Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-29 / 124. szám

Ti hogyan csináljátokV* „Esősziget" Népművelőkkel Dunántúlon! Mrsön Ne könyvből! Évek óta négy napot kap­nak ajándékba Csongrád megye és Szeged arra érde­mes könyvtárosai, népműve­lői: így, a „kultúrszezon" vége felé, a nyaralási idény elején négynapos országjá­rásra küldik őket. A jelszó: menjenek, pihenjenek, s persze, lássanak, tanuljanak is; mindenki azt nézze-fi­gyelje, ami szakmája szerint leginkább érdekli. S ahogy illik, találkozókat is szer­veznek a Népművelési Ta­nácsadó meg a megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tályának illetékes munkatár­sai ; népművelő-összejövete­leket könyvtáros-randevúkat. Mint mondták, ezeken folyik mindig a legsebesebben a szó, ezek a Ti hogyan csi­náljátok? -beszélgetések szol­gálnak mindig a legtöbb ta­nulsággal. Az első tanulság Jól mondták! Az elmúlt kedden kezdődött idei aján­dék-túra részvevői már az első úti-állomáson, a dunaúj­városi Bartók Béla Művelő­dési Ház emeleti klubjában nagy faggatózásba fogtak. A vendéglátók alig győzték megválaszolgatni a kérdése­lvet. Hogy miről volt szó? Az évi költségvetésről, a „ráfi­zetek, nem fizetek rá"-gon­dokról, s persze a népműve­lők manapság legtöbbet em­legetett témájáról, a klubok­ról. Ez a klub-polémia hozta meg az első újdonságszámba menő úti-tanulságot is. Meg­tudtuk többek között, hogy már a klub-izoláció jelensé­gét is észre vették Dunaúj­városban, azaz rájöttek: né­hány év alatt olyan szoros egységgé forrt össze egy-két klub. hogy annak tagjai már egyszerűen nem hajlandók befogadni maguk közé sen­kit „Ki van a létszám!" — mondják tréfásan, de nagyon komolyan azt gondolják: mi­nek ide más, jól megvagyunk mi magunk is! Falat húznak maguk köré; elzárkóznak. Hogy végülis miképp értéke­lendő ez a kollektív különál­lás? Erre egyelőre még a legeslegújabb kultúrjelenség felfedezői sem tudnak vála­szolni, mindenesetre remélik, hogy csupán ideig-óráig tar­tó. jószándékú makacskodás­ról van szó, ami ahogy rá­fagyott a kis emberközössé­gekre, úgy le is olvad majd róluk. Jegyezzük azért meg: alaposabb szociológiai vizs­gálatot is megérdemelne ez a különös megfigyelés! Elő folyóirat Az viszont amit a székes­fehérvári megyei művelődési ház egyik munkatársa a ná­luk meghonosított élő folyó­iratról elmondott, szűkebb hazánkban — Szegeden is, Csongrád megyében is — kö­vetésre találhatna. Hogy mi is ez az élő folyóirat? Olyas­mi, mint a Szépirodalmi Könyvkiadó Szépirodalmi Figyelője, csak éppen nem országos, hanem megyei — Fejér megyei — jelleggel. Magyarán: időről időre kö­zönség elé viszik a Fehérvá­ron és környékén élő írók legújabb munkáit, hadd hallgassa, hadd élvezze a kö­zönség az „ő" íróik, az „ő" költőik novelláit-verseit, amelyek, ha „de facto" nem is, azért mégiscsak róluk, nekik íródtak. Ahogy a lel­kes tudósításból kiderült, az élő folyóirat valóban él, s az idő haladtával csak még népszerűbbé válik. Reméljük, egyszer majd mi is megfo­galmazhatjuk a hírt: bemu­tatkozik Szeged — vagy Csongrád megye — élő fo­lyóirata; első száma, ekkor meg ekkor hallgatható meg, jegyváltás itt