Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

HL Szívesen tűrt kellemetlenségek A lig hogy kiér az utcára az ember, máris kellemetlen­ségek érik: nekiszalad a kapu előtt hagyott KUKA­edénynek, néhány lépéssel arrébb belebicsaklik a lába egy gödörbe, ami a legutóbbi vezetéképítésből maradt az aszfalton, azután elsuhan mellette az olajosok egyik tíztonnás autószörnye, s szeme-szája máris tele porral. Nem is mondom tovább a kellemetlenségek sorát, se vége, se hossza nem lenne. Meg kell az embert a gutának ütnie! Vagy talán mégsem? Ne vegye senki tolakodásnak, hogy magammal példá­lózom, de én sem vagyok másnál kevésbé peches szegedi polgár. Bár amikor évekkel ezelőtt a Debreceni utcába költöztem, még nem tudtam ezt. Boldog voltam az albér­lettel. Azután rövidesen jöttek az illetékesek, hogy itt ez az ütött-kopott téglajárda, jó lenne felszedni. Felszedtük. Azután hónapok múlva jöttek az útépítők is. Addig a ho­mokon és a salakon jártunk. Mire kész volt az aszfalt, Hajnóczy utcai lakos lettem. A Hajnóczy utcában aikkor már régen aszfaltjárda volt. S mit ad az isten? Nem ki­nézték éppen azt a kis földszintes házat, amiben laktam? Nem is egy: két emeletet teremtettek rá az építők. Na nem úgy, mint az isten — hat nap alatt —, nekik két tel­jes esztendő kellett hozzá. A mész, a cement, a tégla vala­mennyiünk személyhs ismerőse lett. Mire elkészült azon­ban az építkezés, engem az Odessza-negyedbe vezérelt sorsom. A szép, új pontházak kívül-belül ragyogtak már, csak éppen se út, se járda nem vezetett még hozzájuk. Következő tavaszra jöttünk csak egyenesbe, bár ha jól tudom, a Csanádi utca úttestje még most sem az a hű, de nagyszerű! Szóval őszintén egyflttérzek minden szegedi polgárral, aki átesett már hasonló megpróbáltatásokon. S ki nem esett még át városunk lakói közül? Most például éppen a Lepin körút környékieket tisztelem mód felett, s ez nem tréfa: valóban nagy megértés, őszinte türelem kell ahhoz manapság, hogy az ember kibírja az építkezésekkel járó tengernyi kellemetlenséget. Ha összeadnánk a bosszanko­dás perceit vagy annak a munkának az óráit, mely a la­kás és a háztájék ilyenkor még nagyobb erőfeszítésre késztető takarításával jár, csillagászati szám jönne ki. De én azt mondom, inkább célszerű azt a sok újat, szé­pet, kellemeset számba venni, ami az építkezések, a kel­lemetlenségek következménye. S tudom, végülis ezt teszi minden szegedi! Kevés város lakói szeretik annyira pátriá­jukat, mint mi. E szeretetnek mély gyökerei vannak, hi­szen a nagy árvíz után, mely Szegedet elpusztította, nagy­apáink, apáink alig 70—80 éve gyűrköztek neki, hogy a várost újra felépítsék. Ma pedig már mi magunk építjük sajátmagunknak és utódainknak. Valljuk meg őszintén: az új nagy gyárak, a bérpaloták, a szabadtéri játékok, avagy az olajmezők nélkül most már el sem tudnánk kép­zelni Szegedet. Régi igazság, hogy a rendetlenségből lesz a rend, előbb rombolni kell, hogy azután építeni lehessen. Ugyan miért volna ez másként egy város fejlődésében? Mert hogy csak az előbb elmondott példáknál maradjak: a Debreceni utca s vele együtt még sok-sok külvárosi utca járdáját aszfalt borítja már; a Hajnóczi utcai emeletráépítésen kí­vül a házak tucatjaira kerültek a múlt években új eme­letek, mondogattuk is, hogy egy fejjel megmagasodott a város; elkészült Szeged első lakótelepe, az