Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-03 / 102. szám

^^ VTLAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! DEL-Mmmsztö 58. évfolyam, 102. szám Ara: 70 fillér Péntek. 1968. május 3. A SZÉCHENYI TÉREN. A NAGYGYŰLÉS RÉSZTVEVŐINEK EGY CSOPORTJA, CZINEGE LAJOS ÜNNEPI BESZÉDÉT MONDJA Siflis József felvételei Kádár János elvtárs nyilatkozata a májusi seregszemléről Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május elsejei seregszemléjé­ről nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek. Egyebek kö­zött megállapította: — A budapestiek színpompás felvonulása — úgy gon­dolom — képet adott arról is, hogyan ünnepelte ország­szerte dolgozó népünk az idei május elsejét. Ez a nap a munkásosztály nagy ünnepe, az internacionalizmus nagy­szerű eszméjét jelképezi, a világ dolgozóinak nemzetközi összetartozását szimbolizálja. Természetesen egyben meg­ragadó látvány is, a felvonulók magabiztos, jókedvű sereg­szemléje felejthetetlen élményt nyújt. — A május elseje azonban — tette hozzá Kádár Já­nos elvtárs — nemcsak népünk ünnepi hangulatának, ha­nem egyben országunk általános helyzetének is hű kife­jezője. Ezt éreztem és közvetlenül tapasztaltam a közel­múlt olyan eseményein, ahol alkalmam volt részt venni, mint például a Hazafias Népfront kongresszusán, a Láng Gépgyár jubileumi ünnepségén, vagy legutóbbi vidéki utamon. A legkülönbözőbb rétegekkel történt találkozá­saim során ismételten meggyőződhettem arról, hogy né­pünk — a munkásosztály pártjának vezetésével — öntu­datosan, határozott lépésekkel halad előre a szocializmus építésének útján. Bízik politikánkban, amely kiegyensú­lyozott s évről évre új eredményeket hoz. Mint résztvevő, ezt láttam tükröződni a budapestiek seregszemléjén, és gondolom, ugyanez jellemezte országszerte a május elsejei rendezvényeket. Kádár János elvtárs nyilatkozata végén ezt mondottal — Megragadom az alkalmat, hogy májusi szép ünne­pünk alkalmából szívből minden jót kívánjak a magyar kommunistáknak, a közös céljainkért becsületesen, tisztes­ségesen dolgozó valamennyi honfitársunknak. Színpompás május elseje Szegeden Ötven ezernyi ember a nagygyűlésen Czinege Lajos elvtárs mondott beszédet Május elseje reggelén fel­hőtlen ég borult az ünnepi díszbe öltözött Szegedre. Hat órától a városrészekben ze­neszót kapott szárnyra a szél. A munkásőrség, a MÁV fúvósai és a népi zenekarok járták az utcákat, köszöntve a munka nagy ünnepén a dolgozó embert. Sokfelé ki­tárultak az ablakok, idősek és fiatalok integettek a zené­szeknek. Fél 9 körül már megélén­kültek a fölébredt város ut­cái. Megteltek a feldíszített villamosok, autóbuszok; ki­ki munkahelyére igyekezett, hogy a dolgos hétköznapok után a munkásünnepen is közös órákat töltsenek. Ki­lenc óra után a gyárak, üze­mek, hivatalok, intézmények előtt sorokká rendeződött a gyülekező embersokaság, s a főbb útvonalakon megindul­tak a Széchenyi tér felé, hogy régi, szép szokásként részt vegyenek a nagygyűlé­sen. Végelátatatlanul kí­gyóztak a sorok a vörös és a nemzetiszínű zászlók, rná­fusfák, léggömbök erdeje alatt. Az ezerszínű és kilométe­rekre nyúló menetoszlopok­ban magasra emelt jelsza­vas táblák sokféleképpen, de lényegében azonos tartalom­mal fejezték ki a népek test­vériségét, a munkásnemzet­köziséget, a cselekvő szolida­ritást a szabadságáért harco­ló vietnami néppel. Felirat feliratot követett, hirdetve Szeged népének békeakara­tát, éltetve szeretett szocia­lista hazánkat, a Magyar Szocialista Munkáspártot, a kommunizmust építő Szov­jetuniót. a testvéri szocialis­ta országokat. A sorokban hozták Marx, Engels, Lenin, továbbá hazánk és a szocia­lista országok párt- és álla­mi vezetőinek fényképeit. A Kossuth Lajos sugár­úton jövő rókusi üzemek so­rát a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászla­jával kitüntetett, a