meg itt... S hogy a négynapos kirán­dulás egyik legrövidebb, de egyik legtanulságosabb láto­gatásáról is szóljunk, végeze­tül számoljunk még be a várpalotai művelődési ház „bejárásáról". A bejárást szó szerint kell érteni, mert a Pátzay Pál-domborműveket homlokán viselő épület olyan hatalmas, hogy sebes léptek., kel ls csak hosszú percek alatt lehet eljutni egyik vé­géből a másikba. S éppen ezek a nagy méretek gon­dolkodtatták el a Szegedről indult országjárókat! Az, hogy az építésekor még mi­lyen ideálisnak számított művelődési palota minden remekbe készült dombormű­ve, mozaikja ellenére is már mennyire csak félotthona le­het a kultúrának. Színháznyi nagytermén, óriási előcsar­nokán kívül ugyanis alig ta­lálni olyan kisebb szobákat benne, ahol intimebb környe­zet várná a művelődni, szó­rakozni vágyót. Néhány év, és elvesztette varázsát az egykor annyira áhított nagy­terem, néhány év, s a palo­ták helyett ml már az ott­honosan berendezett, köny­vekkel, újságokkal kibélelt kis szobákba vágyunk — mondta a hatalmas épület tövében valaki. Akik hallot­ták, mind rábólogattak. Már Veszprém felé szaladt az autóbusz, amikor két zökke­nő között mégegyszer meg­szólalat az előbbi útitárs. Mindig újat... Furcsa szakma ez a miénk — mondta —, nekünk aztán mindig az emberekkel kell járnunk, úgy kell a lépést váltani, ahogy a ránkbízott közönség teszi. Nincs megál­lás, nincsenek paragrafusok­ba szorítható szabályok; mindig újat, mindig mást kell adni! Hát ehhez a mást-adáshoz szolgált sok-sok tanulsággal a négynapos népművelő-tú­ra... Akácz László Legyőzhető-e a halál? Rz amerikaiak a fagyasztás sikerében biznak - R szovjet tudósok az Élet meghosszabbításán fáradoznak Nem várható jelentős változás az időjárásban Hétfőn egyetlen kiadós felhőszakadásról kapott je­lentést az Országos Meteo­rológiai Intézet: Tiszaőrsön a lehullott csapadék meny­nyisége elérte a 48 millimé­tert. Ez az adat azonban majdnem annyira egyedülál­ló, mint az a néhány évvel ezelőtti, amikor egy nyári napon az egész országban se­hol sem volt eső, de valahol a Bakonyban egyetlen szűk területet 109 milliméteres csapadékkal öntözött meg egy zivatarfelhő. Most ugyanis a tiszaőrsi rekordtól eltekintve az egész ország­ban csupán Lillafüreden mértek 12 millimétert, de se­hol másutt a 10 millimétert sem érte el a csapadék. Jelentős változás az Időjá­rás jellegében szerda estig nem várható. Könyvhét író-olvasó találkozók. Irodalmi es­tek. Versek, novellák, regényrészletek. S per­sze színészek, előadók, akik a verseket, novellá­kat, regényrészleteket — ahogy mondani szokás — tolmácsolják. Tolmácsolják? Tolmá­csolga tják! Kiállnak a pódiumra, előveszik a papírfecnikkel gondosan megspékelt köteteket, aztán szemüket rá a leg­felső sorokra, és hadd haladjunk ... Három perc, négy perc, vége a versnek; nyolc perc, tíz perc, vége a novellának, regényrészletnek — le­het menni az irodába a fellépti díjért Mert mostanában ez a szokás! Kötetből tol­mácsol a magyar szí­nész, a papírfecnik kály­hájától indul el a vers­mondás keringőjére; is­kolásán, tánciskolásan. Nézték szombaton délután a tv közvetí­tette budapesti