Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

Rlmma Kazakova LÁNYOK Hajnalvörös a fehérmosolyú exkavátoros legény haja, keze-lába olajszurtoa. Lányok járnak hozzá — pletykálni, fehér fogára kacagni, máskor szigorúan bírálni — mint a bírák. Ugratják is, persze — tapogatódzás! — nős-e már, sok lányt megszédített-e. S arcuk lobbot vet. Napsütéstől vagy a legény pillantásától — ki tudja? Az ebédszünetben a patakra sietnek, s az eget lesik, mi lesz: ború vagy derű? És kék nézéssel hosszan-hosszan figyelik a fehéren párálló vizet Ferenc Győző fordítása Goodman Ace FELESÉG - KEDVEZMÉNNYEL A Kennedy vezménnyel válthat- .húztam a gyűrűt. IsRepülő- nám meg a repülő- rhét megszólalt: jegyemet. Ez pedig — Mondja utácsak akkor lehetsé- nam: Ezzel a gyűrűges, ha férj-feleség- vei... ként utazunk ... Oh, — „Ezzel a gyűrűegy dolgot még meg vei elviszlek egészen kell tudnom: hová St. Louisig". utazik? — Én Wichitába — St. Louisba. megyek. Ez a gép — Egyedül megy" megáll St. Loulsban. — Igen, de még- ma^a ott leszállhat, sem csinálhatjuk és én továbbmegyek, így. Odaértünk a pénz— Miért ne? A tárablak elé. Az ifjú OTHH.megpillan- hirdetések szerint hölgy is behajolt az Most már kiabáltottam egy rendkívül harminchárom szá- ablakon. tam bájos hölgyet, aki el- zalék kedvezményt — Én is utazom. j}e kap, aki a feleségét Férj és feleség tenned. tér nyüzsgött a húsvéti vakációra utazók tömegétől. Én is benn álltam a sorban, s vártam, hogy kiengedjenek a géphez, amely St. Louisba visz üzleti ügyben, s innen még aznap este vissza akartam térni az ünnepre. Ekkor haladt a sor mellett, én jegyem re túr, New York—St. Louis és még ugyanazon a napon vissza. — Csak nem azt akarja mondani, hogy nem tölti a feleségével a húsvéti ünnepeket? — Remek ötlet — élénkült fel az ifjú hölgy — édesem, Igazán eljöhetnél velem Wichitába. Nem mehetek! meg Meg kell kell és merőn bámult az is magával viszi. Én együtt — harminc- tennie, nem? szólt utasok arcába. Hirte- kifizetem a saját je- három százalék kedlen megállt mellet- gyemet, de megspó- vezmény. Igaz? tem. rolom az ár egyhar- — Igaz — szólt a Bocsánat, — madát. ha házasok pénztáros. — Szóval szólt — elvenne en- vagyunk. azok a baromi idegek gem feleségül? — De nem Ezer örömmel gyünk házasak — feleltem, — Akkor jó — bólintott és rolt. — Csak probléma akad folytattam. — Tudja, gyűrűnk sincs, nekem már van ... — Semmi baj. Én Npm tudom, hol és mikor Hogy milyen a felfogásom történt, de megesett velem, az idegrendszerről, nem is mint ahogy bárkivel bármi- tudom, de valószínűnek tarkor és bárhol megeshet, tény tom: nincsenek különösebb az, hogy méltatlankodva fel- bajok az idegrendszerről kikiáltottam: — Node kérem, most már igazán nincs többé idegemi fis jól láttam, amint egy alakult felfogásommal. Az igen: először "is arra! Idegeim körül viszont mert hogy hol vannak, hol nincsenek — több mint valószínű bajok lehetnek. Ko— Hogy lélegzik kérem? — Bajosan. Alig kapok levegőt — Es az emésztése? — Sok mindent nem tudok megemészteni. — Akkor autonom idegrendszerre van szüksége, rom százalékos kedMindenekelőtt a szimpatikus idegre. — A szimpatikusra? 