Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-28 / 123. szám

Zenei naptár A Moszkvai Kamarazenekar & koncertje Még most is érzem a borzongást, ha eszembe jut a Viaaídi-műnek az a bizonyos tétele, amit megismételtek. Szombat este ott ültem az eisö sorban, szinte leheletnyi közelségben a zenekarhoz, s hamar letettem róla, hogy valami hátsóbb székre pályázzak. Egyszerűen nem volt tapodtatnyi hely a Moszkvai Kamarazenekar váratlanul-keilemes meglepetésként máris filharmóniai naptárba került koncertjén, meg ezúttal nem is bántam a máskor zavaró közelséget A Moszkvai Kamarazenekar és Rudolf Barsaj karmester szegedi bemutatkozását a világhíres együtteseknek, művészeknek kijáró várakozás előzte meg. S az ilyen koncertvárás mindig fokozottabb igényeket támaszt, az ember hajlamos túlzott követelménymércével beülni a hangversenyre. Ám Vivaldi: Évszakok című vonószenekari költeményének előadása minden várakozást felülmúlt. Ez az együttes — most 13 vonóssal, Jevgenyij Szmirnov hegedűszólójával — olyan hihetetlenül nemes egyszerűséggel, a társas muzsikálás belső örömének tiszta eszköztelenségével játszott, amelyre csak a legnagyobbak képesek. Mozart Ddúr divertimentója, vagy Prokofjev Tovatűnő látomások című kompozíciója egyaránt valami egészen mélyről fakadó természetességgel szólalt meg, csakúgy, mint a ráadásként elsorolt amolyan utólagos „pótkoncert" anyaga. (Kiváltképp a Haydn-szerenád aratott hatalmas sikert.) A Moszkvai Kamarazenekar a műfaj magas színvonalú interpretátora. Egy I. Musici di Roma súlyával mérhető! Szegedi főiskolások Várnában Minap érkezett vissza Szegedre a Tanárképző Főiskola Kardos Pál vezette női kara Várnából, ahová a nagyszabású májusi kórusfesztiválra — egy lengyel kórus társaságában, mint reprezentatív külföldi együttes — kaptak meghívást. Közel tíznapos kinti tartózkodásuk során két fellépésük volt: az egyik tervszerűen, a várnai fesztivál programjában, a másik viszont váratlanul, a szófiai rádió stúdiójában. A várnai ünnepségeken — ahol a török iga alóli felszabadulás 90. évfordulójára emlékeztek — két helyi énekkarral szerepeltek közös koncerten, s a' szegedi együttes repertoárszámai mellett bemutatott egy bolgár művet is, melyet itt szerzett kotta alapján, néhány óra alatt tanultak meg. A nagy közönségsiker mellett felettébb értékes volt a zsűriben működő neves bolgár zenei szaktekintélyek kitüntető véleménye a kórusról. Többek között Georgij Dimitrov, a szófiai zeneakadémia professzora a helyi Narodno Delo című lapban így nyilatkozott: „a magyar lánykórus fellépése mély, különleges értelmet adott a fesztiválnak, a bolgár karnagyoknak volt mit tanulniok ettől a kollektívától, mely éppoly magas színvonalon ápolja Bartók és Kodály hagyatékát, mint a régi vokális tradíciókat." A sikeres bemutatkozás eredményeként néhány nap múlva a szófiai rádió épületében álltak mikrofon elé, s 14 kórusművet — Bartók- és Kodály-sorozatot —, összesen félórás műsoridőben énekeltek lemezre. Nikolényi István Felrobbantott pokol Izgalmasabb környezetet film számára elképzelni sem lehet, mint amilyennel ebben a szovjet alkotásban találkoztunk. A forgatókönyvíró A. Szalinszkij és a rendező I. Lukinszkij műve a második világháború idején egy diverzáns iskolában játszódik, amelyet a németek egy csöndes kisvárosban működtetnek. A hallgatók volt orosz katonák, akiket egy hadifogolytáborból válogattak össze. Áramasünet Az Áramszolgáltató Vállalat közli, hogy 1968. június 3-án 6—15 óráig a Vaspálya utcában, Fövámközön, Szövetkezeti út mentén, valamint a Tisza-pu. térületén áramszünet lesz. CSOPORTOS KIHORDASOS előfizetéses étkeztetést vállalunk. Alföldi Üzemi Vendéglátó Vállalat 6. sz. telepe. Hajnóczy u. 15. Telefon: 12-193. xS. 180 585 ÜJ FILMEK A különleges szfnhelyválasztásból következő izgalmat fokozza egy másik, a cselekménybeli. A diverzáns iskola hallgatói között ugyanis nemcsak olyan szovjet katonák vannak, akiket a németek