Szocia­lista Munka Vállalata címet kiérdemlő konzervgyár nyi­totta meg. A dolgozók me­netük élén, a lobogók között hozták a vörös vándorzász­lót is, amit szeretnének meg­tartani. A szocialista brigá­dok daloltak: „Itt van má­jus elseje.. A kenderfonógyáriak im­pozáns seregében haladt Ko­vács József, a gyár régi dol­dozója, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa. A kérdésre, hogy számára me­lyik május elseje a legemlé­kezetesebb, ezt válaszolta: „A felszabadulás utáni 1945­ös első szabad május 1., itt, Szegeden. Néha úgy elgon­dolom, milyen sokra is vitte azóta a munkásnép..." Az idei május elsejei se­regszemlén vettek részt elő­ször nagy létszámban a sze­gedi olajbányászok. A me­netoszlopban új színfolt volt a bányászegyenruha. Vad János főfúrómester egyen­ruháján kitüntetések sorjáz­tak, valamennyit példás helytállásáért kapta. Meleg szavakkal „vallott" munká­juk és a munkásünnep szép­ségeiről. A nehézipar egyre fejlődő üzeme a kábelgyár. A törzsgárda tagjai és a gyár fiatalabb munkásai (jó néhányan közülük falusiak) ugyancsak közösen vonultak. Köztük a Gera Sándor-bri­gád is, amely ötször kapta meg eddig a szocialista cí­met és május I-re újabb munkasikereket ért el. A Szocialista Munka Vállalata cimet vehette fel május 1. előtt az ecset- és sejrrűgyár. A 36 szocialista brigád 356 tagja ebben az üzemben is a termelés lendítője. Elhatá­rozásuk — amint Végvári Istvánné, a gyár igazgatója közölte —, hogy a Szocialis­ta Munka Vállalata rangsor­ban feljebb kerüljenek. Egyre áradt az ünneplők színes menetoszlopa. Jöttek az építőmunkások, a vasuta­sok, aztán újabb gyárak és üzemek dolgozói. A helyőr­ség katonái közül többen a ruhagyári KISZ-istákkal egy sorban lépkedtek. A két KISZ-szervezet együttműkö­dik, kölcsönösen támogatják egymást és találkoztak az ünnepen is. Az egyetemis­tákkal együtt vonultak fel professzoraik, oktatóik, a Szegeden tanuló afrikai és más külföldi fiatalok. Több gyári menetben a népek tán­cait mutatták be a fiatalok. Kilenc óra ötvenöt perckor már benépesült az ünnepi köntösbe öltöztetett Széche­nyi tér, s a térre torkolló valamennyi utca. Pontosan 10 órakor fel­csendült a Himnusz, s több mint 50 ezernyi ember rész­vételével kezdődött az MSZMP Szeged városi bi­zottsága, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa és a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága által ren­dezett ünnepi nagygyűlés. A díszemelvényen, az elnökség­ben foglalt helyet Czinege Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, hon­védelmi miniszter, Rózsa István, dr. Komócsin Mihály és Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei Bizottsá­gának titkárai, Perjési Lász­ló, az MSZMP Szeged váro­si bizottságának első titkára, Sípos Géza, az MSZMP Sze­ged városi bizottságának tit­kára, dr. Biczó György, a Szeged városi tanács vb el­nöke, a megye, a város és a szegedi járás politikai, gaz­dasági és kulturális életének, a társadalmi és a tömegszer­vezeteknek, a fegyveres tes­tületeknek a vezetői. Ott voltak az elnökség tagjai között a szegedi kommunista és munkásmozgalom régi harcosainak, továbbá az él­üzemek, a szocialista brigá­dok, a termelőszövetkezetek, valamint az ideiglenesen ha­zánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatok képvise­lői is. A nagygyűlés résztvevőit dr. Németh Lajos, az SZMT mb. vezető titkára köszön­tötte, majd Czinege Lajos mondott nagy tetszéssel fo­gadott ünnepi beszédet. (Czinege Lajos beszédét la­punk 3. oldalán ismertet­jük.) A nagygyűlés az Interna­cionálé hangjaival ért véget, majd az ünneplők közül so­kan az újszegedi ligetbe in­dultak, ahol kezdődött a vi­dám majális. Gyülekeznek a felvonulásra a szegcdi olajbányászok Indul a nagygyűlésre a Móra Ferenc iparitannló-intézet és szakközépiskola fiatalsága, tanári kara »

Next

/
Thumbnails
Contents