Odessza-negyed, s azóta már épül a második is, Tarjánban. A tanács, na­gyon helyesen, a körúton belül most összpontosítva hozza helyre az utakat, cserélteti ki a legkülönbözőbb vezetéke­ket. Elkerített járdákat, feltúrt útátjárókat, kátyúkat, tör­melék-kupacokat kell az embereknek naphosszat kerül­getniük a városban. S hogy közben lehetne gondosabban is ügyelni a járó-kelőkre? Az igaz. De még inkább igaz, hogy a sok kellemetlenségből végülis az eddiginél szebb, gazdagabb, kényelmesebben lakható Szeged születik. I smervén Szeged mostani ötéves tervének céljait, s a negyedik ötéves terv már alakuló elképzeléseit, biz­tosak lehetünk benne mindannyian, hogy ez a város még az eddiginél is nagyobb fejlődés előtt áll. Nincs és nem is lehet vége a „felfordulásnak". Az erősödő ipar, a lakosság növekedése, s ami ezekkel együtt jár: a kereske­delem, a közösségi szolgáltatások tökéletesedése, egy szó­val a városiasodás, újabb és újabb építkezéseket tesz szük­ségessé. Nem kívánhatunk tehát magunknak soha jobbat, mint még sok-sok ilyen szívesen tűrt kellemetlenséget, mint ezek a mostaniak is. FEHÉR KAIJWAN VILÁG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK! DÉL-MAGYARORSZÁG A M A G Y A R SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 58. évfolyam, 104. szám Ara: 1 forint Vasárnap, 1968. május 5. Diplomáciai megbeszélések Párizsban A VDK és az USA képviselői külön-külön tárgyaltak a francia külügyminisztériumban Az Egyesült Államok és a rizsi fődelegátusa megbeszé- megfontolások játszanak VDK diplomatái szombaton lést folytatott Étienne Ma- közre: a francia hatóságok reggel érintkezésbe léptek a francia külügyminisztérium­mal az amerikai—vietnami előzetes megbeszélésekkel kapcsolatos gyakorlati prob­lémák megvitatására. Mai Van Bo, a VDK pá­(Folytatás Xuan Thuy miniszter képviseli a VDK-t az Egyesült Államok kormányképviselőjével folytatan­dó párizsi tárgyalásokon. nac, külügyminisztériumi fő- szeretnének tisztviselővel, az ázsiai osz­tály igazgatójával. Az amerikai nagykövetség telefonon lépett érintkezésbe a francia külügyminisztéri­ummal Az AFP leszögezi, hogy a francia fővárosban nem ve­szik szószerint a május 10-i dátumot Valószínűnek tart­ják, hogy az első ülésre hét­főn, május 13-án kerülhet sor. A francia külügyminisz­térium tisztviselői szomba­ton délután külön-külön tár­gyaltak a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és az Egyesült Államok párizsi diplomáciai képviseleteinek megbízottaival. A megbeszé­lések a külügyminisztérium épületében zajlottak le. Mint a UPI tudósítója rá­mutat. számos lehetőség me­rült fel. A francia kormány megbízottai az amerikai hír­ügynökség szerint kijelentet­ték: amennyiben Hanoi és Washington képviselői egyetértenek, úgy a francia kormány szívesen venné, ha a megbeszélésekre Párizs környékén kerülne sor. Eb­ben elsősorban biztonsági mindenfajta 2. oldalon.) Csehsziovák— szovjet tárgyalások A szovjet fővárosba érke­zett csehszlovák küldöttség tagjai — Dubcek, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, Cernik, a csehszlo­vák kormány elnöke, Smrkovsky, a csehszlovák nemzetgyűlés elnöke és Bi­lak, a Szlovák KP Központi Bizottságának első titkára — megkezdte tárgyalásait a Szovjetunió képviselőivel. A segítés forintjai A vietnami nép iránt ha- ezer forintot gyűjtöttek ösz­zánkban hónapról hónapra sze