Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-30 / 125. szám

Ünnepi könyvhét Irodalmi est Sterija 68 Nemcsak a holt betűn át üzenni... Asztalvégre ülni, teremközelre kerülni az olvasóval, beszélni neki az írás műhelygondjairól, a szándékról és megvalósulásról, bemutatni, vagy ihletett tolmáccsal, a társművésszel bemutattatni, amit a sorok szigorú barázdarendje máskor talán eltakar — erre ad évenkénti alkalmat az ünnepi könyvhét. S erre adott alkalmat az ünnepi könyvhét kedd esti író-olvasó találkozója Szegeden is. Az újszegedi November 7. művelődési otthonban Bárány Tamás és Benjámin László, Mocsár Gábor és Polner Zoltán, a díszes köntösbe bújt könyvsátrak keresett, kedvelt szerzői randevúztak zömmel fiatal olvasóikkal, de a Konter László rendezte műsorban megidézték Garai Gábor, Gyurkó László és Simon István verseit, írásmű-részleteit is. Fazekas István, a városi tanács népművelési előadója mutatta be a vendégeket, ismertette pályájuk fontosabb állomásait. Tőle a szót maguk a szerzők és az előadóművészet hivatásos, meg amatőr mesterei kapták. Csernák Árpád, Kovács János és Szabó Kálmán, a szegedi színház tagjai korábbi, borús emlékű irodalmi esteket feledtető művészi színvonalon működtek közre, de szép sikert aratott Csikós Mária, Konter László, Molnár Judit, és Szegvári Menyhért fellépése is. Négyszemközt Benjámin Lászlóval Azt mondták, nehezen nyilatkozik. Morózus, tartózkodó ember. Pedig szíves volt, barátságos és közvetlen. Benjámin László évek óta a könyv szegedi ünnepének törzstagja, az idei könyvhétre válogatott verseit publikálta. Négy év alatt harmadik válogatott kötetét. — Persze, hogy soknak tűnik — kezdi mosolyogva —, minek az oly serény válogatás! Mentségemre szolgáljon, az előző kettőt mások, más szempontok gyűjtötték csoportba. Most végre magam válogattam, azokból, amelyeket a legsikerültebbnek érzek, vagy ritka, személyes élményből fakadtak, fele-fele arányban. — Gyakran látogat Szegedre, s korábban a TI-1 szatáj budapesti matinéján kitüntető bizalommal vállalt közösséget a szegedi költőkkeL — Valóban szoros szálak fűznek ehhez a szép városhoz, hogy miért, nem tudnám megmagnarázni. Baráti kapcsolatok, rokonszenv. A Kortárs mellett szinte egyedül a Tiszatíijban jelennek meg verseim. Pedig csak a felszabadulás után jártam itt először, igaz, az 1951-es könyvhét óta annál gyakrabban. — Az Idei könyvhét Ismét alkalmat adott — nem utolsósorban éppen Benjámin Lászlóval kapcsolatban — az 50-es évek eleje és a mai költészet összefüggéseinek tisztázására. — Nem illő dolog idézni saját magam, de most is csak azt mondhatom: „Megtagadván, amit vétek, Hordom terhét az Egésznek." Később a Vérző zászlók alatt című versemben is igyekeztem megfogalmazni a szembenállás igényét. Számomra két lehetőség adódott: vagy megtagadom a szocializmust, vagy múltjával együtt elfogadom, s vállalom tovább. Vállaltam, hiszen nyilvánvaló igazság, a történelmet nem lehet korrigálni. Ami a szocializmusból megvalósult, hatalmas dolog, és változatlanul hirdetem a jog, igény szükségességét ahhoz, hogy szembenálljak a vele ellentétessel. A szocializmusról meggyőződésem, hogy a történtek után is változatlanul az emberiség egyetlen esélye, nemcsak a továbbfejlődésre, hanem a túlélésre is. — Ml a véleménye Weöres Sándor Merülő Saturnusáról? — Weöres nagy tehetségű, eredeti költő; egészen mást csinál, mint ami hozzám közeli. Pályafutásom során rengeteg hatás ért, de az övétől mindig távol