Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-21 / 117. szám

Békegyűlés és 105 ezer bélyeg Vasárnap délelőtt a szegedi építők Dánl János utcai kultúrtermében szolidaritási hónap eseménysorozatában békegyúlést rendezett a népfront Csongrád megyei és Szeged városi elnöksége és a szegedi bélyeggyűjtő körök vezetősége. A békegyűlés többszáz főnyi résztvevője előtt Somogyi Aladár, a szegedi bélyeggyűjtők titkára üdvözölte az elnökségben helyet foglaló Harmati Sándort, a Hazafias Népfront országos, elnökségének tagját, az Országos Béketanács alelnökét, Luu Kiem-et, a Dél-Vietnami Felszabadítási Front budapesti állandó képviseletének attaséját. Katona Sándort országgyűlési képviselőt, a népfront Csongrád megyei bizottságának titkárát, Lacsán Mihályné országgyűlési képviselőt, a népfront szegedi bizottságának alelnökét és a városi pártbizottság és tanács, a társadalmi és tömegszervezetek képviselőit. Harmati Sándor ünnepi beszéde után dr. Csikós Ferenc, Szeged megyei jogú városi tanács vb titkára, a Magyar Bélyeggyűjtő Egyesületek Országos Szövetsége dél-magyarországi területi szakbizottságának elnöke átadta Luu Kiem-nek azt a Liebmarra Béta (elvétele 105 ezer bélyeget, amelyet a szegedi bélyeggyűjtők ajánlottak fel a vietnami gyermekeknek. (Képünk ezt a pillanatot örökíti meg.) a békegyűlés kultúrműsorában közreműködtek a Bebrits Lajos Vasűtforgalmi Technikum irodalmi színpadának tagjai és általános iskolai úttörők. VÁROSRENDEZÉS Kétféle megoldás Vállukra kapják a világot Az első „vizesek" a szakközépiskolából A virágcsokrok már elhervadtak, s megmaradt a szeretet, amely azokat adatta. A köszöntő és üdvözlő szavak elszálltak, s maradt a várakozás, hogy valóban azzá lesznek-e mindannyian, amivé négy éven át készültek a Tisza-parti Gimnázium most végző érettségiző vízügyi szakközépiskolásai. Az alma matert is megelőzve köszöntek el üzemük, az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezetőitől, mérnökeitől, akik hivatásukra, szakmájukra felkészítették őket. Az Iskolai foglalkozásokon túl mindig is hazamentek a tápéi gépüzembe, ahol csak az ő számukra hoztak létre egy modern tanműhelyt 1 millió forintos költséggel. Szeretettel fogadták őket a távolabbi munkahelyeken is, a vízkivételi művek építésénél, a gátőri teendők elsajátításánál, folyamszabályozási munkálatoknál, a földmunkagépek megismertetésénél. Most ért be a gondoskodás gyümölcse: vízügyi szakközépiskolások először érettségiznek Szegeden, s ezért is a nagy várakozás irántuk. Dr. Törők László, gimnáziumuk igazgatója, Forgó László, az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője, és osztályfőnökük. Bénák Andrásne elfogulatlanul nyilatkoztak fiaikról. Nem extra, különleges osztály, semmi rendkívüli nem emeli őket más iskolabeli társaik fölé. Elérték azonban mindannyiukkal, hogy hivatásukat, szakmájukat egy életre szólóan megszeressék. Ezt bizonyítja, hogy a 28-as létszámú osztály szinte valamennyi tagja rögtön munkába akar állni vagy az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál, esetleg az olajiparban, öntözőtelepeken és más vízügyi igazgatóságokon. Akik tovább akarnak tanulni, azok is az alapképzésüknek megfelelő felsőfokú tanintézmények felé igyekeznek. Ifjú Gera Sándor a műszaki egyetem vízmérnöki szakán szeretné gyarapítani tudását. A petőfitelepi fiú korán eljegyezte magát a szándékkal, hogy