tranzisztoros rádiókra, új és új formában nyilvánul De ugyanígy segítettek a meg az együttérzés, a segí- Szegedi Ecset- és Seprűgyár teni akarás. A KISZ KB fiataljai, felhívására nemrég kezdő- A textilművekben Veled dött a tranzisztor-akció. Az- vagyunk Vietnam címmel óta mindössze néhány hét rendeztek gyűjtőakciót az telt el, és Szegeden a KISZ- elmúlt hónapban. A munká­fiatalok is vietnami műsza- sok áldozatkészsége révén kokat, gyűjtéseket rendez- 23 ezer forint gyűlt össze. A nek- Kenderfonó és Szövőipari Az elsők között a 10. Vállalat központi gyárában, AKÖV, valamint az Autó- valamint a szegedi kender­javító fiataljai tartottak vi- fonó gyárban vietnami va­etnami műszakot. Az autó- sárnapot tartottak. A ken­közlekedési vállalatnál öt te- derfonógyáriak áldozatkész­hergépkocsit bontottak szét, ségből 100 tranzisztoros rá­s az ezért kapott összeget dióra tellett, mintegy 93 es fizették be a vietnami nép félezer forintot fizetett be megsegítésére. Az autójavító a gyár a Vietnam megsegí­vállalatnál napok alatt 12 Paprika, uborka, karalábé Napról napra nagyobb a választék primőrökből a sze­gedi üzletekben. Mostanában kínáltak már paprikát, uborkát és karalábét. Igaz, nagyobb tételekben csak né­Egyre több .Dél~.B.aranyában mór meg­a primőr kezdték a cukorborsó szedé­sét. Megyénkben még pár napot várat magára. A csa­padékszegény tavasz sem "asjuuu -i a ••• - u kedvez a borsó fejlődésére, hány nap múlva számíthat- MLK-nei. A jovo net Köze- Mindenesetre a hét közepén nak uborkára és paprikára Pen * végfn, azonban mar bővüI a primőrválaszték, hi­is. mégis a kínálat tart. A nagyobb tetelekben kerül a szen a cukorborsó mellett mihalytelekiek a retek után fogyasztókhoz és az ara is már a korai földieperre is most uborkával kedvesked- csökken. A szabadföldi nek a vásárlóknak. Az üve- uborka megjelenese előtt gek alatt hagyományos már mintegy 40—50 vagon uveg­az intenzív termesztés, a re- hazi uborkát vásárol fel a tekkel egy időben ennek is MEK. helvet szorítanak, amikor a Tart még a salátadöm­retek kifut, követi azt a ping. Deszk, Tiszasziget, Üj­piacon az üborka. A Felsza- szentiván, Szőreg. Kübekhá- területen termesztik a sze­badulás Termelőszövetkezet za körzetéből már 6 millió gedi tájban, s ezen a tava­is szállított már ebből az fej salátát adtak el. Bőven szon csupán Bordányban igen keresett árúból az üz- kínálja a föld, s egy kicsit megközelítőleg 200 holdon _ letekbe. Ezekben a napok- az ára is lement, összesen * ban mintegy 100 mázsa fel- 9 millió fej átvételére szá- közösben es haztájiban ­vásárlására számítanak a mítanak a szakemberek, díszlik ez a gyümölcs. lehet számítani. Először az újszegedi kertekből kezdik meg a szállítást, később Forráskút, Zsombó. Bordány és Szatymaz szamócaterüle­teiről. Évről évre nagyobb tésére létesített alapba. A szegedi ruhagyárban a Zója és Tömörkény ifjúsági bri­gádok indították azt a gyűj­tőakciót, amelynek befejez­tével a gyár 30 ezer forin­tot fizethetett be rádióvá­sárlásra. A tranzisztor-akció szege­di eredményeiről aligha le­hetne pontos végösszeget kö­zölni. Nem lehet eldönteni azt, hogy mennyit tesznek ki az összegyűjtött forintok, hiszen napról-napra új kol­lektívák, üzemek teszik hoz­zá a maguk részét a közös összeghez. A nagyüzemek, vállalatok, piellett a kiseb­bek is jelentkeznek: a Szá­mítástechnika és