választottak ki, hanem olyanok is, akiket a hadifogolytábor pártszervezete küdött oda, azzal a feladattal, hogy belülről robbantsák szét az iskolát. Egymásról természetesen mitsem tudnak, a kapott utasítás szerint akció közben kell majd felismerniök egymást. Mi az oka, hogy ebből a vitathatatlanul nagyon izgalmas nyers anyagból nem született igazán izgalmas film? Mindenekelőtt az, hogy a rendező nem tisztázta pontosan, mit akar műve előterébe állítani: a helyzetek, a cselekmény izgalmasságát, vagy pedig a pokoli szituációban pártfeladatokat végrehajtó szovjet emberek pszichológiai analízisét. Ahelyett, hogy az egyik vagy a másik megoldást választotta volna, egy harmadik mellett döntött: a két filmtípus elemeit vegyítette. így aztán az egyiknek nem eléggé izgalmas, a másiknak viszont nem eléggé mély a végeredmény. A színészek közül a főszerepet játszó Gennagyij Bortnyikov ot emeljük ki. ö. L. Autóstop Kocsink nesztelenül suhan az úton, mintha a tavasz áhítata halkítaná el a motorját. Jobbról-balról hófehér menyasszonyruhába öltözött gyümölcsfák bókolnak felénk, és a bolond szél olykor apró sziromleveleket havaz az útburkolatra. Vezetőnk hirtelen leveszi lábát a gázról, óvatosan fékez, majd amikor már csak a lendület gurítja tovább a lassuló kerekeket, fejével jobb felé intve megszólal: — Nicsak, mintha stoppolna... Az út szélén, egy virágba borult bokor alatt, a kilométerkő mellett zsemlesárga vizsla ül, és jobb lábát valóban úgy tartja a magasba, mintha nekünk intene. Gyönyörű példány. Okos szeme ragyog a napfényben, és két nagy füle puhán lebben, amint az autó felé kapja a fejét. Kocsink néhány méterre áll meg tőle. Vezetőnk próbaképpen kinyitja az ajtót. A vizsla abban a pillanatban egyetlen lendülettel beugrik a kocsiba, és szépen, szabályosan, helyet foglal az ülésen, két első lábát a szélvédő alsó peremére helyezve. — Mondtam, ugye, hogy autóstop — mondja a vezető, és gyorsuló iramban száguldunk tovább. Űj útitársunk szemmel láthatólag élvezi az autózást. Liheg a boldogságtól. Vérpiros nyelve is kifittyen a szája szélén, amint jobbra-balra kapkodja a fejét. Jó néhány kilométert röpülünk, amikor a kutya a sofőr felé fordul és vakkant néhányat Nyilvánvaló, hogy megelégelte az utazást és — köszöni a szívességet. Megállunk. A vizsla hálásan végignyalja a vezető ajtónyitó kezét, majd kiugrik a kocsiból, óvatosan körülnéz, azután átballag a másik oldalra, és magasba tartott orral kémlel utánunk. — Vissza szeretné vitetni magát a betyár, új autóra les — véli vezetőnk. — Kipróbálom. A kanyarodon tűi, ahonnan már nem láthattuk, visszafordultunk. Vizslánk ott ül a helyén, és amint közeledünk hozzá hirtelen magasba lendíti jobb első lábát. A játék megismétlődik, a kutya a kocsiba repül, ismét elfoglalja előbbi helyét, és lihegve a boldogságtól utazik velünk. Első találkozásunk színhelye közelében csaholni kezd a nyitott ablakon kifelé. Valaki áll az út mellett, középkorú férfi. A vizsla a kocsiból egyenesen hozzáfut és boldogan körültáncolja. — Az autózás a szenvedélye — kapjuk meg a magyarázatot — Ha kiszabadul a kertből, rögtön kifut ide az útra, és lesi a közeledő autókat. Annak rendje és módja szerint stoppol. Fogalmam sincs, hogy hol és kitől tanulhatta. Örökké rettegünk, hogy egyszer olyan kocsi veszi föl, amely végképp megszökteti a kisasszonyt. Mert hát ilyen természettel mi is lehetne más, mint Kisasszony . .i Magyar László Yinkler László kiállítása Szabadkán A két testvérváros, Szabadka és Szeged képzőművészeti életét most egy újabb kapocs: Vinkler László tárlata fűzi szorosabbra, amely a szabadkai Városi Kiállítási Csarnokban vasárnap délelőtt Szilágyi Gábor festőművész üdvözlő szavaival nyílt meg. A megjelentek között ott volt Balla László mérnök, képviselő, Bela Duránci múzeumigazgató, a Községi Skupstina Kultúrművészeti Tanácsának elnöke, Mészáros Anna, a Szabadkai Közművelődési Közösség titkára, Ács József festőművész, a