egyszer majd parancsolhasson a vizeknek. A szenvedélyt apjától örökölte, aki a MAHART szolgálatában áll. Tőle hallotta először, hogy a vizeknek igenis szolgálnia kell az embert. Tanulmányi eredménye is olyan, hogy arra bátran építhet a műszaki egyetemen, ha sikerül majd a felvételi vizsgája. Rostás Ágnes, mint a „gyengébb nem" képviselője két leánytársával együtt állta meg a helyét a zömében fiús osztályban. Családjában sokan vannak „vizesek". Sógora megbecsült gátőr, egy nagybátyja öntözőtelepi technikus, más rokonai pedig a mindszenti szakaszmérnökségen dolgoznak. Természetesnek tartja, hogy ő is a nyomukba szegődjön. Első munkahelyét az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál pályázta meg. A versengés nagy, sokan pályáztak ide társai közül is. S ahogy eddig helytállt, ezután sem akar lemaradni. Czirok József a kötelező nyári gyakorlatokon volt már kőműves, ács, betonozó, vasszerkezeti szerelő, dolgozott az igazgatóság tápéi előregyártó telepén, járta gátőrökkel a folyószakaszokat, vizsgálta a védtöltéseket. Semmilyen munka nem idegen tőle. Ügy van vele. hogy minden munkafolyamathoz értenie kell, hogy ha majd képzettségének, gyakorlati tapasztalatának alapján irányító munkát bíznak rá, emberek vezetésével bízzák meg, minden tekintetben helyt tudjon állni. Friss érettségivel és 18 évesen olyan az ember, hogy szinte vállára szeretné kapni a világot. Hát tegyék is. birkózzanak vele, legyenek boldogok és mindig ilyen erősek, magabiztosak, mint most, amint felnőtté válva lépnek ki az iskola kapuján. Lődi Ferene Cgy látszik, érdemes volt belevágni egy héttel ezelőtt néhány városrendezési kérdés taglalásába, mert azóta ismét több olvasónk is jelentkezett hasonlókkal. „Két dühös ember" jeligével kaptunk például levelet: íróik azért méltatlankodnak, hogy a Nagykörút északi részén két olyan lakóház is épült a közelmúltban, melyek keskenyebbik oldalukat mutatják az utca felé. „Mi dolog az — írják —, hogy a Belvárosban is megbontják már a városokra jellemző zárt épületsorokat!" Valóban meglepő, hogy a Római körúti két ifjúsági ház -főhomlokzata az udvari részre fordul, de ez egyáltalán nem egyedülvaló Szegeden. Neim az az alsóvárosi parasztházak hasonló jellegzetességére gondolok, hanem például a három — néhány évvel ezelőtt épült — Vedres utcai bérházakra. Kirínak a városképből? Nem. j Amikor a Római körúti házak dolgát fel- | hoztam az építésznek, azt mondta, hogy ezek is csak addig hatnak furcsán, amíg szólóban állnak, s mihelyt több ilyen épül majd ott egymás mellett, már nem tűnnek a varosképtől idegennek. Csakhogy van egy másik ellenvetés is! . A Nagykörút déli része, a Bécsi körút ép- ; pen napjainkban születik újjá. Ez sem különösen nagy forgalmú útszakasz, az új j házak mégis zárt sorban épültek. Hogy melyik a kettő közül a jó megoldás, azt a szakemberekre, a tervezőmérnökökre kell bízni. Ezúton tehát csak arra hívjuk fel a figyelmüket, hogy vegyék fontolóra a kérdést, s azután döntsenek. Nemcsak a má-j nak építjük a várost! t4iáf nem szokatlan Szokatlan dolgok persze mindig voltak, s lesznek is. Tiltakozó levelek garmadát kaptuk akkoriban olvasóinktól, amikor évekkel ezelőtt közöltük a lapban a Centrum (volt Tisza) Áruház új épületének makettjéről készült fényképet. A közvélemény felháborodott azon, hogy csak egyemeletes házat terveznek a város egyik legexponáltabb helyére. Ezen