irodalmi estet az Egyesült Izzó­ból? Jól láthatták, mi­ként poroszkálnak sor­ról sorra kiváló és ér­demes művészeink. Mi­ként próbálják egy-egy átszellemült arckifeje­zéssel elhitetni, hogy ők, igenis, megtanulták a rájuk osztott verset, cs miként buknak vissza gyerekes riadalommal a könyvbe: hogyan is folytatódik az a fránya költemény. S mindezt egy ország előtt, hosszú éveken át megszerzett művészi rangjuk birto­kában. Jó lenne már valami szabályfélét hozni: a vers az vers, s verset csak mondani, s nem olvasni szabad! Aki vállalja, hogy tíz, húsz, száz, vagy ezer ember előtt szavaljon, az ta­nulja is meg a kezébe adott költeményt. Sen­kit sem kényszerítenek a versmondó pódiumok­ra, sőt, a vállalt fellé­pést többnyire meg is fizetik! Nincs lehangolóbb lát­vány, mint egy szövege után kapkodó színész, nincs nagyobb tisztelet­lenség, mint a közönsé­get álszavalásokkal. fél­produkciókkal becsapni. Most van a könyvhét, most folynak az álsza­valások, most kell róluk beszélni! A. Te Harmadik ítélet — húszon innen Az Egyesült Államokban már néhány évtizede tanul­mányozzák az anabiózist, né­mely gerincteleneknek azt a képességét, hogy tetszhalott állapotból új életre ébrednek. Az amerikai tudósok ugyan­is ezt szeretnék az ember számára is lehetővé tenni. Elgondolásuk szerint az em­ber időről időre való befa­gyasztása, illetve tetszhalott állapotba való juttatása az életet a végtelenségig meg­hosszabbíthatja. A szovjet tudósok nem bíznak a fagyasztási kísér­letek sikerében. Az ember is, mint a legtöbb élőlény, utódaiban él tovább, és ezen a inódon győzi le a halált. Az élettartam azonban meg­hosszabbítható — állítják a szovjet orvosok, és ennek el­érésére vitaminok fogyasztá­sát és tevékeny életmódot ajánlanak. Számtalan eset­ben bebizonyosodott, hogy a munka a legjobb gyógyszer az öregedés ellen: sok egész­séges ember betegszik meg közvetlenül nyugdíjazása után. A munka serkenti az agyműködést, biztosítja az idegrendszer számára a meg­felelő életritmust, és ilyen módon óvja a szervezet fia­talságát. Még most sínes 20 éves Nemcov Olga foglalkozás­nélküli szegedi lakos, cs már harmadszor állt bíróság előtt változatos bűncselekmények miatt Több lopást követett el közös munkahelyen. Lo­pott házközösségben és csa­lás kísérlete miatt is fele­lősségre vonták. Első bűn­cselekményei leleplezésekor még mint fiatalkorúról ír­tunk, neve kezdőbetűjével. Akik Ismerték „eseteit", ba­ráti körének tagjai, azok tudták a monogramból is, hogy kiről van szó. Akkor hathónapi szabadságvesztést kapott, amelynek letöltését próbaidőre felfüggesztették. A próba rosszul sikerült. Ügy is akarta. Battonyán élő szülei — idősebb emberek, tsz-tagok és most is törik magukat a munkában — csak a következményt, a bí­rósági ítéletet látták lányuk életében. Akkor még elhitték neki a mesét, hogy ártatlan és más „lőcsölte" rá bűneit. Az öregek csóválták is a fe­Fürészporral kevert GÉPFORGACS DÍJMENTE­SEN ELHORDHATÖ. Asztalos KIea Szeged, Bárka u. 1. xDk. 6745 kiveszünk 1« négyzetméternél na­gyobb. száraz raktárhelyiséget, sürgősen EMERGÉ GUMIGYÁR Raktárgazdálkodás Szeged. Budapesti ut 4. S. 180 