Képzőművészek Szerbiai Egyesülete vajdasági alosztályának alelnöke és Dragisa Radonjic, a Kultúrszékház osztályvezetője. A kiállított képek, műfajukat tekintve fekete és színes monotípiák, tollrajzok és tusöntvények — zömében az elmúlt évben a Nemzeti Galériában, majd Szegeden is bemutatott művek közül kerültek ki. Gondolatébresztő gazdaságukkal s a legmodernebb európai ízlés számára is jelentős formavilágukkal ezek a művek jól kapcsolódnak a vajdasági festők minden újba belevágó, kezdeményező, friss szemléletmódjához, ugyanakkor jól reprezentálják azt a szakmai művességet, mesterségbeli tudást, amely a magyar képzőművészek legjobbjait jellemzi és munkásságukat meggyőzővé teszi. Ezért — úgy hiszem, a kötelező vendégbarátságon felül is — kedvező fogadtatásra, megértésre talált ez a bemutatkozás. S nem csupán a figuratív, témáját a mitológiából merítő Prokrustes doktor anatómiája, vagy az Oidipusváltozatok, de az elvontabb, az anyagi jelenvalóságot szellemivé absztraháló Mártélyi sorozat, a Kastély kertje, vagy az alsóvárosi motívumokat fölhasználó, az elmúló pillanatot az időben megállító varázserejű képek is visszhangra találtak. Külön meg kell emlékezni arról a szívélyes körültekintően gondos vendéglátásról, amellyel a vendégek „körültekintéséről" is igyekeztek gondoskodni, bepillantást engedve a topolyai művésztelep életébe, a Bács-Topolyán szombaton megnyílt XXVII. kiállítás anyagába, s ugyanott megmutatva a számps középületet — iskolákat, éttermet — díszítő, ottani művészek által készített, részben mozaik, részben kerámia-dekorációt. Miután az én megtisztelő feladatom volt Vinkler Lászlót — aki egyébként Szabadkán született és élete első tíz évét is ott töltötte — a kiállítás közönségének bemutatni, és a tárlatot megnyitni, alkalmam volt ezt a vendéglátást és nagyvonalú szervezést megtapasztalni. Reméljük, hogy a csereegyezmény keretén belül minél gyakrabban kerül majd sor hasonló találkozások megrendezésére mindkét városban, annál inkább, mert — mint vendéglátóink mondották — erre igény van, hiszen a történelem, a közös kultúra, s nem utolsósorban a közös anyanyelv szellemi, eszmei értelemben összeköti őket Kulka Eszter Képernyő Zsákbamacska Diákkori álmait valósítja most meg Abody Béla: a tv hat estén át alkalmat ad neki, hogy kedvenc színészeit a kamera elé idézhesse, s ott a maga abodys módján eltársalogjon velük. Szombaton esett meg az első idézgetés, amelyet oly nagy reményekkel vártunk, s amely — be kell vallani — csalódást okozott. Hogy mi volt a baja az első Zsákbamacskának? Alighanem az, hogy a program gazdája nem tisztázta — esetleg nem tisztázhatta —, hogy mit is akar tulajdonképpen csinálni. Felidézni a maga kamaszemlékeit? Kifaggatni művészeinek néhány hátsóbb titkát? Elmerengeni a hajdan volt produkciókon? Efféle egyveleget kaptunk ugyanis szombaton, efféle se hideg, se meleg műsor-turmixot, amelyből éppen az hiányzott, ami miatt sok ezren odaültek a készülék elé: Abody Béla nagyon bumfordi és nagyon csillogó privát-humora. Csak vártuk, történni fog valami eddig nem látott meglepetés, csak bizakodtunk, előbb-utóbb megleli a maga hangját az Abody-shaw. Nem történt, nem lélte meg! S annál inkább nem, mert maguk a partnerül választott színészek sem értették, mit is kellene tenniük. Egy részük megpróbált a műsorvezető módján „privát" lenni, más részük viszont a kamera előtt is megmaradt az autogramkérőkre váró „vezetőszínésznek". Egyedül a kiváló művészi képességei miatt eddig is nagyon tisztelt — s most „szellemi" partnerként is remeklő — Bárdy György vette a lassú kézzel osztott „lapot": mértéktartóan komédiázott, s magán-monológjait is igen sziporkázva mondta eL Pécsi Ildikó? Psota Irén? Várad! Hédi? Hát ők bizony elég tétovácskának mutatkoztak. Náluk sokkal jobb „válogatottakat" kívánunk legközeJebbi műsorához Abody Bélának? A. L. Megoldódott a sándorfalvi erdő rejtélye A tudatlanság ölt DÉL-MAGYARORSZÁG