kívül talán a pesti, vagy a külföldi nagyáruházak képe is fejükben járhatott, ahol lépcsőkön — jobbik esetben liften, vagy mozgólépcsőkön — kell fel- és leutaznia a halandónak, mire mindent megtalál, amit vásárolni akar. Már régebben egyszer azért zúgott a tó szegedi nép, mert a Széchenyi tér parkterületeinek öntöttvas korlátjait leszedték. „Mivé lesz a tér hangulata nélkülük?" S mivé lett? Érezzük, látjuk, tudjuk, hogy sértetlenül meg van, hogy nem volt kár azokért a rozsdás, mihaszna csövekért. Azóta már a többi térről, parkszegélyről is eltűntek. Most, hogy az utolsókat is kiszedték az Aradi vértanúk terén, már senki sem siratta őket. Mint ahogy megszoktuk és megszerettük a Centrum Áruház épületét is. Szerény eleganciával simul bele a város képébe, s ami talán még fontosabb: szép kényelmesen végigbandukolhat benne fiatal és vén, nem kap szívdobogást, nem téved el. S úgy mellesleg: évenként vagy 230 mii-, lió forintot hagyunk pénztáraiban Kejtett értékek A város nem minden értékét ismerjük egyformán. Két olyan szobrot is tudok például — bizonyára van több is —, amely úgy elbújt a szegediek elől, hogy legtöbbünk még csak nem is hallott róla. Az egyik a szemészeti klinika előadóterme mögött, a másik a Semmelweiskollégium udvarán található. Dr. Kardos Antál levele juttatta most is csak eszembe őket Arról írt szerkesztőségünknek, hogy az Oskola utcai tömb-belső rendezése visszaadta Szegednek egyik legnemesebb küllemű régi épületét, a szerb templomot, mely most az új házaktól övezve, kellemes látványt, új hangulatot áraszt. Ez így igaz. A tervezők nagyon szerencsés kézzel nyúltak e városrész rendezéséhez, a hajdanvolt Palánk megifjodott. „De miért van az, hogy másutt meg az új házakat most dugják el a járóikelők elől? — kérdezi levélírónk. — Nem sokan tudjak, hogy milyen új házak vannak a Hunyadi János sugárút egyik öreg háza mögött, a háztömb udvarán. Azután ott van a Párizsi körút, s újabban a Bécsi körút is, ahol beljebb több az új ház, mint az utcafronton." Szükség törvényt bont, mondhatnánk válaszul, de ez nem egészen fedné a valóságot. Nemcsak azért építkezünk olykor a tömbbelsőkben, mert ott van szabad hely, tehát esetleg olcsóbb, mint másutt. Ez is igaz, de az is, hogy akik ilyen helyen épült lakásokban laknak, igen jól érzik magukat: a városban vannak- s mégis nagyobb nyugalom, nagyobb csend veszi őket körül, mintha ablakaik közvetlenül a forgalmas-zajos utcára nyílnának. Akadnak tehát ilyen rejtett értékek is. FEHÉR KALMAN Hazai és Hiti együllesek Pedagógusnapi előzetes a népitánc-fesztiválon Kenderkiállítás Budapesten A magyar kendertermesztés és feldolgozása címmel igen érdekes kiállítást nyitottak meg tegnap, hét lön délelőtt a Vajdahunyad várában levő Mezőgazdasági Múzeumban. A kiállított anyagot már szombaton bemutatták a sajtó képviselőinek, ahol többek között Tóth László, a Kenderfonóés Szövőipari Vállalat vezérigazgatója ismertette a gazdag anyagot. Azért is érdekes a kiállítás. meri nem csupán a jelenlegi állapotot mutatja be, hanem történeti visszatekintést nyújt a kender termesztés és feldolgozás évszázados múltjára. A képekkel és gépekkel bemutatott anyag azt is illusztrálja, hogy a kendertermesztés és -feldolgozás központja Szegeden van, s hogy ez az iparág milyen fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedek során. A kenderkiállítást tegnap Lehr