508 Hosszas és kimerí­tő érvelésem, hasz­talan agitócióm elle­nére tegnap este le­szavaztak a szerkesz­tőségben. Csak az utolsó szó jogán kap­tam lehetőséget, hogy elmondjam az olva­sóknak: e sorok he­lyén körkérdést akartam intézni a néphez — különféle jutalmakkal. Erről: ml a különbség az OAFE és az ORI kö­zött? Leszavaztak, mert állítólag senki se találta volna ki. Legjobb lesz tehát, ha megmondom. Az OAFE és az ORI egy­mással ellentétes, egymást kizáró, alap­vető ellentmondás­ban áll. Az Optikai, Akusztikai és Film­technikai Egyesület ugyanis hétfő esti budapesti ankétján leszögezte, hogy az ember, egészségének, hallásának nagyobb károsodás nélkül, kb. 75 decibel erősségű zajt tud elviselni, hogy nappal 50, éj­szaka pedig már 30 decibel zaj is zava­ró, s hogy sajnos ezeket a határérté­keket egyre g> ak­Fülöp és a decibel rabban túllépik. Ki­nyilatkoztatta pedig­len mindezt az OAFE kísértetiesen ugyan­abban az időpont­ban, mikor az ország másik végén, Szege­den, az Országos Rendezőiroda kb. 200 decibeles hang­versenyt szerve­zett ... , Persze úgy is kezdhettem volna: megint itt járt a Nashwille Teens Sze­geden. A patikák ko­rán zárnak, így szü­netben hasztalan próbáltam volna ke­véske vattát szerez­ni, hogy koncert után táviratilag értesít­hessem az OAFE-t szolidaritásomról. De koncert előtt még tökéletesen üzemel­tek hallószerveim, így bátran nyitottam be Ray Phillipsé k öltözőjébe, ahol Dé­vényi Tibor konfe­ranszié segítségé­vel sikerült szót vál­tanom a táncdalfesz­tivál gálája óta ugyancsak népszerű „Rév Fülöppel". (Ámbátor a történeti hűség kedvéért be­vallom, kérdéseimet jóval hosszasabban taglaltam, mint az igen szimpatikus, de szűkszavú „guruló sztár" a válaszait.) — Mit jelent az a nyilatkozata, hogy szívesen jöttek Ma­gyarországra, hiszen itt népszerűbbek mint hazájukban? — Semmit. Kacsa az egész. — Mi a véleménye a magyar beat zené­ről, hogyan tetszett a tévé táncdalfeszti­válja? — Csak Zoránékat ismerem, nagyon jók. A fesztivál érde­kes volt, számomra teljesen újszerű. Kü­lönösen azért, mert szólistaként itt lép­tem fel először. — Játszlk-e vala­milyen hangszeren ? — Gitáron, de gyatrán. — Tanult-e zenét? — Apám énekes volt, tóle tanultam énekelni. — A beat mellett milyen zenét szeret hallgatni? — Mindent, ami kifejezi az ember ér­zéseit, s amit jól ját­szanak. — Milyen hangle­mezt vásárolt leg­utóbb? — Cigánydalokat. A Nashwille Teens együttes kilenc éve dolgozik együtt. Be­járták a világot, kö­zel tíz lemezük ké­szült. Eredetileg rock and roll stílust ját­szottak, s az angol listán 1964-ben a Beatles és a Rolling Stones társaságában ott voltak az első tízben. Most, hogy is­mét divatba jött a rocki — ázsiójuk ez­zel együtt nő. Szege­den megint nagy si­kert arattak, zajosat, dübörgőt. Ami fel­tűnt: nincs szólógi­tárosuk. Papjancsi szerint: meg csak az hiányzott volna ... N. L jüket a nagyváros csalfa ar­culatán. Lányuknak tovább­ra is küldték havonta a pénzt és a csomagokat, hogy könnyebben boldogulhasson: dolgozzon és mellette tanul­jon esti tagozatos középisko­lában. S ahogy albérleteit és a szórakozóhelyeit, úgy változ­tatta