Ügyvitel­tervező Vállalat alig 50 fős KISZ alapszervezete ezer forintot, a Divatszabó Vál­lalat munkásnői ugyanennyit küldtek. A József Attila Tudományegyetem hallgatói 9 ezer forinttal segítették az akciót. A Pannónia szőr­mekonfekció gyárban a fia­talok ötezer forintot gyűj­töttek össze a tranzisztor­akcióban. Anyák napja Félek, hogy nem tudom mekének kedveskedjen. ö szavakba önteni érzelmeimet, volt, aki utoljára ült le az Pedig nagyon szeretném, asztalhoz, aki utoljára került Talán a tekintetünk, a moz- az ágyba, s ö volt aki reg­dulatunk, s talán egy-egy gel elsőnek kelt fel, hogy suta mondatunk is beszél magára vállalja a nap ébre­helyettünk Édesanyánknak dő gondjait is. Erős ember ezen a szép tavaszi vasárna- csak az anya lehet, s mert pon, az Anyák ünnepén. Tu- erős, karjaiban, minden dom, hogy az Anyák szive idegszálában cipeli ezt a vi­milyen mérhetetlenül érző lágot. és nagy. Megérzi a ki nem Vállán nyugszunk mind­mondott szavakat gyerme-* annyian, s érezzük, erejét ke belső rezdülését, még ak- termő, teremtő önmagát Az kor is, ha messze vannak anya vállán nyugszik a csa­egymástól. Iád, az anyák vállán nyug­Ez a vasárnap valószínű szik a nemzet, az anyák je­mindenütt más lesz, mint a lentik az emberi létezés foly­többi megszokott hétvége. A tonosságát. Az anya jelenti a gyermekek kedvesebbek lesz- békét a biztonságot, űzött nek, üdvözleteket nyújtanak fáradt gyermekeinek a nyu­át rajzos, képes levélkártyái- galmat, az otthont, ahol min­kön, virággal és ajándékkal dig várják, ahova mindig kedveskednek az Édesnek, visszatérhet Egy icipicit tor­Szavak helyett a tekintetek lesztünk ezen az ünnepen, beszélnek, s nincs semminek de csak parányi töredékét oly szép csillogása, mint az annak, amelyet az anya meg­Édesanya szemének, hagyer- érdemelne, amely őt megil­meke szerettei csügg rajta, letné. Száz életünk sem tud­Tegnap még a mama volt ná adósságunkat leróni, mert az, aki a legjobb falatot meg- nem is lehet, vonta magától, hogy a gyer- Gazdagh István Köszöntő Kedves Édesanyák! Ma az édesanyákat ünnepeljük, akiknek az év más napjain talán kevesebb jut az ünneplésből, de annál több a hétköznapi munkából. És amikor anyák napján a szere­tetünk zálogaként átadott csokor virág mellé néhány meg­hatott szóval megpróbáljuk összefoglalni, mi mindent is kellene megköszönnünk, bizony nagyon nehéz érzéseinket szavakba foglalni. Lehetetlen és nem is elég egyetlen nap arra, hogy köszönetet mondjunk az egész évi munkáért, gondoskodásért, kimondatlan aggodalmakért, és bocsánatot kérjünk az akaratlan megbántásokért. Megyénk KISZ-fiataljai, úttörői nevében mégis ezt próbáljuk itt megtenni: tisztelettel köszönjük minden édesanyának a fáradságot, gondoskodást, mellyel gyerme­két hazánk becsületes állampolgárává neveli. Céljaink kö­zösek, hiszen ifjúsági szervezetünk is legjobb tudása sze­rint törekszik arra, hogy résztvegyen felnövekvő nemze­dékünk felkészítésében az előtte álló nem könnyű, de ma­gasztos feladatok megoldására. Kívánunk az édesanyáknak jó egészséget, örömet és boldogságot munkájukhoz, egész életükhöz, amihez mi, fiatalok, gyermekek azzal járulunk hozzá, hogy becsülete­sen dolgozunk, tanulunk, szeretjük, tiszteljük őket. KISZ Csongrád megyei és Szeged Városi Bizottsága Magyar Úttörők Szövetsége Csongrád megyei és Szeged Városi Elnöksége I

Next

/
Thumbnails
Contents