző, ugyanakkor a közügyekkel is törődő professzort becsülték meg, hanem személyében a szegedi értelmiség egyik jeles tagját bízták meg, hogy képviselje a népfrontban a Tisza-parti város értelmiségét is. Sőt, nemcsak Szegedet, hanem egész Csongrád megyét Budapesten az országos, itthon pedig a megyei elnökségben. E társadalmi megbízatás felelősségteljes többletfeladat, amit szívesen vállal a köz érdekében. — Mivel a Hazafias Népfront elsősorban nyílt társadalmi fórum, ennélfogva egyre inkább olyan vitafórummá kell tennünk, amelyben a legkülönbözőbb társadalmi problémák minél szélesebb körben helyet, megfogalmazást, kezdeményezést kapjanak — mondotta a professzor. — Megemlítem — folytatta —, hogy a kongresszuson igen termékenyítőleg hatott az albizottságok munkája: nagy hozzáértéssel kidolgoztak egy-egy olyan témát, ami leginkább foglalkoztatja társadalmunkat Például az ifjúság kérdését, ami itt Szegeden, ahol sok a munkás- és értelmiségi fiatal, különösen aktuális. Ehhez kapcsolódik a szocialista hazafiság és más nevelési feladat mélyreható ldEgy fegyelmi végeredménye Nem maradhat tovább pedagógus Oúi cázi$ A kazah régészek hipotézise szerint a Szir-Darja (Közép-Azsia) középfolyásánál levő dombok ősi oázist rejtenek magukban. ahpl valaha Al-Farabi, a nagy tudós élt <870— 950). A munkalatok során kitűnt, hogy Kazahsztán területén ez a legrégibb, mesterségcsen öntözött oázis körülbelül 25 ezer hektárnyi területet foglalt cl. A kutatók csupán a Szir-Darja jobb partján 50 település romjait jelölték meg a térképen. Közülük néhány település az időszámításunk első századaiban keletkezett. Ugyanitt mai mértékkel mérve is hatalmas öntözőrendszerek nyomaira bukkantak. A tudósok remélik, hogy az ásatások lehetővé teszik a legendás hírű otrarai könyvtár nyomainak felfedezését. A hagyományok szerint Otrarában ritka kéziratgyűjteményt őriztek, amely 1218-ban pusztult el, amikor Dzsingiszkán csapatai tönkretették az oázist. A háború utáni években Kazahsztán déli részén 1000 kilométeres sávban 100 ősi település romjait fedezték fel. Ezeken a településeken a tizedik-tizenharmadik század között virágzott a legjobban ÍZ élet. DÉL-MAGYARORSZAG VASÁRNAP, 1968. MÁJUS 5. Ha megkérdeznének egy szülőt: mit szólna, ha gyermekét egy olyan pedagógusra bíznák, akit elmarasztaltak már garázdaságért, aki nem restellte többször is jogtalanul használni a közvagyont, akiről az a hír járja, hogy inkább elszaladnak előle az emberek, semhogy találkozni kényszerüljenek vele, akiről egyik kartársa azt nyilatkozta, nem vállalja vele tovább a közös munkát, akit egy termelőszövetkezet felelős vezetői egyszerűen nem voltak hajlandók beengedni a tsz területére, s akinek egyáltalán, mindig valami „zűrös ügye van" — a válasz alighanem ez lenne: isten ments egy ilyen embertől! Sajnos a fenti — meglehetősen hosszú kifogáslistát magában foglaló — kérdést tényleg fel lehetne tenni, mégpedig az egyik Szeged környéki nagyközség szakközépiskolájának diákjait nevelő apák-anyák volnának jogosak e kérdés feltevésére. Hogy ki is ez a sok — túlságosan is sok — vonatkozásban kompromittált pedagógus? Mint mondottuk róla, tanár, mégpedig főiskolai végzettséggel rendelkező, a mezőgazdasági ismereteket elméletben és gyakorlatban oktató tanár, aki néhány társával együtt tanítja a rábízott szakközépiskolai osztályokat. Tanítja? Már ez a kérdés sem egészen jogos vele kapcsolatban, mert azó esetében Inkább csak tanitgatásról lehet beszélni, hiszen — ezt egyébként több írásos dokumentum igazolja — pedagógusi munkáját is hiányosan, több okból kifogásolható módon végzi. Hogy mást ne mondjunk, gyakran megesik — legyünk pontosabbak: megesett —, hogy óravázlat nélkül tartotta meg óráit, s osztályozási elvei is enyhén szólva liberálisnak tűntek, arról nem is beszélve, hogy olykor — más „elfoglaltsága'" miatt — egyszerűen otthagyta a rábízott tanulócsoportot. (Emiatt az iskola igazgatója annak idején írásban is figyelmeztette.) Tanárnak, pedagógusnak ilyenformán nem a legkiválóbb cikkünk (negatív) hőse. Mindez azonban még nem volna olyan nagy baj, ha legalább embernek más, törvényt, szabályt tisztelő valaki volna. De nem! S tulajdonképpen ez a magatartásából fakadó fő gond: éppen emberi mivoltában „vívta ki" nemcsak pedagógustársai, de a község jó néhány más dolgozójának ellenszenvét is. Ez az ellenszenvkihívás — mint bevezetőnkben már jeleztük — a legváltozatosabb formában történt. Csak néhány nevén nevezett példa: belekeveredett egy orgazdasági ügybe — épülő