KEDD, 1988. MÁJUS 28. Bérbe kiveszünk 160 négyzetméternél nagyobb. száraz raktárhelyiséget, sürgősen EMERGfi GUMIGYÁR Raktárgazdálkodás Szeged, Budapesti út 4. S. 180 508 Alig három hónappal ezelőtt jelent meg a felháborodás ezerféle hangját kiváltó hír: a sándorfalvi erdőben március 18-án egy papírdobczba csomagolt — már oszlásnak indult — csecsemő holttestére bukkantak. A vizsgálat szerint a gyermeket közvetlenül születése után megfojtották. Széleskörű nyomozás indult, s a közvélemény megnyugvására a rendőrség munkája rövidesen sikerrel is járt: letartóztatták Cs. Ilona 17 éves fiatalkorú sándorfalvi lakost, aki beismerő vallomást tett. Emberölés vádjával most került a szegedi megyei bíróság dr. Laluska Pál tanácsa elé. A kétnapos tárgyaláson fény derült a fiatal lány tragédiájára, amely egyben szomorú tanulság is a fejlődő, ám egyes esetekben mégis nagyon elmaradott falu számára. Cs. Ilona 16 esztendős volt, amikor túlkorossága miatt felmentették a tanulás alól. Hat általános osztályt végzett addig: gyenge szellemi képessége, a hallatlanul rossz családi körülmények (alkoholista apa, aki rendre elissza keresetét és késsel zavarássza családját), miatt képtelen többre. Az iskola befejezése után azonnal munkát válal, s a nehéz fizikai megterhelést lelkiismeretesen és odaadással vállalja. Sok helyütt meghökkentő a tájékozatlanság a szexuális élet kérdéseiben. Cs. Ilona jólfejlett lány, és még a legelemibb önmagával kapcsolatos kérdésekkel sincs tisztában. Édesanyja ősi felfogású parasztasszony, akinek senki sem magyarázott meg soha semmit. Ebben a miliőben egy márciusi reggelen megjelent a 27 esztendős sógor (aki mellesleg vérszerinti rokon) és az egyedül otthonlevő, éppen ébredő lány ágyába feküdt .. Mennyire tiltakozott a lány, mennyire félemlítette meg a sógor, ez az ügy szempontjából csak annyiban érdekes, hogy erkölcsi alapon elsősorban nem a lány hibáztatható. Mint ahogy nem ő hibás abban sem, hogy a hiányos tájékoztatás és megelőzés következtében ma, az atomkorszak küszöbén nem tudtuk eloszlatni azt a nagyfokú szégyenérzetet és élelmet, amely a „következménnyel" jár falvainkban. S itt nem elsősorban a „falu szájáról" van szó, hanem arról, hogy sokan — Ilona sem — még csak nem is hallottak a terhességmegszakításról vagy az állami gondozásba adás lehetőségéről. Ilona csak akkor eszmélt állapotára, amikor szíve alatt megmozdult a gyermek. S ekkor kezdett félni. A részeges apától, a puritán erkölcsű anyától, a falutól, amely csak a „megesett leányt" nézi, és egyáltalán attól: mi lesz a gyerekkel. Vannak nők, akiken csak tüzetes megfigyelés után lehet felfedezni a terhességet. Ezek közé tartozik Cs. Ilona is. Másfél hónappal a szülés előtt még végigtáncolta a szilvesztert... Ezután következett az a februári reggel, amikor — a véletlenek hogy tudnak közrejátszani! — egyedül maradt otthon és megjöttek a fájások. Magányosan, teljesen az ösztöneire bízva szülte meg az egészséges fiúgyermeket S aztán... Orvosszakértői vélemény; „Tekintve a vádlott fogyatékos szellemi képességeit, ebben a helyzetben aligha volt képes felismerni a cselekmény társadalmi veszélyességét ..." Az ítélet: „ ... a szegedi megyei bíróság fiatalkorú Cs. Ilonát emberölés büntette miatt 10 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítéli." Részlet a bírói indokolásból: „Cs. Ilona a legelemibb tájékoztatást sem szerezte meg az életről, életvitele ellen viszont tettéig mégsem volt egyetlen kifogás sem ... A bírói gyakorlatban meglehetősen ritka, hogy emberölés bűntette nyomán — legyen az csecsemőgyilkosság — a cselekményen túl csak enyhítő körülmények jelentkezzenek a tárgyalás során, mint az Cs. Ilona esetében történt. Ezek alapján tehát a bíróság úgy látja, hogy a büntetés céljai akkor is érvényesülnek, ha a vádlottnak nem kell a szabadságvesztést letöltenie." Az ítéletben mind a vádat kénviselő ügyész, mind a védelem megnyugodott, így jogerős. Zákány János