0, szóltam intőn. Ugyan már — belémka- mondta, — Van itt egy nagyon aranyos egy kis kis kápolna. — Ez lehetetlen .., kettőt St. Louisig. — Nem — tiltakozott újdonsült ismes körülpillantott az embereken, bíztatást várva. Az emberek dühösen felmorajlottak., Megvettem a jegyet Wichltáig, vagy rősöm. — A férjem Sem? Sosem fogom St. Luoisba megy. Én megtudni. Felóbredpedig Wichitába. — Akkor viszont teljesáru jegyet kell tem. Mindennek az sok tv-hírdetés a az — Énnálam akad uram ön nem megy túrkálni kezdett később a kedves fecsupán azt szenet- a kézitáskájában. lesége után Wichitáném, ha harminchá- Az emberele bá- ba. multak ránk. Ujjára — Dehát nézze, az váltania St. Louistól oka. A 33 százalékWichitáig. Hacsak ért már majdnem bigamistát belőlem. csináltak Zilahi Judit fordítása fekete-szemüveges, fehérfogű moly elváltozások. Nem viValaki szaporán jegyzett előttem a noteszába. — Mit jegyzett olyan seré-, nyen? — Azt, hogy önnek nincs többé idege! Máskor meg így kiáltottam fel: — Node kérem, elvégre nekem is vannak Idegeim! A fekete-szemüveges, fehérfogű Valaki — láttam — ezúttal is bejegyzett valamit a noteszába. — Mit jegyez már megint? — Azt, hogy önnek is vannak idegei. — Node kérem — méltatlankodtam ismét máskor, nem ls tudom már, hogy hol és mikor, de tény, hogy méltatlankodva felcsattantam: — Node kérem, ehhez aztán végképp nincs idegem! tás tehát, hogy a jövőben fokozottabb gonddal kell kímélni ezt a zilált maradékot. Munkanapokon hót nem magammal vinni az idegzetemet. Otthon hagytam: hadd pihenjen, ráfér. Más emberek izgulnak, idegeskednek, borzolt idegekkel berzenkednek a sok ilyenolyan- igazság és igazságtalanság közepette, én meg töknyugodt vagyok és adom az ostobái. Nem győznek eleget csodálkozni rajtam, illetve azon, hogy szemlátomást megváltoztam. Persze fogalmuk sincs az én különmeghajtású leleményemről. — Ha meglesz, értesíteni fogjuk, uram. — Köszönöm, professzor úr. De nem győztem kivárni az értesítést. Felhívtam hát egy máik, kevésbé távoli országot — Engedelmet kérek, de kezdtem előbb állatokon fogjuk kildBizonyos idő eltelte után gondoltam egyet, hogy kipróbáljam. javult-e már valamelyest ennek a zilált mart radéknak az állapota: beviEs idegessegemet persze szem, hadd látom, hogyan reagál egyre s másra. Vesztemre tettem: a sok idegesítő körülmény között — az értelmetlenség, az a kiadós, mármint időbelileg kiadós uzsonnázgatások és íeketézgetések, hajlongások és lajhárság jóvoltából — az én fokozta a fekete-szemüveges, fehérfogú Valaki, a kaján és fáradhatatlan jegyezgető. Nem állhaltam meg, és rendreutasítóan méltatlankodtam: — Node kérem, micsoda mód ez? sérletezni — jelentették ki. — Kérem, én szívesen eltekintek ettől. Kísérletezzék ki rajtam. — Előjegyezhetem önt, de nem • bizonyos, hogy a közeljövőben sorra kerülhet És milyen idegzetre van szüksége: vékonyra vagy vastagabbra? — A vastagabbra. Sodronyokat ültessen át... — Az lehetelenség. Élőbe csak élő anyag ültethető át Csak emberi, esetleg 16vagy baromi idegzetről lehet szó művi úton ... — Persze nem emberit, baromi idegzetet kérek. Mert az értelmes emberekkel még csak boldogulok valahogy ... Dudás Kálmán fordítása B. J. OHAKASZ RÉGI HOLMIK — Feltételes — mondta maradékom oly mérvű haszenvtelenül. — Ha egy em- nyatlást mutatott egy nap ber azt jelenti ki, hogy nincs leforgása alatt, hogy megfotöbbé idege, máskor meg azt, gadtam: soha többé nem tehogy neki is vannak idegei, szem ki Ilyen megpróbáltaés megint máskor azt, hogy tásnak. Matkó István végképp nincs idege, azt feltételesen azzal is gyanúsíthatnánk ... Gyorsan forogtak fejemben a kerekek. És forgásuk persze feltételes meghajtású volt: — Ha egyszer az egyik és máskor a másik, és harmadszor valaki megint ezt vagy azt mondaná — hol és hogyan állnánk voltaképpen a szavahihetőséggel? A sok feltételes mód enyhén szólva következetlenségre ... ingatagságra ... esetleg álnokságra vallana... — Elég! Állítsa le! A fekete-szemüveges, fehérfogú Valaki hirtelen leállította feltételes meghajtású kerekeit. Node vasárnap én ünnepnapokon, gondoltam, csak magammal viszem. Ugyvéltem, ezeken az enyhébb napokon igazán nem árthat Rosszabb volt még a munkanapoknál is: mert elrontani, kérem a vasárnapi idillt, megkeseríteni az emberek ünnepi hangulatát, ugyebár mégsem illik. Kénytelen voltam belátni horvát u jal i-/ l/ .al abel Az erdőben négy gyerek bújócskázott. Egyikük kiszaladt a vízmosásból: — Gyertek, egy bácsi lóg a fan. Körülfogták az embert. Nézték ilyen idegzettel nem való meredt lábfejét, földet célzó szemeitvagyok az emberek közé: se Sáros műanyagsisak meg egy napvasárnap, se munkanapokon, szítta kék zubbony feküdt a közelben. Rajtam már csak az segít- A gyerekek befutottak a faluba; hazáhet, ha új idegzet után né- ig. Valaki értesítete a rendőrséget, s zek. alig telt el félóra, az alacsony százaOlvasom, de hallom is lép- d°? megérkezett a városból. Jobbrólbalról csinált néhány felvetelt.. Beleten-nyomon, hogy itt meg nyúu az ember xubbonyzsebébe is. s itt új szívet, új vesét, új kétrét hajtott kis irkalapot talált. — Nos, akkor hát vannak szemet ültetnek át e ki- Csak ennyi állt rajta: kurva lett a .„V nincsenek idege,? _ ^^^ he,yébe feleségem. És idegzetet? Telefonáltam egy távoli j országban élő neves profeszszornak ~ Tudom én> h°Sy el kellett jönni az időnek, ha egyszer bezárták az ak— Ideget még nem ülte- nákat. Persze sokszor végiggondoltam tünk át, kérem. De hamaro- a lehetőségeket, de a fene tudja misan elkezdjük az idegrend- éri csak halowttam ai^ egik vagy nincsenek idegei? kérdezte kajánul végül is. — Vannak, csak ziláltak. Az ilyenek, épp az ilyenek tették tönkre, mint amilyen maga! _ ügy? -*- szólt kajánul, — szóval vannak idegei, csak ziláltak. Amint látom, önnek igen fonák felfogása „„. van az idegrendszerről, ön napról a másikra. Az okosak rég leléösszezavarja az idegrendszer szer-atültetési kísérleteinket ceUek a valamirevaió állásokba. Mint helyét, elferdíti az ideg- — mondta a professszor. — Tóth Gyuri, meg Koski Ernő. Es a rendszer szerepót... az ideg- Ha óhajtja, előjegyezhetem, gépkezelő is, ki gondolta pedig, hogy rendszer kölcsönös hatá- Milyet óhajt: cerebrális vagy tíz év után ilyen könnyen szakít a yi. J bánváví.1 Nekem rsjtk kazánfllt.