házához kellett néhány fadarab „állami készletből" — belekeveredett egy adó be nem vallási hercehurcába — tyúkjainak tojástermése maradt egy ideig „adómentes" —, emellett minden lelkiismeretfurdalás nélkül használta a már emlegetett szövetkezet ládáit, tyúkketreceit, s arra sem volt rest, hogy Ugyancsak írásos engedély — izámla — nélkül hazahordasson néhány mázsa burgonyát a tsz készletéből... Szép kis lista! S ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a maga, faluszerte ismert, izgága módján léptennyomon kritizálta-becsmérelte a tsz vezetőit, azok munkáját, Irányítási elveit, akkkor aligha mondhatjuk, hogy (negatív) hősünk valami nagy népszerűségnek örvendett szűkebb pátriájában. A szövetkezet elnöke, föagronómusa ki is jelentette: nem engedhetik meg, hogy a tsz területén továbbra is dolgozzon, hogy mint a mezőgazdasági szakközépiskola tanára az oktatási célokra kijelölt földeken — úgymond — „megjelenjen"! Nem nehéz ezek után már kitalálni, hogy vizsgálat, egy hosszú délutánon át tartó „hogy is volt csak"-játék követte az elméleti és gyakorlati jellegű tettsorozatot, majd a hivatalos faggatózás után nemrégiben megszületett a döntés: a ládák, tyúkketrecek használója nem maradhat tovább pedagógus. Magyarán: felmondanak neki! S éppen azért neki, mert a következő tanévben kevesebb tanulócsoportot indít az iskola, és a szaktanárok közül — nem nehéz kitalálni miért — éppen az ö munkájára nem számítanak tovább. Vonjuk le végül a tanulságos ügy tanulságait? Vessünk még papírra holmi „általánosan elvi" alapvetést? Felesleges! A história (negatív) hősének története minden vonatkozásban önmagáért beszél.' a. l dolgozása. Részletekről nem teszek említést — ez lenne az adott vitafórum feladata. Vagyis konkrétan Csongrád megyében, éppenséggel Szegeden ki kell alakítani egy marxista szellemi centrumot — miként ezt a párt megyei bizottsága korábban már elhatározta —, amely nemcsak helyben töltené be állásfoglalásaival, ifjúságot irányító javaslataival, kényes pontokat is elemző feltárásával funkcióját, hanem hatósugarába vonná az egész Alföldet. Ilyenformán tömegbázist teremteni — ezzel segíteni a part politikájának megvalósítását. — Vannak elgondolásai a vitafórumok gyakorlati megvalósítására? — Igen, tulajdonképpen olyan kerekasztal konferencia-szerű megoldásra gondolok, amelyek már ismertek a televízióból, népszerűek, hasznosak és beváltak. Ezekre nemcsak helyi szakembereket, hanem az országos szervek képviselőit is bevonjuk. Másik példát említeki itt van az olajipar. Ez Szegeden és egész Csongrád megye perspektívájában is nagy kérdés. Kitesszük erre az „asztalra" az olajipar helyi, társadalmi, politikai vetületeit: az egészségügyi szükségleteket, az iparrendészeti, az út, a lakás és egyéb vonatkozású kérdéseit A meghívott hallgatóság veti fel a problémákat, és ezekre vagy rögtön választ kap, vagy számontartjuk a szorgalmazzuk, mint megoldható feladatokat — Ez már a népfront konkrét megyei terve? — Pontosabban előzetes elgondolásai. Már beszéltünk a népfront vezetőségében, hogy a mozgalmi-szervezési munkánkat miképp lehet jobban kiaknázni, éljünk a lehetőséggel és a szükséglettel. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a megyei képviselőcsoporttal, ilymódoo rendszeresen tudomást szerzünk a választópolgárok által feltárt problémáidról, s mindig a legaktuálisabb kérdéseket tűzzük majd vitafórumaink elé. Természetesen arra vigyázunk, hogy ezek Q megbeszélések ne csupán általánosak legyenek, hanem konkrétak, a téma tárgyi, gyakorlati megoldását segítő fórumok. A lakosságtól szerzett értesülések alapján tanulmányozzuk a városi és járási területek legégetőbb problémáit, s ezekre hívjuk fel a helyi népfrontbizottságok figyelmét. Vagyis a falutól a megyéig, a periférikus gondoktól az egész területet átfogó gondokig terjed figyelmünk. Így teremtődhet a népfront körül a még nagyobb tömegbázis, kapcsolat a lakossággal, mert minél szélesebb körben vitatkozunk, annál Inkább hasznosítjuk a „népfrontos lehetőségeket" előremutatóan és célzottan: ott és azokkal, ahol az adott probléma megoldást sürget. Jöhetnek jelzések kulturális életünk ezernyi ágából, az iparból, a mezőgazdaságból, Legközelebb például a megyei népfrontbizottság elnöksége egy termelőszövetkezetben ül kerekasztalhoz és az ott szerzett tapasztalatokat hasznosításra továbbítjuk az illetékesekhez. Tehát az eddig ls eredményes munkát akarjuk továbbfejleszteni, erre adott ösztönzést a kongresszus, ezt kívánja tőlünk a közérdek. M. T.