Ferenc könnyűipari miniszterhelyettes nyitotta meg. A Mezőgazdasági Múzeum kiállításai között a kenderlermesztést és feldolgozást bemutató anyag méltán számithat érdeklődésre, s lato- ' gatók augusztus végéig fel- vabba a Augusztus 1 és 4 között rendezik meg az idén az ünnepi hetek egyik legrangosabb kulturális eseménysorozatát, a szakszervezeti népitánc-együttesek országos fesztiválját. Az ünnepi hetek e hagyományos és népszerű rendezvényéről az SZMT szegedi klubjában dr. Németh Lajos vezető titkár tegnap tartott tájékoztatóján a többi között elmondotta, hogy a három évvel ezelőtt megindított kezdeményezés véglegesen meggyökeresedett Szeged ünnepi heteinek programjában. A táncfesztiválon hat magyar és négy külföldi együttes lép a közönség elé. Augusztus 1-én a Széchenyi téren rendezett nyitóünnepség után este 8 órai kezdettel az újszegedi szabadtéri színpadon 3 budapesti és 3 vidéki együttes mutatja be műsorát: a Vasas központi művészegyüttese, az Építők Vadrózsák tánccsoportja, a vegyipari szakszervezet Bartók Béla táncegyüttese, todiósgyőri Vasas, a kereshetik. kaposvári Somogy együttes, mely először szerepel a fesztivál programjában, és végül az ÉDOSZ Szeged együttese. Másnap, augusztus 2-án a külföldiek mutatkoznak be: jugoszláv — újvidéki —. román, NDK-beli és szovjet tánccsoport. Augusztus 3-án. szombaton a bemutató a Szegedi Nemzeti Színházban folytatódik. A fesztivál hagyományaihoz híven a magyar együttesek itt mutatják be legújabb törekvéseiket. kísérleteiket reprezentáló táncszámokat. A Széchenyi téri zárószerenádot ugyanezen a napon éjjel 11 órai kezdettel rendezik meg. A táncfesztivál szegedi eseményei ezzel be is fejeződnek. de másnap, vasárnap a külföldi csoportok megyei körútra indulnak és Vásá'-- 1 helyen, Makón. Szentesen és Szegváron mutatják be műsoraikat. Üj mozzanat idén a fesztivál megrendezésében, hogy kapcsolódik hozzá a néprajzi filmek idén először megrendezésre kerülő I. országos szemléje, melynek bemutatóin a táncfesztivál vendégei is reszt vesznek. Több mint tízezer óvónőt, 60 ezer általános iskolai tanárt és tanítót, közel 13 ezer középiskolai pedagógust és a felsőfokú intézmények csaknem 9 ezer oktatóját üdvözli a pedagógusnapon — június első vasárnapján — az ország. Ezen a napon adják át országszerte a kitüntetéseket. pénzjutalmakat is a legkiválóbb munkát végzett nevelőknek. Mintegy 70-en részesülnek a „Kiváló tanár, „Kiváló tanító", illetve „Kiváló óvónő" kitüntetésben, Ezen kívül csaknem 400 alsóés középfokú, s 100 felsőfokú oktatási intézményben dolgozó pedagógus kap miniszteri kitüntetéseket: nekik az oktatásügy kiváló dolgozója, a kiváló dolgozó kitüntetéseket, valamint a miniszteri dicsérő okleveleket adják át. Kulturális küldöttségünk Moszkvában Dr. Orbán Lászlónak, a művelődésügyi miniszter első helyettesének vezetésével vasárnap délelőtt küldöttség utazott a Szovjetunióba, a magyar—szovjet kormányközi kulturális bizottság soron következő ülésére. A tanácskozáson a magyar delegációt a már Szovjetunióban tartózkodó llku Pál művelődésügyi miniszter vezeti. Együtt utazott haza a küldöttséggel Aram Hacsaturjan, a világhírű zeneszerző is. ' A küldöttség búcsúztatásánál a Ferihegyi repülőtéren megjelent Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes. Ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. kedd. 1968. MA.IUS 21. DÉL-MAGYARORSZÁG 3