és. ** • • • autonom idegrendszert? — Elég! Állítsa le. kérem, ..n4m _„ azt a feltételes meghajtású- - Ezt önre bíznám> Pro" jáU fesszur úr. bányával. Nekem csak kazánfűtés, kubikolás maradt volna. De legalább otthonmaradtak. Meni Horvát Ábel a napvilágos hajnalban. Aszfalton kopogtak a léptei, sietett a buszhoz, amivel a fúráshoz járt. De legalább otthonmaradtak. — Végignézek ezeken a nyamvadt fákon. Fák ezek, a fenét. Átlátok a koronájukon mint a kifeszített tenyeremen. Sárgás, barnásszürke, szürkezöld. Ez a három szín. Milyenek voltak azok a reggelek, amikor kijöttünk az éjszakai műszakból! A Kispúpos mögött kelt fel a nap. Legalábbis én annak hívtam a lapos hegyet. Ránkzúdult a sziporkázó sok szivárványszín, a harmattól. Ott mindig volt harmat. A szemünket mind szűkre húztuk. Hunyorogtunk, az igazi hajnal nem ez. A keklszínű, zsúfolt busz rángatva fékezett. Alig pár utassal indult tovább. A leszállók önkéntelenül kis csoportba verődtek. Nem volt rajtuk semmi jellegzetes, csak a por egyenruhája. Barna aktatáskákat és neylon szatyrokat vittek csatos üvegekkel, termoszokkal. Micisapkák, izzadtságperemű nyúlszőr kalapok, svájcisapkák. A csapat 10 perc múlva ketté vált, köszönés nélkül. A csőszerelök letértek az útról tizen-tizenketten továbbmentek előre. — Lent ilyenkor már az első cigarettát szívtuk. Dekó Pista vicceket mesélt, amit a vonalban szedett öszsze reggel. Csáki beosztotta a váltást a légkalapácshoz. De itt — még meg se érkeztünk, verje meg az isten a gyaloglást. Csikorog a fogam. A homoktól van. Micsoda undorító ilyen puhán lépkedni! Szerettem és a légkalapácsot? Dehogy. Rázta a vállam, még othon is éreztem. Csak a kezembe vehetnem most őket. Egész jó fogás volt rajtuk. Semmi látszatja, amit itt végzünk. Forog a cső, zúg az a dög Diesel, ez az egész. Meg aztán vidd, fogd, kapaszkodj a végibe. Otthon éreztem, mit csinálok. Anélkül, hogy hátranéztem volna, tudtam, mennyit visz a szalag. Itt csak forog, forog a cső. Mint gép mozgott Horvát Ábel a vasszerkezet körül. Üj ember volt, kis munkákra használták. Az egyszerű és nehéz müveletekre. Esetlenül lépdelt át az anker-kötelek végén, majd belecsúszott az iszapgödörbe. A fúrómester is bizalmatlanul nézegette. Pedig Horvát Ábel igyekezett, de minden mozdulata Idegenül sikerült. Nem volt sima, okos kapcsolata az új szerszámokkal. Tőle valahogy nem siklott földbe a lapát, a kulcs leugrott a csavaranyáról. Gyakran fölnézett az égre, tekintetében mindig volt valamiféle csodálkozás. Ha leültek az uzsonnához. Horvát hosszú ideig fészkelődött. Megesett, hogy nem kuporodott közéjük, inkább arrább ült, ahol támasztékot talált. — Nem igaz, hogy odalent jó volt, a hőség, a sűrű rágós levegő. Éreztem a verejték sóját, benne voltam egy robbanásban is. A robaj a halántékomban lüktetett napokig. Még akkor is, ha fölfele hozott bennünket a felvonó, sihta után. Féltem. És a vízbetörést sem felejtem el, majdnem bentrekedtem 1962, január 4-én. Szalad-