kerültem. Tiszteletben tartom egyéniségét, belőle fakadó világnézeti és egyéb jogait, de őszintén szólva nem szeretném, ha sokan követnék. — Február óta szerkeszti a Kortárs lírai rovatát. Milyennek ítéli a legfiatalabb költő-nemzedéket? — Elégedetlen vagyok velük, de erről javarészt nem tehettem. Mesterségbeli tudásuk kielégítő, jó verselők, ám közösségi mondanivalójuk szinte alig van, s költői eszközeiket sem lehet megkülönböztetni. Noha eltűnt az a fajta dilettantizmus, ami 15—16 éve az Űj Hang gárdáját jellemezte, most is — persze másfajta — sematizmussal küzdenek. Kölcsön-idézettel jellemezhetném: rendkívüli differenciáltak, de ebbeni sajátosságukban úgy hasonlítanak, mint egyik tojás a másikhoz. Hiányzik az élettapasztalat, a közösségi mondanivaló és a küzdelem igénye. Azért felsorolt néhány tehetséget, akikben sok fantáziát lát. Aztán a szegediekről került szó, irókról-költökről, a Tiszatáj alkotóműhelyéről. Szigorúan, felelősen, szeretettel ragaszkodással beszélt róluk. Ahogyan Benjámin Lászlótól, a költőtől és szerkesztőtől megszoktuk. N. L Jelenet a Hlapci bemutatójáról ÜJvidéken minden esztendőben megrendezik a jugoszláviai színházak versenyszerű találkozóját, az ügynevezett Sterija Játékokat. Ez a színliázl fesztivál most zajlik. Rendezői megilfvták a játékokra dr. Tari Jánost, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóját, aki a szervezést, rendezést is tanulmányozta Üjvjdéken. Viszszaérkezve ismertette lapunk munkatársának a Sterija Játékok programját és személyes tapasztalatalt. — A Sterija Játékokról többször olvastam már. Ezért örömmel fogadtam a játékok Meddig szól a garancia? Van, mégis hiányzik Herbeck Józsefné (Bajza utca 2.) olvasónk panaszlevelében arról ír, hogy nem kap Szegeden olyan fényvédő szemüveget, amelyet szemüvegre lehetne tűzni. Francia László, az OFOTÉRT Lenin körúti üzletének vezetője a panasszal kapcsolatban elmondotta, hogy a fényvédő tavaly valóban eltűnt a szaküzletekből. A korábban gyártott szemüvegek miatt a Magyar Optikai MűWiknek vitája támadt egy külföldi céggel. Az ügy azóta rendeződött és ismét megkezdték ezek gyártását. A napokban a szegedi szaküzlet is kapott már 30 darabot, amelyet gyorsan elkapkodtak. Bizonyos azonban, hogy a nyár folyamán kielégítő lesz majd az ellátás. Szilágyi Imréné CMakó, Deák Ferenc utca 53.) olvasónk arról irt levelében, hogy két hónappal ezelőtt OTP-részletre vásárolt egy Hajdú 1301-es típusú porszívót a Makói Villamossági Boltban. Vásárláskor közölték vele, hogy a porszívóra szóló garancia fél évre szól. Olvasónk korábban viszont úgy tájékozódott, hogy erre a típusra a garancia két év. Most nem tudja, melyik garancia az érvényes. Dr. Balogh Zoltán, a Csongrád—Békés megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetője arról tájékoztatott bennünket, hogy olvasónk tudta jobban és nem a Makói Villamossági Bolt: a porszívót gyártó vállalattal még március 22-én megállapodtak a hosszabb tartamú garanciában, s erről annak idején értesítették is a Csongrád megyei Vegyesiparcikk Kiskereskedelmi Vállalatot. Véleményünk szerint a szaküzleteknek jobban kellene tájékoztatniuk vásárlóikat. Zajos utca Garamszegi Lajosné a Szilágyi utca és a Lechner tér lakói nevében fordult panaszlevelével szerkesztőségünkhöz: utcájuk évek óta kibírhatatlanul zajos. Az építőipari vállalat vidéken lakó munkásait onnan és oda szállítják a csuklós autóbuszok és személyszállító tehergépkocsik. „Elképzelhető — írja —, hogy több száz várakozó ember milyen zajjal van, nem szólva a gépkocsik dübörgéséről, az általuk felvert porról, amelyet a házak földszinti lakói kénytelenek elviselni. Fordultunk már kérelemmel emiatt az illetékes kerületi tanácshoz, de még semmi intézkedés nem történt. Javaslatunk is van az ügyben: az autóbuszok csatlakozó helyét, a várakozást helyezzék át a Bocskai utcába, ahol a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat központja van." A problémával kapcsolatban Kátai Ferenc, a 10-es AKÖV személyforgalmi osztályának vezetője elmondotta, hogy a Szilágyi utcába érkező és onnan induló autóbuszok, személyszállító tehergépkocsik menetrendszerint közlekednek. Azokat a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat bérli. A gépkocsikat nyilvánvalóan valahol kell fogadni, s az utasoknak is a közelben kell tartózkodniuk. A Szilágyi utca etekintetben csatlakozóhely, annál is inkább, mert a Lechner térre hat utca torkollik. A csatlakozóhelyet a szűk Bocskai utcába nem tudják áthelyezni, mert sok idő kiesését okozná, a kényszerű torlódás és a zaj ott sem lenne kisebb. Hadd bűzölögjön ? Nagy Mihály (Tetéz utca 37.) olvasónk több lakótársa nevében írt levelet szerkesztőségünknek, amelyben a DÉGÁZ-ra panaszkodik. Írja, hogy a külső Pulcz utcában a tartályokból este gázt engednek el, amelynek kibírhatatlan a szaga, s a lakásokat emiatt nem tudják szellőztetni, az ablakokat éjszakára nyitva hagyni. Raktározásra alkalmas ÜRES HELYISÉGET KERES Üveg és Porcelán Nagykereskedelmi Vállalat. Szeged, Gutenberg u. 12. S. 130 769 ( A panasszal kapcsolatban Szekeres István, a DÉGÁZ Igazgatója elmondotta: szó sincs arról, hogy gázt engednének szabadon, csupán merkaptán érződik, amellyel a földgázt szagosítják. Óhatatlan a feltöltéskor, amikor a hordót kinyitják, hogy a szagát ne éreznék a közvetlen környékben lakók. Az egész müvelet mindössze 5— 10 percet vesz igénybe, í normális légköri viszonyoknál ugyanennyi idő alatt szétoszlik, kedvezőbb széljárásnál viszont szinte észre sem venni. Vajon kinek van igaza: a DÉGÁZ-nak, vagy olvasónknak, aki a bűz miatt panaszkodik? igazgatójának: meghívását S bár csak 5 napot tudtam kint tölteni, a három előadáson, a négy kiállításon, a város vezetői és a Sterija igazgatósága által rendezett munkafogadáson érzékeltem azt a nagy erőfeszítést, melyet Újvidék előadóművészetet kedvelő lakossága, értelmiségi köre tesz — nemzetiségre való tekintet nélkül — tizenharmadik éve a jugoszláv drámairodalom fellendítéséért, a drámák színreállításának tökéletesítéséért, a kultuszkormányzat irányításávaL Az a vároa s azok a kultúrpolitikusok, akik ilyen töretlenül dolgoznak a színházi kultúra előreviteléért, nagy megbecsülést érdemelnek. — A játékok nyitó előadásán — versenyen kívül — Ivan Cankar, a nagy szlovén író halálának 50. évfordulójára is emlékezve Hlapci (Szolgák) című drámáját mutatták .be a Celjei Népszínház művészeinek közreműködésével. Arra törekedtek, hogy a nagy író ma is ható és érvényes gondolatai csorbítatlanul érvényesüljenek. Jól érzékeltették az akkori szlovén értelmiség egyes csoportjai és a papság haladásellenességét, az egyéni lázadó bukásra ítéltségét, a társadalmi vátozás sikeres végrehajtására képes és hivatott munkásosztály ébredő, jövőben kibontakozó hatalmas erejét — A Zágrábi Drámai Színház Dusko Roksandic: Ptice •bez jata (Magános madarak) című művét hozta színre igen nagy közönségsikerrel. A művészek átéléssel