munkahelyeit is Nem­cov Olga. Legutóbb a Du­gonics tér 2. szám alatt la­kott. A nap 24 órájából töb­bet töltött szórakozóhelyen, mint amennyit dolgozott és aludt Az otthoni pénz éa csomag így kevéBnek bizo­nyult és Ismételten lopott. Másodszor, szintén mint flutalkorú, jogerősen 8 hó­napi szabadsagvesztést ka­pott, és kötelezték a felfüg­gesztett ö hónap letöltésére is. Szülei most már meggyő­ződtek lányuk életmódjáról. Kifizették helyette az oko­zott kárt és reménykedtek, hogy a megérdemelt bünte­tés jó iskola lesz számára. A fiatal korban elköve­tett bűncselekmények követ­kezményeitől mentesült. Sza­badulása utan — az előítéle­teket félretéve — az egyik klinikán helyezkedett el, na­pi 4 órás foglalkoztatásban. Megint bizalomba fogadták, s rövid idő múlva egész na­pos munkakört ajánlottak fel neki. Kibúvót keresett és talált abban, hogy esti is­kolába jár. Csakhogy tájára se ment az Iskolának. Ott folytatta és úgy élt, ahogy annakelőtte. Pénzt, havi 1000 forint körüli összeget és cso­magot továbbra is küldtek neki otthonról. Még mindig bíztak benne, hogy a jövő­ben egyenes úton jár. Hat­száz forintot keresett a négy­órás munkával. Az otthoni támogatással együtt beosz­tással meg tudott volna élni szűkölködés nélkül, csak­hogy elfolyt a pénz a kezé­ből a szórakozóhelyeken. Ké­sőbb már sokallotta a napi 4 órás munkát is, otthagyta, hogy „kötetlenül" éljen. Megjelenésével, modorával, vagy ahogy mondani szok­ták. „nagy szövegeléséve!" levette lábukról a Jóhisze­műeket. Elsikkasztott egy nála hagyott aranytárgyai. Elzálogosította a kölcsönbe vett írógépet és egy ismerő­sének a magnetofonját is. A pénzt elköltötte es kísérletet sem tett arra, hogy rásze­dett áldozatait kártalanítsa, nyilvánvalóan úgy, hogy el­helyezkedik és keresetéből rendezi „adósságait". Maid a szülei elrendezik megint? Igen, most is törlesztettek utána, miután háromrend­beli sikkasztás és közveszé­lyes munkakerülés miatt be­csukódott mögötte a börtön­ajtó, ezúttal szintén jogerő­sen. egy évre. S hogy utána majd hol kezdi, ki tudja? Talán a harmadszori bün­tetés után észhez tér, hiszen amikor szabadul, akkor lesz csak 20 éves. L. F. Paprik&ü/t&tési rakord A Szegedi Paprikafeldol­gozó Vállalat termeltetesi osztályának legfrissebb — kedden összegezett — ada­tai szerint a leszerződött te­rület 70 százalékán. 5 ezer 800 holdon kerültek mar földbe a palánták. Ez ülte­tési rekordnak számít, mert például tavaly ilyenkor csak 40 százalékos eredményt ér­tek el a gazdaságok. A jövő héten teljes egészeben vé­geznek ezzel a fontos mező­gazdasági munkával. A szórványos esőzések he­lyenként mentesítették a munkacsapatokat a locsolás­tól. A magasabb fekvésű földeken azonban öntözni kell a növényeket, s általá­ban félliternyi vízmennyisé­get kap minden paprika ló. A szegedi-mihályteleki Üj Elet Termelőszövetkezet tag­jai az Idén nagy mennyisé­gű palántat neveltek keres­kedelmi értékesítésre is. A szépen fejlett, egészséges nö­vényekből több száz hold be­ültetéséhez elegendő meny­nyiséget adtak el a kalocsai tájkörzet szövetkezeteinek. SZERDA. 1968. MÁJUS 29. ŰEI-MAGYARGRS/AG 5

Next

/
Thumbnails
Contents