kimunkált színészi játékkal mutatták meg a nagy ellenálló mozgalom különböző típusait, s ezeknek a győzelem után a szocialista Jugoszláviában folytatódó élet által kialakított arcát, a különböző, ma is meglévő egyéni, személyi ellentmondásokat, a forradalmi romantika éltető szellemét, s az attól messze távolódó egyes vezetők kispolgári világszemléletét. — Ahmet Cirezi: Erveheja c. darabjának színreállítói a hűség nemes küzdelmét mutatták, a szavalókórus, a díszlet és a világítás egységességére, a főszerepek hangsúlyozására törekedve. — Május 21-től június 5-ig tartanak a Sterija Játékok. Bizonyos vagyok abban, hogy a jugoszláv drámairodalom, a drámai színreállítás tovább erősödik, s jövő évben, a 14. játékokat még gazdagabb lapasztalatok birtokában, még eredményesebben rendezik meg. Lesz magnószalag? Az OFOTÉRT vezetői — élve a vállalat önálló importjogával — mint vevők jártak a BNV-n. A holland Jabo-cégtől speciális dublé szemüvegkereteket rendeltek, az NSZK-beli Rodensrock-céggel 5500 dolláros üzletet kötöttek, ugyancsak szemüvegkeret-szállításokra. Az osztrák Eumig-cég tízezer dollár értékű filmfelvevőt és leadót, köztük a Nyugaton kedvelt, s nálunk hiányolt Super—8 típusú filmfelvevőt szállít az OFOTÉRT-nak. Bár nem tartozik forgalmazási körébe, de a személyes kapcsopatok révén egy sokat hiányolt cikket is sikerült beszereznie a vállalatnak: még az idén 50 000, utána pedig évi 100 000 új típusú, kiváló minőségű magnetofonszalagot vásárolunk az NDK-ból. De vajon elég lesz-e? Vetélkedő rádióközveti* téssel A SZOT és a Magyar Rádió által meghirdetett „Mesterségünk címere" cimű vetélkedő ötödik fordulóját május 31-én este fél 8 órai kezdettel Szegedről egyenes adásban közvetíti a Magyar Rádió. A vetélkedőn a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat részéről a pécsi gyáregység „Barátság" szocialista brigádja vesz részt, „ellenfele" a tatabányai „Bányász"-brigád lesz. A műsor ideje alatt Szegeden cs Tatabányán egyaránt URHkocsikkal tartják fenn a kapcsolatot a rádió 6-os stúdiójával, ahol a zsűri foglal helyet. A pécsiek — mivel helyrajzi ismeretekkel nem rendelkeznek — kérik Szeged lakóit, hogy mind az útbaigazításnál, mind egy esetleges riportnál nyújtsanak segítséget nekik. Bár mint elmondották, nehéz lenne felsorolni azt a sok támogatást, amit idáig különböző társadalmi szervektől, gyáraktól, magánemberektől kaptak. A Barátság-brigád szereplése nem közömbös nekünk, hiszen ők nemcsak a Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatot, hanem városunkat is képviselik az egesz ország nyilvánossága előtt. F. P. Találkozó a véradókkal A Magyar Vöröskereszt szegedi szervezete igen eredményes és érzésekben is gazdag találkozót rendezett tegnap az I. sz. kórház művelődési termében. Az üzemi véradás szervezőit hívta össze, akik tanulságos előadásokat hallgattak meg a véradás történetéről, az env béri vér kórélettanának legújabb eredményeiről, a véradás szervezésének új módszereiről, és tanúi voltak annak a kerekasztal beszélgetésnek, amelynek során a gyógyászati ágak elismert szegedi képviselői beszélgettek a vér gyógyító szerepéről. A találkozó meghitt része volt, amikor sokszoros véradók és betegségükből a véradók segítségével felgyógyult emberek szemtől szembe kerültek egymással. A Vöröskereszt figyelmességét dicséri, hogy a sokszoros, áldozatos véradók ajándékot is kaptak. CSÜTÖRTÖK, 1968. MÁJUS *0. 2 DÉL-MAGYARORSZÁG xS. 180 801 keres. xDJc. 6*19